Dupla vagy semmi Dallasban és New Yorkban is

Csütörtök este robbant a bomba, Kristaps Porzingist a Dallas Maverickshez cserélte a New York Knicks. Eleinte úgy tűnt, hogy a texasi együttes kirabolta a Knickst, és ez még most is könnyedén elképzelhető, de sok minden árnyalja a képet mindkét oldalról.

Megvan a Dallas alapja a következő 10 évre, de miből lesz mellettük csapat?

Porzingis egy teljes éve nem lépett pályára ACL-szakadása miatt, és nagyon úgy tűnik, hogy ebben az idényben már nem is fog játszani - a Dallas tulajdonosa, Mark Cuban legalábbis így számol. Ettől függetlenül szerintem nem lesz gond az egészségi állapotával, a mai orvostudománynak egy ACL-szakadás ha nem is könnyen, de bőven megoldható feladat - nagyon sokan szenvednek hasonló sérülést, és gyakorlatilag kivétel nélkül mindenki fel tud épülni, hozni tudja korábbi formáját, ha nem jobbat.

Felmerült az is, hogy Porzingis a QO-t írja alá idén nyáron, márpedig így jövő nyáron oda igazolhat, ahova szeretne, ez pedig veszélyforrás. Ez sem tűnik azonban problémának: egy legendától, az egyik példaképétől, Dirk Nowitzkitől tanulhat (ha a német visszavonul is majdnem biztos, hogy valamilyen formában marad a csapat környékén, a tapasztalata aranyat érhet a hasonló játékkal bíró lett számára), Luka Doncic-csal pedig kifejezetten jó kapcsolatot ápol. Ez az, ami a Knicksnél egyáltalán nem volt meg nála: sem az a veterán, akit követhet, sem az a hasonló (vagy jobb) fiatal, akivel szétszedhet bármelyik NBA csapatot, és akivel együtt fejlődhet.

A Doncic-Porzingis kapcsolat ugyanis a liga legveszélyesebb támadófegyvere lehet a következő években. Egyik játékos sem az atletikusságáról híres, viszont mindketten kiemelkedő játékintelligenciával rendelkeznek, jól dobnak kintről, úgyhogy elzárás-leválás játékból befelé és kifelé is életveszélyesek lesznek, ez borítékolható. Ha a lettet kicsit fel tudják erősíteni (nem is kell feltétlenül kigyúrni, csak hogy bírja a nagyobb terhelést, ezzel azért voltak gondjai New Yorkban), ötös poszton nyugodtan védekezhet a jelenlegi centerek ellen, támadásban pedig óriási helyet csinálhat majd a többiek számára, rá ki kell menni majd védekezni. A kérdés az, hogy kinek fog majd helyet csinálni.

A cserében ugyanis olyan játékosok nem nagyon érkeztek, akik papíron hűdenagyon jól illeszkednének emellé a páros mellé. Tim Hardaway Jr. az elmúlt években fejlődött, de védekezésben nem fog megállítani senkit, támadásban pedig inkább a saját helyzeteit csinálja meg, minthogy másokból éljen. Dallasban Doncic az első számú helyzetkreáló, THJ pedig borzasztóan hullámzó kinti dobó - nem is rossz, nem is kiemelkedő, de esélytelen előre megmondani, hogy adott napon mit fog produkálni. Courtney Lee már kifelé megy (valószínűleg megpróbálják majd elpasszolni), Trey Burke pedig egy szegény ember Dennis Smith Jr.-a, és már az eredetivel sem ment sokra a Mavs.

A maradók közül Harrison Barnes nem játszik rosszul (17.8 pont, 39% tripla), de 25 milliót keres még a következő idényben is (jó eséllyel nem lép ki szerződéséből), Dwight Powell pedig hasznos, de 10 milliót keres még jövőre is (nála sem valószínű, hogy kilép), Maxi Kleber ugyanezt megcsinálja 1.5 millióért is.

Ez a keret nyilván nem az, amit Donnie Nelson elképzelt a Doncic-Porzingis páros mellé, de Porzingis 17 millió dolláros cap holdjával 87 millió dolláron áll a Mavs a nyarat nézve, és a két zsenit (meg Klebert) leszámítva egyik játékosuk sem annyira jó, mint amennyit keres. Persze így is el lehet passzolni Barnesékat, csak borzasztó nehéz lesz, mert a New Yorkkal kötött tranzakcióban távozott egy 2021-es védetlen és egy 2023-as Top10 védett első körös pick is, de a Dallas 2019-es pickje sincs már a csapatnál, Top5 védettséggel Atlantában van, ez pedig duplán fájhat - ha idén nem megy át a draftjog Atlantába, a New York-i pickek is csúsznak egy-egy évet természetesen.

Egyrészt nincs édesítője a Mavsnek, amivel Barnesékat elpostázhatja, így kénytelen lesz abban bízni a texasi alakulat, hogy valaki hoppon marad a szabadügynököknél, de nagyon kell neki egy kiscsatár (Barnes talán legnagyobb értéke az lesz, hogy lejáró). Ebben az esetben el lehet postázni majd akár Barnest, akár Lee-t, ne adj' Isten még Hardaway-t is, de kérdés, hogy mire ez megtörténik, marad-e még ember a piacon (előbb valószínűleg mindenki a szabadügynökökre fog menni, csak azért kerülnek elő Barnesék B tervként), vagy ha hosszabb szerződésű, de jobb játékosra cserélik, akkor az ki lesz. Rettenetesen vékony jég ez, mert alapvetően egyik embernek sincs nagy csereértéke.

A másik gond az, hogy minden második évben jön majd csak új draftee, és ez borzasztó nagy luxus még akkor is, ha a két alap már megvan, amire a Mavs építkezni akar. A 2021-es védetlen pick különösen fájhat - védettség nélküli első körösöket a Baron Davis + 2011-es első körös (későbbi nevén Kyrie Irving) - Mo Williams + Jamario Moon csere óta nem nagyon adnak a csapatok, nem véletlenül. Két és fél évre előre nagyon nehéz tervezni, illetve pontosan felvázolni, hogy mi fog történni, mert rengeteg minden lehetséges. Sérülések, egy-egy gyengén sikerült igazolás, és az elképzelt terveknek lőttek. 2021-re vagy 2022-re pedig eltörölhetik a one-and-done szabályt is, úgyhogy a Dallas pont abból a draftból maradhat ki, amikor egyszerre eresztik rá a ligára a legjobb egyetemi játékosok mellett a legjobb középiskolásokat is.

Persze ez senkit nem fog érdekelni, ha a klub 2020 nyarára kitakarítja Hardaway szerződését, mindenki más lejár, és a rosteren csak a Doncic-Porzingis-idei Top5 picken húzott fiatal trió fogja várni azokat a szabadügynököket, akik érdemesnek találják ezt a magot, illetve a texasi adószabályokat arra, hogy ide szerződjenek - ebben az esetben például a pick rögtön nem fog annyit érni, mintha akadozik a Doncic-Porzingis páros körülötti keret felhúzása. Amennyire nem tartom reálisnak, hogy a Mavs idén nyáron be fog tudni vásárolni, annyira reálisnak tartom, hogy 2020 nyarán teszi meg ugyanezt.

Megvan a sapka alatti hely a Knicksnél, de miért igazolnak majd ide a sztárok?

A New York lényegében semmi mást nem csinált, mint kitakarította a sapka alatti helyét az idei nyárra, illetve megszerzett két olyan picket, amik egészen sokat is érhetnek, mire odajutunk. Az, hogy nem egy, hanem két első körös érkezett, illetve hogy védetlen és Top10 védett pickekről beszélünk, nagyban árnyalja az eleinte kialakult képet, hogy a Knicks butaságot csinált, a több kérdőjel azonban egyértelműen az ő oldalukon mutatkozik.

A Knicksnél ugyanis teljesen egyértelműen ebben a trióban reménykednek:

amely brutálisan néz ki, csak még egyik tagja sincs a Knicksben. 74.6 millió dollárnyi capspace-e lesz a New Yorknak a nyáron, ami elég a két sztár leigazolására, és jelenleg a legrosszabb mérleggel bír a csapat az egész ligában, de...

Zion Williamson ledraftolásához 1/1-nek kell lenni, márpedig a Tankathon kiválóan mutatja, hogy erre még a legrosszabb mérleggel is mindössze 14% esélye van a Knicksnek. 14%, tehát nem sokkal jobb az arány, mint 8 draftból 1. Átlagban 7-8 lottery-nként fogja nyerni a legrosszabb mérlegű csapat az 1/1-et (már amennyiben ez a rendszer sokáig marad), ez rettenetesen kis esély - és még akkor is az, ha csapatokra lebontva a legnagyobb sansz megvan, összességében azonban ez sem sok. Persze ez senkit nem érdekel, csak az a lényeg, hogy 2019-ben meglegyen az 1/1, de jól látszik, hogy Zionnal senki sem számolhat a lottery-ig.

Az is kérdés, és nem újkeletű, hogy minek igazolnának sztárok a Knickshez. A franchise múltja és New York jó érv lenne, de ez az elmúlt évtizedekben is kevés volt. Az új vezetőség sokkal normálisabbnak tűnik egyelőre, mint a korábbiak (leszámítva Donnie Walsh-ot), de Steve Mills és Scott Perry sem bizonyítottak eddig semmit csapatépítés terén, csak romboltak - igaz, azt jól oldották meg -, a tulajdonos pedig továbbra is az a James Dolan, akinél nem sok sötétebb tulaj van az NBA-ben, pedig a verseny nem kicsi...

Az ígéretes fiatal maggal sem áll túl jól a Knicks, hiszen Frank Ntilikina, Kevin Knox, Dennis Smith Jr. és Mitchell Robinson a felhozatal, míg jó kiegészítőből Lance Thomast és Allonzo Triert tudja felmutatni Davis Fizdale csapata. Miért ne szerződne akkor a két sztár a Los Angeles Clippershez, ahol a Shai Gilgeous-Alexander, Lou Williams, Montrezl Harrell mag van (Danilo Gallinari elcserélése esetén), a kártyákat pedig Jerry West keveri, vagy adott esetben a város túloldalára, a Brooklyn Netshez, ahol épp azt mutatják be, hogyan kell sz*rból várat építeni...

Azt értem, hogy Porzingistől miért szabadult meg a Knicks. Amellett, hogy így tudta kitakarítani a csapat THJ és Lee szerződését, a lett egészen sokat elégedetlenkedett ahhoz képest, hogy csak két és fél évet játszott a klubnál, azt sem végig - voltak egészségügyi problémái az ACL-szakadás előtt is. Itt nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza, hiszen a Knicks tényleg nem volt jó, de ha Porzingis bevethető lett volna, akkor lehet, hogy a szereplés is jobban alakult volna. Az viszont megint egy érthetetlen dolog, hogy miért nem várt a cserével Mills, mikor a hírek szerint legalább 5 csapat bejelentkezett a lettért.

Teljesen életszerűtlen, hogy a Dallas azt mondta, "most vagy soha, holnap már nem adok ennyit", akkor pedig elemi butaság volt azelőtt lépni, mielőtt bejött volna a többi ajánlat. Ki tudja, talán Smith-nél használhatóbb ember is akadt volna valamelyikben... Az igaz, hogy a két kapott draftjog még akkor is erős, ha jövőbeli pickekről beszélünk, és ilyen védettségű pickeket más csapatok jó eséllyel nem adtak volna fel úgy, hogy közben átvesznek minden hosszabb szerződést. De ezt már soha nem fogjuk megtudni, mert a Knicks a Porzingisszel tartott 5 perces meeting után fél órával már meg is csinálta a cserét.

Egyáltalán nem kizárt, hogy a magát a Golden State-nél agyonnyerő, de a szupercsapatba igazolás miatt rengeteg savat kapó Durant, vagy a teljesen elveszettnek tűnő, lényegében minden nap elégedetlenkedő Irving úgy gondolja, össze kell állni. Az a nagyon necces, hogy ezt miért éppen a Knicksnél tennék meg - vagy ha nem ők, akkor Kemba Walker, Jimmy Butler, Kawhi Leonard és a többiek. A válasz könnyen lehet éppen Zion Williamson, aki azonban kerülhet még adott esetben Dallasba is...