A király új ruhája
Rendszeres olvasóink szerintem biztosak voltak abban, hogy ez a cikk megjelenik, amint kiesik a Heat az idei rájátszásból. Sokáig kellett erre várni és három körig nem is volt aktualitása, a végén azonban csak eljutottunk oda, hogy az NBA egyik fele a Dallas győzelmét ünnepli, a másik fele viszont azzal foglalkozik, aki újfent „bizonyított”: LeBron James-szel. Homereknek a továbbiak nem ajánlottak, de a felvilágosodás reményében nekik sem árt átgondolni a következő sorokat.
Ha nagyon röviden akarnánk magyarázni a címet, akkor azt is megtehetnénk: zakó. Aki viszont ismeri Andersen történetét, annak most hirtelen elég sok analógia juthat az eszébe. Főszereplőnk új „szabói” szélhámosok, varrni ugyan nem tudnak, beszélni és meggyőzni annál inkább. Képesek elhitetni az uralkodóval, hogy olyan csodaruhát készítenek neki, amit csak az okos és igaz emberek láthatnak. A király nem akarja bevallani magának sem, hogy ő sem veszi észre, miből lesz az új ruha, ezért inkább hallgat és beleéli magát abba, ami nem is létezik. A történet vége nem is happy end, hanem a rideg valóság: egy ártatlan kisgyerek mondja ki először, ami ott már mindenki másnak világos, semmi nincs a királyon, csak simán meztelen.
James tanácsadói és állandó sleppje egy fikarcnyival sem jobbak, mint a két csaló a mesében. Ha az anyagi részt leszámítjuk (mert pénzügyi szempontból kétségtelenül kiaknáznak mindent a fiúból), érdemben semmit nem tesznek hozzá kosárlabda karrierjéhez, sőt. Olyan image-t próbálnak ráerőltetni, aminek azért sejteni lehetett korábban is, nehéz lesz megfelelni. Ez pedig nem más, mint a Minden Idők Legjobbja cím, amely elismerés elérhető, de biztosan nem úgy, hogy az NBA-be történő belépése első napjától kezdve ezt harsogja körülötte mindenki. A Spurs elleni bukott döntőjénél még lehetett magyarázatot keresni, most azonban nincs mentség és a sorozat alatt egyre több „kisgyereknek” nyílik ki a szeme és kiállt fel: ezen a Királyon semmi olyan nincs, ami különlegessé tenné, legalábbis döntő szituációkban.
Tegyük tisztába: fizikálisan LeBron minden idők talán legjobb játékosa. Ilyen testfelépítéssel buldózerként tud közlekedni a pályán és mellé a technikai tudása is megvan, hogy sokoldalúan tudjon játszani. 28/7/7-es átlagot úgy tud hozni az alapszakaszban, hogy gyakorlatilag meg sem izzad, állandó tripla-dupla veszély. DE. Ez mind nagyon kevés, ha a végső győzelmet és Jordan örökét nézzük. Egy igazi vezérnek akkor kell tudni előlépni, amikor a legfontosabb: a döntőben vagy a rájátszás korábbi szakaszainál olyan szituációkban, amikor a csapat győzelme/kiesése forog kockán. Idén úgy tűnt a Celtics és a Bulls ellen is, most képes lesz fejben is összeszednie magát, de ne feledjük, egyik sorozatban sem voltak olyan gondjaik, hogy ha esetleg becsúszik egy vereség, akkor a kiesnének vagy legalábbis a szakadék szélére kerülnének. Egy-két abszolút érthetetlen leolvadás után ez a Mavericks ellen fordult elő először és be is bizonyosodott, ez a James semmivel nem másabb, mint a korábbiak.
Aki minden idők legjobb játékosa akar lenni, annak ezeket a kiélezett, döntő momentumokat el kell tudni dönteni, saját csapata javára. Ám ha ez nem megy (Jordan sem volt 100%-os clutch szituációkban, ahogy valószínűleg soha senki nem lesz az), legalább meg kell próbálnia. Ez az a pont, ahol LeBron leírta magát minden történelemmel kapcsolatos listáról. Az átlagai és fizikai adottságai miatt korszakos játékos ugyan, de fejben gyenge és nem is próbál meg erőlködni:
„Isten tudja, mikor jön el az én időm. Ez most még nem volt az.”
És az a nagy baj, hogy ő ezt el is hiszi, pedig Isten nem ad semmit ingyen. Ha nem dolgozol meg érte, ha nem vállalsz dobásokat a negyedik negyedben, ha inkább hagyod a felelősséget másra, akkor Isten sem fog megjutalmazni egy gyűrűvel. Nem tudom, mit várjak egy olyan embertől, akit burokban neveltek szinte születése óta és aki nem ismeri azt a mondatot, hogy „Hibáztam!”. Aki nem tudja felismerni, hogy többet vagy máshogy kell csinálnia. Aki a tripla-duplájára mutogat, miközben nem vállal dobást egál állásnál a meccs legvégén. Aki egy nyolc pontos meccse után megengedi magának azt a luxust, hogy az ellenfél, emberileg vele egy szinten nem említhető sztárját és annak betegségét parodizálja.
Mindent azért nem lehet a kétségtelenül inkább személyiségromboló környezetére fogni, láttunk már olyat, hogy rossz szülők gyermeke értelmes felnőtt lett. Ehhez azonban alapvetően nem árt tudni, mi fér bele és mi nem az életben (azt nem mondom ki, hogy mi helyes és mi nem, mert az szubjektív, mindenki eldöntheti magának). Ez már azért a határon mozog:
“Holnap felkelnek és ugyanazok a problémáik lesznek, mint ma, ugyanazok a személyes problémák. Én folytatom az életemet úgy, ahogy én akarom, nekik viszont muszáj visszatérniük egyszer a való életbe.” – mondta James az őt gyűlölőkről.
Kedves LeBron James! Az a nagy baj ezzel, hogy ez nem csak a haterekre áll, hanem az összes átlagemberre. Mindenkinek, aki nem keres évente több tíz millió dollárt, megvannak azok az apró problémái, amiket egy sportesemény döntőjének idejére elfelejt, majd utána előjönnek a mindennapokban. Ezek az emberek lehetnek a te követőid vagy azok, akik utálnak, de egy a lényeg, mindnyájuknak ugyanazokkal a dolgokkal kell nap, mint nap szembenézni. Ha nagyon akarom, megértem, amit mondani szeretnél, de már megint sikerült óvodás szinten megfogalmaznod. Az sem véletlen, hogy téged utálnak a legtöbben, az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatoknak van köze hozzá, nem annak, ahol és ahogy játszol. Az a rossz hír viszont, hogy te ezekből az emberekből élsz, úgy a haterekből, mint a homerekből. Ha érettebb játékos nem is leszel, de okosabb ember még lehetsz, úgyhogy nyisd ki a szemed, mert a körülötted és belőled élő barátok egy álomvilágban tartanak és egyszer neked kell visszatérned a valóságba. Jobb, ha előbb látod be, mint ha egy kisgyerek mondja neked az utcán: „A bácsi azt hiszi magáról, hogy van rajta valami különleges? Pedig meztelen!”
Forrás: nba.blog.nepsport.hu