Alapszakasz díjkiosztó 2019/2020

Múlt hét hétfőn írtunk arról, hogy az ESPN több szakújságírója megkérdezésével kiosztotta a szokásos szezon végi díjakat, másnap pedig el is kezdhettek szavazni a média képviselői a trófeákra. Ma zárul a voksolás, az eredményeket pedig a rájátszás alatt fogják nyilvánosságra hozni - lássuk, kik nyerhetik az egyéni elismeréseket.

 

Az Év Edzője

1. Nick Nurse (Toronto Raptors)
2. Frank Vogel (Los Angeles Lakers)
3. Erik Spoelstra (Miami Heat)

Év végére 3, maximum 4 esélyes lett szerintem a trófea. A Milwaukee Bucksot irányító Mike Budenholzer tavaly megkapta már ezt a díjat, így alapszakasz első hely ide vagy oda, idén jó eséllyel nem ő lesz a befutó - még akkor sem, ha volt némi átalakulás a Bucksnál, a mag nagyon jelentős része együtt maradt. A dobogóra persze felférhet, de ott lehetnek mások is helyette.

Nick Nurse csapatáról, a Toronto Raptorsról is elmondható, hogy nem volt hatalmas jövés-menés, csak amíg a Bucksnak Malcolm Brogdon távozása után kellett újraszervezni az életet, addig a bajnoktól a döntő MVP Kawhi Leonard távozott. Leonard persze az alapszakaszban nem volt annyira meghatározó, mint később a PO-ban, de 60 meccsen 26.6 pont meg 7.3 pattanó így is a neve mellé került. Nurse úgy ért el jobb eredményt csapatával (tavaly közel 66%-ot, idén majdnem 72%-ot hozott a Raptors), hogy az egyetlen játékos, aki minden meccsen pályára lépett, a nem draftolt Terence Davis volt. Rajta és a 63 meccset hozó OG Anunobyn kívül viszont 10 (Kyle Lowry, Pascal Siakam), 15 (Fred VanVleet, Serge Ibaka), 20 (Norman Powell) és közel 30 (Marc Gasol) mérkőzéseket hagytak ki az aktív rotáció legfontosabb tagjai, miközben a vezér már sehol nem volt. Nurse rendszerében nagyszerűen fejlődnek a fiatalok, ennek pedig megvan a számszerű eredménye is.

Ha olyan edzőt szeret valaki választani, akinek a háromnegyed csapata kicserélődött, volt munka szinte a nulláról kezdve, akkor a Los Angeles Lakerst irányító Frank Vogel az első számú jelöltje. Az aranysárga-lilák az Anthony Davis-féle csere miatt egy masszívan más kerettel vágtak neki a szezonnak, mint amivel befejezték az előzőt. Vogelnek támadóoldalon azért nincs nagy munkája LeBron Jamesszel a sorokban, a védekezést viszont szépen összerakta - ebben nyugat első és a ligában a harmadik a Lakers. Mindemellett egyelőre semmi jele nincs annak, hogy ő lenne a következő Mike Brown/Tyronn Lue a báb szerepkörében, a Lakers pedig az előzetes várakozásokhoz képest (is) nagy különbséggel nyerte főcsoportját - ha a Bucksot és Budenholzert nem nézzük, akkor három győzelemmel szerzett többet, mint a Raptors, ez is mellette szólhat.

A harmadik féle szituáció a Memphis Grizzlies helyzete, amely a szezon előtt egy szimpatikus, tehetséges csapatnak tűnt, de ez általában még kevés szokott lenni nemhogy a nyugati PO-hoz, de még ahhoz is, hogy valaki versenyben legyen a rájátszásért. A Grizzlies az alapszakasz koronavírus előtti állása alapján ha nem is sima nyolcadik volt főcsoportjában, de három és fél meccsel előzte meg a mögötte álló brigádokat - ez azért soknak számít. Ja Morant első évével, érettségével persze nem sokan számoltak, de az irányító kevés lett volna önmagában, hiszen a gárda többi részét sem harcedzett veteránok alkotják. Taylor Jenkins kezei alatt szépen fomálódik a Grizzlies játéka, kulcsszerepben vannak az első- és a másodévesek, és bár a 32-33-as mutató messze elmarad a Raptors vagy a Lakers mérlegétől, láttunk már olyat, hogy egy lesajnált gárda erőn felüli teljesítménye Év Edzője díjat ért a trénerének - 2000-ben Doc Rivers 50%-ot hozott az Orlando Magickel, de úgy kapta meg az elismerést, hogy be sem jutott a rájátszásba. A mostani Grizzlies szezon előtti elvárásai és későbbi eredménye nagyon hasonlít arra a helyzetre.

Meg lehet említeni természetesen a keleti harmadik és ötödik helyezett csapatok edzőit, Brad Stevenst és a szezonfelezőnél nálam még befutó Nate McMillant is - előbbi szépen "visszavette" az öltözőt Kyrie Irving távozása után, utóbbi pedig lényegében Victor Oladipo nélkül is nagyszerű eredményeket hozott a Pacersszel. Más kérdés, hogy jelen körülmények között nekik nincs ütőkártyájuk Nurse-szel szemben, aki egy hárommeccses vereségsorozatot leszámítva majdnem hibátlan produkciót nyújtott a kanadaiakkal az alapszakasz elvi fele és a leállás között. Ugyanígy ki lehet emelni Billy Donovant az Oklahoma City Thundernél, aki a Jenkins-féle vonalat képviseli. Esetében viszont egyrészt sokan Chris Paul személyének tulajdonítják, hogy ennyire egyben van a Thunder, másrészt az OKC jó 2019/2020-as eredményeivel kapcsolatban a legnagyobb aggály az volt, hogy majd a deadline előtt szétcserélik a csapatot. Ez nem történt meg - persze Paul és a cserepad, főleg Schröder produkciója így sem volt várható.

Akinek még lehetne sansza, az Erik Spoelstra, akinél szintén nagyszerűen fejlődnek a fiatalok, Bam Adebayo, Kendrick Nunn vagy éppen Duncan Robinson teljesítményei a szezon egyik legpozitívabb történetei. Viszont amíg a Raptors bukta legnagyobb sztárját a nyár során, a Heat kapott egy oszlopot Jimmy Butler személyében, és soknak tűnik az az 5 meccs, ami a Toronto és a Miami között van most előbbi javára.

 

Az Év Vezetője

1. Rob Pelinka (Los Angeles Lakers)
2. Michael Winger (Los Angeles Clippers)
3. Pat Riley (Miami Heat)

Ez a trófea szerintem egyértelmű lesz. Itt ugyanaz a helyzet áll elő, mint az Év Edzője szavazáson - tavaly a Bucks GM-je, Jon Horst nyert, kétszer egymás után pedig nem fogja megkapni ezt az elismerést, itt erre gyakorlatilag mérget is lehet venni.

Alapvetően a legnagyobb bevásárlást a Clippers csinálta Kawhi Leonard és Paul George megszerzésével - miközben egyébként kulcsfontosságú kiegészítőit megtartotta az együttes. Mivel azonban a Clippers 5 győzelemmel kevesebbet szerzett, mint a nyugatot megnyerő Lakers, ebben a díjban pedig az adott szezonban elért eredmények nagyon sokat nyomnak a latba, ezért nálam Rob Pelinka a top favorit.

Lehet arról beszélgetni, hogy sokat adott-e a Lakers Anthony Davisért, hogy Ingram helyett Kyle Kuzmának kellett volna esetleg mennie, vagy hogy kellett-e volna ennyi picket adni Lonzo Ballék mellé. A tabella azonban azt mutatja, hogy a LeBron és Davis köré felhúzott együttes megnyerte a főcsoportját, és pont... Leonardért sokáig várt Pelinka, de ilyen kaliberű játékosért kötelező kivárni, Jamesék köré pedig sikerült olyan kiegészítőket szerezni, akik tudták, amit kell: triplát dobni meg védekezni. Pelinka sztárt szerzett LeBron mellé, megoldotta a csapat többi részének összehalászását is, a mérleg is megvan - nem nagyon van érv ellene (hogy a pickekből vagy Ingramékből mi lesz hosszútávon, az a 2019/20-as Év Vezetője díjnál lényegtelen szempont).

A Clipperst irányító Michael Winger is nyerhetne, ha csak magát a GM-i tevékenységet néznék a szavazók, hiszen a Clippers szinte pillanatok alatt lépett át a teljesen megrekedő Lob Cityből az egyik, ha nem a legnagyobb bajnokesélyessé. Más kérdés, hogy a voksolás nem csak ennek szól, hanem az elért helyezésnek, győzelem-vereség mutatónak is, és itt kerül Winger egyértelmű hátrányba Pelinkával szemben, hiszen a Lakers 5 meccsel verte városi riválisát.

Aki szóba kerülhet majd még, de szerintem nem idén nyeri meg a díjat (viszont az idei húzásai miatt később majd megnyerheti), az Sam Presti, aki Russell Westbrookot és Paul George-ot beváltotta Chris Paulra, Danilo Gallinarira, Shai Gilgeous-Alexanderre, hét első körös pickre meg még négy első körös draftjog kicserélésének a jogára... A Thunder egy fokkal sem lett gyengébb csapat, sőt... SGA-val és a pickekkel viszont teljesen új dimenziót nyitott magának a klub a jövőre nézve.

Az OKC 40-24-gyel végzett a leállás előtt, egyetlen fél meccsel maradt el a Miami Heattől, de Pat Riley nem ezzel előzte meg nálam Prestit, hanem azzal, hogy jóval előrébb jár a munkában. A Thundernél az építési folyamat még most kezdődik majd, igaz, az alapot nem is lehetett volna jobban lerakni. Riley viszont a fiatalok nagyszerű kiválasztása (Adebayo, Nunn, Robinson) mellett szerzett a gárdának egy vezért hosszútávra Jimmy Butler személyében - Oklahoma Cityben Paul ugyanezt a posztot tölti be, kérdés, meddig. Ahogy a Clippers egy helyben toporogni látszott pár éve, úgy a Heat is - most a floridaiak is teljesen más képet festenek.

 

Az Év Újonca

1. Ja Morant (Memphis Grizzlies)
2. Kendrick Nunn (Miami Heat)
3. Brandon Clarke (Memphis Grizzlies)/Tyler Herro (Miami Heat)

Ez is az egyértelmű díjak közé sorolható, sőt, talán a legegyértelműbb lesz. Az ESPN 20/20-szal hozta ki a végeredményt Ja Morant javára, aki statisztikákban messze kiemelkedik mindenki közül (17.6 pont, 3.5 pattanó, 6.9 gólpassz), mindezt 56.8%-os TS-mutatóval hozza úgy, hogy csapata első embere. Vezetésével messze erőn felül teljesít a Memphis, amely a leállás előtt elég nagy előnnyel volt nyugati nyolcadik.

Lényegében Kendrick Nunn az egyetlen kihívója (15.6 pont, 2.7 pattanó, 3.4 gólpassz), de mellette csak azt lehet felhozni, hogy egy jobb csapatban, a 41-24-et produkáló Miamiban hozza a számait - viszont nem első számú emberként, és nem is másodikként. Nem nagyon gondolnám, hogy Nunn-nak reális esélye van Morant megállítására, aki simán lehet RoY "ellenszavazat" nélkül a valós szavazáson is.

A harmadik helyre több nevet is be lehet tenni, rengetegen hoztak 12-14 pont körüli statot. Egy hasonlóság van majdnem mindenkiben: gyenge, PO-ért alig vagy egyáltalán nem küzdő együttesekben szállították ezeket a számokat. Két kivétel van: Brandon Clarke (12.0 pont, 5.8 pattanó) és Tyler Herro (12.9 pont, 4.0 pattanó) - mindketten borzasztóan hasznosak, sokoldalúak is, jó csapatban is vannak, szimpátia alapján lehet dönteni közöttük.

Talán a washington Rui Hachimura szólhat bele a harmadik helybe, miután a Wizards legalább küzd a PO-ért, de Herróék szerintem sokkal jobb helyzetben vannak. Egy nagy név persze hiányzik a listáról, Zion Williamson (23.6 pont, 6.8 pattanó), de 19 meccsel szerintem sok embernél nem is "kvalifikál" majd a jelölésre (nálam sem), a szezon egy harmadát sem töltötte a pályán.

 

Az Év Hatodik Embere

1. Dennis Schröder (Oklahoma City Thunder)
2. Montrezl Harrell (Los Angeles Clippers)
3. Lou Williams (Los Angeles Clippers)

Ez lesz talán a legérdekesebb az összes szavazás közül, és ezt az ESPN végeredménye is jól mutatta a múlt héten. Négyen nagyon kiemelkednek a mezőnyből, egészen biztos, hogy közöttük dől majd el a trófea sorsa: Dennis Schröder, Lou Williams, Montrezl Harrell és Derrick Rose.

Rose a triplázását leszámítva futott egy még jobb idényt, mint 2018/19-ben Minnesotában (18.1 pont, 5.6 gólpassz, 55.5% TS), ráadásul 36 percre vetítve neki vannak a legjobb pont és gólpassz statjai a nagy négyes közül. A Pistons gyenge szereplése viszont simán a díjába kerülhet, mint ahogy az is, hogy jóval több meccset hagyott ki, mint a többiek, és hogy az egyetlen a négy ember közül, akinek a védekezése miatt negatív az RPM mutatója (-0.65).

Williams pontgyártásban kicsit visszaesett, de nagyjából hozta magát (18.7 pont, 5.7 gólpassz), ráadásul a nyugati másodiknál szerepel úgy, hogy óriási csapaton belüli konkurenciája is van - az, hogy 20-ról 18.7-re esett vissza az átlaga, inkább elismerés, mint kritika. Más kérdés viszont, hogy van nála jobb pontszerző idén a padról, ráadásul a hatékonysága a leggyengébb a négy ember közül (54.6% TS). Az nálam nem mérvadó, de a valós szavazáson még az is számíthat, hogy háromszor volt már a trófea birtokosa, kétszeres címvédő - "belefáradhattak" a voksolók, bár az ESPN szavazása nem ezt mutatja.

Ha már Clippers, akkor idén Harrellnek áll a zászló, aki érkező sztárok ide vagy oda, még jobb, mint volt (18.6 pont, 7.1 pattanó), továbbra is rettenetesen hatékony (60.7% TS).

Nála nem igazán lehet semmilyen negatívumot kiemelni, és szerintem fej-fej mellett fog menni a díjért Schröderrel, aki nagyjából a sírból hozta vissza pályafutását ezzel az idénnyel. A németé a legjobb pontátlag a cserejátékosok közül (19.0), méghozzá messze ligaátlag fölötti TS-mutatóval (57.8%) és pályafutása legjobb triplázásával (38.1% meccsenként 1.8 bedobott hármassal). Chris Paul mellett az irányításra nem kell annyira odafigyelnie, de mezőnyben is hasznos (3.7 pattanó, 4.1 gólpassz). Ő a legjobb a kvartettből a Real Plus-Minus mutató alapján (2.53) és az egyetlen, akinek a DRPM-je is pozitív. A csapatok eredményessége Harrell mellett szólhat, de azt azért tegyük hozzá: az első számú bajnokesélyesnek kikiáltott Clippers összesen 4 meccsel állt jobban a leálláskor, mint az OKC, ebben pedig a liga Net Rating alapján legjobb triójának, a Paul - Shai Gilgeous-Alexander - Schröder hármasnak óriási szerepe volt.

Az ESPN szavazása annyiból meglepett, hogy érzésem szerint Williamsnek idén nem kellene lapot osztani az első helyért: ha valaki a Clippers eredményeit tartja mérvadóbbnak (és azt, hogy egy jóval minőségibb keretben hozza valaki a számait), akkor Harrell az embere, ha meg a nyers számokat és a játékra gyakorolt hatást nézzük, akkor Schröder.

 

Az Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa

1. Bam Adebayo (Miami Heat)
2. Devonte' Graham (Charlotte Hornets)
3. Brandon Ingram (New Orleans Pelicans)

Féltávnál még Devonte' Grahamet mondtam befutónak utcahosszal. Utóbbi határozót most már nyugodtan el lehet felejteni, de még nyerhet Graham - a történelem viszont nem mellette szól. Legtöbbet Fejlődött Játékos trófeát másodévesek nem nagyon szoktak kapni, viszont abszolút nem egyértelmű, hogy ki mi alapján szavaz - tavaly például a szintén másodéves De'Aaron Fox lett a második úgy, hogy játékban, vezérszerepben sokat fejlődött, statisztikában viszont kevesebb mint 6 pontot és szűk 3 gólpasszt. Ezzel szemben Graham idén G-Ligás kosarasból vált a Hornets első számú emberévé ezekkel a számokkal: +13.5 pont, +4.9 gólpassz, +2.0 pattanó, +0.5 szerzett labda és +6.8% TS. Továbbra is tartom, hogy a díj egyik favoritja, csak már nem egyedül, a szezon második fele ugyanis sokkal csendesebben alakult számára, mint az első, jelentősen kevesebbet volt reflektorfényben az utolsó két hónapban.

Az ESPN-es szavazás alapján a két legnagyobb vetélytársa Bam Adebayo és Brandon Ingram, akik először lettek All-Starok pályafutásuk alatt - ez jó beugró ehhez a díjhoz. Ingram kiteljesedett, miután elkerült a Lakerstől, és a szezon nagy részében még Zion Williamsonhoz sem kellett alkalmazkodnia: vezérszerep, valamint +6.0 pont, +1.2 pattanó, +1.3 gólpassz, +0.5 szerzett labda és +3.5% TS lett az eredménye a csapatváltásának. Adebayo előrelépése viszont még látványosabb volt, hiszen egy fizikális, jól pattanózó centerből egy nagyszerű védő lett, aki elöl megnövekedett szerepe ellenére továbbra is hatékony, és már nem csak befejezi a támadásokat alkalomadtán, hanem szervezi is csapata játékát: +7.3 pont, +3.2 pattanó, +2.9 gólpassz, +0.3 szerzett labda, +0.5 blokk került a neve mellé. TS százalékban egy kicsit visszaesett (-1.7%), viszont neki volt honnan, tavaly 62.2%-os mutatója volt - Ingram 55.5-ről, Graham pedig 45.9-ről javult.

Főleg Ingrammel párhuzamban meg lehet említeni Jayson Tatumot is (+7.9 pont, +1.1 pattanó, + 0.8 gólpassz, +0.3 szerzett labda, +0.2 blokk, +1.5% TS). A Celtics feltörekvő csillaga is idén először lett All-Star, ráadásul egy tehetséges srácból egy keleti elitcsapat első számú emberévé kezd válni. A pontokban többet javult, mint akár Adebayo, akár Ingram, másban viszont nem - összességében ezzel lecsúszhat a dobogóról, de bőven elképelhető az is, hogy ott lesz a Top3-ban. A címvédő Pascal Siakam, illetve két csapattársa, Fred VanVleet és Norman Powell is ott lehetnek a végelszámolásnál - főleg Powell lehet érdekes +7.8 pontjával, + 0.7 szerzett labdájával és azzal, hogy az 59.6%-os TS-mutatójára még 3.3%-ot tudott javulni erre a szezonra.

Tatum csapattársa, Jaylen Brown (+7.4 pont, + 2.2 pattanó, + 0.8 gólpassz + 4.2% TS) is bejelentkezhet a dobogóra, mint ahogy a memphisi Dillon Brooks is sokat lépett előre (+8.2 pont, +1.6 pattanó, + 1.1 gólpassz, + 0.9% TS). Nem lehet kihagyni az Ingramhez és Adebayóhoz hasonlóan szintén szerepkört lépő Domantas Sabonist sem (+4.4 pont, +3.1 lepattanó, + 2.1 gólpassz), akinek Adebayo jelenléte lehet a legnagyobb probléma, tekintve hogy a Heat játékosa mindenben többet lépett előre, mint a litván.

Nagyon sokaknál egy másodéves játékos esetében az az alap, hogy fejlődik, így náluk Graham kiesik - ezzel bukhatja is a díjat, hiába láttuk tavaly Foxnál vagy 2016/17-ben Nikola Jokicsnál, hogy messze nem mindenki gondolkodik így a szavazók közül. Más kérdés, hogy ha valakinél nem esnek ki a másodévesek, ott Ingramék elé kerülhet még akár Trae Young vagy/és Duncan Robinson is (Luka Doncic vagy Shai Gilgeous-Alexander már kevésbé). Grahamet viszont közülük senki nem tudja lenyomni sem statisztikailag, sem szerepkör változásában, nyerési esélyeik nincsenek a Charlotte játékosával szemben. Ha valaki megveri Grahamet, akkor az szerintem Adebayo lesz - a Heat centerének fejlődése a legnagyobb a nem másodéves játékosok között, és nem csak statokban javult, hanem valami olyan dolgot is mutatott idén, ami teljesen új volt tőle.

 

Az Év Védője

1. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)
2. Anthony Davis (Los Angeles Lakers)
3. LeBron James (Los Angeles Lakers)

Ez egy érdekes díj lehet, de itt (is) nagyon nehéz lesz megszorítani Giannis Antetokounmpót - a 10-6-2-2-es ESPN-szavazás is ezt mutatta. A Milwaukee sztárjának egyetlen gyenge pontja, hogy a boxscore statisztikái most egy fokkal rosszabbak ("csak" 1.0 blokk és ugyanennyi steal meccsenként). Viszont egyrészt kevesebbet is játszik, mint a konkurencia, másrészt a Bucksnak nem ezekre a statokra épül a messze-messze ligaelit védekezése, amely 101.9 pontot kapott 100 támadásonként, 3.3-del kevesebbet, mint a ligamásodik Raptors (ez szakadéknyi távolság). Antetokounmpo a hatodik helyen zárt DRPM-ben (+3.24), 100 támadásra vetítve 8 ponttal kap többet a Bucks, ha padon ül, mintha játszik, és 9.7%-kal dobnak róla gyengébben az általa fogott emberek, mint általában. Borzasztóan meggyőző számsor, és az ő szerzett labda-blokk mutatóinál nagyobb lyukak vannak mindenkinél.

A legnagyobb ellenfél Anthony Davis lehetne, aki 1.5 szerzett labdával és 2.4 blokkal mindkét statban ott van elöl, és leginkább az ő segítségével lett a Lakers védekezése a liga harmadik legjobbja (105.6 kapott pont 100 támadásonként). Más kérdés, hogy Giannis-szal szemben több problémája is van Davisnek, és nem a csapatmutató a legnagyobb. DRPM-ben például az erőcsatárok között is csak 28. helyen van (+0.40), a Lakers pedig 100 támadásra nézve 1.7 ponttal kevesebbet kap, ha nincs a pályán. Hogy mennyire fontos része az aránysárga-lilák hátul mutatott teljesítményének, azt azért jól jelzi, hogy 8.3%-kal dobnak róla gyengébben az ellenfelek, mint átlagban, de Giannishoz képest ez is egy fokkal gyengébb. Többeknél nyert az ESPN voksolásán, jó eséllyel sokan be is teszik majd az első helyre, de több statban is sokkal elmarad a görögtől.

A harmadik helynél már vannak azért fenntartásaim. Az ESPN-nél győztesként előkerültek olyan nevek is, mint Bam Adebayo és Rudy Gobert - a korábbi évekből kiindulva azért ez erős a liga 11. és 12. legjobb védelméből, még akkor is, ha egyénileg persze jó szezonjuk volt, ez kétségtelen. A Raptorsnál és a Celticsnél csapatszinten nagyszerű a hátsó alakzat, a Clippersnél pedig szintén annyira jól összerakott az állomány, hogy nem nagyon emelnénk ki senkit. A harmadik pozícióba épp ezért raknám be továbbra is a szezonfelezőnél még kategóriagyőztes LeBron Jamest, aki Davis ellentettje a statokat nézve: 1.2 szerzett labda és 0.5 blokk kellemes, +3.70 Defensive Real Plus-Minus stat ligaelit (harmadik), az ON/OFF stat alapján 5 ponttal rosszabb a Lakers védekezése nélküle, mint vele, viszont az emberei csak 1.7%-kal dobnak róla rosszabbul, mint általában - amiben Davis jó, abban ő nem, és vice versa.

 

MVP

1. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)
2. LeBron James (Los Angeles Lakers)
3. Chris Paul (Oklahoma City Thunder)

Sokkal egyszerűbb lenne, ha ezt a trófeát úgy hívnák, hogy "A legjobb csapat vezére, már ha van kiemelkedően legjobb csapat és annak egyértelműen legjobb játékosa"-díj. Mivel "Legértékesebb Játékos" a magyar fordítása, így sokszor van ebből olyan vita, ami elkerülhető lenne.

Mivel a Bucks 3 meccsel megelőzte a végén a Lakerst, a Milwaukee-nak pedig egyértelműen Giannis Antetokounmpo az első számú embere, ezért nagy valószínűséggel címvédés lesz - ezt az ESPN-es szavazásban is láthattuk. A görögnek megint pazar éve volt (29.6 pont, 13.7 pattanó, 5.8 gólpassz, 60.8% TS), megnyerte az RPM kategóriát is (+10.31), miközben kevesebb mint 31 percet töltött a parketten - 4-gyel kevesebbet, mint legnagyobb riválisa. Egyetlen igazi ellenfele LeBron James lesz, akinek szintén kitűnő idénye volt (25.7 pont, 7.9 pattanó, 10.6 gólpassz), ráadásul az idei alapszakaszban ezt védekezéssel is megfűszerezte, és második lett az RPM-listán Giannis mögött (+9.80). Korát is nézve természetesen oda lehet adni neki is díjat, de mindent egybevetve meglepő lenne, ha legyőzné Antetokounmpót.

A harmadik helyért mehetnek többen is. Stat alapján a zsinórban harmadik pontkirályi címét begyűjtő James Harden is ott lehet, nem is lenne meglepő, ha felférne a dobogó harmadik fokára (34.4 pont, 6.4 pattanó, 7.4 gólpassz). Más kérdés, hogy semmi esélye nincs LeBron és Giannis ellen, de szerintem a dobogója sem biztos. Egyrészt házon belül egyre kevésbé egyértelmű, hogy ő vagy Russell Westbrook a helyi király.

Másrészt Chris Paul miatt is eggyel hátrébb szorulhat, aki a leállás előtt behozta az OKC-t a Houston elé - mindkét gárda 40-24-gyel végzett, de a Thunder lett az ötödik, a Rockets pedig a hatodik. Az Oklahoma City nyugati ötödik pozíciója és a játékmester teljesítménye a nyári cserék, illetve Paul elmúlt évekbeli játéka és megítélése után egészen elképesztő fordulat volt. Nem mellesleg a Houston Westbrook megszerzésével egyértelműen jelezte, hogy a bajnoki cím a célja, a Thunder meg inkább újjápülni szeretett volna - ennek ellenére jött be az OKC a Rockets elé. Akkora szellemi és játékbeli vezér Paul, hogy megadom neki a harmadik helyet, hiába vannak elmaradva a számai akár Hardentől, akár másoktól (Luka Doncic, Nikola Jokics lehetnek még nagyon elöl majd), és szerintem a neve elő fog kerülni a valódi voksoláson is.