60 éves "Big Game" James Worthy, az 1988-as nagydöntő MVP-je

A 2012-es All-Star gála harmadik negyedében Kobe Bryant megelőzte Michael Jordant egy rangsorban - az All-Starok főmeccsének pontlistáján lépte át Bryant a Chicago Bulls ikonját. Jordan 262 pontot szerzett az AS gálákon, Bryant pedig 27 ponttal zárta ezt az összecsapást - amelyet egyébként 152-149-re nyert nyugat -, így 271 pontja lett, ezzel az első helyre lépett fel - ennek pontosan kilenc éve már. Azóta LeBron James őt is lehagyta ebben a tekintetben.

 

Egy évvel később, 2013. február 27-én a Golden State Warriors sztárja, Steph Curry került a középpontba. Az oaklandi alakulat 109-104-es vereséget szenvedett a Madison Square Gardenben, a New York Knicks vendégeként, Curry azonban 54 pontig jutott (18/28 mezőny, 11/13 tripla, 7/7 büntető), volt még 6 pattanója, 7 gólpassza és 3 szerzett labdája is. Érdekesség, hogy ez volt az egyéni csúcsa egészen 2021. január 3-áig, ekkor 62 egységet szórt a Blazersnek, sőt azóta egyszer már 57 pontos mérkőzése is akadt a Mavs ellen. 

2000. február 27-én az akkor még a Toronto Raptorsnál kosarazó Vince Carter volt a főhős, ugyanilyen apropóból. A kanadaiak 103-102-re verték hazai környezetben a Phoenix Sunsot, Carter pedig 51 ponttal (17/32 mezőny, 4/8 tripla, 13/13 büntető) pályafutása legjobb produkcióját nyújtotta 9 pattanó, 1 gólpassz és 3 szerzett labda mellett. Neki volt egy ugyanilyen, 51 pontos találkozója ezt követően, még a 2005-ös szentestét megelőző napon, a New Jersey Nets színeiben szórt pont ugyanennyit a Miami Heatnek, de ennél jobb mérkőzése nem akadt.

 

23 esztendővel ezelőtt, 1998. február 27-én az Indiana Pacers a Portland TrailBlazerst fogadta, és a Damon Stoudamire, Rasheed Wallace, Arvydas Sabonis és Isiah Rider-féle oregoni alakulat hatalmas verésben részesült, miután két nappal korábban még a Chicago Bulls otthonában győzött 106-101-re. A Blazers 65 ponttal, 124-59-re kapott ki Reggie Milleréktől úgy, hogy a győztesnél senki nem volt, aki 18 pontnál többet dobott volna, a Blazersnél azonban összesen hárman jutottak 10 pont fölé, a legeredményesebb Sheed volt 14 ponttal.

Ez volt minden idők második legegyoldalúbb összecsapása az NBA-ben: 1991 decemberében a Cleveland Cavaliers 148-80-ra verte a Miami Heatet - ez a ma is fennálló csúcs a 68 pontos különbségével.

 

25 éve, 1996. február 27-én a Chicago Bulls a Minnesota Timberwolvest verte 120-99-re. A találkozó arról marad híres, hogy a Bulls abban az idényben ezzel a győzelemmel érte el az 50. sikerét, 50-6-tal állt ekkor a chicagói alakulat. Az összes major sportot figyelembe véve ők érték el a legkevesebb vereséggel az 50 győzelmet egészen 2016-ig, hiszen a Golden State 50-5-tel állt félszáz sikernél a 2015/16-os alapszakaszban.

 

1961. február 27-én született minden idők egyik legjobb PO-játékosa, a Los Angeles Lakers egyik legendája, James Worthy, ő tehát a mai napon 60 esztendős. Worthy-ről, illetve pályafutásáról korábban megemlékeztünk már:

Worthy-t legtöbben csak úgy ismerik: a másik szemüveges a 80-as évek Lakerséből, aki általában befejezi a Magic Johnson vezette lerohanásokat – pedig a hétszeres All-Star nélkül a Magic-féle dinasztia néhány bajnoki címmel kevesebbet gyűjtött volna be a 80-as évek végén. A tehetségére jellemző, hogy amikor 1982 nyarán megérkezett Los Angelesbe, szinte azonnal a bajnokcsapat alapembere lett.

Mondjuk volt is respektje, hiszen 1982 tavaszán az ő remek játékára is támaszkodva (a döntő végén parádés labdaszerzést mutatott be, amivel megakadályozta, hogy a Patrick Ewing vezette Georgetown fordítani tudjon) a North Carolina Tar Heels begyűjtötte az NCAA-bajnoki címet. Worthy már ott is olyan egyetemi sztárok mellett tűnt ki, mint Michael Jordan vagy Sam Perkins – nagyjából hármójuk miatt tekintik azt az UNC-t minden idők egyik legjobb egyetemi alakulatának, amely sorozatban gyűjtötte volna be a bajnokságokat, ha Worthy még marad pár évet.

Ő azonban 21 évesen, a Final Four legjobbjának választva úgy döntött, megméretteti magát a drafton. Nagyon nem nyúlt mellé a döntéssel, hiszen már a második húzás előtt nem volt izgulnivalója: a Lakers draftelsőként vitte el! A Lakers akkori draftjai is megérnek egy misét. 1976-ban Gail Goodrich-ot (korszakos, de már idősödő Lakers-játékos) adták oda egy 1979-es draftjogért – az 1978-79-es szezonban a New Orleans Jazz volt Nyugat legrosszabb csapata, így került Magic Johnson Los Angelesbe… 1980 februárjában a Clevelandbe cserélték el Don Fordot (karrierátlaga: 6.4 pont…) többek között egy 1982-es elsőkörös draftjogért – mondani sem kell, a Cleveland az 1981-82-es alapszakaszban Kelet legrosszabb mutatójával zárt.

(Akkoriban még Kelet és Nyugat legrosszabb csapata között pénzfeldobással döntötték el, ki választhat az első és második helyen. A Lakersnek, nincs mit szépíteni, olyan disznó szerencséje volt, ami szinte elképzelhetetlen – ráadásul négy éven belül másodszor. Érdekes párhuzam, hogy Worthy esetében az akkor még San Diegóban vegetáló Clippers volt a hoppon maradt nyugati sereghajtó.)

A Lakers annak ellenére vitte el ’82 nyarán, hogy Jamaal Wilkes révén egy többszörös bajnok játszott a posztján – Worthy azonban nem okozott csalódást, egészen félelmetes sokoldalúságát itt is azonnal megmutatta. Bár első All-Star Gálájára 1986-ig kellett várnia (már akkoriban sem válogattak be sűrűn három-négy játékost egy csapatból), már első szezonjában a csapat hatodik embereként tündökölt, és noha a playoffot ki kellett hagynia egy buta lábtörés miatt, hamar kiszorította Wilkest a kezdő kiscsatár posztjáról. Utolsó emlékezetes hibájára az 1984-es döntőig kell visszalapoznunk, akkor Gerald Henderson csípte el kulcspillanatban egy bedobását, amin később elment a Lakers bajnoki címe - utána viszont méltán érdemelte ki a Big Game James becenevet...

Háromszoros bajnok (1985, 1987, 1988) – ráadásul utóbbi évben Finals MVP-nek is megválasztották, miután tripla-duplát csinált a Pistons elleni nagydöntő hetedik meccsén. Worthy a klasszikus, igazi playoff-menő prototípusává vált: az alapszakaszban sem teljesített soha rosszul, de a rájátszásban rendre jobb átlagokat hozott. Mondhatni, egy vérbeli, hamisítatlan Boston Celtics-játékos, csak aranysárga-lila mezben – 54.4%-os playoff mezőnymutatója egy centernek is becsületére válna... Általában mindig akkor nyújtotta a legtöbbet, amikor bizony Magicnek és Kareemnak is megremegett a keze, Worthy-vel viszont ilyen egyszerűen nem fordulhatott elő, őt maximum sérülés hátráltathatta 1-1 kulcsmeccs megnyerésében. Nem véletlenül volt a beceneve Big Game James.

(1991-ben, amikor Jordan első bajnokságát éppen a Lakers ellen nyerte, a döntő több meccsét is kénytelen volt kihagyni – minimum érdekes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha egészséges. De ugyanez érvényes az 1983-as playoffra is, ahol az egész rájátszást kénytelen volt kihagyni – így születhetett meg a döntőben a Lakerst legyőző Philadelphia 76-ers és Julius Erving legendája a 12-1-es győzelem/vereség mutatóval.)

Worthy-nek volt egy stílusa és életstílusa is aktív pályafutása alatt, sem szavakban, sem demoralizáló kosarakban nem maradt soha adósa senkinek. 1990-ben még egy prostitúciós ügye is volt, Houstonban egy meccs után kapták el – persze megúszta az esetet. Színes egyéniségét pályafutása után televíziós szakkommentátorként, egy marketingcég vezetőjeként kamatoztatta, de feltűnt a Star Trekben is egy epizódszerep erejéig – egy Klingonként. Ez utóbbi egyfajta filmes visszautalás volt az Amerikai História X című alapműre, ahol az Edward Norton által megformált szereplő kijelenti: James Worthy-nek olyan a feje, mint egy dinnyének.

Persze nem ezért lett híres és elismert játékos, akinek mezét az UNC (már 1983-ban!) és a Los Angeles Lakers is visszavonultatta, és bekerült a liga történetének 50 legjobb játékosa közé 1996-ban. Talán egykori társa, Magic Johnson rövid, de mindent elmondó jellemzése adja vissza leginkább jelentőségét a kosárpályákon:

’James Worthy egyike volt a tíz - talán öt - legjobb kosárlabdázónak az NBA rájátszásának történetében.’

 

Két évvel Worthy születését megelőzően játszották a Boston Celtics - Minneapolis Lakers találkozót. A Boston rendes játékidőben nyert 173-139-re, amely akkor a liga történetének legtöbb pontot hozó meccse volt - a mai napig ott van a 10. helyen. A Boston 173 dobott pontja rendes játékidőben még most is rekordnak számít - 1990-ben a Phoenix Suns dobott ugyanennyit egyszer. Bob Cousy 19 gólpasszt osztott ki egy félidő alatt, ez ma is csúcs, 28 asszisztjánál pedig összesen ketten tudtak többet - 1978-ban Kevin Porter (29), illetve Scott Skiles 1990-ben (30).

 

Négy évvel korábban, 66 esztendővel ezelőtt, 1955. február 27-én megint a Celtics került reflektorfénybe, ekkor azonban pont a másik véglettel. A bostoniak Milwaukee Bucksszal vívott meccse 62-57-es végeredménnyel ért véget - ez a 24 másodperces támadóidő bevezetése óta mind a mai napig a legalacsonyabb összpontszámú mérkőzés az NBA történetében, igaz, legalább nyert a Celtics. Erről a meccsről nincs videófelvétel, de talán nem is bánjuk...