Forró Kézzel: átalakulóban a Lakers rotációja

 

Az ezen a héten részletesebben kifejtett témánk a Golden State fiataljainak előretörése és Steve Kerr változtatásai.

Erről a Baller.hu-n írtunk részletesebben, ami ide kattintva olvasható!

 

Talált egy cserecentert a Celtics?

Nyár óta tartja magát az a pletyka, hogy a Celtics szeretné mélyíteni a centerrotációját, mert csak Kristaps Porzingis és Al Horford bevethető itt olyan szinten, ami a rájátszásban is elfogadható. Az idény elején Luke Kornet töltötte be a harmadik magasember szerepét, az első 22 meccsből 17 alkalommal került pályára, és eddig 12,9 perc alatt 4,4 pontot és 3,3 lepattanót átlagolt 0,8 blokk kíséretében. Kornet megsérült, így lehetőséghez jutott a two-way szerződésű Neemias Queta, aki az előző két idényben összesen 20 alkalommal került pályára a Kingsnél. Queta december 15-e előtt összesen háromszor kapott lehetőséget, noha a Hawks ellen már fel tudta magára hívni a figyelmet, amikor 15 perc alatt 7 pontig és 10 lepattanóig jutott, de az igazi robbantást az elmúlt két hétben mutatta be.

December 15-én a Magic elleni összecsapásról nem csupán Kornet, de Porzingis és Horford is hiányzott, Queta pedig a padról 18 perc alatt 4 pontot, 3 lepattanót és 3 blokkot ért el. A második Magic elleni összecsapásra mindkét All-Star magasember visszatért, Queta viszont maradt a rotációban, és ugyan statisztikailag nem volt látványos, amit csinált, de a 16 percében +8-ban volt a Celtics. A Warriors ellen Porzingis ismét nem játszott, így a harmadéves magasember közel 21 perc lehetőséget kapott, ami alatt 10 pontot és 10 lepattanót ért el. A Kings ellen is bizonyított, nem egész 19 perc alatt 6 pont és 8 lepattanó került a neve mellé, majd a Clippers ellen nem csupán egy újabb dupla-dupla jött neki össze 14 ponttal és 12 lepattanóval, de a 3 gólpasszával is felhívta magára a figyelmet. A Lakers elleni karácsonyi meccs már nem sikerült neki annyira jól, a feszesebb rotációban a hét percet sem érte el, ráadásul ennyi idő alatt is -10-ben zárt vele a pályán a Celtics, de azért továbbra is érdemes lehet rá odafigyelni, talán talált valami értékest a keleti éllovas.

 

Lakers: Russell a padon, Wood kiesett a rotációból

A Lakers mindössze 2-6-ra áll azóta, hogy megnyerték a Szezonközi Tornát, emiatt nem is meglepő, hogy Darvin Ham elkezdett variálni a rotációjával, az viszont már érdekesebb, hogy miket húzott meg. A nagyobb figyelmet egyértelműen az kapta, hogy D’Angelo Russell helyét Jarred Vanderbilt vette át a kezdőben, noha eddig sem a védekezéssel volt a nagyobb gond, hanem támadásban. Azért is meglepő ez a váltás, hogy anno Austin Reaves amiatt is került ki a kezdőből, hogy jobban szét lehessen választani a két labdás hátvéd perceit, most viszont a Lakers kezdője úgy néz ki, hogy LeBron James mellett nem maradt egyetlen másodlagos labdakezelő sem, miközben Russell és Reaves percei megint jobban átfedésbe kerültek. Messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni az új felállásról, mert csak két meccs ment le ebben a formában, de logikusnak tűnne az, hogy Reaves visszakerüljön az első ötösbe, eleve átmeneti megoldásnak tűnt az, hogy ő a padról jöjjön, azzal együtt is, hogy kiemelkedően látta el azt a szerepet.

Kevesebb figyelmet kapott az a változtatás, hogy Christian Wood kikerült az aktív rotációból, az elmúlt öt meccsből csak kétszer került pályára, de mindkétszer 4 perc alatt maradt a játékideje. Érdekes összefüggés, hogy azon a 12 meccsen, amin a játékideje nem érte el a 15 percet, mindössze 4-8-ra áll a Lakers, míg a többi találkozón 12-7-re, bár az is igaz, hogy nem feltétlenül hozta azt korábban sem, amit elvártak volna tőle, mindössze 6,8 pontot és 5,5 lepattanót átlagol a szezon során, illetve még fájóbb, hogy csak 27,9 százalékkal triplázik, messze pályafutása legrosszabb évét hozza kintről. Az ő háttérbe szorulása szintén Vanderbilt miatt történt, aki a közelmúltban tért vissza a sérüléséből, de eddig Jaxson Hayes sem bizonyította azt, hogy miért inkább ő maradt benne a rotációban Wood helyett, mert vele hiába jobb a védekezés, mint amilyen Wooddal lenne, ha közben teljesen megöli a támadójátékot – amikor Hayes fent van, 101,1-es Offensive ratingje és -6,8-es NET ratingje van a Lakersnek, míg amikor ül, 114,2-es Offensive ratinget és +1,1-es NET ratinget tud a csapat.

 

Lefelé indult el a Raptors

Egy hónappal ezelőtt még lehetett bizakodni a Raptorsnál, mert úgy álltak 8-8-ra, hogy Pascal Siakam még el sem kapta a fonalat, azóta viszont komoly lejtmenetbe kezdtek, jelenleg épp egy 3-10-es periódusban vannak. Támadásban leginkább Dennis Schröder esett vissza, aki az első 16 meccsen még 16,9 pontot átlagolt 6,6 gólpassz és 45,5 százalékos mezőnymutató kíséretében, míg az elmúlt 13 találkozón hiába emelte 6,9-re a gólpasszátlagát, már csak 11 pontot hoz meccsenként, köszönhetően nagyban a 36,8 százalékos dobáshatékonyságának.

Összességében mégsem a támadás jelenti a gondot Torontóban, hanem a védekezés, mert amíg az első 16 meccsen 112,5 pontot kapta 100 labdabirtoklásra vetítve, addig az elmúlt 13 találkozón 118,6-et. Itt kell kiemelni Scottie Barnest, aki az idény elején two-way sztárként játszott, és az elit támadószámai mellett ő volt az egyik legnagyobb hatással a csapat védekezésére is, viszont az elmúlt időszakban 120,3 pontot kapnak 100 labdabirtoklásra vetítve vele a pályán, ami a legrosszabb mutató a csapaton belül. Amikor Barnes leül, 103,9-re javul a Raptors Defensive Ratingje a vizsgált időszakban, és az is árulkodó, hogy ő az egyetlen olyan játékosuk, akinek a hiányában pozitív NET ratingje van a csapatnak az elmúlt 13 meccset nézve. Barnes már egyénileg sem olyan hatékony védő, mint a szezon elején: amíg az első 16 meccsen 42,6 százalékkal céloztak mellőle az ellenfelek, addig az elmúlt 13 meccsen 51,6 százalékkal dobnak róla a riválisok.

Azt azért érdemes feljegyezni, hogy Barnes az egész szezont nézve 20,7 pontot, 9,3 lepattanót, 5,9 gólpasszt, 1,4 labdaszerzést és 1,4 blokkot átlagol, ráadásul 38,3 százalékkal dobja a triplát is, de úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakban sok volt neki, hogy egyszerre legyen a Raptors vezére támadásban és védekezésben is.

 

Morant eddig 4-0-ra áll

Ha Forró Kéz, akkor nem maradhat ki Ja Morant és a Memphis, hiszen az irányító bő egy hete, múlt kedden kezdhette meg a szezont a 25 meccses eltiltása után, és az addig 6-19-cel reménytelennek tűnő csapatát azóta egy 4-0-s győzelmi sorozatra vezette. Morant azóta négy meccsen 28,8 pontot átlagol úgy, hogy a négyből háromszor is megdobta a 30-at, 8,5 gólpassza van úgy, hogy hétnél kevesebbet egyszer sem jegyzettm az 5,3 lepattanója is stabil, mondjuk a 4 eladott labdája is, de annyi baj legyen. 50,6%-kal dob mezőnyből és 81,5%-kal büntetőzik, a triplája egyelőre még nem létezik (3/18 négy meccsen), de egyrészt ez soha nem volt még erőssége, másrészt ne várjunk mindent egyszerre...

Négy meccsből négyet nyertek, ebből hármat szoros, kiélezett küzdelemben, kettőt abszolút egylabdás végjátékban, a négyből hármat idegenben húzták be, ma hajnalban egy többhetes kihagyás után már Marcus Smart is visszatért, úgyhogy magára talált a Grizzlies. Morant lett a Hét Játékosa Nyugaton teljes joggal, és az ő betöréseivel, atletikusságával, sebességével és agresszivitásával rögtön más dimenzióba került a memphisi támadójáték, úgyhogy bár Adams és Clarke nincs és nem is lesz, de a playinbe jutás terén lehet, hogy mégis számolni kell velük.

Egyelőre van még azért 4,5 meccs hátrányuk a 10. helyhez képest, és nyilván csak négy mérkőzésről, egy hétről van szó, de a tendenciára érdemes figyelni - idén azért még a Denver és a Clippers vár rájuk idegenben, az más szintnek tűnik még.

 

Sexton vezetésével megindult a Jazz

Könnyű sorsolást kapott mostanában a Jazz, az elmúlt időszakban játszottak a Trail Blazers, a Pistons, a Raptors és a Spurs ellen is, de ezzel együtt is megsüvegelendő, hogy az előző nyolc meccsükön 6-2-es mérleget hoztak össze. Ebben a menetelésben hatalmas szerepet játszott a kezdőbe bekerülő Collin Sexton, aki 31,2 perc alatt átlagosan 22,9 ponttal és 4,6 gólpasszal járult hozzá ehhez a teljesítményhez, ráadásul 62,4 százalékos True Shooting mutatóval szerezte a pontjait. Sexton részben a sérülések miatt is kapta meg a nagyobb lehetőséget, az első 23 meccsből egyszer sem volt a kezdő ötös tagja, és mindössze 20,7 percet játszott, ami alatt 12,7 pontot és 3,2 gólpasszt tudott felmutatni 57,5 százalékos True Shootinggal.

 

Ez a baj a Clippersszel

Összeállt a Los Angeles, kezdett kialakulni a rotáció, kezdtek kialakulni a szerepek, James  Harden pár hét alatt beilleszkedett, jött egy hosszú győzelmi széria, csak éppen közben már be is következett az, amire mindig lehet számítani ennél a csapatnál: kidőlt egy alapember. Paul George betegsége sem jött jókor, de az még hagyján, Kawhi Leonard sérülése viszont pláne nem: 29 pontos, 60%-os mezőnyözéssel lehozott hónapja volt a LAC vezérének, de a Dallas elleni győzelem óta nem bevethető, megsérült - rögtön kikaptak egymás után kétszer, majd ma hajnalban épphogy csak, küszködve tudták hozni a kötelezőt a Charlotte ellen. 

Ez megint rávilágított kicsit arra, hogy mi is a baj a Clippersnél: nem lehet stabilitást kialakítani, nem lehet igazán ritmusba jönni és hetekig ezt tartani, mert valaki úgyis ki fog dőlni, és annyira érzékeny ez a keret bármelyik húzóember kiesésére, hogy ezt nem igazán lehet elbírni - csak remélhetik, hogy a sok rejtélyes sérülésen túl lévő Leonard hamar visszatérhet és egy ideig nem lesz hasonló gond, de hogy ez így lesz-e, az teljes, totális lutri...

 

Herro nem húzza az időt

November 9-én sérült meg az addig remekül játszó Tyler Herro, aki a keleti bajnok Heat egész tavaszi playoffját kihagyta egy sérülés miatt, és az volt a terv Floridában, hogy ő lesz az upgrade támadásban - és jól is kezdett, sokat vállalt, 25 pont körül átlagolt az első meccseken.

Aztán megsérült, és csak bő egy hete, december 19-én tért vissza, de azóta nem húzza az időt: négy meccsen lépett pályára, mindegyiken játszott 33-38 percet és mindegyiken 22-30 pont között dobott úgy, hogy 17-25 dobásba állt bele, abszolút nem finomkodott, nem kellett neki visszarázódni. Az utóbbi két meccsén beleállt összesen 24 hármasba is, azonnal visszavette a vállára azt a terhet, amit másfél hónappal korábban kényszerűségből letett, a Miami pedig meg is nyerte az előző három összecsapását a Wolves elleni szoros vereség óta.

Nyilván inkább Jaime Jaquez Jr. parádéja a nagy sztori most Miamiban, de ne menjünk el szó nélkül Herro régóta várt visszatérése mellett sem - vele azért rögtön kiegyensúlyozottabb és gördülékenyebb lett ez a gépezet akkor is, ha ő személy szerint ingadozóbb dobóformát mutat.

 

Middleton alakul

Nehezen talál vissza a korábbi komolyabb sérülései előtti All-Star formájához Khris Middleton, és Damian Lillard megérkezése miatt is változtatnia kell a játékán, kicsit más a szerepe, mint korábban. Nehezen indult az éve a perclimitek és a szerepkeresés miatt, de az utóbbi időben mintha kezdené felvenni a ritmust, érdemes lesz rá is figyelni a folytatásban.

Middleton decemberben már szűk 30 percet átlagol, az előző öt meccséből háromszor is dobott legalább 20 pontot, és a dobáskísérletei is kezdenek stabilizálódni 12-13 körül - méghozzá úgy, hogy kezd körvonalazódni az is, hogy mikor kell agresszívnek lennie, és milyen helyzeteket kell vállalnia Giannis és Lillard mellett. 

Az egész idei Bucks egy új projekt új edzővel és Lillarddel, egyértelműen idő kell ahhoz, hogy kialakuljon a rotáció, meglegyen a ritmus, és összeálljon, automatikussá váljon a játék, de Lillard már nagyjából azért a helyén van, Giannisnak is voltak extra időszakai, Lopez is kezdi megtalálni a helyét, és az utóbbi egy-két hétben úgy fest, hogy Middleton önbizalma is alakul - még hosszú az út, de tartsuk rajta a szemünket ezen a tendencián.