Történetek egy Európa-bajnokság hátterében

Sok színes egyéniség fordul meg egy Európa-bajnokságon, akadnak vidám és emberi történetek, szellemes ki- vagy beszólások. Ilyenekből osztunk meg most néhányat olvasóinkkal.

Optimista svédek

Az előző Európa-bajnokságon 7. helyezést elérő svédek is nyilván hozzánk hasonló módon, csalódottan vették tudomásul csapatuk kiesését. Szurkolóik a jelek szerint kifejezetten optimisták voltak, szinte biztosra vették, hogy kedvenceik továbblépnek a második körbe, Győrbe. Nyilván sok, Sopronban amúgy remek hangulatot teremtő svéd drukker a győri csoport mérkőzéseire is már előre megváltotta bérletét. Ha a lelke mélyén csalódottan is, de vagy hatvan-nyolcvan sárga pólós skandináv ott ült az Audi Aréna lelátóján. "Becsületükre" legyen mondva, a csoportjukból továbbjutó csapatoknak, így a szlovákoknak, a litvánoknak és a spanyoloknak szurkoltak.
 

Több, mint munkakapcsolat

Ha egy Európa-bajnokságon egy önkéntest kijelölnek egy csapat mellé kísérőnek, s az illető kedvesen, szívvel-lélekkel végzi dolgát, s próbál mindenben azonnal az "őrizetére bízott" válogatott tagjainak vezetőinek segítségére lenni, akár több is kialakulhat az adott csapat és kísérője között egyszerű munkakapcsolatnál. Így történt ez Sopronban a litvánokkal és a hozzájuk beosztott ifjú hölggyel. A soproni lány talán mondhatjuk, pár nap alatt kellemes barátságba keveredett jó néhány balti kosarassal s vezetővel, nehezen váltak meg egymástól, szerették volna, ha továbbra is ő kíséri őket. Új helyszínhez azonban új kísérő "dukál", ám az, hogy a szimpátia kétoldalú, azaz kölcsönös volt, jól mutatja, hogy a litván válogatott soproni kísérője édesanyja társaságában elutazott Győrbe megnézni a litván-oroszt. És nagyon boldog volt, amikor korábbi "védencei" parádés utolsó negyedet produkálva "lehajrázták" az esélyesebb oroszokat... A litvánok pedig a pazar diadal mellett a viszontlátásnak.


Megbecsült régi klasszisok

Aki már hosszabb ideje, évtizedek óta kíséri figyelemmel a kontinens női kosárlabdázását, örömmel fedezhet fel régi ismerősöket a különböző csapatok kispadjain, szakmai stábjában. A mieinknél Béres Tímea volt a csapatvezető, a litván válogatott edzőjének egyik segítője pedig a rövid időszakot Sopronban is eltöltő Jurgita Streimikyte. Anatolij Miskin egyik pályaedzője az 1990-es évek remek orosz középjátékosa, Elena Sakirova, a spanyol stábban pedig Isabel Sanchez próbál tenni azért, hogy a Luvas Mondello kapitány vezette stáb minél sikeresebb legyen.


A nap mondata

A meccsek utáni sajtótájékoztatókon általában a szokásos mondatok hangzanak el: gratuláció a saját csapatnak vagy az ellenfélnek, és szakmai magyarázatok a győzelemre vagy a vereségre. A litván kapitány, Mantas Sernius azonban csapata oroszok elleni, remek hajrával elért sikere alkalmával formabontó módon kifejezetten szellemes kinyilatkoztatást tett: - A meccs végén a litván Moszkvics lehagyta az orosz Mercedest. 

Ezzel feltehetően arra utalt, hogy anyagi források tekintetében a női kosárlabdázásban Európa egyik, ha nem a legtehetősebb országának válogatottját tudta szédületes utolsó negyedével megverni a ki balti ország válogatottja.  

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus