A fehérek és a Tábornok
Március 5-e több kiváló kosárlabdázó születési dátuma is volta történelem során. Mindegyikőjüket ismerjük, felismerjük egy-egy bizonyos dologról, de igazán nagy karriert egyikőjüknek sem sikerült befutnia az NBA-ben. Első kiválasztottunk Brian Grant, aki 1972. március 5-én született, tehát 40. életévét tölti ma. A Xavier egyetem kiválósága az 1994-es draft nyolcadik helyén kelt el, a Sacramento Kings választotta ki, három évnyi játék után azonban kilépett szerződéséből és már Portlandbe írt alá egy 7 éves, 56 millió dolláros szerződést. Két évig kezdő volt, aztán első számú magasember csere, 2000-ben azonban megunta ezt, megint kilépett a szerződéséből és Pat Riley ajándékozta meg egy vaskos kontraktussal. Annak ellenére, hogy mindössze 7.3 pontot és 5.5 pattanót átlagolt 1999-00-ben, védekezése miatt egy újabb 7 éves, összesen 86 millió dolláros szerződést kapott amit természetesen alá is írt.
Pályafutása egyetlen dupla-duplás szezonját itt érte el, de miután összeállt a fiatal Miami (Rafer Alston, Caron Butler, Dwyane Wade, Lamar Odom, Rasual Butler és Grant fémjelezte azt a gárdát), Riley egy nagyobb lépésre szánta el magát és Odom, Caron Butler, valamint draftcetlik társaságában a Los Angeles Lakershez küldte Grantet 2004 nyarán Shaquille O'Nealért cserébe, ezzel a Tábornok (Ulysses S. Grant után kapta ezt a becenevet) lényegi karrierje véget is ért. Még egy fontos cserében vett részt. A Lakers ugyanis a 2005-ös off-szezonban kitette a keretéből és aláírt a Phoenix Sunshoz, a 2006-os draft napján pedig egy későbbi első körös cetliért őt és azt a draftjogot küldték Bostonba Arizonából, amellyel a 2006-os drafton kiválasztották Rajon Rondót.
Nagyon jó védekezése és erőszakos pattanózása ellenére mégsem a játékáról ismerjük őt leginkább, hanem arról, hogy 2008-ban egy vizsgálat során kiderült, Parkinson kóros, ezzel Muhammed Ali és Michael J. Fox mellett a legismertebb híresség, aki ebben, a mai tudásunk alapján gyógyíthatatlan betegségben szenved. Több alapítványt, ösztöndíjat hozott már létre azóta és a beteg gyerekek megsegítésének egyik élharcosa. Isten éltesse!
1964. március 5-én Indiana államban látta meg a napvilágot Scott Allen Skiles, a Milwaukee Bucks jelenlegi vezetőedzője. A Plymouth középiskolát állami bajnoki címig vezette 1982-ben (úgy, hogy nem volt 6'2-nél magasabb kezdőjük és a padon sem volt 6'6-nál magasabb játékosuk), a suli legendája, mezét vissza is vonultatták. A Michigan State egyetemen le is csapott rá és ott is tart egy eddig meg nem döntött csúcsot: egy szezonban senki nem szerzett rajta kívül 850 pontot, legalábbis az MSU színeiben. NBA karrierje ettől függetlenül nem alakult túl fényesre. Jelenlegi klubja, a Bucks draftolta a 22. helyen, de egy év múlva már egy második körös cetliért elcserélték az Indiana Pacershez. Az Orlando Magic 1989-ben csatlakozott a ligához és az expanziós drafton (minden csapatból le kellett védeni bizonyos számú embert, ők pedig a maradékból válogathattak) el is vitték Skilest. Egy év csere szerepkör után kezdő lett és meg is lett az eredménye. 1989. december 30-án 30 gólpasszt osztott ki a Denver Nuggets ellen, ami máig fennálló NBA rekord.
Karrierje nem tartott sokáig, pár jó év után a sérülések annyira hátráltatták, hogy Európába költözött és a görög PAOK csapatában játszott az 1996-97-es szezonban. Itt kezdődött el edzői karrierje is, mert év közben kitették az addigi trénert és a tulajdonos Skilest jelölte ki a posztra. A PAOK az irányítása alatt több győzelmet szerzett, mint vereséget és a bajnokság harmadik helyén zárt, ezzel Euroliga részvételt kiharcolva a következő évi társaságnak.
A görög kaland után visszatért az NBA-be és 1999-00-ben a Suns segédedzője lett. Itt is kirakták a vezetőedzőt év közben, így megint megkapta a posztját ugyanúgy, ahogy korábban a PAOK-nál. Az első két éve jól sikerült az alapszakaszban, de a rájátszásokban sosem sikerült nagyot alkotnia, így amikor harmadik szezonjában már az alapszakaszt is elrontották, kirúgták a szezon kétharmadánál. Két éves szünetet követően 2003-04-ben a fiatal Chicago élére került, ahol védekezés-központú stílusának köszönhetően egyre jobb eredményeket ért el, igaz, a PO-ok itt sem sikerültek neki (negyedik szezonjában, 2006-07-ben sikerült egyedül párharcot nyerni, igaz, akkor 4-0-ával kisöpörték az aktuális bajnok Miami Heatet). 2007-2008-ban megrekedni látszott a társaság, a Skiles által megkövetelt vasfegyelem a visszájára kezdett fordulni és 9-16-os kezdés után menesztették.
Egy évvel később aláírt az őt draftoló Milwaukee Buckshoz, akikkel 2009-10-ben óriási alapszakaszt futottak, de Andrew Bogut sérülése keresztülhúzta azokat a számításokat, ami alapján a PO egyik meglepetéscsapatának várták sokan a Buckst. Azóta sem sikerült olyan formába kerülniük, mint amilyenben voltak John Salmons megszerzését követően és jelenleg nagyon kifelé áll a szénája, nem lepődnénk meg, ha hamarosan újra csapat nélkül lenne. Ettől függetlenül Isten éltesse őt is 48. születésnapja alkalmából!
1977. március 5-én, Spanyolországban született a Minnesota Timberwolves egykori reményteljes fiatalja, Wally Szczerbiak. Az 1999-es draft hatodik helyén kihúzott dobóhátvéd igazi scorer volt, periméter játéka ellenére 50% fölött szórt a mezőnyből és a liga egyik legjobb tripladobói között tartották számon a 2000-es évek elején. 2001-ben az újoncok - másodévesek meccs legértékesebb játékosa lett az All-Star gálán.
Megpróbáltak azonban némi izmot rápakolni és ez szétszedte játékát. Lekerült a cserepadra, ami teljesítményét nagyban csökkentette. 2005-06-ban visszarakták ugyan a kezdőbe, de csak azért, hogy elcserélhessék, így került Bostonba. A Celticsnél az elején nagyon jól pörgött, de térdműtétet kellett rajta elvégezni, az azt követő szezonban pedig mindkét bokájával folyamatosan gondok voltak. Előbb Seattle-be cserélték (a Ray Allen csere részeként, a 2007-es draft napján), majd a Cleveland Cavaliershez került 2008 februárjában, pályafutása utolsó esélyét megkapva, hogy valami nagyot érhessen el, legalább csapat szinten. A 2007-es, vesztes döntő után építkezett a Cavs, próbáltak James mellé minél több segítséget összegyűjteni és az egyik nagy fogásnak Szczerbiakot gondolták. A PO-ban ekkor még viszonylag komoly szerepet kapott, de az új felállású Boston 4-3-mal megálljt parancsolt nekik, így nem sikerült döntőbe jutnia. A 2008-09-es szezon lett pályafutása utolsó éve, itt már csak epizódszerepet töltött be és miután az Orlando Magic ellen kiestek a keleti döntőben, lejárt a szerződése és nem hosszabbítottak vele.
Megpróbálkozott még a visszatéréssel, ajánlatai is voltak, de rehabilitálni akarta magát, hogy sérüléseit kezeltesse, annyira azonban sosem jött rendbe, hogy még egyszer az NBA közelébe kerüljön. Leghíresebb mozzanata nem elért eredményeihez köthető és talán csak mellékszereplője volt a történéseknek, hiszen a főszerepet a kor hentese, Bruce Bowen töltötte be. Ezzel a mozdulattal, valamin egy összeállítással kívánunk neki boldog születésnapot!
Mai utolsó ünnepeltünk egy évvel Wally előtt, 1976. március 5-én született, ő pedig nem más, mint a litvánok egyik legendája, Sarunas Jasikevicius. Az ő pályafutása csak részben köthető az NBA-hez és nem is ért el itt igazán nagy sikereket. 2005-től 2007-ig játszott csak a tengeren túli profi ligában, nem is sikerült nagyot alkotnia sem az Indiana Pacers, sem a Golden State Warriors színeiben, Európában viszont annál inkább.
Az Euroliga történetének egyetlen olyan játékosa, aki három különböző klubbal tudott felérni a csúcsra (Barcelona 2003; Maccabi Tel-Aviv 2004, 2005; Panathinaikosz 2009) és alig volt olyan éve karrierje során, mikor semmit nem nyert. A Lietuvos Rytasban kezdett 1998-ban, de 2000-ben már a Union Olimpia színeiben lett szlovén kupagyőztes. A Barcánál eltöltött három évében az Euroliga cím mellett 2 bajnoki és 2 kupagyőzelmet is szerzett, Izraelben mindkét évében triplázott, majd az NBA kiruccanást követően Görögországban három bajnoki cím és két kupasiker is becsúszott az Euroliga elsőség mellé. Sérülés miatt sokat kihagyott ezután, de tavaly a Fenerbachével török bajnok és kupagyőztes is lett, így 12 év alatt 8 bajnoki, 8 kupa és 4 Euroliga serleg került a vitrinjébe (úgy, hogy két szezont ugye az NBA-ben töltött).
Válogatott szinten is ért el sikereket, bár természetesen nem ilyen sűrűségben és minőségben. 2000-ben a Sydney-i olimpián harmadikok lettek úgy, hogy az elődöntőben mindössze 85-83-ra kaptak ki az amerikaiaktól. 2003-ban aranyérmet akaszthattak a nyakába, a svédországi EB-n felértek a csúcsra a litvánok, ráadásul Jasikeviciust választották a torna MVP-jének. 2007-ben újra sokáig jutottak az EB-n, de a későbbi győztes oroszok simán verték őket az elődöntőben. Ennek, illetve a rövid és gyenge NBA karrier ellenére Litvánia valaha volt egyik legjobb kosárlabdázójaként tekinthetünk rá, aki még napjainkban is játszik, ezúttal szintén a Panathinaikosznál próbálja megnyerni ötödik Euroligáját. Isten éltesse és további hosszú pályafutást kívánunk neki!