Törött "szárny", egységes akarat! - avagy, egy személyes tragédia lehet a Cardinals szükséges plusza
Mi egy sikeres csapat receptje? Erre szinte lehetetlen megadni a választ. Kicsit olyan, mint mikor minden rajzfilmek legpengébb szereplője, a hallhatatlan problémamegoldó és látnok Gombóc Artúr sorolni kezdi a kedvenc csokoládé fajtáit:
Kerek csokoládé/csapatszellem, szögletes csokoládé/kohézió, hosszúkás csokoládé/kitartás, töltött csokoládé/felelősségvállalás, mogyorós csokoládé/bizalom, édes csokoládé/önbizalom, táblás csokoládé/szerkezet, lukas csokoládé/technikai képzettség, nugátos csokoládé/taktikai repertoár, töltött csokoládé/alázat, meztelen csokoládé/fegyelem, csomagolt csokoládé/koncentráció, egész csokoládé/sikerorientáltság, megkezdett csokoládé/akarat, rövid csokoládé/vagányság, gömbölyű csokoládé/rámenősség, csöves csokoládé/elkötelezettség és likőrös csokoládé/közös cél...
Milliónyi összetevő, alkotóelem és "ízvilág". A legjobb, ha mindenből akad egy csipetnyi. Sőt, előfordul, hogy a könnyek/keserű csokoládé jelentik az extra összetevőt...
Az idei Márciusi Őrület eddig sem szűkölködött a drámai pillanatokban. Szuper favoritok buktak el érthetetlenül korán (Georgetown, Gonzaga), titkos trónkövetelők remegtek meg (Wisconsin, New Mexico), agyonpúderezett ál-vezérürükről derült ki töketlenségük (C.J.Leslie-NCS, Cody Zeller-Indiana). A legszívszorítóbb pillanat azonban a Négyes Döntő egyik résztvevőjéhez, a Louisvillehez köthető. A Duke ellen megvívott negyeddöntőben kulcsemberük, Kevin Ware egy ártatlan szituációban lábát törte. A "döbbenetes pillanatok" sablon képtelen visszaadni az azt követő percek fájdalmát. Se a szerencsétlenül járt hátvéd fizikai, se a csapattársak lelki gyötrelmeit. Ware a hordágyon egy mondatot ismételgetett, szinte transzban: "Nyerjétek meg!"
A Pitino Banda ezidáig sem cicózott, bedarálták az NCAT-t, szétcincálták a Colorado State sokra taksált csapatát, magabiztosan léptek át a jól küzdő Oregonon, végül esélyt sem hagytak a meglepően combos Duke alakulatnak. Olyan mentális töltettel hozták a drámai sípcsonttörés utáni játékperceket, amivel bárkin átgázoltak volna. A Kék Ördögök a reccsenéssel vesztették reményüket, s szálltak a pokolba...
A döntőbe jutásért az utolsó, még versenyben lévő meglepetés csapat, a Wichita State testén vezet az út. Fantasztikusan edzett csapat Gregg Marshall mesteré. Kilenc emberes aktív rotációval dolgozik, amely - az egyébként hasonló elveket valló - Pittsburgh legyőzésével került az országos reflektorfény középpontjába. A 73-55 arányban abszolvált derbin fantasztikusan, 81%-kal dobták a büntetőket (33/40), így még a hozzájuk képest gyalázatos triplázás (2/20) is belefért. A védekezésük kemény volt és szervezett, mint mindig. A Pitts Vezér Triója, Patterson-Zanna-Woodall 3/23-at gyötrődött össze mezőnyből. (Az egyébként kifejezetten ígéretes profi (szerintem európai..) karrier előtt álló utóbbinál a sajtótájékoztatón el is tört a mécses, képtelen volt feldolgozni, hogy végzősként egy ilyen meccsel intett búcsút szeretett egyetemének).
Evés közben jön meg az étvágy, tartja a mondás. A Bulldog cupák eléggé rágós manna, de a Shockers Fiúk nem válogatósak, felzabálták az első kiemelt Gonzagát. Hiába sziporkázott a két Főkutya, Pangos és Olynyk, a kettejük által összeharácsolt 45 pont sem bizonyult elegendőnek a dicsőséghez. A WS nehéztüzérei egész este folyamán remekül céloztak (14/28 a trojka), ám a javát a végjátékra tartogatták, mikor is öt távolit pörköltek be zsinórban! A La Salle elleni Sweet Sixteen mérkőzés könnyű ujjgyakorlatnak bizonyult az első két körhöz képest. Egyszerűen túl erősek, gyorsak, fizikálisak és mérgesek voltak a Felfedezők számára. A két korábbi legyőzötthöz hasonlóan Garlandék sem érték el a 37%-ot a mezőnyből. A Sokkolók kellően pontosan dobtak ismételten, ám az igazi kulcs a lepattanózás 44-23 és a már a Zags ellen éledező (6) légelhárítás (8 sapka) volt. A tündérmese a végső győzelemre is esélyes Ohio State kárára íródott tovább. A tizenegy, sorozatban kipipált meccsel érkező Buckeyes képtelen volt feltenni a pontot húsz pontos hátrányból bemutatott eszméletlen feltámadásának végére. Thomas és Ross ekkor transzban játszva mindent bedobott (23 ill. 19 pont), de a Wichita Statenél mindig akadt ki egy kulcsfontosságú morzsával járult hozzá a győztes tor megüléséhez. A "mágikus három elem", nevezetesen a triplák-lepattanók-blokkok ismét a helyükön voltak (8/20 40%-34 pattanó-9 kötött fejfedő), így 1965(!!!) után újra March Madness Final Four szereplő a Shockers.
A Louisville 14 mérkőzés óta nem kényszerült a vesztesek penészes kenyerét nyammogni. A 64-es főtáblán magabiztosnál magabiztosabb sikerekkel masíroztak az utolsó előtti lépcsőfokig. Impozáns mezőnymutató (55,5%), remek lepattanó munka (30/meccs), önzetlen csapatjáték (11,5 gólpassz) és csúcsra járatott piócaüzemmód (12 labda szerzés).
Ezek azonban csak számok. És a statisztikák, sorozatok azért vannak, hogy megszakadjanak. Van ezeknél sokkal fontosabb összetevő, amit nem lehet megvenni, edzésen gyakorolni, legyen akár Mr. Pitino gravírozva az edzői bársonyszéked arany táblájába. A közös cél vezérelte küldetéstudat szorozva érzelmi túlfűtöttség, egyszerűbben: Egy mindenkiért, mindenki Ware-ért!