Túllépni - a tanulságok levonásával

Stefan Svitek együttese egy meccsen belül mutatta meg, milyen két véglet között képes teljesíteni. Sajnos rossz sorrendben. Hiába volt ugyanis parádé másfél negyeden keresztül, attól kezdve gyakorlatilag mind támadásban, mind védekezésben szétesett a társaság.

Női válogatottunk nagyon régen nem játszott tétmérkőzést. Maguk a nemzeti csapatot alkotó játékosok a klubjaikban természetesen igen, de címeres mezben, így együtt nem, és egy hazai rendezésű kontinensviadalon, ahol természetesen elvárások is vannak, nyomás alatt játszik a válogatott. Ennek ellenére a tét okozta várt nyomásnak nyoma sem volt az első 15 percben - utána viszont valami megszakadt.

Már a félidő végén elbizonytalanodott támadásban a társaság, de ezt hellyel-közzel védekezésben még ellensúlyozni tudta. Szünet után már nem. Tegyük hozzá, a svéd-szlovákon a skandinávoknál egyértelműen "bukó" emberré "előlépő", sokat egyénieskedő Frida Eldebrink ellenünk parádézott. Igaz, tehette, mert a második 20 percben már a védekezésünk is "ezer sebből vérzett". Többször is játszi könnyedséggel törtek be a skandinávok a mieink mellett, a már említett Eldebrink pedig szórta a triplákat.

A szünet utáni támadójáték pedig... finoman fogalmazva felejthető volt. Nem találták a lányok a svéd zóna ellenszerét, s mivel ellenfelünk támadásai többségét kosárral fejezte be, esély sem volt lerohanásos, indításos kosarat szerezni, mindig a felállt védelem ellen próbálkoztak a lányok. És bizony e próbálkozások az első 15 perc szellemes, lendületes játékával szemben eléggé esetlegesek voltak. Sajnos a magyar bajnokságban olykor kiemelkedően teljesítő játékosok - Krivacsevics Tijanát és Vajda Annát leszámítva - többnyire a labdával együtt a felelősségtől is próbáltak szabadulni - az alibi játék jó kifejezés erre. Akik pedig vállalkoztak, nos, nekik, mivel tanácstalan volt a csapat a zóna ellen, nagyon ritkán adódott tiszta helyzetük. Az más kérdés, hogy a fokozatosan elillanó önbizalom miatt már azok sem mentek be, a záró szakasz elején látott nagy "leolvadás" - 11-0-s svéd "száguldás" 5 perc 20 másodperc alatt - közben két tapasztalt, évek óta külföldön, a magyarnál jóval erősebb csapatban edződő játékosunk keze is megremegett a vonalon.

Néhány adalék a meccs statisztikájából: gyors indításból a svédek 15, a mieink 3 pontot szereztek, a lepattanó harcot pedig ellenfelünk 39-29-re nyerte. Így aztán hiába bizonyultunk jobbaknak gólpasszok (15-12) tekintetében, s adtak el lányaink jóval kevesebb labdát (11-18), alulmaradtak.

Szóval dióhéjban így kapott ki a csapat. Tanulságos meccs volt, s bízunk benne, a szakmai stáb le is vonja a levonandókat. És ezzel együtt túl is lép rajta a társaság.

Ma a csoport két veretlen csapatának, a spanyol és - nem kis meglepetésre - a szlovák válogatottnak az összecsapása után lányaink ki-ki meccset játszanak a szintén nyeretlen litvánokkal. Azért ki-ki meccs, mert aki kikap, lényegében kiesik.

Jó lenne, ha nem a mieink lennének azok... És jó lenne a svédek elleni első 15 perc magyar játékát jóval hosszabban élvezni. Nemcsak ma este, hanem még sokáig az Európa-bajnokságon.