18 éves a T-Mac-csere, 31 éves Kawhi Leonard

A 2000-es évek egyik közönségkedvence, Tracy McGrady első három évét a Toronto Raptorsnál töltötte, de hiába kapott 1999/2000-ben több játéklehetőséget, 2000 nyarán a váltás mellett döntött, 6 évre 67.5 millió dollárért írt alá az Orlando Magichez. Kiváló döntést hozott meg ezzel, hiszen a liga egyik legjobb játékosának tartották floridai időszaka alatt, rögtön 40 perceket töltött a parketten, pontátlaga azonnal 26.8-re ugrott - meg is nyerte ezzel a Legtöbbet Fejlődött Játékos díját 2000/01-ben -, majd 2002/03-ban (32.1) és 2003/04-ben (28.0) is pontkirály lett - tette mindezt úgy, hogy mindkét idényben 6.0 pattanó és 5.5 gólpassz is állt a neve mellett.

Mind a négy orlandói szezonjában All-Star lett, az első és az utolsó évben az All-NBA második, a középső kettőben pedig All-NBA első ötösébe választották, a csapatsikerek azonban elmaradtak - nagyban annak köszönhetően, hogy a 2000 nyarán összehozott Mike Miller, Grant Hill, T-Mac trió nem igazán tudott egészséges maradni, Hill bokái ekkor mentek tropára, négy év alatt alig játszott többet 40 meccsnél. Három első körös búcsút követően 2003/04-ben 21-61-gyel végeztek. A drafton ugyan Dwight Howardot be tudták húzni ezzel, de úgy döntöttek, teljesen más irányba indulnak, és elcserélik McGradyt.

2004. június 29-én a Houston Rocketshez postázták őt, Juwan Howardot, Tyronn Lue-t és Reece Gainest Steve Francisért, Kelvin Catóért és Cuttino Mobley-ért cserébe.

A Magichez érkezők közül Mobley 1998-ban, a másik két úriember pedig egy évvel később kerültek a Houstonhoz, pont az aranykorszak után, hiszen 1999/2000-től 2002/03-ig egyszer sem jutott PO-ba a Rockets, 2003/04-ben pedig kiesett az első körben. Cato egy jól védekező center volt, Mobley egy kintről is nagyon veszélyes, egészen jó kis dobóhátvéd, Francis pedig a liga egyik feltörekvő csillaga (1999/2000-ben az Év Újonca volt), aki azért manapság már talán kevesebb hype-ot kapna - egyáltalán nem jó hatásfokkal, nagyon sok eladott labdával, de rendkívül látványosan játszott. Nem meglepő, hogy a texasiak is a váltás mellett döntöttek.

A csere aztán igazán egyik oldalnak sem jött be, de az Orlando kifejezetten rosszul jött ki belőle. Cato másfél év után egy 2007-es első körössel karöltve távozott a Detroit Pistonshoz Darko Milicsicsért és Carlos Arroyóért cserébe. Mobley-t még a 2004/05-ös idény közben cserélték a Sacramento Kingshez Michael Bradley-vel együtt Doug Christie-re, akit még 2005 őszén kitettek a keretből. Mobley lejáró volt egyébként, és a Los Angeles Clippersnél később még szép éveket töltött.

Francis 2004/05-ben még 21.3 pontot, 7.0 gólpasszt és 5.8 pattanót átlagolt, de aztán egyik évről a másikra rákerült egy nagyon meredek lejtőre, egyre több gondja volt a droggal is, így 2006 februárjában a New York Knickshez küldték Trevor Arizáért és Penny Hardaway-ért cserébe. A Magic sokat tehát nem nyert velük, 2006/07-ben, tehát akkor került be újra a PO-ba, mikor egyik delikvens sem volt már az együttesnél, és az értük érkezők sem játszottak túl komoly szerepet - és akkor még finoman fogalmaztunk.

T-Mac az első három texasi idényében még All-Star volt 25 pont körüli átlaggal, az első négy idényből háromszor ott volt megint az All-NBA csapatokban (kétszer a harmadikban, egyszer a másodikban), ráadásul olyan örökké emlékezetes jeleneteket is láthattunk tőle, mint a Shawn Bradley-n bemutatott zsákolás vagy a San Antonio Spurs elleni 13 pontja 35 másodperc alatt.

Egyre többet volt azonban sérült, ráadásul az átka ült a csapaton - az első körből négy év alatt háromszor kiestek, egyszer pedig be sem jutottak a rájátszásba. 2008/09-ben elértek egy második körös búcsút, ami akkor a sérülésektől tizedelt csapattól nagy szó volt, de ennek az idénynek a nagy részét és a PO-ot is kihagyta McGrady. 2009/10-ben került a New York Knickshez, de ekkor már Francis nem volt a csapatban - Mobley pedig hiába volt a keret tagja 2010 áprilisáig, nem lépett pályára -, ráadásul annyira rossz állapotban volt T-Mac, hogy érdemi karrierje az előző évben be is fejeződött.

 

Az is a mai naphoz tartozik, hogy 31. születésnapját ünnepli a San Antonio Spurs és a Toronto Raptors egykori, a Los Angeles Clippers jelenlegi franchise-playere, a 2014-es és a 2019-es döntő MVP-je, illetve a 2015-ben és 2016-ban egyaránt a legjobb védőnek választott Kawhi Leonard, aki egy védőspecialistából évről évre fejlődött a liga egyik legjobb játékosává. A 2017/18-as éve aztán a sérülésekről és a botrányokról vált híressé - a Spurs nem hitte el, hogy nem tud játszani, Leonard ezért megharagudott, és cserét kért. A Torontóhoz került, ahol a 2018-19-es idényben újfent felért a csúcsra, és olyan klasszikussal lettünk gazdagabbak általa, mint a Philadelphia Sixers elleni párharc hetedik meccsének legvégén dobott győztes kosara. 2019 nyarán ismét csapatot váltott, ezúttal a Los Angeles Clippershez igazolt, amellyel a 2020-as buborékban megégett, 2021-ben viszont a franchise történetében először főccsoportdöntőt játszott a gárda - de Leonard nélkül, aki térdsérülést szenvedett a második körben. Emiatt ki is hagyta a teljes 2021-2022-es évadot, de a hírek szerint jövőre 100%-os állapotban térhet vissza. Isten éltesse sokáig!

 

Leonardnál pont 10 évvel idősebb, ma 41 éves Joe Johnson, akit a 2001-es draft 10. helyén vitt el a Boston Celtics, de még első szezonja közben elcserélték a Phoenix Sunshoz. Első két szezonja felejthetőre sikerült, utána viszont a Suns nagyon hasznos és hatékony pontszerzője lett a Steve Nash-féle csapatban. Az Atlanta Hawks meg is kínálta őt egy zsíros offer sheettel újoncszerződésének lejártát követően, a Suns pedig úgy döntött, Boris Diaw-ért és két első körösért el is engedi játékosát. Egyénileg jobb szezonjai voltak Atlantában, hiszen 20 pont fölött átlagolt és 7 szezonból 6-szor All-Star lett, de csapatsikereket nem tudott elérni.

2012 nyarán cserélte el őt az Atlanta új GM-je, Danny Ferry spórolási szándékból, ezt követően a Brooklyn Netset erősítette, ahol 2013/14-ben megint All-Starnak választották. Szerepe egyre inkább csökkent azonban, ennek megfelelően statisztikái is, és bár a Utah Jazznél voltak még szép pillanatai a végjátékokban, meghatározó szerepet már 2015/16-ban játszott, amikor Brooklynból a Miami Heathez cserélték. Ezt követően játszott a Utah-nál, és az utolsó fél szezonjában a Houston Rocketsnél is megfordult, de 2018 óta nem láthattuk őt NBA meccsen. A BIG3-ben 2019-ben még kiugróan jó teljesítményt (MVP és bajnoki cím) nyújtott, és a Detroit Pistons szerződést is adott neki, de még az alapszakasz kezdete előtt kitették keretükből. 

2021 februárjában a válogatottat segítette világbajnoki selejtezőkön, majd 2021 szeptemberében második BIG3 MVP-címét is begyűjtötte. A 2021-22-es évadban a Celticstől még kapott egy tíznapos hardship szerződést, és egyetlen meccsen pályára is lépett decemberben, ahol egy duplát dobott - 19 év és 305 nap telt el a legutolsó Celtics-mezben lejátszott meccse óta, ami a liga történetének legnagyobb különbsége. Isten éltesse őt és Leonardöt is!

 

A végére pedig két draftot hagytunk ezúttal. Elsőként az 1982-es játékosbörzéről emlékezünk meg, amelyet napra pontosan 40 éve rendeztek. Az 1/1 James Worthy volt, akit egy Cleveland Cavalierstől kapott első körösön húzott ki a (bajnoki címvédő!) Los Angeles Lakers - mögötte Terry Cummings (Clippers) és Dominique Wilkins (Hawks) keltek el. Mögöttük is olyan kitűnő kosarasokat választottak ki, mint a denveri legenda Fat Lever (1/11, Blazers), a később a Golden State-nél máig fennálló NBA-rekordot tartó Sleepy Floyd (1/13, Nets), a Milwaukee és a Seattle 20 pontos scorere, Ricky Pierce (1/18, Pistons), a triplaspecialista Craig Hodges (3/48, Clippers) vagy a 2021-ben tragikus körülmények között elhunyt blokk-király Mark Eaton (4/72, Jazz).

1994-ben pedig Glenn Robinson volt az első kiválasztott, a Milwaukee Bucks csapott le rá - mögötte olyan legendák találtak csapatra az első háromban, mint Jason Kidd (Mavericks) és Grant Hill (Pistons). Ezen a drafton érkezett az NBA-be Juwan Howard (1/5, Bullets), Eddie Jones (1/10, Lakers), Jalen Rose (1/13, Nuggets), Aaron McKie (1/17, Blazers), Wesley Person (1/23, Suns), Monty Williams (1/24, Knicks) és a multitálentum Charlie Ward (1/26, Knicks) is.