Az NBA-ből 2018 nyarán távozó játékosok – hátvédek és kiscsatárok

Irányítók

Brandon Jennings: Zenit Szentpétervár. Az egyik legismertebb játékos a Bucks egykori sztárjelöltje, akinek nem lesz ismeretlen Európa, hiszen NBA karrierje előtt egy évet játszott Olaszországban. A játékmester már többször is majdnem kikopott a ligából, vagy a gyengülő játéka, vagy egy Achilles-ín szakadás miatt, tavaly megjárta már Kínát is, de még kapott egy rövidebb szerződést a Milwaukee-tól. Lehet, hogy neki lesz még visszaút a ligába, mert még mindig csak 29 éves lesz szeptemberben. 

Malcolm Delaney: Guangdong Southern Tigers. Delaneyt 2011-ben nem draftolták, és a lockout miatt a szokásos Summer League-edzőtábor útvonalat sem tudta bejárni egy esetleges szerződésért, így Európába ment. Itt három év alatt három országban (Franciaország, Ukrajna, Németország) lett bajnok, utóbbi két állomásán a liga MVP-je is, majd a Lokomotiv Kuban színeiben az Euroliga első ötösébe választották 2016-ban. Ezzel megteremtette a lehetőséget az NBA-re, ám az Atlantában nem sok sót evett meg, köszönhetően javarészt annak, hogy éppen egy rebuild kellős közepébe csöppent. Nyáron Kína felé vette az irányt, ami nem jó jel, mert hiába csak 29 éves, ha egynél több szezont tölt a Távol-Keleten, véget érhet karrierje érdemi része. 

Shane Larkin: Anadolu Efes. Októberben lesz 26 éves a 180 centis irányító, akinek ez már a második távozása a ligából: 2016-17-ben a Baskoniában, Hanga Ádám csapattársaként futott egy remek európai szezont. Előtte Dallasban, New Yorkban és Brooklynban is megfordult, és bár tavaly a Bostonban voltak jó meccsei, ennyi idősen ő még sok játékpercet akart, amit az NBA-ben nem nagyon fog megkapni, legalábbis egy jó csapatban. Kérdés, hogy vissza akar-e még térni második-harmadik számú irányítónak, vagy inkább Euroliga-karriert épít. 

Tyler Ennis: Fenerbahce. A kanadai hátvéd négy évet töltött az NBA-ben, de azt négy különböző csapatnál tette, utoljára a Lakersnél szerepelt. Sehol nem kapott igazán lehetőséget a bizonyításra, második-harmadik számú irányítóként számoltak vele, ezt elégelte meg nyáron, és inkább váltott, a friss tavalyi Euroliga-győzteshez igazolt. Ha a Fenernél nem üt be a pénzügyi válság, akkor jó esélyük van újra nyerni, Ennis pedig végre megmutathatja, hogy mit tud stabil kezdő irányítóként az NBA-n kívüli kosárvilág egyik legerősebb csapatánál.  

David Stockton: Medi Bayreuth. John Stockton fia dicsőséges pár hetet tölthetett tavasszal apja egykori csapatánál, a Jazznél. Előtte is alig pár meccs jutott neki az NBA-ben a Sacramentónál, a 180 centis magasság és a 75 kilós súly egyszerűen kevés a ligához, így Stockton visszatért Európába, a Bundesligába – alighanem utoljára láthattuk az NBA-ben. 

Isaiah Whitehead: Lokomotiv Kuban. A még mindig csak 23 éves hátvédet 2016-ban draftolta a Brooklyn Nets, ahol első szezonjában 73 meccsen játszhatott, ebből 26-szor kezdőként, de ahogyan elkezdett erősödni a csapat backcourtje, úgy szorult ki a rotációból, 2017-18-ban többször leküldték a G-Ligába, majd el is cserélték Denverbe, akik kitették a keretükből. Whitehead úgy döntött, hogy Oroszországban építi fel magát, a Kubannál biztos, hogy annyit játszhat, amennyit csak bír – ha bejön az orosz kapcsolat, még viszontláthatjuk. 

 

Dobóhátvédek

Julyan Stone: Reyer Venezia. Stone 2011 és 2013 között a Denverben kezdte profi karrierjét, de harmadik évében már ide-oda dobálták a ligában, így 2014 nyarán először írt alá a Veneziához – ide visszajár, mivel 2017 februárjában még egyszer Velencébe ment, és be is gyűjtött egy olasz bajnoki címet, és ismét ide tart. A köztes időkben elsősorban azzal foglalkozott, hogy visszaküzdje magát a ligába – kétszer az edzőtábárok legvégén esett ki a rostán, 2017 őszén viszont megragadt a Hornetsnél. Itt is csak 23 meccs jutott neki, júliusban pedig Chicagóba került, ahonnan elengedték. Decemberben 30 éves lesz, elképzelhető, hogy lassan felhagy az NBA-s próbálkozásokkal. 

Joe Young: Nanjing Monkey King. Youngot 2015-ben a második körben draftolta az Indiana Pacers, ami nem is meglepő, mivel „civilben” Paul George unokatestvére. Három évet töltött a Pacersnél, összesen 127 meccsen lépett pályára, de komolyabb szerepet nem tudott kiharcolni, pedig utolsó évében 21.7-ről 37.9-re tornázta fel a triplaszázalékát. 26 éves volt nyáron, még visszatérhetne a ligába, de komolyabb NBA-karriert Kínából már nehéz lesz építenie. 

Darrun Hilliard: Baskonia. Hilliard egy jól triplázó, jól büntetőző hátvéd-kiscsatárként érkezett a ligába, ígéretes első évét azonban nem követte újabb, 2016-17-ben már egyre többet volt a G-Ligában, 2017 nyarán pedig pár nap alatt bejárta a Pistons-Rockets-Clippers-kirúgás útvonalat. Becsülettel igyekezett visszakerülni a vérkeringésbe, two-way kontraktust kötött a Spursszel, de csak 14 NBA-meccsen kapott lehetőséget, így nem meglepő, hogy inkább Európában próbál szerencsét – a választás elsőre remek, a Baskoniánál rengeteg játékos építette már fel magát, ezen a listán is akad ilyen. 

Markel Brown: Darüssafaka. Brown 2014-ben, négy év egyetem után került az NBA-be, még a Wolves húzta a második körben, de azonnal le is passzolták Brooklynba. Bár két év alatt 109 meccsen játszott (35-ször kezdőként), semmi komolyabbat nem villantott, így a következő két évben a Khimki Moszkvában, illetve a G-Ligában játszott. Januárban kapott two-way szerződést a Houstontól, de 4 meccsen játszhatott, a playoffban nem került rotációba, így az Euroligás Darüssafakát választotta. 27 éves lesz januárban, de mivel NBA-szinten sem dobásban, sem a játék többi szegmensében nem kiemelkedő, alighanem most tehet le az NBA-s befutásról. 

Aaron Jackson: Beijing Ducks. Jackson azon ritka játékosok közé tartozik, akinek több playoff-meccse (7) van, mint alapszakasz (1). 2006-ban a Duquesne Egyetemen vétlenül keveredett bele csapattársaival egy lövöldözésbe, lábon lőtték, és még ő járt a legjobban. 2009-ben végzett, utána három évig Törökországban, Olaszországban és Spanyolországban játszott, majd végül a CSZKA Moszkvánál talált otthonra, és 5 év alatt öt VTB-bajnokságot és egy Euroligát nyert. Tavaly kétéves szerződést kötött a Ducksszal, de a kínai szezon végeztével még lehetőséget kapott Houstonban, ahová az alapszakasz legvégén érkezett – 32 éves, valószínűleg ez volt a jutalomjátéka egy hányattatott karrier vége felé. 

Kiscsatárok

Jamil Wilson: Fiat Torino. A novemberben 28-at töltő Jamil Wilson is hosszú utat járt be, hogy végre NBA-játékos legyen, két évig a G-Ligában, egy évig a Torinóban szerepelt, mire a Clippers végre megadta neki az esélyt. 15 meccsen léphetett pályára, akadt egy 17/15-ös meccse is. Idén ősszel ismét Torinóban láthatjuk, de NBA-szerű környezetben, hiszen például Larry Brown lesz a EuroCupban induló gárda vezetőedzője – tőle még tanulhat ezt-azt, amivel visszakerülhet az NBA-be. 

James Webb III: Telekom Baskets Bonn. Webb másfél év G-Liga után kapott idén lehetőséget a Brooklynban 10 meccs erejéig. Egyelőre ennyi volt neki az NBA-s kaland, Németországban próbál szerencsét, bár első körben még a Szolnoki Olaj BL-selejtezős ellenfeléhez, a Cantúhoz igazolt volna. 

Myke Henry: Iron Nahariya. Webbhez hasonlóan neki is másfél szezont kellett várnia arra a G-Ligában, hogy pályára léphessen a nagyok között: a Grizzliesben 20 mérkőzésen szerepelhetett. Henry azonban inkább egy kisebb izraeli csapatba igazolt, ez összefügghet azzal, hogy 3X3 kosaras, 2016-ban a Team USA-jel világbajnoki ezüstérmet nyert – jó eséllyel megpróbál majd bekerülni az olimpiai csapatba, erre pedig így nyugodtabban tud készülni.