Shaquille O'Neal

Shaquille Rashaun O’Neal 1972. március 6-án született a New Jersey állambeli Newark városában. Sportoló génjeit édesapjától örökölte, akivel soha nem tartotta a kapcsolatot, sőt Shaq gyerekkorában az apuka droggal kapcsolatos ügyekét börtönben is ült. A Seton Hall egykori ösztöndíjazottjának ezek után nem volt helye az O’Neal családban (O’Neal egyébként az édesanyja vezetékneve). Nevelőapja, bizonyos Phillip A. Harrison viszont egy remek ember, remek nevelőapa volt a kis Shaq számára. A hadseregnél szolgált és az egész család eltöltött egy kis időt a mára már nem létező Nyugat-Németországban, ahol Shaq gyerekként először találkozott Dale Brownnal, az LSU edzőjével. A 13 éves fiú hihetetlen benyomást tett Brownra, hiszen zsenge kora ellenére kb. két méter magas volt és jobban nézett ki, mint némelyik katona.

Miután visszaköltöztek az Egyesült Államokba, Shaq a san antoniói Robert G. Cole középiskolában foglalkozott először komolyabban a kosárlabdával. Dominanciája már itt megmutatkozott, hiszen utolsó két középsulis évében 68-1-es mérleget produkált az iskolával, emellett végzős korában begyűjtöttek egy állami bajnoki címet. Az 1989-es bajnoki szezonban letépett 791 lepattanója olyan állami rekord lett, aminek megdöntése azóta is beláthatatlan távolságokra van.

Gimis évei alatt Brown figyelemmel kísérte az egyre jobban fejlődő O’Nealt és ösztöndíjat ajánlott neki, így kerülhetett a francia-cajun hagyományokat őrző Louisiana State egyetemre, a Southeastern Conference egyik legnevesebb egyetemére. Első szezonjában, 1989-90-ben nagy volt a várakozás a szezon előtt, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb alakulata volt kibontakozóban. O’Neal itt még nem tudta azt a bizonyos domináns szerepet betölteni, mint amiről később megismertük. A csapat sztárjának Mahmoud Abdul-Rauf (született Chris Jackson) számított, aki nem kevesebb, mint 27.8 pontos átlaggal szolgált ebben a szezonban irányító létére. Mellette Stanley Roberts (később 8 évet húzott le az NBA-ben) és Shaq voltak a csapat húzóemberei. Hősünk újoncszezonjában mindennel együtt 13.9 pontot és 12 lepattanót átlagolt, amiért egy elsőévesnek nem kell szégyenkeznie.

A csapat viszont hamar elbukott mind a SEC konferencia tornáján, mind pedig az NCAA March Madness-en. Előbbin rögtön az első körben búcsúztak az Auburn ellenében, míg az NCAA-tornán az első akadályt sikerrel vették a Villanova ellen, de azután a Dennis Scott, Kenny Anderson és Brian Oliver vezette Georgia Tech megálljt parancsolt. Ebben a csapatban az volt az érdekes, hogy a szezonban átlagolt 88.5 pontjukból 69.6-ot eme három úriember szerzett.

A szezon végén Abdul-Raufot kiválasztotta a Nuggets a 3. helyen, Roberts pedig az NCAA-t Európára cserélte és a Real Madridhoz került a következő szezonra. Értékes toborzott játékos híján pedig Big Diesel egyedül maradt és hatalmas vállain kellett, hogy vigye a Tigerts úgy, ahogy van. A második idényében, 1990-91-ben ennek köszönhetően brutálisat javultak egyéni mutatói: a 27.6 pont, 14.7 lepattanó és kerek 5 kiosztott blokk meccsenként bárkiben félelmet keltett, aki csak az LSU elé került. Centerposzton minden rendben volt, de a többiről ez nem volt elmondható, hiszen amíg O’Neal brillírozott, addig a csapattársai nem sok mindent tudtak tenni a sikerért, így ebben a szezonban sem volt sokkal több siker, mint az előzőben. A konferencia-rájátszásban ismét az első körben állták útjukat az Auburn egyetem tigrisei, az NCAA-tornán pedig szintén már az első meccsen kapituláltak, az ellenfél ezúttal a Connecticut Huskies. Sovány vigaszt jelentett, hogy Shaq megkapta a SEC konferencia év játékosa díját.

Harmadik idényében, 1991-92-ben gyakorlatilag nem változott semmi. Az eredménytelen toborzás után O’Neal vállaira nehezedett ismét minden és ez a szezon mintha az előző kettő kopírozása lett volna, már ami az eredményességet illeti. „Junior” centerünk ismét emberfeletti átlagokat produkált 24.1 pontjával, 14 lepattanójával és 5.2 blokkjával, azonban ha nincs segítség, akkor hiába várnak a sikerre. A konferencia-tornán első körben átgázoltak a Tennesse Volunteers-en, de az elődöntőben a Kentucky már túl nagy falat volt. Jöhetett ismét az NCAA-torna. Itt sem jelentett túl nagy akadályt az első meccs, azaz a BYU, de azután az Indiana ellen Shaq lejátszotta élete utolsó NCAA-mérkőzését. Utolsó szezonjában a SEC év játékosa díj mellett elnyerte az Adolph Rupp trófeát, amit az ország legjobb egyetemi játékosának ítélnek oda.

Egyetemi karrierje során 21.6 pontot, 13.5 lepattanót és 4.6 blokkol átlagolt 90 meccsen, mindezt úgy, hogy mezőnyből 61%-os pontossággal tüzelt – vagy inkább zsákolt. Nem meglepő tehát, hogy az 1992-es drafton elsőként kelt el és kialakult a fenomenális Chris Webber-Shaquille O’Neal páros. Vagyis kialakult volna, ha Webbert nem cserélik el Penny Hardaway-re. Az, hogy hogyan történt ezek után az már legyen az NBA-szakértők dolga. Legyen elég annyi, hogy 4 NBA bajnoki cím, 15 All-Star fellépés, MVP-cím, Világbajnoki arany és még sorolhatnám a megannyi rekordot, emléket, nevetést, örömöt, bosszúságot, amit ez a nagy szívű óriás nyújtott nekünk a parketten, a filmvásznon, a lemezen, amit hallgatunk és megannyi más területen.

Az LSU egyetem mindezért helyet biztosított neki az iskola Hall of Fame csarnokában valamint pár nappal ezelőtt szobrot állítottak neki az LSU campusának területén hororálva ezzel Shaq, Big Diesel, Big Cactus, Big Shamrock, Superman – vagy ahogy tetszik, Shakespeare után szabadon – kosárlabdáért tett életművét.

Az LSU egyetemen leleplezik Shaquille O'Neal szobrát:

Tripla-Dupla a Loyola Marymount ellen 1990. február 3-án:

Shaq dominál az Arizona ellen, az időpont 1990. december 8.:

Az 1992-es SEC-torna első körében ellenfél a Tennessee, megfűszerezve egy kis bunyóval:

Egy kis kulisszák mögötti betekintés:

O'Neal legszebb pillanatai az egyetemen:

Ismét egy csokor O'Neal highlight: