Az NBA-ből 2018 nyarán távozó játékosok – erőcsatárok és centerek

Erőcsatárok

Marreese Speights: Guangzhou Long Lions. Kerek 10 évet húzott le a ligában a 2007-ben NCAA-bajnokságot is nyerő erőcsatár - többször is úgy tűnt, hogy ki fog kopni a ligából, ez végül idén nyáron történt meg. Már fiatalon sem volt egy villámléptű játékos, szerencséjére azonban a liga elindult a small-ball irányába, így a jó csuklóval megáldott, kintről is veszélyes Speights védekezésbeli hiányosságai menedzselhetőnek bizonyultak és mindig akadt csapata – és időnként a szerződésekkel is szerencsésnek bizonyult, hiszen a Warriors 2015-ös bajnoki címe, majd a 73-9-es alapszakasz segített eladni a Clippersbe és a Magicbe is egy-egy évre. Ám amíg ő évről évre üzembiztosan lassult, a liga ugyanígy gyorsult – valószínűleg nem lesz már számára visszaút, bár 1-1 playoff-csapat még láthat benne fantáziát március-áprilisban. 

Trevor Booker: Shanxi Brave Dragons. Booker karrieríve hasonlít Speights-éra, 2010 óta próbálkozott, hogy valahol stabil kezdővé váljon, de amennyivel fizikálisan jobb állapotban volt, mint Speights, a csuklója éppen annyival gyengébb, így mindig azon a határon billegett, hogy kezdőnek nem elég jó, cserének nem elég specialista. 2016-17-ben Brooklynban 43 meccsen kezdett, de amint erősödött a gárda tavaly nyáron, Booker ideje is hamar kitelt. A Pacers még felkapta pár meccsre az alapszakasz végén, de a playoffban 7 meccsen átlagban alig kilenc percet töltött a pályán, itt elégelte meg a helyzetét, és közeledve a 31-hez inkább profitál még egyet a nevéből Kínában. Érdekesség, hogy Bookernek van egy Devin Booker nevű testvére (nem azonos a Devin Armani Booker névre hallgató Suns-hátvéddel), aki korábban a francia bajnokság MVP-je volt, 2016 óta a Bayern München játékosa, ahol tavaly a EuroCup legjobb ötösébe választották. A családra egyébként rossz idők járnak NBA-szempontból, hiszen unokatestvérük, Jordan Hill tavaly kopott ki az NBA-ből…

Jordan Mickey: Khimki Moszkva. Az alulméretezett erőcsatárt 2015-ben draftolta a Boston, de két év alatt összesen 41 meccset kapott epizódszerepekkel, jobbára a G-Ligában játszott. Tavaly nyáron a Heathez írt alá, de itt sem tudta beverekedni magát a csapatba, alig 23 meccs jutott neki, így teljesen logikus volt a döntése, hogy egyelőre felhagy az NBA-s álmokkal, és elfogadja az Euroligában induló Khimki Moszkva ajánlatát – itt egyébként együtt játszhat majd az egykori Albacomp-légióssal, Tony Crockerrel. 

Jeremy Evans: Darüssafaka. Az egykori zsákolóbajnok (2012) 2010-ben került a ligába, a Jazznél öt éven keresztül próbált bekerülni a csapatba, 2013-14-ben 18.3 percet kapott is átlagban, de nagyjából itt dőlt el végleg, hogy soha nem lesz belőle értékelhető NBA-játékos. Hiába elképesztően atletikus, ereje nem elég a palánkok alá, lábmunkája nem elég a periméterre, kinti dobása pedig nem elég stabil – bár a mai NBA-ben elmosódnak a posztok, Evans így sem tud megragadni a ligában. Az elmúlt három évben a G-Ligában és a Khimki Moszkvában kosarazott, majd 2018 tavaszán kapott lehetőséget a liga egyik leggyengébb csapatában, a Hawksban egyetlen mérkőzés erejéig. Októberben 31 éves lesz, valószínűleg utoljára lépett pályára odaát. 

Alec Peters: CSZKA Moszkva. Oroszország népszerű célpontja a magasembereknek, a 2017-ben a második körben húzott Peterst Európa talán leggazdagabb kosárlabda-klubja szerződtette. Az erőcsatár-kiscsatár az évadban 20 meccset kapott, a borzasztó Sunsba sem nagyon tudta magát beküzdeni, így nem meglepő, hogy ezt az ajánlatot nem dobta vissza. Még csak 23 éves, az egyetemen majdnem 42 százalékkal szórta a triplákat, és idén nyáron is próbálkozott a Summer League-ben, így tőle valószínűleg csak átmenetileg búcsúzunk. 

Joel Bolomboy: CSZKA Moszkva. Peters csapattársa lesz Bolomboy is, aki kongói apától és orosz anyától a manapság polgárháborús övezetnek számító Donyeckben született, ukrán állampolgár, de már az Egyesült Államokban nőtt fel. Őt a Jazz húzta 2016-ban, de inkább a G-Ligában kapott szerepet, ahogyan a Milwaukee Bucks kötelékében is: két év alatt 18 alapszakasz-meccs és két playoff-csata jutott neki, átlagban öt percekkel. Ennél a CSZKA szerződése minden szempontból előnyösebb, ráadásul Bolomboynak a környezet sem lesz ismeretlen. 

 

Centerek

Al Jefferson: Xinjiang Flying Tigers. A lista talán legsikeresebb NBA-játékosa januárban lesz 34 éves, 14 év NBA után vált. 2007-ben még a Kevin Garnettért kapott csomag legnagyobb értékének számított, és bár a csapat nem volt sikeres, arra talán kevesen emlékeznek, hogy Jeffersont első két Wolvesos évében 20-10-es játékosként jegyezték, és egészen 2015-ig legalább 16-19 pontot és 8-9 pattanót átlagolt Utahban és Charlotte-ban is. Jefferson 2013-14-ben a Charlotte-ban újra megugrotta a 20-10-es platót, be is választották az Év Harmadik Ötösébe. Ezt tekinthetjük karrierje csúcspontjának, 2015-től kezdve már csak cserejátékosként számoltak vele a Hornetsnél és a Pacersnél, régivágású, Karl Malone-os játéka csereként is egyre kevésbé érvényesült gyakorlatilag nulla kinti dobás mellett. Jó érzékkel hagyja el az NBA-színpadot, mert fizikálisan még bőven évekig bírni fogja a kínai bajnokság tempóját, és ki tudja, a playoffra még lehet, hogy visszahozzák. 

Joffrey Lauvergne: Fenerbahce. Az Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes francia center hat év európai karrier után, 2015 nyarán jött át az NBA-be, de nem igazán tudott megragadni a tengerentúlon. Denver, Oklahoma, Chicago és San Antonio voltak a megállói az elmúlt három évben, fokozatosan csökkenő játékpercekkel – egész egyszerűen nem illik a játéka az NBA-be. Hiába jó védő és hajtós játékos, a 211 centi nem elég ahhoz, hogy az NBA-ben védekező centert faragjanak belőle, kinti dobásai pedig gyakorlatilag nincsenek, ami óriási hátrány már manapság. A Fenernél újra felépítheti magát, hiszen még csak 27 éves lesz szeptemberben, a legjobb évei most következnek – kérdés, hogy van-e még neki visszaút az NBA-be. A környezeten mindenesetre nem fog múlni, a kezdőötös tele lesz ex-NBA-sekkel: Tyler Ennis, Luigi Datome, Jan Vesely.

Tarik Black: Maccabi Tel-Aviv. Az alulméretezett centert 2014-ben nem draftolták, de kiharcolt egy helyet a Houston keretében, ahol 25 meccs után köszönték meg a szolgálatait – a Lakers csapott le rá, lehívták a waiverről és egészen 2017 nyaráig foglalkoztatták is. Nem a franchise legsikeresebb éveiben játszott Los Angelesben, ráadásul többször küldték le a G-Ligába, de a 2016-17-es évadban 67 meccsen kapott lehetőséget, 16-on kezdőként. Szezon végén így is kitették a keretből, de a Houston leigazolta, 51 meccsen pályára is léphetett 2017-18-ban. A playoffban viszont hét meccsen átlagban 2.7 percet kapott, valószínűleg itt elégelhette meg a folyamatos mellőzést. Novemberben lesz 27 éves, egy-két jó Euroliga-szezonnal még lehetne esélye az NBA-re, de inkább esélyes, hogy a „semmi különleges” skill setjével befut majd egy szép európai karriert. 

Georgios Papagiannis: Panathinaikosz. Két évig tartott a görög óriás NBA-kalandja, valószínűleg felkerül majd a legnagyobb európai bustok listájára. Anno a Suns már a Kingsnek húzta ki a 2016-os draft 13. helyén Papagiannist, pedig előzetesen maximum az első kör végére várták. A Kingsél másfél szezont szenvedett végig, idén februárban küldték el (38 meccs), majd még egy meccsen kapott lehetőséget Portlandben. Nem csoda, hogy stabilitásra vágyott, ezt meg is kapta előző európai klubjától, a Panától, akik ötéves (!) szerződést adtak neki, a harmadik év végén NBA-kilépési lehetőséggel. Nagyjából reális is a három év, nagyjából most fog eldőlni, hogy Papagiannisból lehet-e még NBA-játékos, vagy végleg Európában marad – inkább utóbbira tippelünk, sajnos a tehetséges, de kicsit lassú és nem ruganyos óriások ideje lejárt. 

Jeff Withey: Tofas Bursa. A hét láb magas center már az egyetemen is kitűnt elsőrangú védekezésével, szenzációsan helyezkedik, keményen játszik, parádésan blokkol. Ez 2013-ban egy második körös draftra volt elég, és nem is nagyon tévedett a barométer. Két évig New Orleansban, két évig Utahban volt megbízható cserecenter, de hiába a tudás, ha az ellenfelek vagy nagyobbak, vagy ruganyosabbak, vagy gyorsabbak voltak nála. Idén a Dallasban már csak kilenc meccsig jutott, és felmérhette, hogy ennél több számára már nem nagyon lesz az NBA-ben, így 28 évesen inkább elment Európába, ahol egyébként könnyen komoly karriert futhat be, simán benne van, hogy 1-2 év múlva az Euroligában láthatjuk.

Jack Cooley: Dinamo Sassari. A 27 éves erőcsatár-center megint Európában kötött ki, anno 2013-ban nem draftolták és egy év Törökország után verekedte be magát a Jazz keretébe 2015-ben. Akkor 16 meccs jutott neki, de próbálkozott mindennel: játszott Németországban, Spanyolországban, 2017-ben pedig two-way kontraktust kötött a Kingsszel, akiktől kapott is hét meccses lehetőséget. Ennél több viszont már valószínűleg nincs számára az NBA-ben, a mindössze 208 centis, régivágású erőcsatár-center viszont jó érzékkel választott új csapatot, a Sassari eléggé amerikai stílusban játszik hosszú évek óta, és az olasz liga is tele van amerikai (illetve olasz származású amerikai) légióssal.