57 éves Karl Malone, 81 lenne Walt Bellamy

A ma 57 esztendős Karl Malone a Louisiana Tech egyetemre járt 1982 és 1985 között, 18.7 pontot és 9.3 pattanót átlagolt, utolsó évében pedig 29-3-as mérlegig vezette a csapatot - először került be az egyetem az NCAA nagy tornájára ezzel, ahol a legjobb 16-ig menetelt. Ezek után az 1985-ös drafton a 13. helyen választotta ki őt a Utah Jazz, ami a játékosbörzék történetének egyik legnagyobb stealje lett.

A Jazz egy évvel korábban, a 16. helyen draftolta John Stocktont, a páros pedig az NBA történetének egyik leghíresebb és leghatékonyabb duója lett szinte a kezdetektől fogva. A Stockton-Malone elzárás-leválás minden idők egyik legegyszerűbb, de (valószínűleg) legtöbb pontot hozó összjátéka volt, amelynek segítségével a páros mindkét tagja legenda lett:

A Postás becenévre hallgató erőcsatár 1476 lejátszott alapszakaszmeccséből összesen 5-ön nem kezdett - mind az öt az első szezonjában volt -, és második évére már 21.7 pontot és 10.4 pattanót átlagolt. Ez akkor nem ért All-Star meghívót, ám harmadik idényétől, 1988-tól kezdve 15 szezonon keresztül folyamatosan résztvevője volt ennek az események - 1999-ben nem rendeztek ilyen hétvégét, így "csak" 14-szeres All-Star -, kétszer pedig meg is nyerte a főmeccs legértékesebb játékosának járó díjat (1989, 1993).

A harmadik szezonja - az 1987/88-as - több szempontból is áttörés volt, hiszen bekerült az All-NBA második csapatába, illetve a második legjobban védekező ötösnek is tagja volt. Utóbbi összevetésben kilenc évig nem került újra elő a neve, 1988/89-től kezdve viszont 11 éven keresztül övé volt az All-NBA első csapatának egyik csatár posztja. Ugyancsak ehhez a korszakához tartozik, hogy a harmadik évétől kezdődően zsinórban 13 idényen keresztül volt a liga öt legjobb játékosa között a John Hollinger által "kifejlesztett" PER mutatóban.

Csapatszinten az 1991/92-es idénytől kezdve indultak be a dolgok a Jazznél - 19 éves karrierje során minden szezonban ott volt csapatával a PO-ban, de 1991/92-ig a második körön nem sikerült túljutnia a Utah-nak. Érdekes sormintát írtak le, hiszen ebben az évben nyugati döntőt vívtak - a Portland verte őket 4-2-re -, egy évre rá a Seattle már az első körben kiejtette őket (2-3), majd 1993/94-ben megint nyugati finálé - a későbbi győztes Rockets verte őket 4-1-re -, egy évvel később pedig megint a bajnoki címvédő és a PO végén újrakoronázott Houston állta útjukat, de az első körben, ráadásul úgy, hogy a Jazz 60-22-vel, a liga második legjobb mérlegével ment neki a PO-nak.

Közben 1992-ben ott volt minden idők legjobb kosárcsapatában, az eredeti Dream Teamben, amellyel Barcelonában olimpiai bajnok lett - négy évvel később, az Atlantában diadalmaskodó keretben is helyet kapott.

A Jazz-zel elkezdett sorminta 1995/96-ban is folytatódott, hiszen a Seattle ellen főcsoportdöntőt vívtak, ezt követően azonban nem estek vissza újra az első körös kiesés szintjére, és Malone számára is ekkor következtek a legnagyobb elismerések. A gárda 1997-ben és 1998-ban is döntőt játszott - igaz, mindkétszer kikapott Michael Jordan Chicago Bullsától -, Malone pedig 1996/97-ben és 1998/99-ben is az alapszakasz legértékesebb játékosa lett. Az 1996/97-es idénytől kezdve három szezonon keresztül az év legjobban védekező ötösébe is beválasztották, erre soha korábban nem volt példa nála.

1999/2000-ben még befért az All-NBA második, egy évre rá pedig a harmadik csapatba, átlagai sem kezdtek el olyan nagyon meredeken zuhanni, ám 2003 nyarán, 40 évesen úgy döntött, hogy a gyűrű még hiányzik karrierjéből, így aláírt a Los Angeles Lakershez - a tegnap ünnepelt Gary Paytonnal együtt. Malone itt már messze elmaradt régi önmagától a pontszerzés terén - igaz, szerepe is jóval kisebb volt Payton, illetve leginkább Kobe Bryant és Shaquille O'Neal mellett -, többször volt sérült is, a döntőben pedig 4-1-es vereséget szenvedtek az aranysárga-lilák a Detroit Pistonstól, így a végső siker sem jött össze neki. Három elveszített finálét követően a Postás döntött, visszavonul.

19 éves profi karrierje alatt alig hagyott ki mérkőzést, csak első és utolsó szezonjában nem átlagolt legalább 20 pontot - 12-szer volt jobb mutatója ebben a kategóriában, mint 25.0 -, így nem meglepő, hogy pályafutása során 36928 pontot szórt az alapszakaszban, ezzel minden idők második legeredményesebb játékosa Kareem Abdul-Jabbar mögött.

Két kategóriában ő a csúcstartó és valószínűleg marad is még egy ideig: 13188 rádobott büntetője több mint 1300-zal több, mint ami (NBA-t és ABA-t is figyelembe véve) Moses Malone-nak vagy Wilt Chamberlainnek van, 9787 bedobott egypontosa pedig csak az NBA-t nézve több mint 1200-zal több, mint Moses Malone-é és majdnem 2000-zel, mint a harmadik helyen lévő Kobe Bryanté. Hét olyan idény volt egyébként, amikor ő dobta rá a legtöbb büntetőt, és nyolc olyan szezon, amelyben ő értékesítette a legtöbbet.

32-es mezszámát 2006-ban vonultatta vissza a Jazz, 2010-ben pedig két apropóból is bekerült a Hírességek Csarnokába - egyrészt egyénileg, másrészt a Dream Team tagjaként. Dolgozott egykori egyetemén, a Louisiana Tech-nél egy ideig, majd 2013 nyarán nevezték ki a Jazz egyik segédedzőjének, hogy a magasemberek fejlesztésével foglalkozzon. Malone arról is híres többek között, hogy ő az egykori WNBA sztár Cheryl Ford apja - más kérdés, hogy Ford és testvére esetében csak 1998-ban ismerte el Malone, hogy ő az apa, harmadik, házasságon kívüli gyermeke esetében pedig erre alig hat éve került sor.

Több ismert név is ma ünnepli születésnapját Malone-on kívül is. Az 1980-as draft 1/1-ese, a Golden State Warriors egykori nagy reménysége, Joe Barry Carroll 62 éves lett a mai napon - voltak jó évei a ligában, de soha nem futotta ki magából azt, amit egy első választottól vártak. Ünnepel a 2000-es évek elején a Lakersszel háromszoros bajnok rendkívül hasznos mindenes, Rick Fox is, aki 51 esztendős lett ma - jó kijelenteni, hogy ez így van, mivel utoljára sajnos Kobe Bryant halálakor találkozhattunk a nevével, sokáig úgy nézett ki, hogy ő is a végzetes helikopterbaleset áldozatai között volt. A Lakers jelenlegi harmadik számú scorere, Kyle Kuzma pedig 25. születésnapját ünnepelheti. Isten éltesse mindnyájukat!

Náluk viszont sokkal többet tett le az asztalra a 60-as évek egyik sztárja, Walt Bellamy, aki 81 esztendővel látta meg a napvilágot. Az 1961-es draft 1/1-ese a Chicago Packersnél kezdte meg pályafutását, rögtön 31.6 ponttal és 19.0 pattanóval nyitott - meg persze az Év Újonca címmel. Bár statisztikái kezdtek visszaesni a normális szintre, első négy évében végig ott volt az All-Star gálán.

Az időközben Zephyrs, majd Bullets névre váltó, 1963-ban már Baltimore-ba költöző franchise az 1965/66-os idény közben cserélte el a New York Knickshez, ahonnan három év múlva távozott Dave DeBusschere-ért cserébe. Detroitban gyengén kezdte az 1969/70-es szezont, így Atlantába cserélték, ahol lényegi pályafutása hátralévő részét töltötte 1974-ig. Még 1972/73-ban is 16.1 pont és 13.0 pattanó voltak az átlagai, rendkívül megbízható center volt. 1974-ben elvitte az expanziós drafton a New Orleans Jazz, ahol egy meccsen szerepelt, majd visszavonult. 1993-ban egyénileg került be a Hírességek Csarnokába, 2010-ben pedig az 1960-as olimpiai bajnok amerikai válogatott kezdő centereként. 2013 novemberében hunyt el. Isten nyugosztalja!