Az Őrület határán!

Az amerikai egyetemi kosárlabdázás olyan, mint az országúti kerékpározás. Leülsz, megnézed és vagy azonnal beleszeretsz vagy sohasem fogod tudni a szíved csücskének érezni. Novemberben indul az évad a felhozó tornákkal, majd januárban a konferencián belüli mérkőzésekkel folytatván érünk el áprilisig, amikor a csoportrájátszások után következik a March Madness vagyis a Márciusi Őrület.

Az Őrület, amikor a gyengébb könnyedén elkalapálhatja az erősebbiket. Az Őrület, amikor egy rossz este vagy éppen csak egy rossz dobos kukába vágja az egész évet. Az Őrület, ami a valódi kosárlabdát jeleníti meg, hisz itt nincs lehetőség a javításra, a búcsú végleges, de legalábbis egy évig a remények bizonyosan a távolba szállnak.

„Az NBA a gazdagok szórakozása, míg az NCAA maga az élet,”

Dick Vitale

Itt miért nem 24 másodperc a támadóidő, mi ez a sok hülye régi szabály és miért passzolnak ilyen sokat? Anno amikor James Naismith feltalálta ezt az eleinte gyümölcskosarakra játszott fantasztikus játékot az egész alapja a csapatszellem, illetőleg minden játékos bevonásának az elve volt. Mai felgyorsult világunkban kezd úgy tűnni, hogy a régi konzervatív dolgok előnyösebbek voltak. A kosárlabdázás régi valódisága egy olyan képet nyújt ennek a játéknak, ennek a bajnokságnak, ami sokak számára a sportág csúcsára emeli az NCAA-t.

Sajnálatos módon már az új bírói felfogás, illetőleg a csak szimplán gazdasági érdekeket szolgáló „televíziós időkérés” pofont adott a játéknak.

Azonban egy dolog továbbra is elvitathatatlan, s megkérdőjelezhetetlen. A March Madness.

64+4 csapat, a hozzáállás illetőleg a győzni akarás ténye, a káprázatos és megmagyarázhatatlan upset-ek illetőleg a drámai dobások mind-mind a kosárlabda egének csillagaiként ragyognak.

Íme a 2013-as Madness legjobb pillanatai:

Az idei bracket négy elsőszámú kiemeltje a Florida (32-2), az Arizona (30-4), a Virginia (28-6), illetőleg a Wichita State (34-0) kvartettje.

A Florida végig kiegyensúlyozott remek játékkal jutott el a Top 25-ös lista első helyéig. Két vereségét szintén két rangsorolt csapat a Connecticut illetőleg a Wisconsin ellenében gyűjtötte. A Casey Prather és Scottie Wilbekin duója által fémjelzett aligátorok viszonylag könnyedén juthatnak el a legjobb négyig.      

   

Az Arizona fantasztikus kezdést követően az idény végére kissé megrogyott, köszönhetően Brandon Ashley sérülésének. Érdekesség, hogy csak konferencia-ellenfelekkel szemben – California, Arizona State, Oregon, UCLA – maradtak alul. Nick Johnson és Aaron Gordon kettőse vezérli a vadmacskafalkát, azonban a tábla alatt mintha kissé nyers lenne ez a csapat, így könnyen belefuthatnak egy szuronyba.

A Virginia az év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta azzal, hogy lényegében a semmiből kapaszkodtak fel az első számú kiemelés gyönyöréig. A 2013-as naptári évben négy zakót is begyűjtöttek, ám az újévet zsinórban 13 győzelemmel ünnepelték. A Duke legyőzését követően pedig 38 év vegetálás után nyerték meg újra az ACC konferenciájának rájátszását. Ennek ellenére nagy fegyvertény lenne, ha Malcolm Brogdon és Joe Harris vezetésével a legjobb négybe kerülnének.

A Wichita State 34-0-s mérleggel az Illinois 2005-ös menetelése óta az első csapat, amely makulátlan mérleggel került a legjobb 64 közzé. Számukra a legnagyobb problémát az jelentheti, hogy az egész idényt tekintetve mindössze egyetlen komoly mérkőzésük volt a Missouri State ellenében, amelyet hosszabbítás után 72-69 arányban nyertek. Cleanthony Early és Ron Baker vezetésével egészen jó ágra kerültek, akár könnyedén eljuthatnak észak-Texasig is.

A kihívók persze sorban állnak, s egyet ne feledjünk, a búcsú sohasem végleges.