Alonzo Mourning Day
42. születésnapját ünnepli ma a Miami Heat első olyan játékosa, akinek a mezszámát a franchise visszavonultatta: Alonzo Mourning. Akik csak utolsó éveit látták, nem is gondolják, mennyire jó és komplett kosaras volt ő fénykorában. Súlyos betegsége után már nem az volt, aki régebben, de így is hatalmas befolyással tudott lenni védekezése miatt 1-1 meccs végkimenetelére, ennek pedig meglett a jutalma egy 2006-os bajnoki cím formájában.
Azonnal berobbant a ligába, első évében 21 pontot, 10.3 pattanót és 3.47 blokkot átlagolt, ami így sem volt elég az Év Újonca díj elnyeréséhez (Shaq itt is megelőzte). O'Neal és ők voltak David Robinson óta az első újoncok, akik 20-10-es átlagot tudtak hozni már első évükben. Az 1988-ban alapított Hornets legjobb blokkolója lett már a 49. mérkőzésén és rögtön első évében rájátszásba vezette az eddig még soha el nem jutó Hornetset. Az első körben meglepetésre 3-1-gyel búcsúztatták a Boston Celticset (Mourning 6 méteres győztes tempójával a negyedik meccsen), de a második körben kikaptak a New York Knickstől. A biztató kezdet nem hozott fényes folytatást, mindössze három évig volt a franchise játékosa. Második évében még a PO-ba sem jutottak be, utána pedig simán kiestek a Chicago ellen. Csapattársával, Larry Johnsonnal sem volt a legjobb a viszonya és a szerződése körül is voltak gondok, úgyhogy elcserélték többek között Glen Rice-ért cserébe a Miami Heathez 1995 nyarán.
Ekkor érkezett Miamibe Pat Riley is, Mourning megszerzése volt az első nagyobb húzása, de nem az utolsó, ennek köszönhetően pedig az addig elég súlytalan gárda elindult felfelé, rájátszásba jutottak, de söpréssel kikaptak a 72-10-es Bullstól. A következő évben 61-21-gyel az Atlanti divízió nyertesei lettek (először történetük során) és ekkor kezdődött a New York Knicks elleni rivalizálásuk is. Már az alapszakasz végén sem bírtak magukkal a csapatok:
Ezek után nem meglepő, hogy a konferencia elődöntője sem volt sima párharc. 1-3-ról fordított a Heat, de az ötödik meccsen úgy nyertek, hogy verekedés tört ki PJ Brown Charlie Wardon bemutatott bodycheckje miatt. A Knicks padon ülő játékosai felálltak a kispadról, ami már ekkor is tiltott volt, ennek köszönhetően pedig a fél New Yorkot a hatodik, a másik felét pedig a hetedik meccsről tiltották el. A következő évben már az első körben összeakadtak, itt történt a hírhedt ütésváltás Larry Johnson és Zo között:
Boldog 90-es évek... Mourningot eltiltották az ötödik meccsről, így a Knicks idegenben búcsúztatta 3-2-vel a Heatet. A következő két szezonban szintén a Knicks volt a végállomás a floridaiak számára, ám a centernek nem ez volt a legnagyobb baja már 2000 nyarán.
Súlyos vesebetegséget diagnosztizáltak nála, így a mindez idáig minden évben 20 pont, 10 lepattanó, 3 blokk körül átlagoló csillag öt hónapot kihagyott a szezonból és mindössze 13 meccsen tudott pályára lépni a 2000-2001-es évadban. 2001-2002-ben ugyan visszatért, de már közel sem volt régi önmaga, ráadásul 2002-ben romlott állapota, a teljes 2002-2003-as évadot kihagyta. Aláírt ugyan egy négy éves szerződést a New Jersey Nets-cel, de egészségi állapota miatt 2003. november 25-én visszavonult. Még ugyanezen év decemberében sikeres vesetranszplantáción esett át, úgyhogy 2004-ben újra elkezdett edzeni és 2004-2005-ben csatlakozott is a Nets keretéhez, akiknél viszont nem kapott túl sok szerepet, ezért az elcserélését kérte. A Toronto Raptorshoz került, de innen kivásárolták (itt még kevesebb kedve volt játszani), úgyhogy "haza"térhetett, aláírt a Miami Heathez.
Itt már elfogadta a új szerepét, ami korábbi riválisa, Shaquille O'Neal mögött a második számú center pozíciója volt és megérte, tevékeny részese volt ugyanis a Heat 2005-2006-os bajnoki címének. Bár korábbi statisztikáinak már a közelében sem tudott teljesíteni, így is harmadik lett a blokklistán az alapszakaszban 2.66-es meccsenkénti átlaggal, 20 percnyi játékidők alatt. Az aranygyűrű megszerzése után egy éves szerződést kötött a Miamivel, de nem sikerült megvédeni a címet, ezért 2007 nyarán kijelentette, hogy utolsó szerződését írja alá és 15 szezon után visszavonul. A sors iróniája, hogy pontosan négy évvel a sikeres veseműtétje után, 2007. december 19-én eltörte a térdkalácsát az Atlanta Hawks ellen és mint később kiderült, ezzel véget is ért a karrierje.
Mondhatnánk vele kapcsolatban, hogy érdekes kérdés, mire lett volna képes a súlyos betegsége nélkül, hiszen teljesen más játékos lett utána, de így is annyi mindenre lehet emlékezni vele kapcsolatban, hogy talán kijelenthető, így is teljes karriert futott be. Az egyik, ha nem a legnagyobb harcos, akit valaha is volt szerencsém látni és aki bármelyik fiatal kosarasnak példaképül szolgálhat. Isten éltessen Zo!