12 éves a Wheelchair Game, 43 éves a Blazers egyetlen bajnoki címe

43 esztendővel ezelőtt játszották az 1977-es nagydöntő hatodik találkozóját, amelyben a Portland TrailBlazers ellenfele a Philadelphia Sixers volt. A Sixers keleti elsőként jutott a fináléba, itt tehát nem volt meglepetés. A keleti elődöntőben nagy riválisát, a John Havlicekkel, Jo Jo White-tal és Dave Cowensszel felálló Boston Celticst verte ki hét meccsen (4-3), majd a második kiemelt, Rudy Tomjanovich, Moses Malone és Calvin Murphy vezette Houston Rocketset is felülmúlta (4-2).

Az oregoni együttes, illetve PO-beli teljesítménye körül már a döntő előtt is óriási volt a felhajtás. Az alapszakaszban 49-33-as mérlegével még mindössze nyugat harmadik helyét sikerült megszereznie a Blazersnek a Los Angeles Lakers (53-29) és a Denver Nuggets (50-32) mögött. Játszania kellett így az első körben is a nyugati hatodik Chicago Bulls ellen, amelyet három mérkőzésen vert (2-1), a nyugati elődöntőben aztán pályahátrányból sikerült diadalmaskodnia a Nuggets ellen (4-2), a nyugati főcsoport döntőjében pedig kisöpörte az aranysárga-lilákat (4-0). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Lakers ugyan megnyerte az alapszakaszt Kareem Abdul-Jabbar MVP teljesítményének köszönhetően, de már a második körben is nagyot szenvedett a Golden State Warriorsszel szemben (4-3).

A Philadelphia vezérei között ekkor Julius Erving mellett George McGinnist, illetve a gárda későbbi vezetőedzőjét, Doug Collinst lehet említeni, de ott volt még mellettük a jónevű World B. Free, Mike Bibby édesapja, Henry Bibby, Kobe Bryant apukája, Joe Bryant, illetve az idősebbik Mike Dunleavy is. A túloldalon a két magasember, Maurice Lucas és a legendás Bill Walton vitték a prímet - Walton ebben az évben döntő MVP, a következőben alapszakasz MVP lett, mindkét idényben a legjobban védekező ötösbe választották, illetve egy All-NBA első és egy második csapatba választás is a neve mellé került -, de mellettük ott volt például a Brooklyn Nets és a Memphis Grizzlies korábbi vezetőedzője, a Lakers jelenlegi segédedzője, Lionel Hollins is.

A nagydöntő első két meccsét még hozta hazai környezetben a Philly, ám Portlandben nem termett számára sok babér, 22, illetve 32 ponttal bukta el a harmadik és negyedik találkozót, a lendületből pedig maradt a következő összecsapásra is a Blazersnek, amelyet 110-104  arányban nyertek a vendégek Philadelphiában. Következett a hatodik ütközet Portlandben:

A finálé legértékesebb kosarasának választott Walton 8 blokkot osztott ki a 109-107-re megnyert találkozó során, amivel döntőrekordot állított fel - ezt azóta többen is beállították, megdönteni még senki nem tudta. A Blazers sikerének értékét növeli, hogy az 1970-ben létrehozott franchise első olyan szezonja volt ez, amelyben egyáltalán pozitív mérleget hozott az együttes (korábban 38-44 volt a legjobbja), és először jutott be a PO-ba - rögtön végig is menetelt.

A két csapat fordított utat járt be ezután. Bár a Sixers még egy ideig nem tudott bajnoki címet szerezni, folyamatosan ott volt kelet legjobbjai között. 1980-tól kezdve négy éven belül 3-szor jutott be a fináléba, 1983-ban pedig minden idők egyik legmeggyőzőbb teljesítményével lett bajnok. A Portland ezzel szemben nem tudott átlépni ezután egy szintet - nagyban köszönhetően annak, hogy Walton, a következő idény MVP-je súlyos lábsérülést szenvedett, négy szezon alatt összesen 14 meccset játszott, így legjobb játékosát elvesztette a franchise. A Blazers 1-2. körös csapat volt egészen 1990-ig, amikor újra bejutott a döntőbe, nyernie azonban 1977 óta nem sikerült.

 

14 esztendővel később, 1991. június 5-én ugyanilyen volumenű esemény nem történt, ám Michael Jordan újabb sokáig emlékezetes dobással örvendeztette meg a chicagói közönséget.

A Lakers elleni döntő második meccsén MJ jobb kézzel akart zsákolni, aztán bal kézzel fejezte be az azóta is egyik legtöbbet ismételt kosarát. A Bulls 107-86-ra nyert, és mint ismeretes, ebben az idényben megnyerte első bajnoki címét. A mérkőzésen egyébként döntőbeli csúcsot állított fel az Illinois-i alakulat, mivel 50/81-es mutatóval zárt mezőnyből, ami 61.7% - ez rekord a finálék történetében. Jordan teljes meccsét megnézhetitek.

 

Három évvel később, 1994. június 5-én rendezték a New York Knicks - Indiana Pacers keleti döntő utolsó, hetedik összecsapását.

A Knicks másodikként végzett keleten, az első helyezett Atlanta Hawksszal azonos mérleggel (57-25), így az első körben nem is volt túl nehéz dolga, 3-1-gyel elintézte a New Jersey Nets gárdáját. A második kanyarban már rágósabb falat jött szembe, hiszen a háromszoros címvédővel kellett megmérkőznie. Jordan ugyan nem volt ott ezúttal a Bullsnál, ám így is nagyon kemény ütközetet vívott egymással a két gárda, 4-3-mal ment tovább a Knicks - a másik ágon a negyedik kiemelt Pacers pályahátrányból tudott 4-2-re nyerni a Hawks ellen.

A Knicks - Pacers összecsapásnak már ekkor is pikantériája volt, hiszen a két együttes az előző évben találkozott már egymással a PO-ban, akkor a New York továbbment az első körből (3-1). Ebben az évben 2-2-ig nem történt semmi, az ötödik meccset azonban ellopták Reggie Millerék a Madison Square Gardenből. A hatodikon óriásit harcolt a Knicks, hogy életben maradjon, sikerült is neki, így következett el a hetedik meccs.

A mindent eldöntő találkozó hősére, a 24 pontig és 22 pattanóig jutó Patrick Ewingra koncentráló videót nézhetitek meg:

A 94-90-es végeredmény a Knicks továbbjutását hozta, amely azt jelentette, hogy 1973 után, tehát 21 év elteltével újra nagydöntőbe került a franchise. Ott aztán kikapott a Houston Rocketstől 4-3 arányban, a következő idényben pedig pont az Indiana állította meg a keleti elődöntőben. Mindkét együttes bejutott egyszer-egyszer a fináléba - a Knicks 1999-ben, a Pacers pedig egy évre rá, 2000-ben -, de egyikük sem tudott aranygyűrűt nyerni.

 

12 évvel ezelőtt, a 2008-as nagydöntőben a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers találkozott egymással. Az első meccs harmadik negyedében sérült meg a bostoni legenda, Paul Pierce térde olyan "fájdalmasan", hogy végül tolószékben kellett lesegíteni a pályáról, egyenesen be az orvosi szobába. Máig nem tudjuk, hogy minek köszönhetően, de ebből az állapotból a hazai szurkolók óriási örömére még azon a derbin visszatért és óriási kosarakkal járult hozzá a Celtics 98-88-as győzelméhez - s így végül a bajnoki címéhez is. Erről láthatunk alább egy összeállítást: