NCAA Tanfolyam 1. rész - Az amerikai egyetemi kosárlabda
Az Amerikai Egyesült Államokban ha valaki szereti a kosárlabdát és ínyencségre vágyik, akkor nem NBA-t néz, hanem egyetemi kosarat. A sportág ezen vállfaja hihetetlen népszerűségnek örvend a tengeren túlon. Szerencsére ma már a különböző sportágak egyetemi ligáinak – köztük a kosárlabda – küzdelmei elérhetőek Európában is. Kis hazánkban is lehetőség nyílik a következő szezontól belemélyedni ebbe a remek versengésbe.
Az egyetemi sportszövetségek közül legnagyobb és legismertebb az NCAA (National Collegiate Athletic Association), melynek szárnyai alá összesen 1281 intézmény tartozik. Ez a szám túl nagy lenne ahhoz, hogy egyszerre versenyeztessék őket átlátható módon, ezért 3 divízióra osztották fel az összes főiskolát és egyetemet. A legerősebb a Division I, 345 iskolával. Ezt az osztályt jegyezzük meg magunknak, hiszen ha az egyetemi sport világáról hallunk, akkor annak több, mint 90%-a az NCAA Division I-ból származik. Ezen csapatok versengését lehet majd látni televíziós közvetítéseken és oldalunk is szinte kizárólag ezzel foglalkozik majd. Ezt követi a Division II, majd a Division III, amelyik a legtöbb intézményt számlálja, egészen pontosan 449-et. Ebben az osztályban találhatóak a legkisebb főiskolák, van amelyik mindössze 500 hallgatóval rendelkezik.
Nem az NCAA az egyetleg országos lefedettségű sportszövetség. A NAIA (National Association of Intercollegiate Athletics) is több sportágban rendez versenyeket a maga 290 intézményével. A másik az NJCCA (National Junior College Athletic Association), ahol többnyire felsőfokú szakképzést kínáló intézmények (Community College) csapatai mérik össze tudásukat. Azonban az NCAA Division I színvonalához képest a többi egyetemi sportszövetség színvonala és népszerűsége is eltörpül.
Ha már színvonalról beszélünk, akkor illik megemlíteni, hogy egy kosárlabdát nem követő ember számára az, hogy „egyetemi sport” azzal az értelemmel bír, hogy néhány intézmény testnevelés óráira járó diákja amatőr kupákban méretteti magát 10-20 néző előtt. Amerikában ebből a mondatból egy dolog igaz: az amatőr. De ez is csak a szó gazdasági értelmében, hiszen az egyetemi sportolók nem kapnak fizetést a szolgálataikért. Az, hogy maga a színvonal valójában amatőr-e arra választ ad az a tény, hogy a 2010-11-es NBA szezonban pályára lépett játékosok közül 81% kezdte komolyabb pályafutását valamelyik neves egyetem csapatában. A fennmaradó játékosokat a külföldiek képezik, akik többségében európai csapatokban tűntek fel. Az amerikai játékosok gyakorlatilag 100%-a az egyetemről kerül az NBA-be. Ez alól néhány kivételt jelent az, aki egyből középiskolából kerül a profik közé, bár manapság ezt már szabályok tiltják, illetve azok a játékosok jelentenek még kivételt, akik középiskola után nem egyetemre mentek, hanem valamelyik európai csapatba. Őket viszont egy kezemen meg tudom számolni. Közülük a legismertebb Brandon Jennings (Lottomatica Roma) és Jeremy Tyler (Maccabi Haifa).
Ezek a srácok - és persze hölgyek is – tehát nem csupán a játékot konyhanyelven beszélő fiatalok, akik szeretnek mozogni, hanem vérprofi sportolók, akik mind azért küzdenek, hogy egyszer majd elkeljenek az NBA Draftján. Ez a fajta felfogás már a középiskolai sportot is jellemzi, hiszen itt kapják meg az alapokat a fiatalok. Egy-egy tehetséges kosarasért akár 15-20 egyetem is bejelentkezik, hogy náluk kamatoztassa tudását a továbbiakban.
Elmondhatjuk tehát, hogy a felsőoktatási intézményeknek nagyon nagy reklám, amit itt látunk, hiszen ki ne akarna egy olyan egyetemre járni, akinek kosárcsapata megnyerte a tavalyi bajnokságot. Ezek tükrében most már azt is megérthetjük, hogy az elején említett 10-20 emberből 10-20ezer lett. Egy jobb iskola kosármeccsein nem ritka az sem, hogy 20ezer fanatikus szurkoló tölti meg a csarnokot minden hazai meccsen és az amerikai országos sportcsatornák élőben közvetítik a legnagyobb derbiket – néhány éve az ESPN vállalatnak már van olyan csatornája, amelyik csak egyetemi sportot sugároz (ESPNU). Sőt tovább megyek: vannak egyetemek, amelyek népszerűsége az NBA csapatokét is megelőzi.
Fentebb már említve lett, hogy az NCAA Division I 345 iskolát foglal magába. Ez a szám még mindig túl nagy ahhoz, hogy valamiféle megosztás nélkül versenyeztessék őket. Az NBA nézői azt szokhatták meg, hogy van 2 konferencia, keleti és nyugati, és ezek győztesei játsszák az NBA döntőt. Ebben a ligában ez egy kicsit máshogy néz ki. Itt a 345 csapat összesen 32 konferenciára tagolódik. Ezek többé-kevésbé földrajzi elhelyezkedés alapján foglalják magukba az intézményeket.
Az egyetemi szezont is egyfajta rájátszás zárja (March Madness), azonban erről bővebben egy szezont bemutató cikkben olvashatnak. Ekkor március hónapban megőrül az ország és mindenki az egyetemi kosarasokkal foglalkozik. Egekbe szökik a nézettség és fogadásokat kötnek, hogy hogyan is fog alakulni a rájátszás menete. Még az amerikai elnök tippjei is megtalálhatók a Fehér Ház honlapján.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy ha valaki ráérez erre a fajta kosárlabdára, akkor egy életre a szermesévé válik. Ha látunk egy szép zsákolást, blokkot, triplát vagy gólpasszt az NBA-ben, akkor biztosak lehetünk benne, hogy azon a játéknapon az egyetemi ligában is volt valami hasonló.