36 éves Carmelo Anthony

36. születésnapját ünnepli a mai napon a Blazers kosarasa - a Knicks legendás dobóhátvédje, Richie Guerin 88 éves - John Stockton 23 éve dobta be a Jazzt fennállása első döntőjébe - Rik Smits Magic elleni győztes dobása 25 éves.

1984. május 29-én született Carmelo Anthony, aki a 2003-as March Madness négyesdöntőjének legkiemelkedőbb játékosaként, a Syracuse egyetem bajnokaként jelentkezett a draftra, amelyen a harmadik helyen kelt el LeBron James és Darko Milicic mögött.

Hét és fél évet töltött az őt kiválasztó Denver Nuggetsnél, mielőtt a 2011-es deadline előtt elcserélték volna a New York Knickshez - ez idő alatt négyszer volt All-Star (2007, 2008, 2010, 2011) és négyszer volt ott az All-NBA második (2009/10) vagy harmadik (2005/06, 2006/07, 2008/09) csapatában. A csapatsikerek elkerülték: minden évben ott volt a rájátszásban, de egyetlen egyszer jutott túl a coloradóiakkkal az első körön - 2009-ben a Los Angeles Lakers verte a Nuggetset a nyugati döntőben.

2011. február 22-én, többek között Chauncey Billupsszal együtt került át a New York Knickshez. Mind a hat teljes New York-i évében All-Star lett, egy-egy alkalommal ott volt az All-NBA második (2012/13) és harmadik (2011/12) csapatokban, 2012/13-ban pedig a pontkirályi címet is sikerült bezsebelnie Kevin Durant előtt - 2013/14-ben második lett az OKC akkori sztárja mögött.

Megítélése világ életében nagyon kettős volt, a kiváló scorertől a csapatát a végső győzelemig elvinni képtelen franchise playerig minden volt már. 2014 nyarán szabadügynök volt, és a Knicksnél maradt 5 éves szerződéssel, így gyakorlatilag eldőlt, hogy pályafutása még igazán produktív éveit a Nagy Almában fogja tölteni - ez hibás döntés volt részéről. Rengeteget volt sérült a Knicksnél, és hiába kapott 2015 nyarán egy ígéretes fiatalt maga mellé Kristaps Porzingis személyében, ez sem volt elég ahhoz, hogy eredményes csapat legyen a Knicksből.

2017 nyarán Phil Jackson és ő is távozott a Knickstől, az Oklahoma City Thunderhez cserélték, de itt meg sem közelítette már korábbi teljesítményét, így 2018 nyarán továbbpasszolták az Atlanta Hawkshoz. Travis Schlenkék kivásárolták, így került a Houston Rocketshez, de mindössze 10 mérkőzést játszott a csapat színeiben, mikor megköszönték neki a részvételt. Újfent kivásárolták, és felmerült, hogy esetleg többet már nem látjuk a ligában.

Ebben az idényben aztán a rengeteg sérüléssel küszködő Portland TrailBlazers szerencsét próbált vele, és nem is csináltak rossz vásárt Melóval - hatékonysága továbbra sem jó (51.3% TS), de 15.3 pontjára és 6.3 pattanójára nagy szüksége volt a Blazersnek.

 

A Knicks korai korszakának legendája, Richie Guerin is ma ünnepeli születésnapját, szám szerint a 88-at. Guerin az 1954-es draft második körének 17. helyén került a ligába, és miután a tengerészetnél szolgált, 1956-ban elkezdte profi pályafutását. Első éve után nagyot fejlődött a ponterős és emellett sokoldalú dobóhátvéd: második szezonjától kezdve zsinórban hatszor volt All-Star, és volt olyan idénye is, amikor 29.5 pont mellett 6.5 lepattanót és 7 gólpasszt átlagolt. Háromszor volt az All-NBA második csapatának tagja, meghatározó alakja volt a New York-i gárdának - ő volt az első Knicks-játékos, aki 50 pont fölé jutott, Bernard King 60 pontos, 1984-es karácsonyi teljesítményéig pedig övé volt a franchise-rekord 57 ponttal.

Ennek ellenére az 1963/64-es idény elején a St. Louis Hawkshoz postázták, ott töltött közel hat évében pedig már nem volt ennyire produktív - igaz, Bob Pettit, Cliff Hagan, Lou Hudson és Lenny Wilkens mellett játszhatott egy jobb csapatban. A statisztikai visszaesésnek más oka is volt: Guerin az 1964/65-ös idény közben egy másik Knicks-legendától, Harry Gallatintól átvette a Hawks kispadját, és egészen az 1971/72-es idény végéig ő irányította az együttest, 1967/68-ban az Év Edzőjének is megválasztották. 1970-ben vonult vissza játékosként, 2013-ban pedig bekerült a Hírességek Csarnokába! Isten éltesse őt és Melót is!

 

1995. május 29-én az Indiana Pacers és az Orlando Magic egy örökké emlékezetes végjátékot vívott egymással a keleti döntő negyedik találkozóján. A vezető csapat kiléte háromszor változott az utolsó 13.3 másodpercben, a döntő mozzanat pedig a Pacers holland centeréhez, Rik Smitshez kötődött:

Smits megmozdulása a PO történetének egyik legemlékezetesebb pillanata volt. Az Indiana 94-93-ra megnyerte az összecsapást, ezzel kiegyenlített, de mivel a következő három meccset mind a hazai csapat nyerte, így az Orlando jutott be a döntőbe, ahol aztán kikapott a címvédő Houston Rocketstől.

 

23 évvel ezelőtt, 1997. május 29-én pedig a Utah Jazz és John Stockton került középpontba, miután utóbbi buzzer beater triplájával 103-100-ra nyert csapata az 1994-es és 1995-ös bajnok Houston ellen, 4-2-re nyerte a nyugati finálét, így fennállása során először jutott be a döntőbe.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus