Playoff-percek: meglepődött valaki a Torontón?

James végül mindig felőrli ellenfeleit

Ugyan volt egy hosszabbításos és egy dudaszóra eldőlő mérkőzés is a Raptors-Cavaliers párharcban, az utolsó meccs abszolút kiütést hozott, a Cleveland átgázolt ellenfelén. Úgy fest, hogy ez mostanában már szokás, tavaly a Boston ellen 33, két éve a Raptors ellen 26, három éve a Hawks ellen 30 ponttal nyerte meg a Cavs az aktuális széria utolsó találkozóját, ehhez a sorhoz csatlakozott a mostani 35 pontos győzelem. 

És még egy érdekesség: ez már sorozatban a hatodik olyan rájátszás volt, amikor LeBron James kisöpört valakit, ez pedig olyan dolog, amire megközelítőleg sem volt képes még senki az NBA történetében. Mindenki, akit nem LeBron Jamesnek, vagy LeBron James csapattársának hívnak, maximum két egymást követő rájátszásban tudott söpörni valaki ellen.

Csak a matchup volt jó, vagy feltámadt a Cleveland?

Iszonyatosan szenvedett a Pacers elleni sorozatban a Cavs és LeBron James kolosszális meccseire (a győztes találkozókon 40 pont felett átlagolt és volt egy dudaszós meccsnyerője is) volt szükségük ahhoz, hogy fordítani tudjanak és nagy csatában, 4-3-ra legyűrjék ellenfelüket. Ez a széria abszolút rímelt arra, amit az alapszakaszban mutatott a gárda, ahol egyáltalán nem működött a játék és MVP-szintű teljesítmény kellett Jamestől, hogy legalább az első körben pályaelőnyük legyen - az Indiana elleni párharc során mindenki arról beszélt, hogy ez egy vállalhatatlanul gyenge csapat és James csodát tesz, ha bármi komolyabb eredményt elér vele.

A Raptors ellen aztán mégis fordult a helyzet, már az első mérkőzésen is előkerültek a kiegészítők (Korver, Smith, Green és Thompson is 14-20 pont között dobott), majd a másodiktól megérkezett Kevin Love is, aki azóta nem járt 20 pont alatt, holott az addigi nyolc playoff-meccsen egyszer sem érte el ezt a határt. Az utolsó találkozóra pedig eljutottunk oda, hogy a James mellett lévő négy másik Cavs-kezdő 71%-kal dobott mezőnyből, erre pedig még egyetlen egyszer sem volt példa a playoffban - mármint soha nem dobott még ilyen jól James négy kezdőtársa egy rájátszás-meccsen. 

Tény, hogy most is LeBron James az, aki foghatatlan, aki félelmetes és aki 34 pontot átlagolt 55,3%-os mezőnymutatóval, 8,3 lepattanóval és 11,3 gólpasszal, de az agresszív, aktív Love (20,5 pont, 11,5 lepattanó úgy, hogy az első meccsen még betlizett), a parádézó Korver (14,5 pont, 56%-os tripla) és a szintén remeklő JR Smith (12,5 pont, 76,9%-os tripla) is teljesen mást hozott, mint korábban - ráadásul még George Hill és Jeff Green is 10 pont felett átlagolt.

A vállalhatatlan csapatból hirtelen egy kiválóan működő, clutch helyzeteket megoldó, söpréssel továbbjutó csapat lett, amelyben ott van a világ legjobb játékosa, egy All-Star második opció és egy jó formában lévő, rutinos kiegészítő személyzet - csak a Toronto mutatta ilyen jónak a Cavst, vagy tényleg megnyomták a playoff-gombot?

Ennek így az égvilágon semmi értelme

Sorozatban harmadszor küldte nyaralni a Torontót LeBron James és a Cleveland, ezek után pedig gyakorlatilag semmi értelme folytatni az éveken át finomítgatott projektet a kanadaiaknál. Dwane Casey-t már öt éve ki akarja rúgni a legtöbb néző, eddig mindig megtartotta az állását és a gárda fokozatosan lépdelt is előre, franchise-rekordokat döntött, idén már megnyerte az alapszakaszt Keleten, játékban, stílusban is változott, de mindez teljesen komolytalanná válik, ha pályaelőnyből, 0-4-gyel kiesik a csapat a negyedik kiemelttel szemben. Két éve még senki nem várt sokat ettől a Raptorstól, amely éppen akkor lépte át saját árnyékát és jutott túl az első körön, majd a bombaformában lévő Cleveland ellen meglepetésre elvitt két meccset, de tavaly már más volt a helyzet (sima 0-4), idén pedig az előzetes várakozások szerint akár még esélyesebbek is voltak Lowryék. 

Ez a Cavs idén az eddigiek alapján messze elmarad a korábbiaktól, a Bostonból hiányzik Kyrie Irving és Gordon Hayward, ha ebben az évben, teljesen egészségesen, az erre épített kerettel egy második körös 0-4-ig jutott a Toronto, akkor ideje levonni a következtetést és új csapatot építeni, mert a jelenlegi semmi komolyra nem jó. Tény, hogy a Raptors pont ott tart, amit nagyon nehéz feladni: egy erős, szerethető csapat régóta itt lévő sztárokkal, közönségkedvencekkel, az alapszakaszt tekintve kiemelkedő, sőt franchise-történeti eredményekkel, de innen ebben a formában nincs feljebb, a kérdés csak az, hogy mikor látják be. Évekig néztünk valami hasonlót a Clippersnél, ahol papíron minden adott volt, aztán a playoffban vagy a sérülések, vagy egyéb dolgok közbeszóltak, így ott toporogtak egy lépésre az igazi bajnokesélyességtől és nem jutottak túl a második körön - ott ha kicsit kényszerből is, de megtörtént a "robbantás", ideje erre az útra lépni Torontóban is. 

Amíg DeMar DeRozan saját maga megcsúfolása és 16,8 pontot átlagol 16,5 mezőnykísérletből, bedobott tripla nélkül azok után, amit az alapszakaszban, vagy akár csak az előző szériában (26,7 pont, 38,5%.os tripla) művelt, addig semmi értelme rá építeni, amíg Kyle Lowry még nem is teljesíti alul az elvárásokat, de meccsenként tíz mezőnykísérlete van és semmi komolyabb hatása nincs az eseményekre, amíg Serge Ibaka kétszer éri el a tíz pontot úgy, hogy van egy és két lepattanós meccse is, amíg a sokat dicsért cseresor semmi különöset nem tud hozzátenni akkor, amikor kellene, addig teljesen felesleges bármi érdemi eredményről beszélni ezzel a csapattal kapcsolatban. Az, hogy DeRozant ki kell ültetni egy negyedik negyedre, hogy Ibakát le kell hozni egy Cleveland ellen, az vállalhatatlan - kivéve persze, ha úgy ítélik meg, hogy úgysincs feljebb és megelégednek azzal, hogy minden egyes év végén pontosan ugyanabban a helyzetben vannak.

Ez pedig csak úgy, mert beszédes:

McConnellt előbb kellett volna előhúzni

A negyedik meccsig kellett várni arra, hogy Brett Brown meglépje azt, amit már korábban is meg kellett volna, de nem volt hozzá elég bátor: TJ McConnellt a kezdőbe tenni, Ben Simmons játékát pedig visszaszorítani. Az első körben remeklő 1/1-es botrányosan játszik a Boston ellen, az első három mérkőzés során -55-ben (!) volt vele a csapata és +31-ben nélküle, vele a pályán 39,5%-kal dobott a Sixers, nélküle pedig 47%-kal, míg McConnell már korábban is megmutatta, hogy be lehet dobni - a második meccset konkrétan ő nyerte meg kis híján a Phillynek, de Brown leültette és visszahozta Simmonst a hajrára, így azt is el tudták bukni. 

Ez volt a legutolsó pont, amikor még dönthetett volna úgy Brown, hogy elhiszi, amit lát és nem bízik vakon Simmonsban, de a harmadik mérkőzésen megint csak 14 perc jutott McConnellnek, teljesen érthetetlenül hagyta őt ki a tréner, miközben Simmons megint szenvedett és a végjátékban elkövetett hibáin el is úszott számukra a győzelem. Most, 0-3-nál már lehet, hogy későn ébredt Brown, de legalább igazolta, hogy miért döntött eddig rosszul: McConnell 19 pontot szórt a kezdőben, ebből 14-et a festékből dobott, amivel ő lett a legeredményesebb erről a területről a mérkőzés során. Vele egyrészt felszabadult Simmons és akadt még egy ball-handler a periméteren, aki tudott kreálni, valamint védekezésben is gyorsabbá váltak, jobban tudtak alkalmazkodni a Rozier-Smart-Tatum trióhoz. 

A Philly ebben a szezonban 8-0-ra áll akkor, amikor McConnell legalább 15 pontot dobott és az is beszédes, hogy az alapszakaszban összesen 22 percet játszott együtt a most kezdő Simmons-McConnell-Redick-Saric-Embiid ötös, de abban a 22 percben 10/12 triplát rámoltak be - ezt a statisztikát most nem igazolták, nem voltak jók kintről, de így is egyértelmű, hogy jóval korábban kellett volna ezt a felállást előhúzni.

Nem csak a fiatal sztárok, de Brown is komoly leckét kap ebben a playoffban, tanulhat a mindenre folyamatosan reagáló Brad Stevenstől, vagy akár Steve Kerrtől, aki meccsről meccsre variálja a kezdőjét és nem fél változtatni, pedig egy bajnokcsapatot edz. Brown most két meccsel késett, ez pedig valószínűleg a továbbjutásukba került. 

Észnél kell lennie a Bostonnak

McConnell beállítása okozott némi zavart a Celtics támadójátékában is azzal, hogy óriási nyomás alatt tartotta Terry Roziert, akinek ez nagyon nem ízlett, sokszor már a saját térfeléről sem tudta nyugodtan kihozni a labdát - akármennyire is segít neki ebben Marcus Smart, kreálásban nem ugyanaz a szint a két játékos. Emellett a váltásokat is sokkal hatékonyabban tudták megcsinálni a hazaiak, Embiidet sokkal kevésbé tudta kimozgatni a Boston a festékből, így az egész Philly.védekezés jóval gördülékenyebbé vált, amivel a bostoni rendszer nem is nagyon tudott mit kezdeni.

Lehetett kicsit bírózni is a Celtics részéről, de ennél sokkal fontosabb, hogy erre a taktikai váltásra megfelelően reagáljon a gárda és hogy fejben ne essen bele abba a hibába, hogy lezártnak tekinti a párharcot - nincs még vége, lehet, hogy a Sixersnél áttörik valami gát ezzel a győzelemmel és ha kicsit lazábbra veszik a dolgot Morrisék, akkor bajba kerülhetnek otthon is. Persze egyrészt saját pályájukon még veretlenek ebben a playoffban, másrészt attól nem nagyon kell tartani, hogy Stevens nem teszi meg a szükséges lépéseket...