Playoff-percek: most kezdenek megmutatkozni a hosszú pad előnyei?

Deron Williams továbbra sem úgy játszik, ahogyan egy vezetőhöz illik, míg Kevin Garnett mintha hirtelen megöregedett volna. A Miami és a San Antonio is a hosszú padjára építhet, míg a Trail Blazersnek ilyenje nincs - Terry Stotts előtt szép feladat áll, ha akár csak meccset is akar nyerni a Spurs ellen. 

 

Deron Williams vezér?

Annak tartják, vagy lehet, hogy már csak tartották Brooklynban, de azok után, hogy a Raptors elleni win or go home meccsen is gyengélkedett és a Heat elleni széria első meccsén sem állt a Nets élére (bár ott azért két extra buzzert bevágott), ma egészen kiábrándítóan játszott. 0/9-es mezőnymutatóval pontot sem szerzett, ez volt az első ilyen alkalom számára a playoffban. Nagy kérdés, hogy miért nem ülnek a dobásai, de legalább ekkora kérdés, hogy ha nem ülnek, miért nem tud faultokat kiharcolni – ma egyetlen egyszer sem állhatott a büntetővonalra. Bár nem csak ő szenved a sztárok közül, nála a legfeltűnőbb, ha nem tudja legalább az első meccsen hozott játékát stabilizálni, könnyű kiesés lesz a vége a Nets számára.

KG megöregedett

A veterán klasszis Bostonban még képes volt egymaga terrorizálni a Heat magasait, most pontosan ez hiányzik Jason Kidd csapatából. Bárkivel ott lehet hagyni, nem faktor támadásban (és védekezésben is egyre kevésbé), így pedig a Miami teljes erejével tud koncentrálni a periméter-védekésére, aminek Teletovicson kívül ma is megitta a levét a Brooklyn. Garnett ma négy pontja mellé azért leszedett 12 lepattanót és szerzett három labdát, de amíg nem veszélyes a gyűrűre, addig ez az állapot fennmarad. Szintén baj, hogy nincs kit betenni helyette – Plumlee kevés, Blatche pedig ma még öt percet sem játszott.

Hasznos a Heat-pad

A kezdők is jól teljesítenek a címvédőnél, de akkor sincs gond, ha be kell hozni valakit. Ray Allen eddig abszolút X-faktor, most is az ő hármasai indították el a Heatet felfelé, de leszedett nyolc lepattanót is, ami nála nagy szó – főleg amellett, hogy védekezésben is megállta a helyét. Chris Andersen is rendkívül hatékony (ma keveset játszott fájó térde miatt), ráadásul még Cole és Lewis is jól tud beszállni, mind védekezésben, mind támadásban megoldják a feladatukat. Persze kérdés, hogy ha a kezdők gyengélkednek és nem működik a rendszer, mire lehetnek képesek – ez egyelőre nem fordult elő.

Spurs: kijön a hosszabb cseresor előnye?
 

Az első körben a kiváló, de idősebb cserékkel teletűzdelt Dallas ellen még nem jött ki teljesen a Spurs keretének mélysége, az elmúlt három összecsapásukon viszont már igen. A Dallas elleni hetedik meccs után a két, Portland elleni mérkőzésen is az döntött, hogy a Tony Parker vezette kezdők mellett a kispadról is nagyon markáns teljesítmények jöttek – miközben a Portland kezdőötöse, amely egyébként is nagy terhelést kapott az alapszakaszban, csak szenved – és nincs senki, aki előugrana a cseresorból. A Spursnél ugyanakkor zökkenőmentesen történtek váltások, például a Dallas ellen a kezdőből kikerülő és fokozatosan egyre kevesebb lehetőséget kapó Marco Belinelli gond nélkül épült be a cseresorba, helyén Danny Green pedig szintén gond nélkül illeszkedett vissza. Boris Diaw eddig ihletett formában játszik, Ginobili egy nagyon jó átlagot hoz, és lassan Patty Mills is belelendül.
 
Változtatnia kell a Trail Blazersnek, de tud-e?
 
A kispad Mo Williams ágyékhúzódásával tovább gyengült, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy bárki elő tudna ugrani, ha ég a ház. Willy Barton ugyan remek játékokkal jelentkezett a Spurs elleni második meccsen, de ő viszont pont ott (hátvédsor) lehetne hasznos, ahol különösebb erősítésre nincs szükség. A palánk alatt kellene egy X-faktor, aki kicsit megkavarja az állóvizet. A Spurs a gyűrű közvetlen közelében továbbra is kicsit elveszett Aldridge mellett a gyakorlatilag csak a pattanókból élő Robin Lopezt is sikeresen limitálja, így a két nagyember sem a periméterről, sem közelebbről nem jelent veszélyt – az eredményt láthattuk. A cseresorból sem támadófenomének jöhetnek, Thomas Robinson egy atletikus, de nem túl változatos repertoárral rendelkező négyes (a szinte pályára sem kerülő Meyers Leonard ugyanez, csak ötösben), míg az eddig alig pár percet játszó Joel Freeland inkább védekezésben faktor. Két lehetősége van a Trail Blazersnek: vagy elkezdi megjátszani labdákkal Robin Lopezt, vagy Aldridge-ot jobban izolálni 4-5 méterre a gyűrűtől – egyik sem egyszerű feladat.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus