Kawhi Leonard első, a Pistons és az Admirális utolsó megdicsőülése

2001-ben ezen a napon zárta le Los Angeles Lakers a Philly elleni nagydöntőt, méghozzá Iversonék számára igen fájdalmasan. A széria a lehető legjobban indult a 76ers számára, az alapszakasz MVP címét megszerző Iverson 48 pontjával hosszabbításban elcsenték az első meccset idegenben (ez volt a híres, Tyronn Lue-t átlépős mérkőzés), majd ugyan a Lakers hozta a második meccset, de az akkori lebonyolítási rendszerben (2-3-2) a Phillynek esélye nyílt arra, hogy a három hazai összecsapáson behúzza a bajnoki címet. Az álom azonban rémálommá változott, a párharc harmadik mérkőzését szorosan, de behúzta a Lakers, visszavette a pályaelőnyt, a negyedik és ötödik összecsapáson pedig 10 pont feletti különbséggel, simán győzött és gyűjtötte be az aranygyűrűket. Az ötödik meccsen Shaq és Bryant mellett előlépett Rick Fox (20 pont) és a hat triplát beverő Derek Fisher - a történet folytatása ismert, a Lakers a következő szezonban zsinórban harmadszor is bajnokságot nyert, Iverson viszont többször nem léphetett pályára nagydöntőben, a Philly szintén azóta üldözi a hasonló sikert. 

A 2003-as rájátszásban aztán megszakadt a Lakers nagy sorozata, megkezdődött viszont a ligatörténet hivatalosan is legsikeresebb playoff-triójának sikerszériája. A San Antonio Spurs az 1999-es csonkaszezonban szerezte meg első bajnoki címét, utána viszont újjá kellett építeni a gárdát Tim Duncan körül - David Robinson szépen lassan megöregedett, így szükség volt a frissítésre, amit Európából oldott meg Gregg Popovich, Tony Parker és Manu Ginobili pedig elég hamar felvette az NBA ritmusát. A 2002-03-as szezonban Ginobili újoncként, Parker másodévesként szerepelt, ehhez képest a playoffban Parker a második, Ginobili a negyedik legeredményesebb játékosként segítette végső győzelemhez a Spurst. A texasiak minden párharcukat 4-2-re nyerték, előbb a Sunst, aztán a címvédő Lakerst, a helyi rivális Maverickset, végül a Netset is legyőzve ültek vissza a trónra - a 37 éves David Robinson pedig a csúcson vonulhatott vissza, de Steve Kerrnek és Danny Ferrynek is ez volt a hattyúdala játékosként. A szezon utolsó meccsén Tim Duncan brutális teljesítményt tett le az asztalra: 21 pontot, 20 pattanót, 10 gólpasszt és 8 blokkot jegyzett. Robinson utoljára egy 13 pont-17 pattanós dupla-duplát gyártott - a két ifjú titán ekkor éppen nem villogott, de később a Duncan-Parker-Ginobili hármas a liga történetének legtöbb playoff-győzelmet jegyző triója lett, akik négy bajnoki címet nyertek közösen. 

A Lakers all-int mondott a következő szezonra, hiszen a Shaq-Kobe duó mellé érkezett a veterán Karl Malone és Gary Payton egy kis “gyűrűvadászatra”. Malone azonban sérüléssel bajlódott, és a kissé “visszabutított” kisegítő személyzet sem mindig állt a helyzet magaslatán, de azért csak sikerült eljutniuk a nagydöntőbe. Ott viszont már nem volt könyörület, a már az előző szezonban is főcsoportdöntőt játszó Detroit Pistons védekezése darabokra szedte a Lakers támadójátékát: Bryanték 75, 99, 68, 80 és 87 pontot kapartak össze az öt mítingen, csak a második meccset tudták megnyerni. A Pistons sima 4-1-gyel szerezte meg a franchise harmadik és mindmáig utolsó bajnoki címét - Larry Brownnak dupla elégtételt jelentett ez, hiszen a fentebb említett 2001-es 76ersnek is ő volt a vezetőedzője. 

A Lakers ezt követően atomjaira hullott, hiszen O’Nealt elcserélték Miamiba, Malone visszavonult, Payton pedig továbbállt (2006-ban Shaq oldalán a Heatben jött össze neki a pályafutását megkoronázó aranygyűrű). Évekbe telt, amíg Bryant mellé újra bajnokesélyes csapatot szedtek össze, míg a Pistons a következő szezonban is döntőbe jutott, ott viszont 4-3-ra kikapott a San Antoniótól. A Detroit 2003 és 2008 között sorozatban hatszor jutott el a főcsoportdöntőbe, de 2005 után már ez volt a végállomás, Ben Wallace távozásával pedig szépen lassan leépült a gárda, és azóta sem talált magára - 2008 óta összesen három elsőkörös kiesést tudnak felmutatni. 

Fentebb már említettük a Spurs nagy triójának első bajnoki címét, nos a negyedik, egyben utolsó is június 15-én született. 2013-ban is nekik állt a zászló, azonban a máig emlékezetes Ray Allen-hármas padlóra küldte őket a hatodik meccsen a Miami ellen, a hetediken pedig behúzta a bajnoki címet egy másik nagy trió, a James-Wade-Bosh sor. A Spurs azonban újra felépítette magát a következő szezonra, és ismét eljutott a nagydöntőbe, ahol viszont már nem volt könyörület. Bár a második meccset elrontották, a többi négy összecsapáson az ifjú Kawhi Leonard vezérletével szabályosan kivégezték a Heat-dinasztiát: a 15, 19, 21 és 17 pontos különbségek egy nagydöntőben a tükörsimánál is tükörsimább győzelmeket jelentik. A párharc utóélete közismert, de érdemes felidézni: LeBron James 2014 nyarán hazatért Clevelandbe, ahol újabb négy döntőben vehetett részt, majd 2020-ban épp a Heat ellen húzta be negyedik bajnoki címét, Chris Bosh pályafutása sajnos idejekorán véget ért, Wade pedig egy Chicago-Cleveland kanyar után tért vissza egy utolsó szezonra a gárdához. A Spurs Nagy Hármasa közül először Tim Duncan vonult vissza, 2018 nyarán követte Manu Ginobili, Tony Parker pedig szintén 2018 nyarán távozott Charlotte-ba és 2019 nyarán jelentette be, hogy ő is befejezi - a Kawhi Leonard-saga pedig már egy másik sztori...