Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-11 17:00:00
Gyerekek, nők, férfiak, bármerre nézünk, egy csapatért szurkolnak. Piros, fehér, zöld színekben a lelátó. De az árgus szemek felfedezhetnek egy-két klubszínekbe bújó szurkolót is, de kit érdekel ez akkor, amikor a MAGYAR válogatott játszik. Annak ellenére, hogy a férfi nemzeti együttes nem jutott ki egyenes ágon az Európa Bajnokságra, remek hazai mérleget produkált, így nem jöhetnek nyugodt lélekkel majd augusztusban a finnek és a portugálok. De, hogy ez melyik hazai pálya lesz? Szolnok! Hogy miért? Lássuk csak...
Jó ideje csak a jelenleg regnáló kosárfővárosban kerülnek megrendezésre a válogatott tétmérkőzései. Sajnos jellemző, hogy emögött többen összefonódásokat vélnek felfedezni, kezdik meg az összeesküvés-elméletek gyártását. Pedig a kialakult helyzet inkább gyors intézkedéseket, összefogást igényel, mint azt, hogy az amúgy is nehéz küzdelmet vívó sportágunk előrelépését nehezítsük. Senkinek nem érdeke, hogy ez így legyen, de mint mindenért, tenni kell ezért is.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-10 09:10:25
Négyrészes cikksorozatunk utolsó epizódjához értünk, mely kissé eltér az előző részektől. Hanga Ádám ugyanis az előttünk álló hétvégén az olaszországi Trevisóba utazik, ahol a kontinens legnagyobb szabású nemzetközi kosaras táborában vesz részt, egészen hétfőig. A Manresa játékosának speciális a helyzete, hiszen már új szerződéssel a zsebében utazik el a nemes eseményre, mégis érdemes kicsit mögé néznünk, mit is profitálhat hősünk az Adidas Eurocamp-ből. Az NBA Draft előtti legnagyobb európai kosaras szemle immáron kilencedik alkalommal kerül megrendezésre Trevisóban. Az itáliai városban rendezendő táborban június 11-től 13ig mutathatják meg az Egyesült Államokon kívüli legtehetségesebb fiatal játékosok, miért is lenne érdemes őket a tengerentúlon kiválasztani a június 23-i börzén. Mint tudjuk, Hanga Ádám már hetekkel ezelőtt aláírt Manresaba, a többnyire fiatal játékosokat alkalmazó spanyol első osztályú klubhoz. A válogatott hátvéd ugyan részt vesz a Drafton, de számára nem az elsődleges cél az amerikai szerződés, sokkal inkább szeretné megmutatni magát korosztálya legjobbjai közt nemzetközi szinten egy ilyen rangú táborban. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy a nemzetközi kupákban rendkívül ritkán csapatot indító magyar bajnokságban nagyon nehezen tudta magának kivívni a nemzetközi elismerést, valamint a meghívásos trevisói camp-en további tapasztalatokat gyűjthet. Nem mellesleg bekerülhet olyan játékosmegfigyelők jegyzeteibe is, akik innentől szemmel tartva a karrierjét később akár a tengerentúlon is számításba vegyék honfitársunkat. Egy szónak is száz a vége, Ádám fantasztikus lehetőséget kapott és szeretné kihasználni ennek minden létező előnyét. Mindenféle teher és különösebb elvárások nélkül mutathatja meg, hogy egy ilyen kis országban is születhetnek olyan kosárlabdázók, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-08 13:46:31
A Spanyolországba szerződő ifjú kiválóság eddigi pályafutását kísérjük végig négyrészes cikksorozatunkban. Az eddigi két epizódban a BLF-es, illetve az Albacompos időszakot veséztük ki. Megtudtuk, hogyan vélekednek róla egykori társai, illetve edzői és nem utolsósorban azt is felidéztük a segítségükkel, hogyan jutott egyre feljebb és feljebb a hazai ranglétrán Hanga Ádám. Ez alkalommal az NB I különböző csapatainak játékosaitól, szakvezetőitől kérdeztük meg, hogyan látják hősünket ellenfélként – vagy éppen csapattársként a válogatottban.Ádám idén júliusban már harmadik nyári felkészülését kezdi meg a felnőtt magyar válogatott tagjaként. Egy fiatalítási koncepció keretein belül kerülhetett oda a nemzeti csapathoz, a szövetségi kapitány, Mészáros Lajos számol be nekünk arról, hogyan is került képbe hősünk a legjobbak között: „Viszonylag hosszú pályafutással rendelkezik fiatal kora ellenére. 16 évesen igazolt az Albacomphoz a BLF-től. Én már ez előtt is ismertem Ádámot, mivel az utánpótlás válogatottaknál rendszeresen segítettem a munkáját és az érvényesülését. Mikor Fehérvárra költözött, akkor egy profi közegbe került, amivel abban az időszakban nehezen tudott mit kezdeni, mert nem volt még elég érett. Voltak problémái a tanulmányaival és egyebekkel, illetve a tanulás és az edzésmunka összehangolásával. Ezek az idő múlásával pozitív irányba változtak, különösen az utóbbi két-három évben kezdett már profi módon gondolkodni. Stabilizálódtak a tanulmányi eredményei, leérettségizett, magáévá tette a megfelelő mentalitást. Természetesen ebben az időszakban sokat fejlődött. Isteni adottságokat hozott magával (én sosem azt mondom az olyan játékosokra, mint Ádám, hogy tehetséges, hanem azt, hogy jó adottságai voltak a játékhoz. Nálam az a tehetséges, aki az adottságait megfelelő munkával, szorgalommal érvényesíteni tudja). Ő az utóbbi két-három évben változott jelentősen mentalitásban, gondolkodásmódban, technikai tudásban, illetve a játékról való elképzelésben.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-03 11:36:34
Folytatódik négyrészes cikksorozatunk, illetve az időutazás, amin keresztül napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázójának, Hanga Ádámnak a pályafutását követjük. Legutóbb eljutottunk az első nagy váltás évéig, azaz 2005-ig, amikor a BLF Palota nagyreményű játékosa megkapta az esélyt a továbblépésre és az Albacomp klubjához igazolt. Bizony ebben a szakaszban is hatalmas fejlődésen ment keresztül mind a pályán, mind pedig azon kívül. Természetesen ezúttal is segítettek nekünk Ádám egykori edzői és csapattársai, akiknek szintén jelentős érdemeik vannak abban, hogy hősünk egy újabb lépcsőfokára léphetett eme gyönyörű játéknak.
16 esztendősen úgy hagyta hátra szülővárosát és nevelőegyesületét, hogy gyakorlatilag minden címet begyűjtött a különböző korosztályos versenyeken, ráadásul a csapatérdemek párosultak egyéni elismerésekkel is. A budapesti (felnőtt élvonalbeli csapattal nem rendelkező) kosársulik, illetve felnőtt klubok helyzetéből is adódóan mindenképp jókor jött a váltás, hiszen egy hasonló korú kosaras más országokban már a nagycsapat ajtaján kopogtat. Hazánkban némileg más a helyzet, de ahhoz, hogy egy képzett utánpótlás játékos időben megkaphassa a bizonyítási lehetőséget az első osztályban, nem árt időben odakerülni, hogy egy erős felnőtt gárdával rendelkező egyesületnél számoljanak vele. Az Albacomp időben lecsapott a rendkívüli atletikus képességekkel megáldott fiatalemberre, akinek természetesen bőven volt mit tanulnia az érett kosárlabdázóvá válásig. A manapság Baján, a női csapatnál edzősködő Peresztegi-Nagy Ákos volt az a személy a fehérvári klubnál, aki felfigyelt Hanga Ádámra, ő így emlékszik vissza a közös évekre: „A Székesfehérváron rendezett serdülő országos döntőn láttam Ádámot először játszani a BLF csapatában, akkor keltette fel az érdeklődésemet, mint az Albacomp utánpótlásának szakág-vezetője. Farkas Sándor volt akkoriban a felnőtt alakulatunk edzője, vele közösen néztük azt az országos finálét. Szemet is vetettünk rá, mindenképp meg is szerettük volna szerezni a klubunknak, kiemelni abból a pesti alakulatból. Két évvel később jutottunk el oda, hogy egy konkrét ajánlattal kereste meg az én javaslatomra Ádámot az Alba, egy hosszú távú utánpótlás szerződést kínáltunk neki, így tette át a székhelyét a fővárosból Fehérvárra. Középiskolás volt akkoriban, természetesen a tanulmányait is a mi városunkban folytatta, másodikos gimnazistának jött át, valamint az utánpótlás csapatunkban kezdett el kosarazni. Akkoriban az elképesztő atletikusság és az ösztönkosárlabda voltak a főbb erősségei, amik egyébként most is jellemzőek rá. Az egy-egyben való védekezés volt leginkább a gyengéje, illetve a csapatvédekezésben, csapattaktikában gondolkodása és az abban való elhelyezkedése szintén javításra, fejlesztésre szorult. Ezeken felül a középtávoli, távoli dobásbiztonsága, a dobótechnikája is olyan területek voltak a játékában, melyeken soka kellett dolgoznia a következő esztendőkben. A ruganyossága, a gyorsasága garantálták a fiatalabb korosztályos mérkőzéseken, hogy meg tudja verni a védőit és eljusson ziccerig, nem volt rákényszerítve arra, hogy középtávolról, távolról dobjon, és onnan fejezze be a támadásait. A legfőbb hiányossága ez volt, ezért sok-sok egyéni képzésen vett részt nálunk, például az egy leütés – beleállás, kapott labdából beleállás, tempók, hárompontosok tették ki a gyakorlások nagy részét. A cél az volt, hogy ezeket minél nagyobb biztonsággal tudja végrehajtani.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-31 22:56:14
Napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázója élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll. Mondhatjuk, ezúttal már az ő kezében pattog a labda, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy Spanyolországban, Európa legerősebbnek tartott bajnokságában bizonyíthasson. Az utóbbi egy-két esztendőben sokan megismerhették Hanga Ádám nevét a hazai sajtóból, ám kevesen tudják, Budapest szülöttének honnan és milyen útja vezetett odáig, hogy ilyen magas szinten játszhasson. Úgy gondoljuk, hősünk és az őt ilyen magasra segítő edzők, vezetők, csapattársak megérdemlik, hogy egy terjedelmes, négyrészes cikksorozaton keresztül mindenki megismerhesse Ádám teljes eddigi pályáját.
Hazánk egyik legelitebb első osztályú klubja, az Albacomp neveltjeként lett elsősorban ismert, de nem szabad elfelejtenünk, hogy 17 éves kora előtt szülővárosában, Budapesten kapta meg az alapokat a BLF Palotánál. Minden azzal kezdődött, hogy a zuglói kissrác – eleven gyerkőc lévén – gyorsan magába szívta a mozgás szeretetét. Hatéves korában először a foci nyerte el a tetszését, ám Ruza Marika által korán a kezébe került a kosárlabda is. Ádám viszonylag magasnak számított a korosztályában, mozgékonysága és határtalan labdaszeretete előre vetítette, hogy talán érdemesebb lenne a kosaras vonalat erőltetnie. Ezzel tisztában volt Marika néni is, aki jól tudta, a mindig mosolygós gyerkőcnél a legfontosabb, hogy kellően megszeresse ezt a játékot. A Németh Imre Általános Iskolában a testnevelés órák mellett a Kenguru Kupa nevezetű versengés során lehetett alkalma egyre inkább elmélyülni ebben a sportágban. Első nevelőedzője, Lipták Mihály mesélt nekünk arról, hogyan is kezdődött minden Ádámnál: „A Kenguru Kupa szervezőjeként láttam őt először a pálya közelében. Ruza Marika csoportjában, másodikos általános iskolásként be se került a csapatba és csak a pálya szélén dobálgatott. Odamentem a testnevelőjéhez és kérdeztem, mit lehet tudni Ádámról, kértem, hagy beszéljek a szüleivel. Ez meg is történt, javasoltam, hozzák le a picik közé, és ott majd tud ő is játszani. Az édesanyjával sikerült beszélnem, megtudtam, hogy a nagypapáját Szép Györgynek hívják. A következő héten ültem a Pattogós utcai Általános Iskola tanáriában és egy nagytermetű ember eltorlaszolta előttem az ajtót, majd bekiabált: „Én vagyok a Szép Gyuri!” Majd mondta, hogy ő Hanga Ádám nagyapja és szeretné az unokáját hozni edzésre. Az egész történet így kezdődött. Aranyos, kedves kisgyerek volt, aki mindig is kitűnt a többiek közül félvérségével, illetve az ügyességével. Amit mi mutattunk neki, azt ő elsőre meg tudta csinálni.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-31 22:56:14
Napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázója élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll. Mondhatjuk, ezúttal már az ő kezében pattog a labda, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy Spanyolországban, Európa legerősebbnek tartott bajnokságában bizonyíthasson. Az utóbbi egy-két esztendőben sokan megismerhették Hanga Ádám nevét a hazai sajtóból, ám kevesen tudják, Budapest szülöttének honnan és milyen útja vezetett odáig, hogy ilyen magas szinten játszhasson. Úgy gondoljuk, hősünk és az őt ilyen magasra segítő edzők, vezetők, csapattársak megérdemlik, hogy egy terjedelmes, négyrészes cikksorozaton keresztül mindenki megismerhesse Ádám teljes eddigi pályáját.
Hazánk egyik legelitebb első osztályú klubja, az Albacomp neveltjeként lett elsősorban ismert, de nem szabad elfelejtenünk, hogy 17 éves kora előtt szülővárosában, Budapesten kapta meg az alapokat a BLF Palotánál. Minden azzal kezdődött, hogy a zuglói kissrác – eleven gyerkőc lévén – gyorsan magába szívta a mozgás szeretetét. Hatéves korában először a foci nyerte el a tetszését, ám Ruza Marika által korán a kezébe került a kosárlabda is. Ádám viszonylag magasnak számított a korosztályában, mozgékonysága és határtalan labdaszeretete előre vetítette, hogy talán érdemesebb lenne a kosaras vonalat erőltetnie. Ezzel tisztában volt Marika néni is, aki jól tudta, a mindig mosolygós gyerkőcnél a legfontosabb, hogy kellően megszeresse ezt a játékot. A Németh Imre Általános Iskolában a testnevelés órák mellett a Kenguru Kupa nevezetű versengés során lehetett alkalma egyre inkább elmélyülni ebben a sportágban. Első nevelőedzője, Lipták Mihály mesélt nekünk arról, hogyan is kezdődött minden Ádámnál: „A Kenguru Kupa szervezőjeként láttam őt először a pálya közelében. Ruza Marika csoportjában, másodikos általános iskolásként be se került a csapatba és csak a pálya szélén dobálgatott. Odamentem a testnevelőjéhez és kérdeztem, mit lehet tudni Ádámról, kértem, hagy beszéljek a szüleivel. Ez meg is történt, javasoltam, hozzák le a picik közé, és ott majd tud ő is játszani. Az édesanyjával sikerült beszélnem, megtudtam, hogy a nagypapáját Szép Györgynek hívják. A következő héten ültem a Pattogós utcai Általános Iskola tanáriában és egy nagytermetű ember eltorlaszolta előttem az ajtót, majd bekiabált: „Én vagyok a Szép Gyuri!” Majd mondta, hogy ő Hanga Ádám nagyapja és szeretné az unokáját hozni edzésre. Az egész történet így kezdődött. Aranyos, kedves kisgyerek volt, aki mindig is kitűnt a többiek közül félvérségével, illetve az ügyességével. Amit mi mutattunk neki, azt ő elsőre meg tudta csinálni.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-29 17:13:33
A körmendi kosárlabdázás az utóbbi évtizedekben számos kiváló játékost adott a hazai első osztálynak. Közülük sokan nem az anyaegyesületüknél, hanem más csapatoknál találták meg számításaikat. Ilyen például Vavra András, aki a vasi kisváros egyik igazi kosaras famíliájából származik. Számos első és másodosztályú gárdában tette már le a névjegyét itthon, sőt, a „sógoroknál” is gyűjtött értékes tapasztalatokat. Az idén ceglédi színekben szereplő ’Jacksonnal’ beszélgettünk. Menjünk vissza a gyökerekhez, hol és mikor kezdtél el kosárlabdázni? 10 éves koromban kezdtem Körmenden, mint szinte minden helyi gyerkőc, én is ezt a sportágat választottam. Továbbá mondhatom, hogy a szülői indíttatás is közrejátszott, hiszen olyan közegben nőttünk fel, ahol sokunk szülei játszottak a helyi gárdában. Édesapám 15 éven keresztül játszott a legmagasabb szinten, a testvérem pedig válogatott kerettagságig vitte.
Milyen főbb sikereket értél el utánpótlás játékosként?Öcsém, Vavra Péter, valamint Németh István, Trummer Rudolf, Gárczer Zsolt, Fodor Márton és Szlávik Mátyás fémjelezte a mi generációnkat, nagyjából egy időben kezdtünk el kosarazni, illetve mindannyiunk szülei együtt játszottak Körmenden az akkori felnőtt csapatban. Ezzel a gárdával már a legalsóbb korosztályban az országos döntőig meneteltünk, bár ott a Baja megállított bennünket. Később érdekes módon nem voltak kiemelkedő sikereink éveken keresztül, ennek az oka szerintem az volt, hogy a legtöbb utánpótlás-nevelő műhellyel ellentétben Körmenden nem a fizikális felkészítésre helyezték a hangsúlyt, hanem a labdás ügyességi -, illetve a mentális képzésre. Amikorra hozzáerősödtünk a mezőnyhöz „biológiai úton”, akkor ennek képzettségben nagy hasznát vettük, az ifi bajnokságban, illetve kupában pedig veretlenül meneteltünk egészen az aranyérmek átvételéig.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-28 16:49:39
A friss bajnok Szolnoki Olaj keretében bizony találunk a sok rutinos válogatott játékos és a légiósok mellett tehetséges fiatal játékosokat is. Jó példa erre Gaál Róbert, aki ugyan ebben az idényben nem kapott sok lehetőséget az „aranycsapatban”, de a korábbi években számtalanszor bizonyította már rátermettségét mind a nevelőegyesületénél, mind pedig kisebb kluboknál, kölcsönben. Vele készítettünk egy átfogó interjút, melyben mesélt a kezdetekről, az idei eseményekről és a további céljairól egyaránt.Mindenekelőtt gratulálunk a frissen szerzett bajnoki címedhez! Milyen érzés egy ilyen közösségnek a tagja lenni? Extra és felemelő érzés! Ugyan ez életemben megadatott már egyszer, hogy bajnok lehessek a Szolnokkal, ami talán nagyobb bravúrnak minősült a maga idejében, azaz négy esztendővel ezelőtt. Akkor nem várta el igazán senki sem a csapatunktól, hogy mindenképpen első helyen végezzen. A mostani gárda viszont teljes mértékben rászolgált a magas elvárásokra és megérdemelten szerezte meg ezt a címet, gondolhatunk itt akár a 0 – 2-es állásról való fordításra, hiszen ilyen tettet a Honvéd történelmi távlatú bravúrja óta senki más nem tudott végrehajtani a hazai férfi bajnokságban. Visszatérve magára az érzésre, mindenképpen meg kell említenem, hogy a szurkolók, illetve az a háromezer ember, aki miattunk van kint a meccseken és élteti a csapatot, leírhatatlan élményt adnak nekünk, játékosoknak.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-24 09:34:01
Az alábbiakban egy olyan kosaras portréja következzen, akivel nem volt alkalmam ugyanannak a csapatnak a sikereiért hajtani. Nem hittem volna, hogy elvállalok hasonló kihívást, hiszen jelentős könnyebbség valaki olyanról regélni, akihez személyes (baráti) élmények kötnek az együtt lehúzott szezon(ok) okán. Kevés légióssal kapcsolatban vállalnám egy bensőséges, a személyiségére legalább annyira –ha nem jobban- odafigyelő jellemzés megalkotását.
Ha valaki, akkor Jan Pavlik megérdemli, hogy ennek a kiváltságos körnek a tagja lehessen. Mind a pályán ellenfélként, mind a pályán kívül barátként olyan képet mutat, amire büszke lehet és példaként tekinthet rá bárki. Az értékei, a filozófiája és a pályafutása alapján az a minimum, hogy megpróbálom bemutatni őt Nektek.
Jancsi kakukktojás. Mármint a „Messziről jött hősök” alapkitétele alapján. Ő nem légiós. Nem csak azért, mert megkapta a magyar állampolgárságot. A gondolkodása magyar. A szíve magyar. Amikor arról beszél, hazamegy, akkor Paksra gondol. Magyarul álmodik…
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-24 06:21:00
2002. után, amikor testvérével és édesapjával ünnepelhetett bajnoki címet Pakson, 2011. május 18-án ismét magyar bajnoki arany került Fodor Márton nyakába. A válogatott irányítójával beszélgettünk a rájátszásról, az elmúlt évek legjobb döntőjéről, játékosok helyzetéről, valamint a válogatottról. Valamint kiderült, hogy Marci mindig jeleskedett a tippelésben.
Mindenek előtt szeretnék gratulálni, hogy márciusi interjúnkban sikeresen megtippelted a bajnokság dobogósainak sorrendjét.
Tippelésben mindig jó voltam... :)
Hogy értékeled csapatod és a saját teljesítményed a rájátszásban? Hogy érezted magad a döntőben?
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-22 20:53:00
Velem együtt bizonyára mindannyian voltatok fiatalok. Biztos előfordult, hogy valamibe nagy lelkesedéssel kezdtetek bele. Aztán közvetve, vagy közvetlenül valaki, valami kiváltotta azt az érzést, állapotot, hogy a tevékenységet, ha nem is megutáljátok, de jó időre elmenjen tőle a kedvetek. Nem nehéz kitalálni, esetünkben a kosárlabdával kapcsolatban mesélek el egy történetet, tanúlságos lesz...
Mesénk, - melynek szereplői kitalált, elképzelt alakok, a valósággal történő bármilyen egyezés pusztán a véletlen műve -, valahol Magyarországon játszódik. Adott egy egyesület, melyet folyamatos anyagi gondok tartanak a megszűnés szélén, ennek ellenére mégis vannak játékosok, akik részesülnek bizonyos juttatásokban. Pedig nem voltak olyan régen azok a napok, amikor még néhány fiatal kitartásának, elkötelezettségének köszönhették, hogy nem kerültek kizárásra a bajnokságukból.
Érdekes dolog a megbecsülés és a hozzá kapcsolódó dolgok. Ha szeretsz valamit csinálni, a napjaid része, esetleg a napjaid döntő részét ez a sport tölti ki, akkor az ember többsége kész áldozatokra. Egy junior korú játékost nézve a szülők hozzák a gyerekek mellett a legnagyobb áldozatot, hisz amennyiben a tömegközlekedés segítségével nem lehet áthidalni az edzésekre, mérkőzésekre való eljutást, akkor a szülő tesz ( én legalábbis tennék ) azért, hogy a gyermeke sportolhasson. Ezek azok a költségek, amelyek soha nem fognak megtérülni kézzel fogható formában. Persze annak lehet örülni, hogy a gyerkőc nem az utcákat rójja, hanem sportol másik 10-12 hasonló korú sráccal együtt. Ha tehetséges az ifjonc, akkor megcélozhatja a nagycsapatba való bekerülést is ( általában összevontan tréningeznek ), mely elég nagy kihívás és egyben ösztönző dolog is. Viszont történhetnek olyan dolgok, lehet a fiú rosszkor, rossz helyen, melyek alapjaiban rengetik meg a kosárlabdázásba, edzőkbe vetett hitét és elgondolkozik, felteszi a kérdést. Miért is csinálom én ezt? Szükségem van erre? Mi ingatja meg?
Egy alsóházi rájátszás mérkőzésen történt valahol Magyarországon. Minden felnőtt csapat 4 U20-as játékos kell, hogy nevezzen a találkozókra. Lezajlik a mérkőzés, „A” csapat győzelmével, melyben egyetlen junior játékos sem játszott, egy percet sem. Majd elhangzik a következő párbeszéd a két csapat játékosai, nézők füle hallatára a két edző között! „B” csapat edzője megkérdezi „A” csapat „mesterét”, hogy miért nem addig lehetőséget a fiataloknak. Majd úgy jön a válasz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Azért írjuk be őket a jegyzőkönyvbe, azért vannak a kispadon, hogy a klub ne kapjon büntetést.
Most ezek után kérdem én, ilyen „edzőt” miért kell munkához engedni. Ha ilyen véleménye van, ám legyen, de azt nem másik 20 játékos előtt fejtse ki. A játékosok talán még hisznek ebben a játékban annyira és tisztelik egymást, a sportot, hogy ilyen gusztustalan gondolatok meg se fordulnak a fejükben. De lehet, hogy otthon a gyerekek felteszik a kérdést...
Apa / Anya akarjak én kosárlabdázni...?
Forrás: Rázd meg a bikát
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-20 20:32:15
A Kecskemét ifjonc centere már a válogatottban is bemutatkozott tavaly nyáron, idén pedig valódi meghatározó játékosa lett Sztojan Ivkovics csapatának. Fiatal kora ellenére Csorvási Milán sok szép sikert ért már el a kosárlabdában, ráadásul 16 esztendősen még az USA-ban is volt alkalma egy rövidebb időszakot eltöltenie játékosként, illetve tanulóként. Egy nagyobb lélegzetvételű anyagot készítettünk az alföldi város kedvenc ’Csori’-jával. Kezdjük az alapoknál. Hogyan és mikor kerültél a sportág közelébe?Mondhatni, beleszülettem a kosárlabdába, hiszen a szüleim is ebben a sportágban találták meg számításaikat, így számomra evidens volt, hogy a nyomdokaikba lépek. Eleinte Kecskeméten az Általános Iskolában játszottam, még olyan is volt, hogy lányok között, női gyerekcsapatban. Később Szarvasra kerültem egy rövidebb periódusra, majd visszakerültem szülővárosomba és az akkor Univer Kecskemét néven futó klub utánpótlás gárdáiban kezdtem el járni a ranglétrát.
Utánpótlás játékosként számos siker övezte a karriered. Mesélnél nekünk erről az időszakról?Az a ’88-as korosztály Kecskeméten, aminek én is a képviselője vagyok, nagyon erősnek számított ebben a városban, sőt, országos szinten abszolút annak volt tekinthető. Sorrendben megnyertük a serdülő, kadett, junior és az U-20-as országos bajnokságokat is, olyan csapattársaim voltak, mint Kovács Ákos, aki ma a Paks irányítójaként ismert, vagy Házi Roland, aki utánpótlás szinten rendkívül domináns magasembernek számított. Ezzel a társasággal úgy vélem, nem volt nehéz komoly eredményeket elérni. Egyénileg a korosztályos válogatottakat is végigjártam, ráadásul két alkalommal még az egy évvel idősebbek közé is kaptam behívót. Mindenképpen azt mondhatom, szép emlékek fűznek ehhez a régi időszakhoz. Egyébként a mai napig összejárunk ezzel a ’88-as születésű társasággal, amikor csak tudunk.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-14 13:57:53
A múlthéten lezárultak az alsóház küzdelmei az első osztályban és a KONCECRANES Salgótarján maradt az utolsó pozícióban. Az utóbbi években a gárda egyik igazi húzóembere, az anno még a Honvéddal bajnokságot is nyerő Sebők Tamás volt. Vele beszélgettünk a kezdetekről, a kialakult helyzetről, illetve a jövőbeli terveiről. Hogyan és mikor kerültél a sportág közelébe?Kilenc évesen vágtam bele, akkoriban a Kerék utcai Általános Iskolában tanultam, ami a Honvéd utánpótlás bázisaként működött. Szabó Ferenc kezei alatt lettem először igazolt játékos, innen indult a kosaras pályafutásom.A Honvédban elöltött éveid miként határozták meg a további pályafutásodat? Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?Nagyon sokat tanultam nevelőegyesületemnél, kiváló edzőim voltak a Honvédnál. Kezdetben a már említett Szabó Ferenc, majd Tallár Tamás volt a mesterem igen hosszú ideig, azt követően pedig Bódi Tiborhoz kerültem. Közben 17 évesen felkerültem a felnőtt csapatba, ott olyan kiválóságoktól leshettem el dolgokat, mint Mészáros Zalán, Boros Zoltán, Sitku Ernő vagy Orosz László, mellesleg kiváló légiósaink is voltak abban az időben. Velük sokat edzhettem együtt, ami rengeteget számított, hiszen egy ifjonc játékos rengeteget tanulhat tapasztalt csapattársaitól is.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-04 08:35:36
July 1994, NBA Finals, Houston. Rockets-Knicks. The Rockets starting five is still legendary: Olajuwon, Thorpe, Horry, Smith and one of their leader - wearing number 11- in shooting guard position, Vernon Maxwell. Mad Max, as he was known. One of my favourites, no doubt…
September 2005, Hungarian championship, training camp, Szolnok. One day, Gyula Balogh, who had worked as a team manager, came into the locker-room with a stack of paper in his hands: „These are the scouts of the possible foreign players for this year. Artur, what do you think about passing the ball to a guy named Vernon Maxwell?”
I asked back three times I guess, as my jaw dropped to the ground…
…in my mind I visualized a scene where I was penetrating and pitching the ball out to Mad Max for a four point play in front of 3000 crazy fans! I had been picturing scenes like that for a while, but than came the shock! The management decided not to sign the living NBA icon. Scandalous! OK, I know he’s 40 with a cute tummy, but still. If he had only survived two months with the team, he could have told me some great stories!
All right then, let’s see who dares to edge out one of my childhood heros! Some dude called Thomas Kelley. So come on you,Thomas Kelley you „dream destroyer”!
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-02 17:10:00
Napjainkban egy sportág népszerűségét a televíziós közvetítések gyakorisága, a nézettség, kapcsolódó marketing tevékenységek, az ágazatot körülvevő üzlet mutatja, mekkora reklámértékkel bír a „játék”. Persze vannak, akik más nézeteket vallanak ezzel kapcsolatban, sok kimutatás létezik, melyek az igazolt játékosok, pályák számán keresztül készítenek összehasonlítást más sportágakkal. Ez nem mérvadó. Az amatőr sportra, esetünkben a kosárlabdára szükség van. Hogy milyen áron? Ez már egy fogós kérdés, melyre igyekszem válaszokat adni.
A profi – és annak mondott - világ alatt van egy szép számú, lelkes közösség, melynek nagysága az utóbbi évek tendenciáját látva egyre csökken. Az NBII alatt van egy „régió”, itt olyan emberek játszanak, akik munka mellett választják kikapcsolódásként ezt a sportot, vagy nincs lehetőségük felsőbb szinten szerepelni, illetve fiatalként nincs más „kitörési” lehetőségük. Részükről sok áldozattal jár, hogy részt vállaljanak a sportág - gyakran mellőzött – egységében.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-04-30 09:57:58
Folytatjuk tovább interjúsorozatunkat, melyben munka mellett sportoló NB 1-es honi kosárlabdázóinkkal beszélgetünk. Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy ezt a kissé egyedi jelenséget közelebb hozzuk olvasóinkhoz. Ezúttal egy újabb KONECRANES Salgótarján játékos, Kiss Károly mesélt nekünk eddigi sikereikről, élményeiről, valamint arról, miért döntött úgy, hogy az élsport mellett párhuzamosan alakítja ki civil életét. Menjünk vissza egy kicsit az időben. Hogyan kerültél a kosárlabda közelébe?10 évesen kezdtem el kosarazni, de előtte más sportágakkal is kísérleteztem. Először úsztam, majd amikor betöltöttem az első X-et, költöztünk Dombóvárra édesanyám orvosi állása miatt. Ott futóként kezdtem, és ennek köszönhettem, hogy utána megismerkedhettem a kosárlabdával, hiszen a csarnok melletti atlétikai pályán látott meg edzés közben az akkori helyi kosaras tréner, aki kérdezte, nem akarom-e megpróbálni ezt a sportágat, mivel igen magasnak számítottam akkoriban. Rögtön sikerélményeim voltak, így hát maradtam a csarnokban a labda mellet.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-04-27 23:00:00
Szerző: Kezdő5.hu
2011-04-24 16:00:00
Az Egyesült Államokban született 1981. június 7-én, hazájában tanulta a kosárlabdát, ott vált felnőtt férfivá Chauncey Leslie. Mégis alig szállt le repülőgépe, máris „magyar” lett. Történt, hogy első edzésén Sabáli Balázs - a körmendiek trénere – Lacinak szólította az irányítót, a rögtönzött keresztelő pedig jól sikerült, így Leslie-t inkább Laciként ismerték, emlegették a Rába partján.
2007. Október 6-án Körmend – Hódmezővásárhely mérkőzéssel nyitották a szezont, de még a feldobás előtt egy rövid videót vetítettek le a szurkolóknak. Láthattak benne ’87-es bajnokokat, kupagyőzelmeket, a 2003-as csapat mámoros ünneplését, Zsebe Ferencet, Patonay Imrét, csupa – csupa olyan embert, akik meghatározóak a körmendi kosárlabdában. Megindító képsorok voltak, tele érzelmi töltettel, aztán megpillantottunk egy srácot, aki piros – fekete mezben dob triplát Wiley felett, Laci volt. A közönség azonnal Leslie éltetésébe kezdett, százaknak jelent meg szemében a csillogás. Majdnem felrobban a Szentély, a szezonnyitón, majd’ 10 perccel a kezdés előtt. Hogy miért részletezem ezeket az eseményeket? Mindjárt meglátjátok…
Szerző: Kezdő5.hu
2011-04-23 13:45:46
Mivel komoly célunk, hogy a hazai kosárlabdát minél közelebb hozzuk olvasóinkhoz, ezért egy új interjúrovatot indítunk, melyben azokkal a játékosokkal beszélgetünk, akik úgy játszanak az élvonalban, hogy közben egy másik, civil foglalkozásuk is van. Nem könnyű ezen szituációt megérteni, ezért is gondoltunk arra, hogy megkeressük az ilyen helyzetben lévő sportolóinkat, akik maguk mesélnek pályájuk alakulásáról. Elsőként Hartvich Tamásra esett a választásunk. A KONECRANES Salgótarján csapatkapitánya valóban mindent megélt már, amit itthon csak lehetett, egy egészen mély interjút sikerült vele készítenünk! Kezdjük az alapoktól. Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal? Sportiskolába jártam a III. kerületi Ilku Pál Általános Iskolába, amit azóta már Kerék utcai Általános Iskola és Gimnáziumnak neveztek át. Itt ismerkedtem magával a sporttal, egyébként csapattársam, Sebők Tamás is iskolatársam volt ekkoriban. Itt kötelező volt sportágat választanunk, egyébként először öttusával kezdtem, osztálytársam volt például Kállai Ákos, aki világbajnoki címig vitte. Pár évig ki is tartottam a választásom mellett, de nem tetszett az állandó korai kelés, reggel hatkor már úszással kellett kezdeni, igazság szerint ekkor még csak próbálgattam a különböző sportágakat. Harmadikos koromban döntöttem el, hogy kosárlabdázni fogok, ez ’83-ban volt, tehát innentől lettem igazolt játékos. Mivel a Honvédnak volt ez a bázisa, ezért ott kezdtem Bódi Tibor kezei alatt.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-04-22 13:33:49
Puskás Artúr mondja...
Néhány hónapja írtam egy elég nagy vitát kavaró cikket egy olyan fiatalemberről, aki előtt megemelem a kalapom és tiszta szívvel gratulálok Neki mind a magyar bajnoki fináléban, mind az Európa bajnoki selejtezőkön mutatott teljesítményéért! Rendkívül boldog vagyok, hogy töretlen fejlődést mutatva pallérozódik napról-napra és titkon remélném, hogy talán ebben nekem is lehet egy aprócska szerepem ezen ominózus írás kapcsán...Íme:
Őszinte leszek. Keller Ákos nem a kedvenc játékosom…
Szakkommentátori filozófiám szerint, magyar kosarasról,- amíg nem követ el valami arcpirító sportszerűtlenséget vagy tesz, a pályára nem való cselekedetet- nem mondok rosszat. A magyar kosárlabdának rengeteget köszönő és ezért örök hálával tartozó játékos-edző-kommentátorként, vallom, ez egy rendkívül komoly és minőségi szolgáltatás, amiben minden szereplőnek el kell követnie a lehetőségeihez képest a maximumot, hogy a sportágunk –csúnya szóval- eladható és szerethető legyen.
Mivel a pozitív gondolatok mentén élem napjaimat, ezért úgy állok a játékosokhoz (főleg a magyarokhoz), hogy a lehetőségeimhez mérten igyekszem az értékeikre és a különlegességeikre koncentrálni. Legyen szó fiatalról, rutinosról, labdaművészről, dobógépről, égimeszelőről, zongoracipelőről vagy akár helyi intézményről. Nyilvánvaló, hogy a teljesítménye, a képességei illetve a személyiségjegyei alapján igyekszem elhelyezni az aktuális spílert a honi kosaras-palettán, közelebb hozva őt –remélhetőleg- a szurkolókhoz, sportágszeretőkhöz.