Az "emlékezetből kitörölt" sztárcenter és az egyenlőség egyik jelképe

1926. október 7-én született Alex Groza, akinek a nevét valószínűleg nem sokan ismerik – ez leginkább a játékoson múlt, aki belekeveredett az egyik legnagyobb NCAA-csalássorozatba. A 201 centis, 99 kilós center a Kentucky Egyetemen töltött éveiben az egyetemi bajnokság legjobbjának számított, az „eredeti” Fabolous Five tagjaként 1948-ban és 1949-ben is bajnoki címet szerzett, ráadásul mindkétszer ő lett a Final Four legjobb játékosa is – emellett 1948-ban olimpiai bajnoki címhez segítette az amerikai válogatottat is a gárda legjobb pontszerzőjeként. 

A menetelés folytatódott a profik között is, az akkor alakuló Indianapolis Olympians a második helyen vitte el a magasembert, aki rögtön egy 23.4 pontos átlaggal nyitott, aminél jobbat csak a legendás George Mikan tudott, sőt rajtuk kívül másik játékos közelében sem volt a 20 pontos átlagnak. Az első évét futó csapat a negyedik legjobb alapszakasz-mérleget tudhatta magáénak – Grozát az újságok megválasztották az Év Újoncának (akkoriban a liga ezt a díjat még nem osztotta ki), és természetesen bekerült az All-NBA első ötösbe is. Egyetemi és indianai csapattársa, Ralph Beard a második ötösben kapott helyet. 

Groza a második évben szintén a második legjobb pontátlagot hozta Mikan mögött 21.7 ponttal, az újonnan bevezetett lepattanó-kategóriában pedig az 5. helyen végzett (10.7) – ismét kérdés nélkül került be az All-NBA első ötösébe Bearddel együtt, emellett természetesen a ligatörténet első, 1951-es All-Star Gáláján is ott volt a helye. 

Ekkor azonban már javában tombolt a CCNY-botrány, ami egy New Yorkban játszó gárda, a CCNY (City College of New York) 1950-es NCAA-bajnoki címe után robbant ki – a csalás a klasszikus „point shaving” típusba sorolható, vagyis nem a győzelem vagy vereség volt a lényeg, hanem az, hogy a végeredmény a fogadóirodák által meghatározott várható pontkülönbségen belül legyen. A nyomozás során kiderült, hogy a csalássorozat nem csak az 1949-50-es, hanem a korábbi egyetemi szezonokat is érintette, amelyben a Kentucky Egyetem is részt vett – összesen 33 játékos volt érintett, köztük Groza és Beard is. Maurice Podoloff, az akkor még nagyon fiatal és ingatag lábakon álló NBA első embere nem is sokat teketóriázott, az érintett NBA-s játékosokat örökre eltiltotta a ligától. 

Ezzel gyakorlatilag meg is ásta a sírját az Olympiansnek, hiszen két klasszisát is eltiltották – a gárda 1953-ban meg is szűnt, és 1976-os NBA-ABA egyesülésben csatlakozó Indiana Pacersig nem is volt NBA-csapat a kosárlabda államában. Groza 25 évesen kénytelen volt abbahagyni a kosárlabdát – később egy kisebb egyetem vezetőedzőjeként dolgozhatott, majd 1970 ás 1975 között ABA-s klubokat (Kentucky Colonels, San Diego Conquistadors) irányíthatott a kispadról és GM-ként is, azután viszont elhagyta a kosárlabdás közeget.

Az 1995-ben elhunyt Grozával kapcsolatban érdekesség, hogy bátyja, Lou Groza az NFL történetének egyik legjobb rúgójátékosa (és emellett támadó falemberként is játszott): 1954-ben az amerikaifutball-liga MVP-jévé is megválasztották, négyszeres bajnok a Cleveland Brownsszal, kilencszeres Pro Bowler, az összes „évfordulós álomcsapat” és természetesen a Hírességek Csarnokának tagja, 76-os számát visszavonultatta a Browns. Ha ennyire fényes karrier talán nem is állt Groza előtt, de egy fiatalkori botlásával valószínűleg egy Hall of Fame-szintű pályafutást dobott el…

A két éve, 84 éves korában elhunyt Willie Naulls két sokkal pozitívabb érdekesség miatt került be az NBA-történelembe. Az 1934. október 7-én született kiscsatár-erőcsatár volt az egyik első fecske John Wooden UCLA-boszorkánykonyhájában, 1956-ban All-Americanként jelentkezett a draftra, ahol a kilencedik helyen a St. Louis Hawks választotta ki (akkoriban nyolc csapat alkotta a ligát, vagyis Naulls második körös draftee-nak számít…). St. Louisban az afro-amerikaiak szegregációja igencsak szíven ütötte azt a Naullst, akinek családja éppen emiatt költözött Kaliforniába Texasból – mindössze 19 meccset játszott itt, mielőtt kérésére elcserélték volna New Yorkba. A Knicksben már sokkal jobban érezte magát, 1956 és 1962 között négyszer választották be az All-Star Gálára, ráadásul 1960-ban a NYK csapatkapitányává avanzsált – nem csak az NBA-ben, hanem az összes amerikai major ligában ő volt az első afro-amerikai "cséká". 

A Knicks viszont nem volt jó csapat (1962. március 2-án Wilt Chamberlain nekik dobott 100 pontot…), elcserélték a Warriorshoz, majd 1963-ban igazolt a Boston Celticshez, ahol karrierje utolsó három évében három bajnoki címmel gazdagodott. 1964 decemberében pedig ismét történelmet írt: Tom Heinsohn sérülése miatt nem léphetett pályára, így Naulls került be a kezdőötösbe, amely az NBA történetének első olyan kezdőötöse lett, amelyben csak afro-amerikai játékosok szerepeltek. Naulls mellett olyan legendák alkották a kezdőt, mint Bill Russell, KC Jones, Sam Jones és Satch Sanders - mindegyikük Hall of Famer, ebben a megtiszteltetésben Naulls már sajnos nem részesülhet, legfeljebb posztumusz. 

Naulls a Knicksnél egyébként maradandót alkotott: 1962-ben zsinórban hét meccsen ért el legalább 30 pontot New York-mezben, ezt a szériát csak 2010-ben döntötte meg Amar’e Stoudemire.