32 éves James Harden, 87 esztendős lenne Tom Heinsohn

32 esztendős lett a mai napon James Harden, aki az Arizona State-ről két év után jelentkezett a draftra - a 2009-es draft 3. helyén el is vitte őt a már Kevin Duranttel és Russell Westbrookkal rendelkező Oklahoma City Thunder. Harden többek között emiatt nem is a kezdőben találta magát - a két scorer mellett kevesebb labdája lett volna, a cserék közé pedig kellett a csapatnak egy ponterős játékos. Első évében mindössze 9.9 pontot átlagolt, ám harmadik idényére, 2011/12-re feltornázta ezt 16.8-re, volt 4.1 pattanója és 3.7 gólpassza is mérkőzésenként, ráadásul a triplákat 39%-kal dobta, összességében pedig 66%-os TS mutatója volt - meg is nyerte a Legjobb Hatodik Ember díjat, a Thunder pedig a döntőbe jutott.

Bár a 2012-es fináléban kifejezetten nagy betli volt, nagy jövő állt a csapat előtt, hiszen még mindig borzasztóan fiatal volt minden húzóember, a bennük lévő potenciált viszont nyugat megnyerésével már megmutatták. A Thunder GM-je, Sam Presti azonban döntéshelyzet elé került. Mivel Clay Bennett, illetve Oklahoma City városa nem biztosított olyan feltételeket, hogy vaskos luxusadót fizethessen az együttes, így döntenie kellett közte, Russell Westbrook, Kevin Durant és Serge Ibaka között, valamelyiküktől meg kellett válnia. A választás végül Hardenre esett, akivel a 2012/13-as alapszakasz kezdete előtt nem tudtak megegyezni a hosszabbításról, így még a szezonkezdet előtt elcserélték a Houston Rocketshez.

Jól indította houstoni karrierjét támadóoldalon, az első két idényében 25 pont fölött átlagolt - hatékonysága mindkét évben elérte legalább a 60 TS%-ot -, mindkétszer ott volt az All-Star gálán, 2012/13-ban az All-NBA harmadik, egy évre rá pedig az All-NBA első csapatba választották, védekezésével azonban nagy sok gond volt.

Trevor Ariza leigazolása, illetve a védekezésért felelős segédedző lecserélése aztán meghozta a várt hatást: Harden 2014/15-ben már hátul sem volt emberhátrány csapata számára, szintet lépett vezérként is, a sérülésektől nem kis mértékben sújtott texasiakkal ugyanis Southwest divíziót nyert, és második lett az MVP választáson - természetesen All-Star és All-NBA első csapattag volt újfent. Kevesebb időt töltött a parketten, de majdnem mindenben javult (27.4 pont, 7.0 gólpassz, 5.7 pattanó, 60.5%-os TS, 37.5%-os tripla), egyértelműen a legszűkebb ligaelitbe lépett, a játékosok pedig megválasztották az MVP-nek maguk között.

A 2015/16-os szezonja összességében nézve megint pocsékul sikerült, vezérként Dwight Howarddal együtt megbuktak, egész évben csak szenvedett a csapat, védekezése pedig újfent kritikán aluli szintet ütött meg - az All-Star gálára ugyan még meghívták, de houstoni pályafutása során először nem került be egyik All-NBA csapatba sem, hiába hozott egyénileg még jobb számokat (29.0 pont, 7.5 gólpassz, 6.1 pattanó és hatékonysága is minimálisan esett csak (59.8 TS%)).

Mike D'Antoni 2016-os kinevezése aztán telitalálat volt a csapat mellett az ő szempontjából is - 29.1 pontja (61.3%) mellett 8.1 pattanót és 11.2 gólpasszt átlagolt. D'Antoni irányítót csinált belőle, megnyerte a gólpasszlistát, és a liga egyik legdominánsabb játékosa lett támadóoldalon - megint második lett az MVP-választáson, ezúttal Russell Westbrook mögött, újfent All-Star lett, és az All-NBA első csapatába is visszarakták! A 2017/18-as szezonja még jobban sikerült. 2018. január 30-án, az Orlando Magic ellen a liga történetének első 60 pontos tripla-dupláját érte el (60 pont, 11 pattanó, 10 gólpassz).

A szezont pályafutása során először pontkirályként zárta (30.4), továbbra is sokoldalúan játszott a számok alapján (8.8 gólpassz, 5.4 pattanó), és miután a Houston az első lett az alapszakaszban, ezúttal megnyerte az MVP díjat is - persze All-Star is volt, és természetesen az All-NBA első csapatából sem hiányozhatott. A Rockets először volt igazi kihívója a Golden State-nek, és a nyugati főcsoportdöntőben már 3-2-re is vezettek a texasiak, amikor lesérült Chris Paul. A Houston nem tudta legyőzni a Warriorst, és 4-3-mal végül kiesett a nagydöntő előtti utolsó körben.

Az előző idényben egészen elképesztő szezont hozott le scorerként: ezúttal 36.1-es átlaggal nyerte a pontkirályi címet (elit hatékonysága megmaradt (61.6% TS)), továbbra is sokoldalú volt (6.6 pattanó, 7.5 gólpassz), de a Rockets csak a negyedik lett nyugaton, így az MVP szavazáson kikapott a Milwaukee Bucksszal alapszakaszt nyerő Giannis Antetokounmpótól - amellett, hogy az All-Star tagság és az All-NBA első csapatba jelölés most sem hiányzott a gyűjteményéből. 32 meccsig tartott sorozata, melynek során végig elérte a legalább 30 pontot, ezzel Wilt Chamberlain nyomdokaiba lépett. 2019. január 23-án, a New York Knicks ellen karriercsúcsot jelentő 61  szórt:

Csapata ettől függetlenül csődöt mondott a PO-ban: a Warriors úgy nyerte a két együttes újabb csatáját 4-2-re, hogy Durant az ötödik meccsen megsérült.

A 2019-20-as idényre aztán új felállást próbált ki a Rockets: Russell Westbrook megszerzése és Clint Capela elpasszolása után teljes smallballra állt át a Houston, így próbált meg bajnoki címet nyerni. Harden alapszakasza megint jól sikerült, zsinórban harmadjára lett pontkirály (34.3), és a másik két statisztikában is hozta a számait (6.6 pattanó, 7.5 gólpassz), a Rockets viszont a playoff második körében simán kizúgott a későbbi bajnok Lakers ellen.

A kiesés után lavinaszerűen omlott össze a Houston: távozott Daryl Morey, Mike D'Antoni, egyre több pletyka látott napvilágot arról, hogy Westbrook és Harden sem akar maradni. Westbrookot december elején cserélték el, Harden pedig innentől egyértelműen arra játszott, hogy őt is passzolják el máshová - nem jelent meg az edzőtábor első napjaiban, emlékezetes túlsúlyos fotók jelentek meg róla. Végül pályára lépett még Houstonban, december 26-án 44 pontot és 17 gólpasszt jegyzett a Portland ellen, majd január közepén elcserélték Brooklynba. 

Kezdésnek egy 30 pontos tripla-duplával mutatkozott be, remekül illeszkedett be a gárdába, különösen Kevin Duranttel párban tűnt ellenállhatatlannak, azonban az alapszakasz végén sokat kellett kihagynia egy combhajlító sérülés miatt, ami a playoffban is kicsit hátráltatta, így végül első szezonja nem zárult jól a Netsnél. 

 

A Boston Celtics legendás korszakának egyik nagy alakja, Tom Heinsohn 87. születésnapját ünnepelné. Az erőcsatárként, később pedig kiscsatárként használt kosaras a Celtics-éra legelejétől kezdve ott volt a csapatnál: összesen 9 szezont töltött a ligában (1956-1965), ebből 8-ban bajnoki címet szerzett. 6-szor volt All-Star (első idényében, illetve az utolsó öt szezonjában), 1957-ben ő volt az év újonca (nem kisebb nevet előzött meg, mint csapattársát, Bill Russellt), és négyszer bekerült az All-NBA második csapatba is.

Bár mindenki a kemény, meg nem alkuvó stílusáról ismerte, ő volt az együttes egyik legjobb scorere is - 18.6 pontot és 8.8 pattanót átlagolt karrierje alatt -, ettől függetlenül védekezésben talán még hasznosabb volt: mind a kilenc évében a liga legjobb 9 játékosa között volt az ún. Defensive Win Shares mutatóban.

Visszavonulásának évében, még 1965-ben felhúzta a Celtics a 15-ös számú mezt a plafonra, azt azóta senki nem viselheti Bostonban. Három évig play-by-play kommentátor volt a csapat meccsein, majd 1969-ben a Celtics vezetőedzője lett, így még két bajnoki címet szerzett (1974 és 1976). 1981-ben újra kommentátor lett, és haláláig ilyen státuszban dolgozott a csapat mellett - ezzel az egyetlen olyan ember, akinek közvetlenül vagy közvetve köze van a Boston mind a 17 bajnoki címéhez, nem véletlen, hogy a beceneve Mr. Celtic volt. 1985-ben a Hírességek Csarnokába is beválasztották - sajnos 87. születésnapját már nem érhette meg, 2020 novemberében veseelégtelenségben hunyt el. Isten nyugosztalja!