A Világ Béke napja
Tegnap egy Los Angeles-i születésű, ma pedig egy, jelenleg a városban játszó(?) játékos ünnepli születésnapját. 1979. november 13-án látta meg a napvilágot Ronald William Artest Jr., aki idei névváltoztatása után először jelenhet meg az őt felköszöntő társaság előtt Metta World Peace néven. Már középiskolás és egyetemi korában is megalkuvást nem tűrő játékstílusáról volt híres, a Tru Warier becenevet még NBA-be kerülése előtt ragasztották rá. A Chicago Bulls az 1999-es draft első körének közepén, a 16. draftjoggal választotta ki. Az újjáépülő Bullsban kezdőként kapott szerepet, de hiába került be az év második újonc ötösébe, úgy tűnt, megragad egy szinten. A 2001-2002-es szezon közepén cserélték Indianába, ahol karrierje legnagyobb egyéni elismeréseit gyűjtötte be két évvel később. Meghívták a 2004-es all-star gálára és a szezon legjobb védőjátékosának járó díjat is bezsebelte. Ez nagyon nagy szó, ugyanis a díj 1982-83-as bevezetése után az első hat évben ugyan a hátvédek voltak előnyben (ötször nyerték el a trófeát, Sidney Moncrief kétszer, Alvin Robertson, Michael Cooper és 1987-88-ban Jordan), ám utána csak Gary Paytonnak sikerült begyűjteni ezt az elismerést 1995-96-ban, utána jött Artest győzelme, azóta pedig csak magasemberek diadalmaskodtak. 2004 volt aztán az első komolyabb fordulópont. A 2004-05-ös szezont bombaformában kezdő Artest a Pistons elleni meccsen összeverekedett Ben Wallace-szal, majd egy(-két) nézőt is megütött és ezzel nem csak magát, de csapatát is elmeszelte. A Pacers akkor hozott egy olyan döntést (szinte csak fehér, jó magaviseletű, pedáns kosarasokkal operáltak utána), amiből valószínűleg csak az idén nyáron fognak teljesen felépülni.
A teljes szezonra eltiltották, a következő évad elején pedig elcserélték Sacramentóba. Legjobb egyéni statisztikáit a Kingsben mutatta, ám a gárda egyre inkább lefelé haladt azok után, hogy a 2000-es évek elején még a bajnoki címért harcoltak. Sokat nyugodott az idők folyamán, ezt a Rocketsben is bizonyította, Kobe-t egy ilyen eset után pár évvel korábban még összecsomagolta volna és reggelire elfogyasztotta volna, itt azért ehhez képest nem történt semmi:
Pár hónappal később Bryant is tudta, kit akar maga mellé testőrnek és révbe ért az egykori rosszfiú hajója is. 2009 nyarán Trevor Arizával helyet cseréltek (bár nem a szó szoros értelmében vett tranzakcióról volt szó, de mindketten a másik csapatába írtak alá szabadügynökként) és Artest tevékeny részese volt a 2010-es bajnoki címnek:
A nyugati főcsoportdöntő ötödik meccsen dobott buzzer-beatere azt jelentette, hogy 3-2-es vezetéssel mehettek Phoenixbe. Történelem és a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatoknak egyébként sincs értelme, de ha fordított állással utaznak a csapatok Arizonába, a bajnoki címre utolsó reális esélyét megragadó Suns ellen elvérezhettek volna. Ő azonban bedobta pályafutása legfontosabb kosarát, ők pedig végül a Boston Celticset is leverve bajnokok lettek. Artestről azóta sem tudni, hogy tényleg a dalai láma utódja szeretne-e lenni vagy csak simán elmentek neki otthonról és egy skizofrén, beteg elme, de az biztos, hogy a kosárlabda szerelmeseinek okozott már örömöt, bánatot, vicces jeleneteket és profi boxmeccset is. Isten éltesse sokáig 32. születésnapja alkalmából!