60 éves Dennis Rodman, 11 éve esett ki a Cavs a Celtics ellen

60. születésnapját ünnepli minden idők egyik, ha nem a legjobb lepattanózója - 11 éve alapozta meg a Cavs kiesése a The Decisiont - 43 esztendős Mike Bibby - Allen Iverson 22 éve egy máig érvényes PO-rekordot állított fel.

22 évvel ezelőtt, 1999. május 13-án a Philadelphia Sixers 97-85-re verte az Orlando Magicet a keleti PO első körében, ezzel 2-1-re vezetett a párharcban. Az összecsapás azonban nem erről marad híres, hanem arról, hogy Allen Iverson 10 labdát szerzett ezen a mérkőzésen - ez azóta is fennálló PO-rekord, még 9 stealje sincs senkinek a rájátszások történetében.

11 évvel ezelőtt, 2010. május 13-án a keleti konferencia második körében a Boston Celtics fogadta a Cleveland Cavalierst, 95-84-re győzött és 4-2-vel továbbjutott a főcsoportdöntőbe. A széria első meccsét a Cavs nyerte, majd a Boston ellopta a pályaelőnyt, amit a harmadik meccsen a Cavs visszaszerzett, majd a Celtics 2-2-re kiegyenlített a párharcban. A kritikus 5. meccsen (2-2-es állásnál az esetek nagy többségében aki viszi az ötödik meccset, nyeri a párharcot is) a 2009-ben és 2010-ben is alapszakasz MVP-nek választott LeBron James hazai pályán annyira rosszul játszott (15 pont, 3/14 mezőnyből), hogy a saját közönsége fütyülte ki. A Cavs abból a 120-88-as otthoni vereségből már nem is talált vissza, az ominózus hatodik meccsen ugyan összekapták a védekezésüket, és James is tripla-duplázott (27 pont, 19 lepattanó, 10 gólpassz), de a Cavs legjobbja emellett 9 labdát adott el és a kritikus harmadik negyedben, amikor a Boston ellépett, csak öt pontot tudott hozzátenni 1/4-es mezőnymutatóval és 3/5 büntetővel.

A nyáron szabadügynökké váló Jamesnél ez a kiesés és a két nappal korábbi meccs tette be végleg a kaput, 2010 júliusában az emlékezetes The Decision keretében jelentette be, hogy Miamiba fog távozni. 2014 nyarán tért csak haza Clevelandbe, ahol zsinórban négyszer vezette nagydöntőbe csapatát, és 2016-ban bajnoki címet is szerzett a franchise-nak és a városnak. 

Két kiemelt születésnaposunk van ma. Egyikük a 43 esztendős Mike Bibby, aki a Vancouver Grizzliesnél töltött három évét követően, a 2001/02-es szezon előtt került a Sacramento Kingshez, többek között a közönségkedvenc Jason Williamsért cserébe - Bibby kevésbé volt látványos játékos, mint White Chocolate, viszont sokkal fegyelmezettebb volt, és a Sacramento úgy érezte, erre van szüksége ahhoz, hogy egy szinttel feljebb tudjon lépni.

A Kings jól is gondolkodott, mert a csapat legeredményesebb korszakát Bibby irányításával futotta - 2002-ben a nyugati főcsoportdöntőben a Los Angeles Lakers, az utána következő két évben pedig a második körben a Dallas Mavericks, majd a Minnesota Timberwolves állta útját 4-3-mal a Sacramentónak, amely Bibby érkezése ellenére sem tudta átlépni azt a bizonyos küszöböt.

Az irányító folyamatosan javult a Kingsnél, 21.1 pontos szezonja is volt 2005/06-ban, de mikor a 2000-es évek elejének egyik legnépszerűbb gárdáját szétrobbantotta a vezetőség, neki is távoznia kellett a 2007/08-as idény közben, pedig nagyjából semmit nem kapott érte a klub. Másfél évig még hozott egy jó szintet új csapatánál, az Atlanta Hawksnál, 15 pont környékén átlagolt, de ezt követően elég nagyott esett a teljesítménye.

2010/11-ben három csapata is volt, majd aláírt a New York Knickshez, ahonnan 2012-ben visszavonult.

 

1961. május 13-án született, tehát 60. születésnapját ünnepli Dennis Rodman, aki az 1986-os draft második körének 27. helyén kelt el, itt választotta ki a Detroit Pistons egy Cleveland Cavalierstől korábban kapott pickkel. Nem lett azonnal alapember, hiszen 15 perces csereként kezdett, de az 1989-es és 1990-es bajnoki címekből már oroszlánrészt vállalt a Bad Boys Pistons legjobb védőjeként. 1990-ben és 1992-ben az All-Star gálára is elvitték, kétszer lett az év Védője (1989/90, 1990/91), és Detroitban töltött hét szezonjából ötször válaszották be az év legjobban védekező ötösébe (1988/89 - 1992/93). 1991/92-ben kezdődött el nagy sorozata: zsinórban hét szezonon át, egészen az 1997/98-as idényig ő átlagolta a legtöbb pattanót a ligában, 1991/92-ben pedig az All-NBA harmadik csapatba is be tudott kerülni.

A széteső Pistons 1993 nyarán cserélte el San Antonióba, többek között Sean Elliottért és egy első körös draftcetliért cserébe. Itt töltött két idénye sem volt gyenge, hiszen előbb az All-Defensive második csapatba, majd az elsőbe is bekerült, 1994/95-ben újra beválasztották az All-NBA harmadik csapatba, mindkét évben megnyerte a pattanókirályi címet, az 1995-ös rájátszásban pedig a nyugati döntőig menetelt a San Antonióval. A korábban sem nyugodt természetű Rodman agya azonban itt kezdett el kicsit megbomlani, a Chicago Bullsnak mindössze egy Will Perdue-ba került, hogy megszerezzék 1995 nyarán.

Itt aztán újabb aranykorszakát élte Rodman, aki Michael Jordannel és Scottie Pippennel minden idők egyik, ha nem a legjobb hármasát alkotta, a Bulls második three-peatjének tevékeny részese volt. Ebben a három évben is megnyerte a pattanókirályi címet, 1995/96-ban, 34 évesen pedig még be tudott kerülni az év legjobban védekező ötösébe. Az 1998/99-es lockout után kitette őt a Chicago, és bár aláírt még egy-egy évre előbb a Los Angeles Lakershez, majd a Dallas Maverickshez, összesen 35 meccset játszott a két idényben és visszavonult az NBA-től.

2011-ben bekerült a Hírességek Csarnokába, és ugyanebben az évben a Pistons visszavonultatta 10-es mezszámát. Pályafutását követően játszott még több helyen is bemutatómeccseken, barátságot kötött Kim Jong Un észak-koreai diktátorral, szerepelt korábban filmekben, együtt volt többek között Madonnával és Carmen Electrával is. Tartalmas magánélete mellett, vagy talán pont ennek is köszönhetően minden idők egyik leghíresebb kosárlabdázója, aki a pályán és azon kívül is állandóan a figyelem középpontjában volt. Isten éltesse sokáig őt és Bibby-t is!

A Rodmannel készült Frei Dossziét ezen a linken megnézhetitek!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus