Draft 2023: Dobóhátvédek

Ausar Thompson 

Magasság, súly, születési év: 200 cm/99 kg/2003
Várható drafthely: Top 5-Top 10
Hasonmás: Trevor Ariza, Terrence Ross

 

Thompsont egy kaliforniai sportcsaládból származva igen nagy ígéretnek tartják, ikertestvére, Amen szintén NBA prospectnek számít, nagybátyja pedig 400 méteres gátfutásban Jamaikát képviselte az 1992-es barcelonai olimpián. Az ikreket már kis koruk óta tudatosan az NBA-re készítették, Ausar már a középiskolában csapata sztárja volt, az egyetemek figyelmét már 2019-ben, alig 15 évesen felkeltette.. Olyan iskolák is hivatalosan megkeresték, mint az Alabama, az Arizona, az Auburn vagy a Kansas – végül úgy döntött, hogy nem szeretne az NCAA-ben játszani, a középiskola után a kifejezetten 16-20 éves fiataloknak alapított atlantai OTE (Overtime Elite) programban vett részt. Itt két kifejezetten sikeres szezont tudhat maga mögött, első idényében 15 pontot, 8 lepattanót, 3 gólpasszt és 2 blokkot átlagolt, ráadásul úgy tudott bajnoki címet nyerni, hogy a döntőben is őt választották a legjobb játékosnak. A legutóbbi szezont a City Reapers csapatánál töltötte, ahol éppen ikertestvérével osztozott a guard pozíciókon. Ausart az idei szezon végén 16-7-6-os átlagaival az alapszakasz MVP-jének választották, így természetesen a legjobb ötösbe is bekerült. A Reapers-szel újra a döntőbe jutott, ahol egy végletekig kiélezett mérkőzésen is hátára tudta venni csapatát: három másodperccel az órán győztes triplát dobott, amivel újabb bajnoki címet és Finals MVP címet szerzett.

A szakírók szerint Thompsonnak minden fizikai adottsága megvan/meglesz az NBA-hez. Játékát elsősorban robbanékonyságára, atletikusságára, rendkívül gyors első lépésére építi, amihez ráadásul a magasságához képest jóval nagyobb karfesztáv is párosul. Legnagyobb erősségei a gyűrű közeli befejezések, remekül meglátja az üres folyosókat, ezekből  könnyű kosarakat tud szerezni. Pozíciója ellenére jól lehet használni alapvonali belépőként is, atletikusságára építve rendkívül agresszív tud lenni a támadólepattanókért zajló csatákban is. Támadásban elsősorban a középtávolijai jelentik a legnagyobb veszélyt: az előző szezonban kétpontosainak 56%-át értékesítette, ez pedig egy olyan eleme a játékának, amit a jövőben az NBA-ben is továbbfejleszthet. Azonban védekezésben talán még nagyobb potenciál rejlik benne, jól olvassa a passzsávokat és a gyenge oldalról is jó érzékkel és ütemben segít be. Egy olyan játékosról beszélünk, aki szívesen és könnyedén lendíti át védekezésből támadásba csapatát, jó lepattanózó lévén a leszedett pattanók után előszeretettel keresi gyorsindításoknál az induló wingeket, akiket rendre pontosan meg is talál. 

Negatívumként elsősorban azt említhetjük meg, hogy túlságosan az atletizmusára építi a játékát, ami később sérülékenység szempontjában igen kockázatos is lehet. Bár mutatnak életjeleket kinti dobásai is, de Ausarnak egyelőre nem a triplái a legnagyobb erősségei, az előző szezonban csupán 29%-kal dobta őket. A dobótechnikája jól néz ki, a részletekre is figyel, de egyelőre nem tud konzisztens lenni távolabbról – ez szintén egy olyan része a játékának, amivel az NBA-edzők tudnak majd mit kezdeni. Mivel elsősorban lendületből és leütésből dolgozik, így fejlődnie kell még saját helyzeteinek kreálásában is. Támadásban tehát még vannak hiányosságai, főként a gyűrűtől távolabb, de védekezésben posztja egyik legjobbja lehet idővel – mindenképpen a draft legígéretesebb játékosai között tartják őt számon.

Nick Smith

Magasság, súly, születési év: 195 cm/84 kg/2004
Várható drafthely: Top 10-Top 15
Hasonmás: Jamal Crawford

Az alig 19 éves, Jacksonville-i születésű játékosa tavalyi egyetemi kiválasztón több médium által is a legígéretesebb tehetségek között szerepelt, végül hosszas hezitálás után az Alabama és az Auburn helyett az Arkansas Razorbacks-et választotta. Potenciálját jól megmutatja az, hogy számos neves egyetem sorban állt a kegyeiért, többek között a Georgetown, a Kansas, a North Carolina, a Florida, a Kentucky vagy a Tennessee is. NCAA-s pályafutása azonban a vártnál jóval rövidebbre sikerült: egy makacs térdsérülés miatt csupán 17 mérkőzésen volt bevethető a szezonban, ez idő alatt 12,5 pontos átlagot sikerült jegyeznie.

Smith egy nagyon gyors és robbanékony játékos, aki egyelőre elsősorban pontszerzőként jeleskedik. Nem okoz számára gondot az ellenfél védelmének megbontása, jó labdakezelésével és gyors első lépésével nehezen tudnak mit kezdeni a védői, védjegyévé váltak a leütésből dobott tempói, ráadásul középtávolról, a gyűrű közeléből és kifejezetten messziről is bőszen próbálkozik – képes tehát megteremteni saját maga a helyzeteit, ami az NBA-ben kifejezetten nagy erénye lehet a jövőben. Védekezésben testi adottságait jól kihasználja, hosszú karjaival és robbanékonyságával jó védőnek számított eddigi pályafutása során, többször a labdás irányítót is rábízta aktuális csapata, egyetemi mérkőzései alatt is észrevehető volt az a nagy energia, amit a pálya mindkét oldalán mozgósított. 

Hiányosságként egyértelműen az róható fel neki, hogy túlságosan egydimenziós játékos. Bár kombóhátvédnek titulálják (irányítóként és dobóhátvédként is bevethető), de egyelőre játékszervezési képességei nincsenek olyan szinten, hogy irányítóként számíthasson rá egy NBA-csapat, az idei NCAA-szezonban is csak csupán 1,7 gólpasszt átlagolt ugyanennyi eladott labdával. Smith egy tipikus volumendobó, azonban a dobáskiválasztása hagyott némi kívánnivalót maga után az előző idényben, mezőnyből alig 38%-kal célzott, sokszor egyensúly és ritmus nélkül állt bele dobásokba. Ahogyan látható az összefoglalóiból, magabiztosan és bátran dobja rá a triplákat, azonban a kinti dobások konzisztenciájában is fejlődnie kell, jobb napjain képes bármit bedobni, de a 33%-os dobásmutatója az előző szezonból még a legjobb jóindulattal is csak átlagosnak mondható. Talán a hosszú sérülése miatt is volt kevésbé sokoldalú, ezt valószínűleg a csapatok is számításba veszik majd, de a repertoárján mindenképpen bővítenie kell a jövőben. 

A potenciálja miatt egyelőre a lottery mezőnybe várható, de nem elképzelhetetlen, hogy az első kör harmadik harmadában kerül kiválasztásra – összességében agresszivitásával és gyorsaságával jól illene egy gyors kosárlabdát játszó csapatba, ez az érv várhatóan sokat fog nyomni a latba a kiválasztásakor.

Gradey Dick

Magasság, súly, születési év: 200 cm/94 kg/2003
Várható drafthely: Top 10-Top 15
Hasonmás: Gordon Hayward, Reggie Miller

Dick már a középiskolában is egy termelékeny játékos volt, húszpontos átlagait a Kansas, az Iowa State és a Baylor egyetemei is ösztöndíjjal jutalmazták volna, végül választása a Kansasre esett, így tulajdonképpen hazai környezetben tudta folytatni egyetemi karrierjét. A Jayhawks-ban már az első mérkőzésén 23 pontig jutott, végül újoncszezonját 14 pontos, 5 lepattanós és 2 gólpasszos átlagokkal fejezte be. A játékosmegfigyelők elsősorban kiemelkedő triplázásra lettek figyelmesek, Dick 40% fölötti kinti dobóhatékonysága az NCAA legjobbjai közé emelte őt, amire az NBA-ben is bátran alapozhat. Érdekesség, hogy a 2021-es debreceni rendezésű 3x3 U18 világbajokságon az Egyesült Államok színeiben nyert aranyérmet.

Kinti dobásaiba mindig nagyon stabilan áll bele, magas súlypontemelkedésével pedig tovább tudja növelni hatékonyságát a hárompontos vonalon túlról. Azonban fontos kiemelni, hogy nem csak egy spot-up shooterről beszélünk: jól mozog labda nélkül és mivel távolról is veszélyes, így jól lehet használni floor spacing cáljából is – ráadásul az egyetemen is többször láthattuk alapvonali befutóként ziccerezni, érdemes tehát rá odafigyelni a sarokban, akár mint dobó, akár mint befutó. A scoutok az utóbbi időben észrevették, hogy Dick egyre többet és egyre gyakrabban vállalja fel a kontaktokat, ez az amerikai források szerint egy nagy fejlődés az ő játékában, amire tovább is lehet majd építeni. A labdajáratásoknak is szerves része tud lenni, nem ragad sokáig a kezében a labda, gyorsan hoz döntéseket akár dobásról, akár továbbpasszról és a védelem megmozgatásáról legyen szó, itt különösen jónak néz ki a meccsenként 1,3 eladott labdája, ami egy elsőéves egyetemistától kifejezetten hízelgő statisztika. Sokoldalúságát mutatja, hogy small ball felállásokban is használható alsó posztokon, hiszen jól helyezkedik a lepattanóknál és meccsenként szerzett másfél labdájával a védekezésben is fontos szerepet tud kapni.

Érdemes azonban kiemelni, hogy NBA-szinten nem rendelkezik a szükséges fizikai adottságokkal, gyorsasága és robbanékonysága sem a játékának elsődleges erénye. Éppen ezért könnyen lehet, hogy hiába beszélük az egyetemi bajnokság egyik legforróbb kezű kinti dobójáról, az előzőekből fakadó hiányosságok védekezésben egyelőre kiütközhetnek. Mindenképpen szükség lesz a kondijának javításának, erősödnie kell ahhoz, hogy a zárásokon és a komolyabb testi kontaktokon ne akadjon majd fent az profik között. Ha ezekben a következő években előrébb tudna lépni, akkor könnyen lehet, hogy szinte bármelyik csapatban egy megbízható 3&D játékos tudna lenni.

Kobe Bufkin

Magasság, súly, születési év: 195 cm/84 kg/2003
Várható drafthely: Top 20-Top 25
Hasonmás: Jordan Poole

Kobe Bufkin idén a második évét töltötte a Michigan State csapatánál, ahol egy hatalmas szerep-és teljesítménynövekedésnek volt alanya. Míg elsőévesként a 2021-22-es szezonban a neki jutó alig 10 perc játékidő alatt 3 pontot és 1 lepattanót tudott összehozni meccsenként, addig a második szezonjára már csapata meghatározó játékosa tudott lenni. Szerepe elsősorban Eli Brooks, DeVante' Jones és Frenkie Collins távozása miatt növekedett meg, ő pedig gondoskodott arról, hogy igazi áttörés legyen számára ez az idény. Az idei szezonban 33 perc alatt már közel 50%-kal szerzett meccsenként 14 pontot, emellé pedig leszedett 4,5 lepattanót is – gyakorlatilag bejátszotta magát az idei NBA draft első körébe.

Játékstílusa abszolút NBA-kompatibilis, jó fizikális képességek, gyorsaság és robbanékonyság jellemzi. Érdemes kiemelni, hogy a dobásmutatói jelentősen megemelkedtek a másodévére: míg újoncként alig 20%-kal célzott távolról, addig idén már a 35%-ot súrolta a triplamutatója, ráadásul magabiztosan emelte rá ezeket had-offokból, labdaleütésekből vagy mozgásból, üres területről is, ez mindenképpen passzol az NBA-trendjeihez, ennek ligába építésével aligha lesz gondja. A kinti eredményessége mellett a kétpontosok területéről is kifejezetten hatékony, az előző évadban a festékből és középtávolról 56%-kal dobott Bufkin, repertoárjában pedig a floaterek mellett leginkább az olyan agresszív betörések szerepelnek, melyeket úgy is meg tud oldani, hogy a levegőben a védők kezeit kerüli ki a labdával. Bár meglehetősen ritkán vezényel támadásokat irányítóként, de az előző szezonban 3 gólpassza így is összejött, játékszervezésben keveset láttuk, de akár az is testhezálló lehet számára a jövőben a nagyok között. 

Bár a százalékai nem rosszak, de egyelőre még nem tud konzisztens lenni a kinti dobásait illetően, ebben szerepet játszik az is, hogy jóval a hármasvonal mögül is gondolkodás nélkül elereszti a triplát, nem biztos, hogy mindig a legmegfelelőbb opciót választja ezekben a helyzetekben. A mai NBA-ben azonban látjuk, hogy van ennek létjogosultsága, majd bizonyítania kell, hogy fenntartható módon tudja a messzi kísérleteket is elvállalni. Negatívumként lehet kiemelni, hogy a támadásoknál túl sokszor üti le a labdát és hajlamos rossz dobásokba belekergetni magát, védekezésben pedig hiába van közel másfél labdaszerzése, de a labdalopást túl sokszor kockáztatja, ezzel amellett, hogy feleslegesen gyűjt be faultokat, a helyéről kimozogva könnyebben sebezhetővé válik az egy-egyek során. Talán még nem NBA-ready-ként érkezik meg a ligába, de mindenképpen kompatibilis a játékstílusa a ligáéval, pár hónap alatt felveheti a ritmust és belerázódhat a felnőttek játékába, láttuk már ilyenre több példát is a közelmúltban.

Keyonte George

Magasság, súly, születési év:  193 cm/84 kg/2003
Várható drafthely: Top 15-Top 25
Hasonmás: D’Angelo Russell, Markelle Fultz

Keyonte George 25 pontos középiskolai játékosként került a Baylor egyetemi csapatához, de a Texas, a Texas Techs, a Kansas és a Kentucky is ösztöndíjjal jutalmazta volna. George elősorban támadásban hordoz nagy potenciált, az eddigi egyetlen egyetemi szezonjában 15 pont fölött átlagolt. Egy gyors, agresszív, egy-egyezni is remekül képes játékosról beszélünk, aki hezitálás nélkül használja ki, ha számára kedvező matchup alakul ki. Dobása helyett elsősorban a lábmunkáját, labdaügyességét és labdakezelési képességeit érdemes kiemelni, kiszámíthatatlanságát kihasználva isolation játékokból a gyűrűt támadva képes saját magát helyzetbe hozni. Ettől függetlenül ígéretesek a tempói is, leginkább labdaleütésből szeret dolgozni, játékát folyékonyság és felszabadultság jellemzi. Testi adottságait (főleg izomzatát, mintsem magasságát) kihasználva jellemzően keresi a kontaktokat, a Baylor előző évében meccsenként 4,5 büntetőkísérletet számlált, melyekből 80% körül célzott.

Nem szól azonban mellette a 37,6%-os mezőnymutatója, ami elsősorban a rossz dobáskiválasztást jelzi, illetve a triplavonalról is maximum átlagosnak tekinthető a 34%-os hatékonysága, ezt azonban nagyszámú kísérletszámokkal tudta hozni, az előző szezonban átlagban hét triplakísérlete volt mérkőzésenként – bőszen próbálkozik tehát, még akkor is, ha láthatóan nem ez a játékának a legnagyobb erénye, inkább streaky dobóról beszélünk, mintsem kiegyensúlyozott kinti scorerről. Atletikussága nem emelkedik az átlag fölé, leginkább elit labdavezetéssel veri meg az emberét, mintsem villámgyors első lépésével. A gyűrű felett is kevesebbet dolgozik, elsősorban egyéni isolation képességeire és kreativitására alapozza a játékát. Az előző szezonban nem nézett ki jól a negatív AST-TO aránya (2,8-2,9), ami nem éppen ideális egy olyan játékosnál, akit játékstílusa miatt akár irányítóként is hosszú percekig használhat csapata. Védekezésben nem ő lesz az a játékos, akit a periméteren jolly jokerként vet be leendő csapata, nem jellemzi túl sok labdaszerzés és blokk a játékát, de emberének lendületét képes megtörni, lelassítani, és a gyenge oldali besegítései is jól időzítettek. A tempóin és kinti dobásain még van mit javítania, de isolation játéka már most NBA-ready lehet, így nagy prospectnek számít a drafton. Az elemzések szerint a lottery végén várható, hogy elkel.

 

Jordan Hawkins 

Magasság, súly, születési év:  192 cm/84 kg/2002
Várható drafthely: Top 20-Top 30
Hasonmás: Anfernee Simons

Hawkins az idei draftosztály egyik legjobb és legmagabiztosabb kinti dobója, 38%-os triplamutatója már elitnek számított az NCAA-ben, az egyetemi bajnokságban két szezont töltött el a UConn színeiben, amellyel legutóbb NCAA bajnoki címig menetelt. Repertoárjában megjelenik minden, ami a mai modern NBA elit tripladobójának ismérve: ritmusból, lendületből, leütésből és gyorsindításokból futtából is eredményes tudott lenni az elmúlt években, egyértelműen erre húzhatja fel majd leendő NBA-karrierjét is. Az előző szezonjában másodévesként 16 pontos átlagot tudott felmutatni az NCAA-ben, pontjait elsősorban távoli dobásokból és gyors labdaleütésekből szerzi. Fontos kiemelni, hogy amellett, hogy rendkívül veszélyesnek számít messziről, képes hatékonyan támadni a gyűrűt is, gyors első lépésével és ügyes lábmunkájával könnyen a festékbe tud kerülni és a gyűrű közelről befejezni, főleg, ha szoros emberfogást kap a periméteren. Különösen nagy veszélyt jelenthet a gyorsindításoknál, atletikusságát és gyorsaságát kihasználva a UConn-ban is rendre gyors kosarakat tudott szerezni. Posztjának jobb védői közé tartozott, 19 blokkot osztott ki az előző szezonban, nem csak a gyűrű felé behúzódva, de perimétervédőként is az ellenfelek arcában tudott maradni. Csapatában fontos kinti védőnek számított, hiszen gyors lábmunkájával rendre nyomást tudott gyakorolni az ellenfelek irányítóira, ezzel több eladott labdába is belehajszolva őket.

Bár Hawkins játékának fontos elemei a távoli dobások, és hiába célzott közel 40%-kal a tripláról, egyelőre nem nevezhető megbízható dobónak mezőnyből, az legutóbbi szezonjában kereken 40%-kal dobott, de karrierszinten is csak 39%-nál áll – ezt jóval feljebb kell húznia az NBA-ben, ha a saját stílusát szeretné hozni a profik között. A játékosmegfigyelők szerint jóval többet kellene a gyűrűhöz odaérnie, hiszen kimagasló rugókkal és robbanékonysággal rendelkezik, sokszor azonban túlságosan bízik a tempóiban, ezek hatékonyságát elnézve nem feltétlenül joggal. Labdavezetési és -kezelési képességei legfeljebb közepesnek minősülnek, ezt mutatja, hogy mindkét NCAA-ben eltöltött szezonját negatív gólpassz/eladott labda aránnyal zárta, összességében egy gólpasszára 1,2 elszórt labda jut az elmúlt két éve alatt. Amin még mindenképpen érdemes lenne dolgoznia, az a gyengébbik keze, jellemzően túlságosan is jobb kézzel dominál, így könnyen válik kiszámíthatóbbá is. A bal kezes befejezéseit fejlesztve a gyűrű közeli mezőnyhatékonysága is jelentősen növelhető lenne, ez eddig jelenleg egy nem túl acélos, 45%-os hatékonysággal dobja a kétpontosokat. Védekezésében bár kiemeltük agresszivitását és adottságainak kihasználását, de érdemes kiemelni az ellenoldalt is: könnyen faultgondokba lehet hajszolni, ezt mutatja meccsenként beütött 2,3 személyi hibája is az elmúlt szezonjából, így az idény végére már inkább besegítő védőként számított rá csapata. 

Összességében az eddigiek alapján azt mondhatjuk, hogy kifejezetten látványos és szórakoztató játékkal rendelkezik, aki tempót, agresszivitást és kinti dobásokat hozhat leendő csapatának – várhatóan az első kör közepén-végén számíthatunk a kiválasztására.

Amari Bailey

Magasság, súly, születési év:  191 cm/84 kg/2004
Várható drafthely: Top 25-Top 30
Hasonmás: jobban dobó Alex Caruso, magasabb Avery Bradley

A New Orleans-i születésű Amari Bailey már középiskolába is Los Angelesbe járt, ahonnan sokoldalú játékával rögtön felhívta magára a játékosmegfigyelők figyelmét. Sportcsaládból származik, édesapja, Aaron korábbi NFL-játékosként volt ismert. Bailey mindenféle listán a legjobbak között volt rangsorolva a korosztályában, harmadik középiskolás évében már 30 pont és 10 lepattanó környékén átlagolt, azonban végzősként egy komolyabb sérülést szedett össze, emiatt pedig az AAU tornát is ki kellett hagynia. Ennek ellenére azonban ösztöndíjat kapott a UCLA Bruins egyetemi csapatától, ahol rögtön fontos szereplővé vált. Az első és eddigi egyetlen egyetemi szezonját 11 pontos, 4 lepattanós és 3 gólpasszos átlaggal zárta, csapata fontos játékosaként a Sweet 16-be vezette az Bruinst, ahol már pontszerzésben és játékszervezésben is nagyobb szerepet vállalt.

Bailey sokoldalú játékosként ismert az egyetemi közegben, támadásban és védekezésben is abszolút előlépett, a pálya mindkét oldalán csapata húzóembere volt, labdával a kezében vagy labda nélkül egyaránt. Testi adottságait remekül kihasználja, jól tudja fedezni a labdát és hirtelen sebességváltásaival abszolút kontroll alatt tartja a támadásokat. Komfortosan mozog a zárásokban, keresi a kontaktokat, gyors lábmunka és robbanékony első lépés jellemzi, ráadásul az idei draftosztály egyik legjobb középtávoli dobójának is tartják. Az első egyetemi szezonját közel 50%-os mezőnyözéssel zárta, kifejezetten szereti a középtávoli pull-up tempókat, de a triplavonalon is komfortosan érzi magát, a szezont 39%-os kinti hatékonysággal zárta, scoring terén nála kevesebb játékosnak szélesebb körű a repertoárja. Nagy egyetértés övezi azt a tényt is, hogy védekezésben az elitben van, a UCLA-ben Jaylen Clark súlyos sérülését követően rendszeresen rábízták az ellenfél legjobb bedobóit. Gyors lábmunkájával és ideális testfelépítésével képes az előtte álló védők előtt maradni és nehéz dobásokra kényszeríteni őket, védőmunkáját dicséri az átlagban bemutatott 1,1 labdaszerzése is.

Negatívumként az emelhető ki, hogy szervezőkészségében eleinte többet láttak az egyetemi scoutok, ezt végül two-way játékossá érésével kompenzálni tudta, de jóval kevesebbet volt a kezében a labda az előző szezonban, mint arra sokan számítottak. Van még hová fejlődnie a gólpassz/eladott labda mutatókban, 2,2 asszisztjára idén 2,4 elszórt labda jutott – ez nem túl ideális arány, érdemes lesz majd a döntéshozatalaira is nagyobb figyelmet fordítania, ráadásul a jelentésekben azt is lehet olvasni, hogy egyelőre kevésbé olvassa hatékonyan a besegítő védekezést és a csapdázásokat. Bár játékának legfőbb erőnye a hatékonyság, de dobótechnikája nem biztos, hogy megállja a helyét az NBA-ben, nagyobb súlypontemelkedés és gyorsabb dobás fog kelleni tőle a fizikálisabb védők ellen, hogy a „nagyok” között is megtartsa elit százalékait. Közel 40%-os triplázására egyértelműen lehetne építeni, azonban jóval nagyobb volumenben kell ezeket elvállalnia: ezt a százalékot alig 2 ráemelt hármasból hozta össze, sokszor nem bízik magában és leadja az üres dobóhelyzeteket is, ezen a mai NBA-ben mindenképpen változtatnia kell. 

Mindent egybe véve hiába tartják az egyetemi mezőny egyik legsokoldalúbb játékosának, egyelőre még nem garancia, hogy ez az NBA-ben is így marad, hiányosságai éppen olyan területeken fedezhetők fel, amik a modern kosárlabda elengedhetetlen elemei. Várhatóan az első kör végén viszi el valamelyik csapat, az upside-ja viszont kecsegtető, bőven benne van a steal lehetősége is.

Brandin Podziemski

Magasság, súly, születési év:  196 cm/93 kg/2003
Várható drafthely: Top 25-Top 35
Hasonmás: Tyrese Maxey

Két év alatt két egyetemi csapatban is megfordult, előbb az Illinois, a legutóbbi szezonban pedig a Santa Clara csapatát erősítette. Míg előbbiben mind a 16 mérkőzésen a kispadról szállt be és mindössze csak másfél pontos átlagot sikerült jegyeznie, addig a Santa Clara Broncosnál rögtön kezdő kettessé lépett elő, amit igyekezett meg is hálálni: már a szezonnyitón 30 ponttal jelentkezett, majd a következő pályára lépésekor egy 34 pontos, 11 lepattanós dupla-dupla következett. Végül a szezont 20 ponttal, 9 lepattanóval és 4 gólpasszal zárta, mellyel megérdemelten kapta meg a Nyugati Konferencia legjobbjának járó díjat (a gonzagai Drew Timme-vel megosztva).

Legnagyobb erénye egyértelműen a hatékonysága, különösen távolról eredményes, de gyakorlatilag a pálya bármely részéről konstans veszélyt jelentenek a dobásai az ellenfél gyűrűjére. Bár hivatalosan a dobóhátvédek (azaz a kettesek) között szerepel, de tipikus kombóhátvédnek minősül, akire nyugodt szívvel rá lehet bízni a labdafelhozatalt és az irányítást is, a látása, helyzetfelismerése, kreativitása és passzkészsége akár idővel irányítót is faraghat belőle az NBA-ben. A tavalyi szezonban 44%-os triplázása abszolút a legforróbb kezű potenciális elsőkörösök közé emelte, ezt ráadásul volumenből sikerült elérnie, közel hat triplát eresztett rá a másodéve alatt – ennek fényében különösen nagy teljesítmény a kinti hatékonysága, ami minden bizonnyal a csapatok radarján is felkiáltójelesen szerepel. Azonban az ő esetében jóval többről beszélünk, mint egy egyszerű spot-up dobó: labdabiztonságával és képzett lábmunkájával bátran vállalja az egy-egyeket is, remekül olvassa a védekezést és erre gyorsan képes egyénileg reagálni – így több esetben is meg tudja bontani a védelmet és támadni a gyűrűt vagy kiosztani és üres dobóhelyzeteket kreálni a társaknak.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy fizikai adottságai egyelőre messze nem nevezhetők NBA-kompatibilisnek, gyorsasága és atletikussága sem emeli ki őt az idei draftmezőnyből. Kérdőjeleket vethet fel, hogy vajon miért nem tudta megvetni lábát az Illinois-ban, és miért csak 4 percet kapott átlagban az első egyetemi évében. Éppen ezért a kritikusok a másodéves áttörése ellenére is kételkednek abban, hogy egy nagyobb színvonalú, versenyképesebb közegben képes lesz maradandót alkotni. Fizikai adottságai miatt a védőoldalon is akadnak hiányosságai, legfeljebb is csak átlagosnak nevezhető karfesztávjával és magasságával nem képes ellensúlyozni a robbanékonyságának és atletikusságának hiányát, így egy támadható pont lehet majd védekezésben. Ezt az elmúlt szezonban bőven tudta kompenzálni a túloldalon, kérdés, hogy hatékonyságai meg tudnak-e maradni hasonló szinten az NBA-ben is. Egyelőre kérdőjeles az is, hogy labda nélküli mozgásaival mennyire tudja majd csapata játékát javítani, ez egyáltalán nem volt jellemző az egyetemi karrierjében, illetve az is bizonytalan, hogy mekkora impactet tud nyújtani abban az esetben, ha nem ő lesz leendő csapatának az elsőszámú labdakezelője – erre viszonylag nagy esély van, mivel az optimista becslések miatt valahová az első kör végére várható a kiválasztása.

Marcus Sasser

Magasság, súly, születési év:  188cm/88 kg/2000
Várható drafthely: Top 30-Top 40
Hasonmás: jobban védekező, houstoni James Harden

Marcus Sasser négy, Houstonban eltöltött egyetemi év után jelentkezett a draftra, így tehát a lehető legtöbb időt töltötte el az NCAA-ben, ami mindenképp előnyére tud válni a profik között is. Bár az alacsonyabb játékosok közé sorolható, de alacsonyan tartott súlypontjával, gyorsaságával, agilitásával és átlagon felüli lábmunkájával ezt képes kompenzálni. Játéka leginkább a távoli dobásokra épül, az egyetemi éveiben minden szezon legalább dobásainak kétharmada érkezett a periméterről, Sasser az újoncidényét kivéve minden évben legalább 7 triplát engedett rá mérkőzésenként. Ezekből nem is dolgozik rosszul, a harmadéves 44%-át idén egy 38,5%-os hatékonyság követte, megbízható és bátran vállalkozó kinti dobóról beszélünk tehát. Fontos kiemelni, hogy szívesen engedi el „NBA-távolságból” is a dobásait, ilyen szempontból abszolút készen áll a ligára. Bár elsődleges labdavezetőként ritkán számol vele a csapata, szinte minden szezonban közel kétszer annyi gólpassza volt, mint eladott labdája, ami jól mutatja, hogy mennyire magabiztos a labdakezelése, ebben persze az is nagy szerepet játszik, hogy relatíve valamivel alacsonyabb az átlagnál, így a labdaleütései is jóval alacsonyabban történnek. Betöréseinél kifejezetten jól használja testét és gyors ritmusváltásokkal könnyen meg tudja veri védőjét. Az előző szezonjaiban a Houston gyorsindításaiban is fontos szerepe volt, elsősorban labda nélküli fenyegetést jelent a rendezetlen védekezésre – mivel az üres triplái életveszélyesek, ezért szét tudja húzni a pályát a leindításoknál is. Magassága ellenére jó védőnek számított csapatában, gyors lábmunkája és testéhez viszonyítva hosszú karjai az előző szezonban 1,6 labdaszerzést eredményeztek, de volt idény, amikor több, mint két labdát is ellopott meccsenként – ezek leginkább zárásokon való jó átmenetéből és a passzsávok szemfüles lezárásából adódnak.

Legnagyobb hátránya egyértelműen fizikumából származik, bár gyors lábmunkájával könnyen helyzeti előnybe tud kerülni védője előtt, és relatíve hosszú karjai is segítik védekezésben, de magassága és testfelépítése nem mondható túl ideálisnak a pozíciójában. Talán éppen ezért is jellemző rá, hogy túlnyomórészt tempókból és üres dobásokból szerzi pontjainak nagy részét, ritkán támadja a gyűrűt, hiszen még ha emberét meg is tudja verni, de a festékben magasodó centerek ellen egyelőre szerény eszköztárat tud felmutatni. Sokkal inkább pontszerzőnek, mintsem szervezőnek mondanánk, legutóbbi szezonjában 17 pontja mellett csupán 3 gólpasszt átlagolt, igaz, eladott labdáinak száma alig éri el a másfelet. Ha másodlagos irányítóként szerepelt a pályán, akkor sem szervezőkészségét mutatta meg, inkább a kapott zárásokból próbálta megtalálni a saját üres/kevésbé védett dobóhelyzeteit. Négyéves egyetemi pályája alatt 11 rádobása volt mérkőzésenként, és bár a triplája kiemelkedő volt szinte minden szezonban, mezőnyből csak átlagosan teljesített, a legjobb évében idén alig 44%-ot tudott elérni, de négy éve alatt is összességében csak 40%-kal céloz mezőnyből. Próbálkozik tehát, de egyelőre nem tud kiegyensúlyozott lenni, ehhez talán köze lehet annak is, hogy az elmúlt időszakban több periódust is ki kellett hagyni különféle sérülések miatt. Az előzetes várakozások szerint nagy eséllyel a második kör elején kelhet el, de arra is van esély, hogy egy olyan playoff-csapat, amelyben kapóra jönne az átlagon felüli kinti dobása, a védekezése és a négyéves egyetemi tapasztalata az első kör végén ellopja.