Isten éltessen C-Webb!
1973. március 1-én született a kétezres évek elején tündöklő Sacramento Kings egyik legnagyobb sztárja, Chris Webber. Már egyetemi karrierje is legendás, hiszen a Michigan Egyetem híres ötösének, a Fab Five-nak az egyik oszlopos tagjáról van szó. A Jalen Rose, Juwan Howard, Ray Jackson, Jimmy King és Webber alkotta ötös az NCAA történetének egyik legjobb, legnagyobb potenciállal bíró gárdája volt, mindkét együtt töltött évükben az NCAA nagydöntőjéig meneteltek, igaz, mindkétszer elvéreztek a végső siker kapujában. Egész pályafutására árnyékot vető mozzanat is köthető Webber michigani éveihez, 1993. április 5-én ugyanis a North Carolina elleni döntőben 73-71-es vesztésre álltak, ő pedig időt kért 11 másodperccel a vége előtt. A gond az volt, hogy nem volt már több időkérésük, így a technikaival + a labdabirtoklással el is dőlt a bajnoki cím.
Webber bejelentkezett a 1993-as NBA draftra, ahol az Orlando Magic ki is választotta az 1/1-es draftjoggal, még a játékosbörzén elcserélték azonban Shaquille O'Neal mellől a Golden State Warriorshoz Anfernee Hardaway-ért és három első körös pickért cserébe. Nagyon jó első szezont tudhatott magáénak és ő lett az év újonca is, de Don Nelson vezetőedzővel nagyon nem jött ki, mert a tréner be akarta erőszakolni a palánk alá és centert akart vele játszatni. A folyamatos elégedetlenség vége az lett, hogy Tom Gugliottáért és három első körösért a Washington Bulletshez cserélték.
Itt újra összeállhatott korábbi társával, Juwan Howarddal és 1997-ben bevezették a gárdát a PO-ba, ahol korábban legutoljára 1988-ban jártak. 1998 májusában kitelt azonban a fővárosban is az ideje, Mitch Ritchmondért és Otis Thorpe-ért cserébe került a Sacramento Kingshez. Az 1998-99-es csonkaszezon volt a Kings nagy átalakulásának éve, ekkor Webber mellett aláíratták Peja Stojakovicsot, 1999 elején Vlade Divacot és a 1998-as drafton megszerezték a felelőtlen, de csodálatos képességekkel és közönségszórakoztató játékkal rendelkező Jason Williamst. A rájátszásokban előbb a Utah, majd a Lakers állította meg őket, majd jött 2002 és a híres-hírhedt nyugati döntő, szintén a Los Angeles Lakersszel szemben. Ezt a csatát is elbukták, ám minden idők legnagyobb csalásai, illetve legelfújtabb sorozatai között tartják számon a végül 4-3-as Lakers sikerrel végződő párharcot. Csapatként nem ért fel a csúcsra, de egyéni sikerei így is voltak. 1999-ben ő lett a lepattanókirály 13.0-ás átlaggal. 2000-01-ben 27.1 pontja mellé 11.1 pattanót is összekapart fellépésenként, ezzel negyedik helyen tudott végezni az MVP szavazáson.
Sajnos a 2002-es nyugati döntő volt az utolsó nagyobb lehetősége, 2003-ban súlyos térdsérülést szenvedett a Dallas Mavericks elleni második körös párharc során. Több hónapot kihagyott és bár a következő szezon végére visszatért, atletikussága, mozgékonysága, robbanékonysága sosem lett többé a régi. 2005-ben elcserélték a Philadelphia Sixershez és bár 2005-06-ban 20 pont, 10 lepattanót hozott össze meccsenként, nagyon messze volt már a hatékonytól. A Detroit Pistonshoz is aláírt, de itt már tényleg csak nagyon halvány árnyéka volt önmagának. 2008. március 25-én jelentette be visszavonulását, egy hónapra rá viszont már szerződést ajánlott neki a TNT tv-csatorna. Jelenleg is szakkommentátorként dolgozik.
39. születésnapja alkalmából a Fab Five-ról készült másfél órás 30 for 30 dokumentumfilmmel köszöntjük. Isten éltesse sokáig!