28 éves a Shrug Game, 36 éves Magic gólpasszrekordja

1984. június 3-án a Boston Celtics - Los Angeles Lakers nagydöntő harmadik mérkőzését játszották. A később legendássá váló, nagyon fizikális párharc harmadik összecsapásán még az aranysárga-lilák voltak nyeregben, hiszen az első meccsen elvették Larry Birdék pályaelőnyét, ezt a harmadik találkozót pedig 137-104-re nyerték. Magic Johnson számára különleges marad ez az este, 21 gólpasszával ugyanis mind a mai napig fennálló csúcsot állított fel a döntők történetében.

A Boston a negyedik mérkőzésen vette vissza pályaelőnyét, majd mindenki nyerte a hazai ütközeteket, így nyert végül 4-3-ra a Celtics.

Nyolc esztendővel később, 1992. június 3-án a nagydöntő első meccsét rendezték a Chicago Bulls és a Portland TrailBlazers között. A híres Shrug Game-et nagyon simán, 122-89-re nyerte a Bulls, miután 66 pontot dobott az első félidőben, és a szünet után intézte el leginkább a Blazerst egy 38-17-es harmadik negyeddel. (Ez) Az összecsapás (is) Michael Jordanről marad emlékezetes, aki 35 pontot dobott az első két negyedben, és hat triplát is elsüllyesztett ekkor - a hatodik után nézett ki a kommentátorokra, és vonta meg a vállát: "ez van, ma minden bejön". A 35 egy félidő alatt dobott pont még mindig döntőbeli rekord, a hat tripláját viszont Ray Allen a 2010-es fináléban túlszárnyalta.

A Blazers ugyan a második összecsapást hozta Chicagóban, így elvette a pályaelőnyt, a Bulls viszont kettőt is nyert idegenben, összesítésben pedig 4-2-re győzött.

 

Két All-Star születésnaposunk is van a mai napon. 34 éves lett a Philadelphia Sixers magasembere, Al Horford, aki 9 évet töltött el Atlantában, és négyszer volt All-Star a Hawks színeiben, 2010/11-ben pedig befért az All-NBA harmadik ötösébe is. 2016-ban váltott csapatot, a Boston Celticsnél töltött három évéből is meghívták egyszer a gála főmeccsére, és 2017/18-ban az All-Defensive második csapatba jelölték. 2019-ben azonban újra máshova szerződött, ekkor jött a Philly - egyelőre nem igazán jött be neki a váltás, az öregedés jelei is elkezdtek megmutatkozni a sokoldalúságáról és passzjátékáról híres centeren.

Nála sokkal nagyobb név viszont Billy Cunningham, aki még másodévesként, 1966/67-ben bajnoki címet nyert Wilt Chamberlain oldalán a Phillyvel még hatodik emberként. Cunninghamre ezt követően nagyobb szerep hárult, és ezt meg is hálálta: 23-25 pont, 12-13 pattanó és 5-6 gólpassz környéki átlagai voltak az 1968/69-es idénytől kezdve. Háromszor bekerült az All-NBA első ötösbe, egyszer pedig a másodikba, és ebben a négy évében mindannyiszor All-Star is lett.

1972/73-ban és a rá következő idényben a Carolina Cougarsben kosarazott az ABA-ben, ahol az első idényben rögtön MVP is lett (All-ABA első csapattagság és az All-Star gála mellett). Utolsó két szezonjában viszont visszatért a Sixershez, és még a korábbiaknál jóval gyengébb utolsó évében is hozott 13.7 pontot, 7.4 pattanót és 5.4 gólpasszt - súlyos sérülést szenvedett az 1975/76-os idényben, ami miatt be kellett fejezni pályafutását. 1986-ban került be a Hírességek Csarnokába, 32-es mezszámát pedig visszavonultatta a Sixers.

1977 novemberében már ki is nevezték a Sixers vezetőedzőjének - egészen 1985-ig vezette az együttest. Háromszor játszott döntőt a Phillyvel, és 1983-ban minden idők egyik legdominánsabb csapatát irányította a bajnoki címig vezető úton. 1985-ben vonult vissza 454 sikerrel - mind a mai napig neki van a legtöbb győzelme a Sixers edzői közül, és minden idők harmadik legmagasabb győzelmi mutatójával rendelkezik (69.8%) Phil Jackson és Steve Kerr után. Isten éltesse sokáig őt és Horfordot is!