Chris Webber és Vince Carter (draftjogának) különös közös története
Nem ritka, hogy egy későbbi sztár draftjogát évekkel a börze előtt cserélik, az sem, hogy a draft után rögtön új csapatba kerül az illető – Carter mindkét csoportba beletartozik, sőt.
A jelenhez jóval közelebbi, ezért talán ismertebb eset Rajon Rondo 2006-os választási jogának körutazása, amelyet 2004-ben passzolt el Bostonba az ősi rivális Lakers, de végül nem is a Celtics húzta ki vele az irányítót, mivel a zöldek előbb továbbadták Atlantába a jogot (hogy visszaigazolják Antoine Walkert – nem volt jó döntés), majd az Atlanta is továbbnyomta Phoenixbe Joe Johnsonért. Rondót így végül a Suns húzta ki. Hogy aztán még a draft napján elpostázza Bostonba… Rondo története tavaly nyáron vett érdekes fordulatot, hiszen leigazolt „eredeti” csapatához, a Lakershez.
Rondo pickjének első két cseréjénél mindkétszer benne volt a csomagban Gary Payton, de ennél is kacifántosabb történet Vince Carter sztorija, amelyben a fő ellenérték két esetben is ugyanaz játékos volt: Chris Webber.
A történetet 1992-ben kell kezdeni, az Orlando Magic ugyanis ekkor nyerte meg a lotteryt és húzhatta ki az 1/1-gyel Shaquille O’Nealt. Shaq egészen zseniális első szezont futott, azonban egy valami hiányzott: nem jutottak playoffba, méghozzá paraszthajszállal – azonos mérleggel (41-41) végeztek az alapszakaszban az Indianával, de Reggie Milleréké volt a tie-breaker. Ha bejutnak a playoffba, nincsenek ott az 1993-as lotteryn – de nem jutottak, a lottósorsoláson pedig a legalacsonyabb esély ellenére kifogták az újabb 1/1-et.
A Magic az első öröm után kellemes problémával szembesült: a draft legjobb játékosa a Michigan erőcsatár-centere, Chris Webber, aki ráadásul a „nem lehet benthagyni” típusú tehetségnek számít, ugyanakkor a játékuk picit üti egymást Shaq-ével. Az Orlando nem hagyta bent Webbert, kihúzták az első helyen, azonban elcserélték a Warriorshoz a 3. helyen választott Penny Hardawayért, illetve három későbbi elsőkörös pickért. Az 1996-ossal Todd Fuller, az 1998-assal Vince Carter, a 2000-essel Mike Miller került később kiválasztásra.
A történet szempontjából két fontos dolog történt az 1993/94-es szezonban: Hardaway fényesen bevált Orlandóban, azonnal fantasztikus párost alkottak O’Neallal, míg Chris Webber szintén parádés újoncévet futott, azonban a vezetőedző Don Nelsonnal fokozatosan elmérgesedett a viszonya. Nelson centerként használta Webbert, a liga történetének egyik legnagyobb újítója már akkor próbálkozott a small-ball felállásokkal, azonban Webber gyűlölt verekedni a palánk alatt, ahol szerinte nem érvényesültek kivételes labdakezelési és passzolási képességei, illetve sebessége.
Hardaway remeklésének az addigi kezdőirányító, Scott Skiles (a későbbi vezetőedző) itta meg a levét, a már akkor is klublegendának számító játékost inkább elcserélte a Magic, hogy ne sínylődjön Penny mögött – Skiles útja Washingtonba vezetett, mellette draftjogok cseréltek gazdát, köztük az a bizonyos 1998-as elsőkörös is (és egyébként az 1996-os elsőkörös is).
Don Nelson tekintélye viszont Chris Webber oaklandi karrierjének vetett véget, 1994 novemberében a fiatal tehetséget elpostázták – éppen Washingtonba. Az ellenérték? Tom Gugliotta mellett a Warriors saját 1996-os és 1998-as elsőkörös draftjogai. Mindig öröm, amikor két saját elsőkörös visszakerül a gazdájához, hiszen ha egy csapat veszít, akkor magának veszít – a Warriors viszont elsőre elkótyavetyélte az értékét.
Az 1996-os pickkel a 225 meccsen 3.7 pontot és 3.0 lepattanót jegyző centert, Todd Fullert húzták ki – ezzel mindössze az volt a gond, hogy a 11. helyen sikerült kifogni ezt az aranyhalat. A 13-15. helyen Kobe Bryant, Peja Stojakovic és Steve Nash kelt el, a 17-en Jermaine O’Neal, a 20-on Zydrunas Ilgauskas – öt All-Star, ebből két későbbi alapszakasz-MVP.
Az 1998-assal már óvatosabban bántak, illetve ez magasabb pick is volt, hiszen végül az 5. helyig kúszott fel. A sors azonban nem akarta, hogy Vince Carter valaha Golden State-mezben játsszon (legalábbis 21 évig…), a Warriors elcserélte Torontóba a negyedik helyen kiválasztott Antawn Jamisonért (és a már ekkor is aktív „Cash Considerations”-ért).
Vince Carter pályafutása innen nyitott könyv, hiszen előbb a Raptors ikonja lett, 2000-ben már olimpia bajnok lett, később a Netsben alkotott, nyolcszoros All-Star, majd számos helyen (többek között Orlandóban is) megfordult, igazi közönségkedvencről beszélünk. Antawn Jamisonnak „természetesen” ennyire nem jött be az élet Oaklandben, öt évet töltött itt, pályafutásának leginkább felejthető öt évét. Amint elkerült onnan, azonnal beindult a karrierje, 2004-ben Legjobb Hatodik Ember lett, majd továbbpostázták Washingtonba (éppen oda...), ahol kétszer is beválasztották az All-Star gálára.
A tanulság azon kívül, hogy milyen furcsaságok eshetnek meg a ligában: becsüld meg az elsőkörös pickjeidet - ha pedig elpasszoltad, de valahogy visszatér hozzád a draftjog, akkor tanulj meg olvasni az égi jelekben...
