Forró Kézzel: A Portland kezében a Lakers sorsa

A Portland (és a nyugati élmezőny) kezében a Lakers sorsa

Bár Anthony Davisék ma hajnalban nagy nehézségek árán legyűrték a Knickset, ezzel is csak életben tartották a reményeiket, továbbra is play-in helyen állnak. Vessünk egy pillantást a nyugati 5-7. helyekre:

5. Trail Blazers 40-29
6. Mavericks 40-29
7. Lakers 39-30

A Mavericks “idegen test” ebben az egyenletben, mivel az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a Délnyugati Divízió legjobb csapatáról beszélünk - a divíziógyőzelem automatikus részvételt jelent a playoffban, álljon bárhol az adott csapat. A Dallas mérlegének akkor lehetne jelentősége, ha hármas holtverseny alakulna ki, de az egymás elleni eredmények úgy alakultak, hogy ez a Lakers sorsát nem befolyásolja. Az egymás elleni eredményekben ugyanis a Lakers minden felállásban veszít: a Portland és a Dallas ellen is egyszer győztek, kétszer kikaptak.

Innentől kezdve egyetlen esélyük marad az automatikus playoffot érő helyekre, ha legalább egy meccsel megelőzik a Portlandet - azaz a hátralévő három-három meccsen kettővel többször nyernek.

Portland:

május 13. Utah idegenben
május 14. Phoenix idegenben (back-to-back)
május 16. Denver otthon

Los Angeles:

május 13. Houston otthon
május 15. Indiana idegenben
május 16. New Orleans idegenben

A Portland helyzete tűnik rosszabbnak, mert a biztos playoffhoz háromból kettőt minimum meg kell nyernie, de a nyugati Top4-ből három csapat lesz az ellenfele, ráadásul a Jazz-Suns back-to-back. Itt legalább az egyiket meg kell csípniük. A Jazznek nagyon kell a győzelem, mert ha kikapnak, magukra húzzák a Sunst és ott az egymás elleniek a Phoenixnek kedveznek, míg a Suns az utolsó három játéknapon pályára fog lépni, 14-én a Portland ellen kezdenek, ott nem valószínű, hogy pihentetnek, mert nekik még a Clippers ellenében be kell biztosítaniuk a nyugati második helyet is. A Nuggets ellen már gond nélkül összejöhet a siker, mert a Clippersnek annyira könnyű a sorsolása, hogy a Denver nem nagyon tud már addigra elmozdulni a 4. helyről.

Az apróbetűs részben azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Jazz és/vagy a Suns azért is hajthat a Portland ellen, hogy Lillardékat tolják le a play-in helyekre, így elkerülnek egy esetleges címvédő elleni első körös párharcot, egyúttal odalökik Jameséket a Clippersnek vagy a Nuggetsnak. Vagy gondolkodhatnak úgy is, hogy egy play-inben elfáradt, összeszokottságtól messze lévő Lakers ideális elsőkörös ellenfél lehet, már ha egyáltalán túljut az “osztályozón”. Mindkettőben lehet ráció, de valószínűleg nem a taktikázásról fog szólni a történet. 

A Lakersnek legalább kettőt kell nyernie a matematikai esélyhez, de reálisan nézve (a Portland legalább egy meccset nyer)  mind a hármat be kellene húznia. A Rockets ellen kötelező a győzelem, ha azt bukják, akár ki is lehet ültetni mindenkit/perclimitre tenni és készülni a play-inre. Egy nap pihenő után mennek Indianába, ahol a Pacers ellen is esélyesek - a hazaiak egy otthoni, Bucks elleni back-to-backből érkeznek, de ha ott pihentetnek is, akkor is inkább lelkesek, mint jók, rengeteg sérültjük van. A Pelicans elleni back-to-back sem megoldhatatlan, mivel addig a NOP játszik a Dallasszal és a Warriorsszal, és jó eséllyel addigra a maradék halovány play-in esélyeit is elveszti. 

 

Rákapcsoltak a Warriors kiegészítői

Stephen Curry továbbra is eszeveszett tempóban termeli a pontokat, ugyanakkor az elmúlt 7 meccsen nemcsak neki köszönhető a Warriors 6-1-es mérlege, hanem annak is, hogy többen is rákapcsoltak. Draymond Green közel tripla-duplát átlagol ebben az időszakban, 9,9 pont mellett 9,4 lepattanót és 10,7 gólpasszt is hozzátett meccsenként ehhez a meneteléshez, míg Juan Toscano-Anderson a kispadról beszállva csinálja kicsiben ugyanazt, mint Green: ő 7,7 pontot, 6,7 lepattanót és 5,1 gólpasszt átlagol a 6-1-es futás során. Andrew Wiggins 22,9 pontos átlaga is szép, főleg ahhoz mérten, hogy korábban csak 18,1-et hozott, de a valódi extrát Jordan Poole és Mychal Mulder hozzák: előbbi 15,3, utóbbi 11,1 pontot átlagol, míg korábban Poole 10,8, Mulder 4,5 pontot tett hozzá. Mindketten hoztak korábban is jó meccseket, akadtak már jobb periódusaik, míg máskor az is rontotta az átlagukat, hogy csak pár percekre kerültek pályára, de a Warriors számára nagyon fontos, hogy jelenleg ők is a szebbik arcukat mutatják.

 

Evan Fournier kezd magára találni

Nem indult könnyen Fournier számára a bostoni kaland, az első meccsén 0/10-es mezőnymutatóval nyitott, és amikor úgy tűnt, hogy kezdi megtalálni a helyét, levette a lábáról a koronavírus. A visszatérése után sem találta egyből a helyét, az első 5 meccsén 4,6 pontot átlagolt, miközben 21,6%-kal célzott mezőnyből, illetve a 4,2 ráemelt triplájának is csak 19%-a ért célba, illetve 1,8 gólpasszt osztott csak ki. Az azóta eltelt 5 meccsen kezdi megmutatni, hogy miért is szerezte meg őt a Celtics, ezeken a találkozókon 21,2 pontot és 5,2 gólpasszt átlagol, 62,1%-kal céloz mezőnyből, illetve 6,8 tripájának 61,8%-át váltja kosárra. A számai javulásában közrejátszott az is, hogy 8 perccel nőtt a játékideje, de ugyanúgy igaz az is, hogy szemmel láthatóan jobban érzi magát, kezd magára találni, így a Celtics legalább ennek örülhet, mert Fournier remeklése mellett is csak 1-4-es mérleget tudnak felmutatni az elmúlt napokban.

 

Bojan Bogdanovic előlépett

Donovan Mitchell kidőlése kicsit megfogta a Jazzt, miután megsérült április 16-án, csapata 5 meccs után csak 2-3-ra állt, a rosszabb periódus után viszont most egy 7-2-es futásban vannak, ami nagyban köszönhető annak, hogy Bojan Bogdanovic előlépett. A Jazz dobógépe ezen a 9 meccsen 25,7 pontot átlagol, 19 kísérletből 52,6%-os mezőnymutatója van, emellett 7,1 triplájának 43,8%-át küldi a helyére, és kiharcol meccsenként 5,7 büntetőt is, miközben korábban csak 3,3 alkalommal állhatott a vonalra. Eddig sem volt rossz szezonja, mert a korábbi 15,6 pontját is 57,1%-os True Shooting mutató mellett szedte össze, de most nemcsak a pontátlagán emelt egy hatalmasat, hanem az összhatékonyságán is, ezen a 9 meccsen 67%-os TS-e van.

 

Mindkét Hayes mutat szép dolgokat

Detroitban Killian Hayes mutat mostanában egyre több szép dolgot, míg New Orleansban névrokona, Jaxson Hayes kezdte el bizonygatni, hogy érdemes párja is lehet majd a jövőben Zion Williamsonnak.

Killian első szezonja nagyon rosszul indult, mindössze 7 meccs után kidőlt 3 hónapra, és a visszatérés után sem tudott azonnal meghatározó játékossá válni, bár ez nem is feltétlenül elvárás egy 19 éves irányítótól. Az elmúlt 13 meccsén azonban egyre több szép dolgot mutat játékszervezésben, április 14-e óta mindig kiosztott legalább 5 gólpasszt, és átlagosan 6,8 előkészítést jegyez ebben az időszakban. Egyelőre nem a leglabdabiztosabb irányító, mert erre 3,9 eladott labda is jut, de egyre inkább látszik benne az a potenciál, ami miatt draftolták.

Jaxson hol bekerült, hol kikerült idén a Pelicans rotációjából, mert bármikor képes volt lendületet adni a csapatának, de ugyanúgy jellemezték őt komoly bealvások is védekezésben. Steven Adams az elmúlt 6 meccsből csak egyszer tudott pályára lépni, így Hayes nagyobb lehetőséghez jutott, és ezen a 6 meccsen 22,8 perc alatt 13,3 pontot, 6,2 lepattanót és 1,8 blokkolt dobást átlagolt. Akadt 18 és 19 pontos meccse is, egy alkalommal 6 dobást blokkolt, míg legutóbb bebombázott 3/3 triplát is, miközben korábban az egész szezon során 3 bedobott triplája akadt. Amennyiben elfogadható szintű triplázása lesz a jövőben, illetve védekezésben állandósítani tudja, hogy a szebbik arcát mutatja, akkor nagyon izgalmas párost alkothat a palánkok alatt ő és Williamson.

 

Domantas Sabonis húzza a Pacerst

Április végén hat meccset hagyott ki sérülés miatt az Indiana magasembere, azóta viszont bombaformában van: május elsejétől kezdve 26 pontot, 15 lepattanót és 10 gólpasszt átlagol 67%-os mezőnymutatóval. Sabonis azóta hét mérkőzésből három tripla-duplát jegyzett, a többin pedig egy, esetleg két gólpasszal maradt el ettől. Háromszor ért el 30 pontot, volt egy 20 és két 19 lepattanós estéje, gólpasszból pedigg háromszor is elérte a 13-at - óriási szerepe van abban, hogy a Brogdont és Turnert is folyamatosan nélkülöző Pacers még "áll" és ezen a hét mecscen 4-3-as mérleget hozott.

 

Lesz idén 50/40/90-es játékos?

Tavaly Khris Middleton végig nagyon közel járt ahhoz, hogy 50/40/90-es szezont hozzon le, vagyis legalább 50%-kal dobjon mezőnyből, 40%-kal triplából és 90%-kal büntetőből, végül viszont egy hajszálnyival lemaradt erről. Idén ehhez Kyrie Irving áll a legközelebb, ő 50,3%-kal céloz mezőnyből, 39,7%-kal triplából és 92,2%-kal büntetőből, és ha a következő 2 tripláját bedobná, elérné abból is a 40%-ot. Kérdéses viszont, hogy lesz-e lehetősége ezt megtenni, mert megsérült, és könnyen előfordulhat, hogy már akkor sem erőltetik a játékát az alapszakasz végén, ha vissza tudna térni.

Tobias Harris is nagyon közel van ehhez, ő 51,5%-kal dob mezőnyből, 40,1%-kal triplából és 89,3%-kal büntetőből. Neki amellett, hogy oda kell figyelnie a triplaszázaléka megtartására, 14/14 büntetőt kellene bedobnia a szezon végéig, hogy elérje a 90%-os álomhatárt, és egyetlen hiba is csak akkor fér bele neki, hogyha legalább 24 büntetőt harcol ki. Ez azért tűnik kevésbé reálisnak, mert a szezon során átlagosan 3,3 állhatott csak oda a vonalra.

Chris Paul és Kawhi Leonard számára sem lenne tán lehetetlen elérni ezt a bravúrt, bár mindketten egy fokkal távolabb állnak ettől. Paul 49,2%-kal dob mezőnyből, 39%-kal triplából, illetve 93,3%-kal büntetőből, és neki 13/13 dobást kellene elsüllyeszteni addig, hogy felérjen az 50%-ig mezőnyből, azon belül 5/5 triplát is, hogy meglegyen a 40% kintről. Leonard 51,2%-os mezőnymutatóval, 39,6%-os triplázással és 88,6%-os büntetőzéssel rendelkezik, és neki 2/2 tripla kellene a 40% eléréséhez, valamint 40/40 büntető. Az előbbi könnyedén meglehet, az utóbbi viszont nagyon komoly teljesítmény lenne.