David Stern egy hosszabb interjúban beszélt a mostani NBA-ről
A ligát 30 évig irányító Stern beszélt a híres-hírhedt dress-code-ról, Donald Sterlingről, Adam Silverről, de olyan aktuális kérdéseket is érintett, mint LeBron James és a nyilvánosság hatalma, a Toronto bajnoki címének következményei, Anthony Davis átigazolása, vagy Malice at the Palace.
Az 1984 és 2014 között az NBA első emberének számító Stern elmondta, hogy szó sincs arról, hogy visszavonult volna, csak az NBA irányításáról mondott le, azonban továbbra is főtanácsadóként dolgozik az NBA-nek (viccesen annyit mondott erről, hogyha nem emlékeznek valamire, ami régen történt, akkor felhívják), befektetési banknak, befektetési alapoknak, illetve benne van néhány startupban, ami sporttechnológiával, közelebbről a közvetítésekkel, illetve a játékosok egészségével foglalkozik. Utóbbit tartja a legfontosabbnak, mert azt szeretné, ha minden játékosnak a lehető leghosszabb és legproduktívabb pályafutása legyen, de a másik terült is izgalmas, hiszen nemsoká a virtuális valóságot, a mesterséges intelligenciát, illetve testen viselhető, technológiai eszközöket is felhasználhatják a közvetítéseknél.
Szerinte a mai NBA a lehető legjobb állapotban van, a nyári liga remekül bevált, a játékosmozgások miatt egy tulajdonos sem dőlhet hátra, az Amerikán kívüli játékosok térnyerése, a nemzetközi akadémiák, illetve a hamarosan induló Afrika-Liga okán is úgy gondolja, hogy utódja, Adam Silver jó munkát végez, mert bővíti a globális alapokat.
Az általa bevezetett dress code-ról is kérdezték, amiről annyit mondott, hogy a játékos-szakszervezet támogatta, aztán amikor bevezette, elkezdték támadni miatta. Utólag azonban úgy látja, hogy neki volt igaza, mert a játékosok eljutottak oda, hogy a farmer-póló kombó helyett fel kellett venniük az öltönyöket, most pedig már ott tartunk, hogy sikk jól kinézni, nagy divatházak termékeit hordani, sőt egyes játékosok rájöttek, hogy ebből több bevételt tudnak generálni, hiszen piacra dobhatják a saját ruhamárkáikat. Amikor most megnéz egy tévéközvetítést, arra gondol, hogy anno az összes esti talkshowban őt figurázták ki a játékosok, egyesek külön utaztak is a dress code megszegésére kilós aranyláncokkal, tetoválásokkal, de végső soron a szabályozás lehetőséget adott a játékosoknak, hogy másféleképpen is ragyogjanak, nem csak a pályán. Bár támadták amiatt, hogy rasszista okok is mozgatták a bevezetést, de nem foglalkozott ezzel, mert a rasszizmus mindig is probléma a sportban, bár az NBA igyekezett ezeknek a vitáknak a peremén egyensúlyozni. A rasszizmus előjött minden CBA-egyeztetésen, de szerencsére ezek az idők már elmúltak, manapság már senkinek eszébe sem jut ezzel támadni őt, hiszen a játékosok is látják, hogy nagyon jól lehet keresni az NBA-ben.
A LeBron James-jelenségről is kérdezték, hogy a játékosok sokkal többet és mélyebben beszélnek pályán kívüli dolgokról, a társadalmat érintő esetekről, szerinte ezt soha nem korlátozta az NBA, inkább csak igyekezett valamilyen szinten mederben tartani – ezért is tartottak, tartanak oktatásokat a social media megfelelő használatáról, a játékosok pedig kihasználták a lehetőségeket. Jamesnek több, mint 50 millió követője van az Instán/Twitteren, ami nagyszerű dolog, és szerinte igenis beszélni kell társadalmi problémákról, mert a közösségi médiának és a rengeteg követőnek köszönhetően óriási befolyással lehet az ő véleményük az emberekre. James kommunikációját egyébként példaértékűnek tartja, mert mostanra példakép lett, és úgy is viselkedik: iskolát alapít és támogat, jótékonysági szervezeteknek segít, és társadalmi kérdésekben egyértelműen szószólóvá vált.
Stern 2014-ben távozott az NBA vezetői székéből, és pár hónapra rá robbant ki a Donald Sterling-botrány, Adam Silver első nagy próbatétele. Stern elmondta, hogy ő semmilyen szinten nem volt érintett az akkor hozott döntésekben, és Sterling elmozdítása szerinte az egyetlen megfelelő lépés volt.
Az Egyesült Államokban az utóbbi években a társadalmi problémák elleni tiltakozás egyik jelképe, hogy nem állva hallgatják végig a himnuszt, ennek pedig korai előszele volt az 1996-os eset, amikor Mahmoud Abdul-Rauf nem volt hajlandó végigállni a himnuszt, mivel az amerikai zászló szerinte a zsarnokság jelképe. Akkor az NBA pénzbüntetésre és egy meccses eltiltásra ítélte a játékost, és végül megegyeztek abban, hogy végigállja a himnuszt, de csukott szemmel iszlám imákat mormolhat az elnyomottakért. Stern szerint ez volt a szabály, nem lehetett kivételezni, ugyanakkor megbeszélték a játékossal, hogy dönthet úgy, hogy az öltözőben marad a himnusz idejére, de olyan nem lehet, hogy kimegy a pályára és leül – végül sikerült megegyezni, és Stern szerint az egész csak a szabályok betartásáról szólt: majdhogynem mindegy mit csinál, de állva kell megtennie.
A Toronto bajnoki címéről annyit mondott, hogy nagyon izgalmas időszak volt a tavalyi playoff, mert a Raptors évtizedek óta remek munkát végez, Toronto egy nagyszerű város óriási szurkolói bázissal, nagyon megérdemelték.
A Kawhi Leonard-Paul George féle játékosmozgással, illetve a James-Davis összeállással kapcsolatban annyit mondott, hogy Davis hozott egy döntést, évekig erősítette a Pelicanst, de ennyi idő alatt nem tudtak jó csapatot építeni köré, amely sorozatban bejut a rájátszásba. Érthető, ha a játékos türelme elfogy, az esettel annyi a gondja, hogy az egész folyamat csendesebben is történhetett volna, az ügynöksége, a nyilvános nyilatkozat nélkül. Összességében végül mindenki jól járt, a csapat jó értékeket kapott érte, és Stern emlékeztetett rá, hogy nála nagyobb játékos, Kareem Abdul-Jabbar is ugyanígy cserét kért a 70-es években a Milwaukee-tól és ment el a Lakersbe, és végül a Bucks is jó értéket kapott érte, de messze nem KAJ volt az egyetlen ilyen eset, ezek évről évre előfordulnak.
A „mi volt a legnagyobb elégtétel és mit bánt meg?” kérdésre annyit mondott, hogy semmit nem bánt meg, ami lehet, hogy őrültségnek hangzik, de nem tud mást mondani. Talán a CBA-k összeállításánál a vitákat jobban kellett volna kezelnie, és akkor elkerülhetőek lettek volna a lockoutok. Összességében annak nagyon örül, hogy a játékosok ismertsége 1984-ben a piramis legalján volt, most pedig a celeb-piramis tetején helyezkedik el: a legkedveltebb és legfontosabb sportolók között tartják őket számon.
A sokszínűségről úgy vélekedik, hogy elsőre mindig az szokott beugrani az embereknek, hogy mennyi afro-amerikai származású játékos van a ligában, de számára inkább azt jelenti, hogy megnyílt az út a női edzők, női játékvezetők számára, és szerinte ez az igazi nyitottság jele.
Stern regnálása alatt akadt jó néhány botrány, például a Malice at the Palace, vagy amikor Latrell Sprewell fojtogatta a saját edzőjét. Sprewell esete szerinte egy teljesen szokványos büntetést vont maga után, egyszerű éretlenségről volt szó, az ilyenek elsimítását neki kellett intéznie. A Malice azonban nagyon erős reakciót igényelt a liga részéről, mert a játékosok és a nézők közötti határok átlépéséről szólt. Elismeri, hogy nagyon komoly volt a büntetés, de hozzátette, hogy Ron Artestnek később segített, hogy a családtagjai megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek – ezekről a színfalak mögötti dolgokról senki nem igazán beszél, és nem is kell beszélni, ő is csak azért mondta el, hogy árnyalja a képet.
