Egy éve állt le az NBA és játszotta utolsó meccsét Vince Carter

Egy éve, 2020. március 11-én döntött úgy az NBA vezetése, hogy megállítja a 2019-20-as szezont. A járványhelyzet már korábban is fenyegette a ligát, de az Oklahoma City Thunder-Utah Jazz meccs volt az első, ami elmaradt - Rudy Gobert pozitív tesztet produkált, a csapatok pedig a feldobás előtt megegyeztek, hogy a meccset már nem játsszák le. Nagyjából fél órával ezt követően az NBA bejelentette, hogy az aznapi meccseket követően meg is állítják a szezont.

A többi meccset a Kings-Pelicans kivételével még megrendezték, köztük a Hawks-Knicks összecsapást is, amelyen a közönség pályára követelte a végjátékban Vince Cartert, aki már korábban bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. A Knicks nagyon sportszerűen nem védekezett rajta, így Vinsanity méltóképpen tudta befejezni nagyszerű pályafutását:

A ma 28 esztendős Anthony Davisnél minden évben ki szoktuk emelni, hogy periméterképzést kapott, mivel középiskolás másodikos koráig hátvédként számoltak vele - 16 évesen alig volt több 190 centinél. Ezt követően, harmadikban nőtt egy komolyabbat, ekkor már meghaladta a 2 métert, majd végzősként a Kentucky Egyetem ösztöndíját fogadta el, ahol azonnal, első évében bajnok lett (2012). Még ebben az évben jelentkezett az NBA draftra, ahol nem történt meglepetés: a tulajdonosváltáson áteső, a lottery-t megnyerő New Orleans Pelicans kiválasztotta az 1/1-gyel.

Második idényében, 2013/14-ben már 20/10-es átlagot tudott felmutatni - All-Star lett, ahogy azóta minden egyes szezonjában, összesen 7-szer hívták már meg a gálára. Egyetlen negatívuma sérülékenysége volt, 64, 67, 68 és 61 meccset tudott vállalni az első négy idényében - krónikus problémája nem volt soha, de valami mindig történt vele. Ezt követően viszont két 75 meccses szezon következett, a tavalyi, sok mellékzöngével tarkított idénye után pedig idén összesen 8 találkozóról hiányzott eddig, nagy problémája tehát továbbra sincs.

Már harmadik szezonjában a liga legnagyobb szupersztárjai közé emelkedett: 24.4 pontot átlagolt 59.1%-os TS mutatóval, 10.2 pattanója mellett pedig 2.9 blokkja is volt. 30.8-es PER-rel az egész ligában a legjobb lett - ez minden idők 11. leghatékonyabb egyéni szezonja volt akkor, csak Wilt Chamberlain, Michael Jordan és LeBron James hoztak nála jobbat éveket ezt megelőzően. Annyira jól sikerült egyébként az a szezonja, hogy a GM-ek és az edzők szokásos évi, szezon előtt megtartott szavazásán messze a legtöbben arra voksoltak, hogy vele kezdenének egy franchise-t, ha bárkit választhatnának a ligából.

Volt egy évnyi megtorpanása, de 2016.02.21-én, a Detroit Pistons ellen egy 59/20-as estét gurított - az 59 pont karriercsúcs számára és egyben franchise-rekord is a Pelicansnél.

A 2016/17-es idényben megint fejlődött: 28.0 pontja mellé 11.8 pattanó társult 2.2 blokkal és 58%-os TS-sel karöltve - ez volt első 75 mérkőzéses szezonja, ami karrierje legjobb ilyen jellegű mutatója azóta is. 2017 februárjában történelmet írt, miután az All-Star gálán 52 pontot szerzett - ezzel egyrészt MVP lett, másrészt átadta a múltnak Wilt Chamberlain rekordját, ő dobta a legtöbb pontot egy All-Star meccsen.

Csapatsikerek viszont nem társultak sem emellé, sem a többi éve mellé. Kétszer járt a rájátszásban. Először még a 2014/15-ös idényben, amikor a Golden State Warriors azonnal kiejtette a Pelicanst egy 4-0-s söpréssel. Másodjára pedig a 2017/18-as szezonban, amikor az Achilles-ín szakadás miatt kieső DeMarcus Cousins nélkül is kisöpörték a Portland TrailBlazerst, ráadásul pályahátrányból, a Warriors azonban egy körrel később 4-1-gyel vetett véget a New Orleans szezonjának.

Tavaly teljesen mással került a hírekbe: hiába hozta a tőle megszokott szintet (25.9 pont, 12.0 pattanó, 3.9 gólpassz, 2.4 blokk), a Cousinst és Rajon Rondót elveszítő Pelicans gyengén játszott az idény során, ő pedig megunta ezt, és a deadline előtt cserét kért. Rengeteget pletykáltak arról, hogy új ügynöke, Rich Paul "vezetésével" a Los Angeles Lakersbe akart kerülni, és akarata végül beteljesült: a nyár során többek között Brandon Ingramért, Josh Hartért és Lonzo Ballért az aranysárga-lilákhoz postázta őt David Griffin GM.

Ez végül bejött neki, hiszen a leálláskor a Lakers vezette a nyugati konferenciát, amihez Davis extra játékkal járult hozzá, a buborékban pedig erre is rátett egy lapáttal és megszerezte karrierje első bajnoki aranygyűrűjét. A tavalyi évadban All-NBA és All-Defensive első ötösbe is bekerült, az alapszakaszban 26.1 pontot, 9.3 pattanót és 2.3 blokkot jegyzett, míg a playoffban 27.7 pontját kiváló dobásokkal (38% feletti tripla, 57% feletti mezőnymutató) érte el, gyakorlatilag végig minden ellenfélnek megoldhatatlan matchup problémákat okozott. A most futó szezonban is jó számokat hozott, meghívták 8. All-Starjára is, de jelenleg Achilles-problémákkal küzd. 

Még első NBA meccse előtt ott volt a 2012-es londoni olimpián a Team USA tagjaként, ahol természetesen aranyérmet nyert. A 2014-es spanyolországi világbajnokságon már a nemzeti csapat egyik vezéralakja volt - első helyen végzett az együttessel ezen a tornán is. Legutóbb, 2016-ban, a riói ötkarikás játékokon nem volt ott az amerikai válogatottban egy sérülés miatt.

Nála csak 14 évvel idősebb, 42. születésnapját ünnepli a Philadelphia Sixers GM-je, Elton Brand, aki az 1999-es draft 1/1-eseként került az NBA-be a Chicago Bulls játékosaként. Az ő pályafutása két teljesen más különböző részre osztható. Az első nyolc évébében 20/10-es játékos volt, lényegében az első naptól kezdve, nem csoda, hogy 1999/2000-ben Steve Francis-szel megosztva megnyerte az Év Újonca díjat. A második idényében is ugyanazt produkálta, de a Bulls össze akarta rakni a Tyson Chandler-Eddy Curry kettőst a palánk alatt, ezért előbbire és Brian Skinnerre cserélte Brandet a Los Angeles Clippershez.

A Clippersnél első évében All-Star lett, miután 18.2 pontja és 11.6 pattanója mellett volt 2 blokkja is - egy évre rá ugyanilyen számokat hozott, csak 2.5 blokkal, akkor nem fért be az AS-gálára. Nem úgy 2005/06-ban, amikor pályafutása legponterősebb szezonját produkálta: újfent meghívták az All-Starra (24.7 pont, 10.0 pattanó, 2.5 blokk), és bekerült az All-NBA második csapatba is.

A baj az volt, hogy a csapat nem volt sikeres: egyedül 2006-ban járt a rájátszásban, amikor a Brand mellett Sam Cassell, Cuttino Mobley, Corey Maggette és Chris Kaman fémjelezte együttes 4-1-gyel elütötte a harmadik kiemelt Denver Nuggetset, méghozzá pályahátrányból. A második kanyarban, minden idők egyik legjobb PO-párharcában azonban 4-3-ra kikapott a Clippers a Phoenix Sunstól, és itt véget ért egy korszak a klubnál.

Brand a következő évben még hozta a szokásos 20/10-ét, de a 2007/08-as szezon előtt, egy augusztusi edzésen elszakadt az Achillese, így kihagyta az idény nagy részét. Ennek ellenére 2008 nyarán kapott egy 5 éves, 82 milliós ajánlatot a Philadelphia Sixerstől, amit el is fogadott, de a következő idény közben a vállát kellett műteni, így 8+29 mérkőzést játszott ebben a két évben. Ezt követően ugyan egészen jól bírta, de később bevallotta, hogy soha nem lett már olyan játékos, mint az Achilles-szakadása előtt - a legjobb éve egy 15 pontos, 8 pattanós szezon volt 2010/11-ből. A Phillyvel legalább kétszer PO-olt: 2011-ben az első, 2012-ben pedig a második kör jelentette a végállomást a csapat számára.

2012-ben, szerződése utolsó éve előtt amnesztiával kivásárolta őt a Sixers. A Dallas Mavericks nyerte az érte folyó licitet 2.1 millió dollárral, majd az itt lehúzott egy éve után két esztendőt töltött az Atlanta Hawksnál. 2015 augusztusában bejelentette, hogy visszavonul, de januárban visszatért, megint a Phillynél kosarazott. Még a 2016/17-es idényre is aláírt a Sixershez, de 2016 októberében bejelentette visszavonulását, ezúttal végleg.

A játékosok fejlesztésével foglalkozó részleg tanácsadója lett Philadelphiában, 2017 augusztusában a G-Ligás fiókcsapat, a Delaware 87ers általános igazgatója lett, 2018 decemberében pedig megkapta a Sixers vezetését Bryan Colangelo menesztését követően. A tavalyi sikertelen szezont követően megtarthatta az állását, de most már Daryl Morey alá került. Isten éltesse őt és Davist is!