44 éves a Jet, a Nuggets egy éve írt playoff-történelmet a LAC ellen

Egy évvel ezelőtt a Denver Nuggets történelmet írt: első csapatként a liga történelmében ugyanazon playoffban kétszer is 1-3-as hátrányból fordított és nyert párharcot. A 2020-as playoff első körében a Utah Jazz, a második körben pedig a Los Angeles Clippers vált a Nuggets áldozatává. 2020. szeptember 15-én a Clippers mindössze 33 pontra volt képes ellenük a második félidőben – ez volt Paul George „legendás” 4/16-os mezőnymutatóval lehozott meccse, de a negyedik negyedben nem csak ő olvadt le és dobta mellé mind a hat mezőnykísérletét, hanem Kawhi Leonard is 0/5-tel zárt. A túloldalon a 40 pontig jutó Jamal Murray 12 egységet tartogatott a negyedik negyedre, Nikola Jokics pedig bődületes tripla-duplával (16 pont, 22 lepattanó, 13 gólpassz, 3 blokk és 2 szerzett labda) zárt. A Nuggets a főcsoportdöntőben a Lakers ellen már kapitulált, de ez a meccs aranybetűkkel került be a denveri históriáskönyvbe. Érdekesség, hogy egy évvel később a Jokics-Murray páros melletti három kezdőjátékos (Paul Millsap, Jerami Grant és Gary Harris) már nem tagja a gárdának, ahogyan a közel 20 percet kapó Torrey Craig és a 8 percet pályán lévő Mason Plumlee sem. 

Néhány játékos is ma ünnepli születésnapját, közülük elsőként az 1917-ben született Buddy Jeannette-et érdemes kiemelni, aki szó szerint a liga egyik úttörője volt, az NBA elődjének számító BAA második bajnoki címét ugyanis Jeannette csapata, a később jogutód nélkül megszűnő "első" Baltimore Bullets nyerte – a gárdának nem csak a kezdőirányítója, de vezetőedzője is volt, elsőként a liga történetében nyert valaki bajnokságot kettős minőségben. Érdekesség, hogy az alapvetően a rivális NBL-ben szereplő Bullets 1947 nyarán csatlakozott a BAA-hez, vagyis elsőre rögtön bajnoki címet is szerzett az újonccsapat. 

Jeannette összesen két évet (1947-1949) játszott, és négy évet edzősködött (1947-51) az NBA-ben, ám ekkor már ismert játékosnak számított, nem véletlen, hogy 1994-ben játékosként választották be a Hall of Fame-be. A BAA-vel 1949-ben végül összeolvadó másik ligát, az NBL-t ugyanis háromszor nyerte meg: 1943-ban Sheboygan Red Skinsszel, 1944-ben és 1945-ben pedig a Detroit Pistons elődjével, a Fort Wayne Pistonsszal, összesen négyszer választották be az Év Első Ötösébe. (A Wisconsin államban játszó Red Skins egyébként 1949-ben csatlakozott a NBA-hez, de mindössze egy évig játszottak itt – a Milwaukee Bucks első előfutárának tekinthetőek.)

Jeannette 1952-ben vette át a Georgetown Egyetem irányítását, de 1956-ban abbahagyta az edzősködést – nyolc évvel később a második Baltimore Bullets (a mai Washington Wizards jogelődje) vezetőedzőjeként ő jelentette a kapcsot a két Bullets között. 1964 és 1967 között kisebb megszakítással edzette a Baltimore-t, majd 1969-70-ben még az ABA-ben is kipróbálta magát a Pittsburgh Pipers vezetőedzőjeként. 1994-ben választották be a Hall of Fame-be – 1998-ban, 81. életévében hunyt el, Isten nyugosztalja!

A mai NBA-követők számára az 1977-es születésű Jason Terry jóval ismertebb név: a Jet becenévre hallgató kombóhátvéd Seattle-ben született és nőtt fel, középiskoláját két állami bajnoki címig vezette, 31-es mezét vissza is vonultatta az iskola. 1995 és 1999 között az Arizona Egyetemen játszott, ahol 1997-ben a gárda negyedik legeredményesebb játékosaként NCAA-bajnokságot is nyert, majd utolsó évében már számos egyéni elismerést is begyűjtött – az igen pedigrés csapattörténelemben az egyetlen játékos, aki elérte az 1000 pontot és a 200 labdaszerzést. 

Az Atlanta Hawks választotta ki az 1999-es börze 10. helyén, és Terry gyorsan be is illeszkedett a profik közé, bekerült az Év Második Újoncötösébe. Másodévesen már akadt 38 pontos meccse, sőt a gárda legjobb dobójaként 19.7 pontot átlagolt – harmadévesen egyéni csúcsát 46 pontra tornázta fel, a 2002-03-as évadban pedig a liga hetedik legjobb gólpasszadójaként zárt 7.4 asszisztjával. Terry remeklése viszont egyszer sem ért playoffot 1999 és 2004 között, így az ekkor már 27 éves játékost 2004 nyarán inkább elengedte az Atlanta és újjáépülésbe kezdett. Antoine Walker és Tony Delk ellenértékeként került Dallasba, ahol összeállhatott Dirk Nowitzkival – végül itt töltötte a legtöbb időt karrierje során és itt is volt a legsikeresebb. 

Első éve is jól sikerült, a dallasi szurkolók gyorsan elfogadták, második évében pedig 17 pontot átlagolt az alapszakaszban, majdnem 19-et a playoffban, a Dallas pedig története során először nagydöntőt játszhatott. Sőt emlékezetes módon 2-0-ra vezetett és közel volt a 3-0-hoz is, azonban a harmadik meccs végjátékában a Mavs játéka összeomlott, a Miami pedig zsinórban négyet nyerve behúzta a bajnoki címet. Terry a nagydöntő első meccsén 30 pontot szórt, első nagydöntős meccsén addig csak Jordan, Kemp, Duncan és Iverson jutott el ilyen magasságba. 

2006 nyarán hatéves szerződést kötött, de a csalódást egy újabb követte a 2007-es playoffban, mivel Dirk Nowitzki hiába lett MVP és Terry hathatós segítségével nyugati első kiemelt a Dallas, szégyenszemre kiestek az első körben a We Believe Warriorsszal szemben. A következő években egyre gyengébben szerepelt a Mavs, Terry lassan ki is került a kezdőből, ugyanakkor csereként ligaelit szinten maradt – 2009-ben a Legjobb Hatodik Embernek választották. 

A 2011-es rájátszásban aztán minden összeállt a Dallasnál, Nowitzki ihletett formában játszott, Tyson Chandler a palánk alatt takarított, Jason Kidd remekül vezényelte a támadásokat, Terry pedig a cseresorból adott komoly pluszt – előbb átgázoltak a teljes nyugati konferencián, majd a nagydöntőben 4-2-vel alaposan visszavágtak az akkor már a Big Three-t felvonultató Heatnek - a bajnoki cím megszerzésekor emlékezetes módon ölelték át egymást Nowitzkival, mint a 2006-os Dallas két megmaradt játékosa. 

Terry még a 2011-12-es csonkaszezonban is 15 pont felett átlagolt, de a szezon végén a Mavs szétesett, ő is eligazolt Bostonba. Itt mindössze egy évet játszott, mivel ez a veterán gárda is felbomlott, így aztán a hátvéd elkezdte vándorlását a ligában. 2013-14-ben Brooklynban játszott, de szezon közben lepasszolták Sacramentóba, ahol nem is lépett pályára. 2014 és 2016 között Houstonban játszott, ahol az első szezonja volt emlékezetesebb: előbb az alapszakaszban harmadikként a liga történetében elérte a 2000 bedobott triplát, majd a playoffban 9.2 ponttal segítette főcsoportöntőbe a gárdát 2015-ben. 2016-ban Milwaukee-ba írt alá, de 39 évesen már inkább a rutinjára és tapasztalatára volt szükség, nem a játékára. 

41 évesen, 2018 nyarán vonult vissza, majd egy év pihenőt követően a G-Ligás Texas Legends segéd GM-je lett. 2020 nyarán visszatért az Arizona Egyetemre segédedzőnek, majd 2021 nyarán a Denver Nuggets G-Ligás csapatának, a Grand Rapids Goldnak lett a vezetőedzője. A magánéletben egyébként példás családapa, feleségével öt lányukat nevelik – ő maga egyébként egy tízgyermekes családból származik. 

Másik három ünnepeltünk még bőven aktív játékos – Dennis Schröder és Josh Richardson 28., Jaren Jackson Jr. pedig 22. életévét tölti, Isten éltesse őket is!