38 éves Amar'e Stoudemire

Amar'e Stoudemire 1982. november 16-án született. Egy orlandói középiskola befejezése után azonnal jelentkezett a draftra, a 2002-es játékosbörze 1/9-es helyén el is vitte őt a Phoenix Suns. 13.5 pontos, 8.8 pattanós átlagaival azonnal az év újonca lett, majd első három évében rohamléptekben javultak mutatói - 2004/05-ben már 26.0 pontot és 8.9 pattanót átlagolt 61.7%-os TS mutatóval, meghívták az All-Star gálára, és az All-NBA második ötösébe is beválasztották, miközben Steve Nash-sel kezdték tökéletessé fejleszteni pick-and-roll játékukat.

2005 őszén, az előszezonban térdsérülést szenvedett, meg kellett műteni, és bár három meccs erejéig visszatért, térdei továbbra is fájtak, teljesítménye gyenge volt, így az idény további részét kihagyta. 2006/07-ben kitűnően tért vissza, hiszen újra All-Star lett, 20 pont fölött átlagolt, karrierje legjobb átlagát hozta pattanózásban (9.6), ráadásul pályafutása során először és utoljára az All-NBA első csapatába is beválasztották. A következő három idényben mindig ott volt az All-Star gálán, kétszer az All-NBA második csapatnak is tagja lett év végén, 20-25 pont között tett a közösbe mérkőzésenként, úgyhogy húzóembere maradt továbbra is az arizonai együttesnek, amely viszont bajnokesélyes csapatból kezdett egyre lejjebb csúszni. Egyetlen komolyabb egészségügyi problémája ebben az időszakban szemével volt, amit meg is kellett műteni a 2008/09-es idényben egy retinaleválás miatt.

2010 nyarán a Sunsnak dönteni kellett, nem akartak hosszú szerződést adni az erőcsatárnak - leginkább a térdeitől féltek -, így váltott, a New York Knickshez szerződött. Ő volt a New York-iak legnagyobb fogása a híres 2010-es szabadügynökpiacon, és egy fél évig, Carmelo Anthony 2011 februári megszerzéséig igazi vezérként is viselkedett - nemcsak átlagai (25.3 pont, 8.2 pattanó) maradtak meg a korábbi szinten, de nagyobb felelősséget is vállalt, nem volt meglepő, hogy megint ott volt a liga második legjobb ötösében.

Az ezt követő két évben aztán összesen 76 meccsen szerepelt - a lockout utáni 47/66 mérkőzés nem olyan rossz, de az ezt követő 29/82 már jóval inkább -, és meredeken elkezdett romlani teljesítménye, sokkal kevésbé volt átütő dinamikája, így legnagyobb fegyverét vesztette el, 2012/13-ban egyetlen meccsen sem kezdett például. 2013/14-ben ugyan 65 mérkőzésen pályára léphetett, de az egykori szupersztár már csak 11.9 pontra és 4.9 pattanóra volt képes, 2015 februárjában pedig kivásárolta Knicks és a Dallas Maverickshez szerződött, ahol 16.5 perc alatt azért 10.8 pontot és 3.7 pattanót így is átlagolt.

2015-ben a Miami Heatet választotta, ahol azonban 52 meccsen 15 perces kiegészítő volt csak (a PO-ban 9 mérkőzésen 9 perces átlaga volt), így 2016-ban aláírt még egy napra a Knickshez, de aztán bejelentette visszavonulását az NBA-től. Egy évet lehúzott az általa birtokolt izraeli Hapoel Jeruzsálemnél, bajnoki címet is nyert a gárdával, de mivel már nem számoltak volna vele úgy, ahogyan azt ő szerette volna, 2017-ben befejezte aktív pályafutását. Mint később kiderült, ideiglenesen tette mindezt: 2018-ban visszatért, újfent a Hapoelnél, majd Kínába szerződött, a Fujian Sturgeons kosarasa lett. 2020 januárjában a Maccabi Tel-Avivhez igazolt, ahol a döntő MVP-jeként bajnoki címre vezette az együttest. Idén aztán látszólag végleg abbahagyta, hiszen a Brooklyn Netsnél folytatja: egykori csapattársa, Steve Nash egyik segédje lesz a kispadon. Isten éltesse sokáig!

 

Még egy nagyszerű játékos született november 16-án: a Boston Celtics egykori kiválósága, Jo Jo White 74 esztendővel ezelőtt látta meg a napvilágot. 1/9-es pick volt az 1969-es drafton, és pályafutásának lényegi részét Bostonban töltötte - az 1978/79-es idényben cserélték el a Golden State Warriorshoz, ahol másfél idényt játszott, a Kansas City Kingsnél vezetett le, és 1981-ben vonult vissza. Előtte azonban hétszer is All-Star volt Bostonban a 20 pont, 4-5 pattanó és 5-6 gólpassz környékén átlagoló irányító, aki kétszer volt az All-NBA második ötösében, oszlopos tagja volt az 1974-es és az 1976-os bajnok Celticsnek is, 1976-ban pedig egyenesen a döntő MVP-jének választották. 10-es mezszámát természetesen visszavonultatta a Celtics, 2015-ben pedig a Hírességek Csarnokának is a tagja lett. Sajnos 2018. január 16-a óta nincs közöttünk, Isten nyugosztalja!

 

Két legenda egy-egy nagy teljesítménye is ehhez a naphoz köthető. 1957. november 16-án Bill Russell 49 lepattanót szedett le a Philadelphia Warriors ellen 111-89-re megnyert mérkőzésen. Ez a 49 lepattanó akkor csúcsnak számított - 1960 februárjában maga Russell döntötte meg 51-gyel, majd még abban az évben novemberben Wilt Chamberlain 55 lepattanóval felállította a most is érvényes rekordot. Ettől függetlenül Russell egy félidő alatt leszedett 32 lepattanója mind a mai napig a valaha volt legjobb teljesítménynek számít az NBA-ben.

És ha már megemlítettük Wilt Chamberlaint, akkor ugorjuk 1962. november 16-ra, amikor Wilt 73 pontot szórt a New York Knicks elleni, 127-111-re megnyert találkozón - ez még manapság is a vonatkozó lista holtversenyes negyedik helyére jó. Rekordnak már akkor sem volt rekord, mivel Chamberlainnek 1961 decemberéből volt egy 78 pontos produkciója is, ettől függetlenül természetesen hatalmas teljesítményről beszélünk.