Forró Kézzel: Bajnoki esélyesek a 40-20 elv alapján

 

Forró Kézzel Extra című rovatunkban azt vettük végig, hogy ki milyen szintre építette fel (vagy le) magát és milyen célokkal indulhat neki az alapszakasz hajrájának. Vagyis összegeztük a csapatokat négy kategóriában: bajnokesélyesek, playoff-csapatok, senki földje és a draftra készülők. Ez a cikkünk ezen a linken olvasható!

 

Bajnoki esélyesek a 40-20 elv alapján

Phil Jackson még 2008-ban állt elő azzal a megfigyeléssel, hogy azon csapatokra érdemes valódi bajnoki esélyesként tekinteni, amelyek előbb érik el a 40 győzelmet, mint a 20 vereséget az alapszakaszban. Ehhez általában nem csupán egy erős keretre van szükség, hanem arra is, hogy nagyrészt egészséges legyen az, illetve a szoros meccseket is képes legyen jó arányban lezárni. A megfigyelés akkor is pontosnak bizonyult, illetve azóta sem változott sokat a helyzet, mivel a triplavonal 1979/80-as bevezetése óta 44 bajnoki címet osztottak ki, és ezek közül 40 olyan csapathoz került, amelyik az alapszakaszban megfelelt a „40 before 20” elvnek is.

A triplavonal bevezetése után először a Houston Rockets tudott úgy bajnoki címet nyerni, hogy hamarabb gyűlt össze a 20 vereségük, mint a 40 győzelmük, de az 1995-ös menetelésüket egyrészt címvédőként mutatták be, másrészt az idény közben szerezték meg Clyde Drexlert, akinek az érkezése más pályára helyezte őket. Következőnek a 2004-es Detroit Pistons lépett elő, hogy kivételként erősítsék a szabályt, és náluk is az kellett ehhez, hogy az idény közben érkezzen meg a csapathoz egy későbbi kulcsember (Rasheed Wallace). 2006-ban a Miami Heat is belépett a sorba, akik egyrészt Shaquille O’Neal sérülése miatt kezdték lassan a szezont, másrészt a center visszatérésével gyakorlatilag egyszerre vette át Pat Riley is Stan Van Gundy helyét a kispadon. Utoljára a Milwaukee Bucks tudott annak ellenére is bajnoki címet nyerni, hogy hamarabb lett meg a 20 vereségük, mint a 40 győzelmük, de 2021-ben úgy értek fel a csúcsra, hogy a szezon előtt sosem látott rövidségű pihenője volt a mezőnynek. Mind a négy kivétel mellé könnyedén oda lehet biggyeszteni egy-egy csillagot, hogy az miért volt más, de ettől függetlenül is elfogadhatónak tűnik ez a megfigyelés, elvégre az elmúlt 44 szezonban 90,9 százalékos pontossággal működött az.

Mindez azért is érdekes, mert mostanában dőlt el az, hogy ebben a szezonban négy csapat felel meg ennek az elvnek, vagyis valószínűleg az alábbi négy csapat egyike fog felérni a csúcsra júniusban: Boston Celtics, Minnesota Timberwolves, Oklahoma City Thunder, Denver Nuggets. Keletről a Celtics úgy ugrotta ezt meg, hogy a 40. győzelme idején 12 vereségnél jártak csak, és reális esélyük van arra, hogy az idény végére is 20 vereség alatt maradjanak. Nyugatról a Thunder és a Timberwolves is 17-17 vereségnél tartott, amikor meglett a 40-es határ, míg a címvédő Nuggets 36-19 után sorozatban hat meccset vívott meg veretlenül, és ha az első négyből bármelyiket bukták volna, akkor már nem lehetnének itt. Sokáig a Los Angeles Clippers is ide igyekezett beférni, de 34-15 után kisebb hullámvölgybe kerültek, és egy 3-5-ös periódusnak köszönhetően lemaradtak. Keleten a „futottak még” kategóriában megemlíthető a Cavaliers és a Bucks is, előbbi 38, utóbbi 35 győzelmen ült a 20. vereségekor.

 

Fontecchio élvezi a detroiti levegőt

Simone Fontecchio már a Jazznél is fontos rotációs játékos volt, a kezdőbe is beverekedte magát idővel, és a szezon első 50 meccsén 8,9 pontot átlagolt 39,1 százalékos triplázással. A Pistonsnál ugyanakkor ennél is többet láttak benne, és ugyan az elmúlt meccseken kikerült a kezdőjükből, de 10 meccs alapján mégis látszik, hogy több van benne annál, mint amire a Jazznél használták őt. Detroitban 23,2-ről 28,4-re emelkedett a percátlaga, és közben ettől jelentősen nagyobb arányban nőtt a dobásainak a száma, 7,2-ről 12,0-ra ugrott ez, és ezzel a pontátlaga is 15-re nőtt. Egyelőre a hatékonysága is jobb az új csapatában, és főleg a triplái életveszélyesek, 6,5 kísérletből 41,5 százalékkal tüzel távolról.

Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogy a Pistons a cserehatáridő előtt meghúzott cseréivel elérte, hogy megszakadjon a három győzelemből álló sorozata, azóta csak 1-9-re állnak, de az az egy győzelem is elég volt nekik ahhoz, hogy utolérjék győzelmek számában a Wizards-ot, a fővárosiak sorozatban 16 zakónál járnak…

 

Dosunmu előlépett

Ayo Dosunmu pályafutása kicsit megrekedni látszott, az ígéretes első szezonja után nem mutatta a fejlődés jeleit másodévesen, és a harmadik szezonja első fele is ugyanebben a mederben telt, az első 41 meccsén 8,4 pontot, 2,4 lepattanót és 2,1 gólpasszt átlagolt, miközben az első két szezonjában is 8,7 pont, 2,8 lepattanó és 2,9 gólpassz került átlagosan a neve mellé.

Noha az első 41 meccse során is akadt néhány felvillanása, így egy 24/8/5-ös meccs a Heattel szemben, egy 19/7/4/3 a Hawks ellen, vagy egy 8/9 jó dobással szerzett 20 pont a Spurs ellen, mégis az volt a gyakoribb, hogy a játékideje 20 perc környékén tetőzött. A nagy lehetőség akkor jött el számára, amikor Zach LaVine megsérült januárban, előbb a hatodik ember szerepébe lépett elő, majd három jó egyéni teljesítmény után a kezdőben találta magát, és azóta maximálisan meghálálja a bizalmat.

Dosunmu az előző 19 meccsén átlagosan 36 percet töltött a parketten, ezalatt 15,8 pontot, 3,3 lepattanót és 4,4 gólpasszt átlagolt, miközben 5,4 kísérletből 43,7 százalékkal dobta a triplát. Kérdéses, hogy ez a dobóforma mennyire lesz fenntartható, mert az első két szezonjában 2,4 próbálkozásból 34,4 százalékkal dobott kintről, és a most futó idényben is az első 41 meccsén 36,5 százalékkal célzott 2,8 kísérletből. Amennyiben tartós marad ez a dobóforma, akkor a Bulls lehet, hogy megtalálta a jövőbeli hátvédpárosát, mert Dosunmu-hoz hasonlóan a szintén 24 éves Coby White is élete szezonját futja.

White esetében még inkább lehet bizakodni, ő sokkal nagyobb minta alapján átlagol 36,8 perc alatt 19,7 pontot, 4,8 lepattanót és 5,3 gólpasszt, ráadásul ő 7,4 kísérletből triplázik 39,3 százalékkal. Nála a tripla is biztosabb fegyvernek tekinthető, már újoncként is 35,4 százalékkal dobott kintről, és azóta csak ennél jobb mutatókat hozott, sorozatban a harmadik szezonját fejezheti be 37 százalék fölött, amennyiben így folytatja.

 

Young nélkül is van élet Atlantában

A Hawksnál felmerült annak a veszélye, hogy kicsúszhatnak a playin-helyekről is azt követően, hogy Trae Young megsérült, és az aggodalmuk fokozódhatott azt követően, hogy az őket üldöző Nets kétszer is megverte őket. Noha nem jöttek jól nekik azok a vereségek, összességében mégsem olyan rossz az összkép Young elvesztése óta, mert a hat meccsükből csak azt a kettőt bukták el, így 3 meccs az előnyük a Netshez képest.

Valahol szerencséjük is volt a sorsolással, mert a Magic ellen úgy nyertek, hogy a túloldalon nem játszott Paolo Banchero, a Jazz egyszerűen rossz formában érkezett Atlantába, a Knicks négy kezdőjét (Jalen Brunson, OG Anunoby, Julius Randle, Mitchell Robinson) nélkülözte ellenük, míg a Cavaliers szintén tartalékosan, Donovan Mitchell és Evan Mobley nélkül lépett ellenük pályára egy Celtics elleni back-to-back másnapján.

Mindez önmagában nem lett volna elég, ha közben Dejounte Murray nem emeli 8,8-re a gólpasszátlagát, ha De’Andre Hunter nem átlagol 17,3 pontot 48 százalékos triplázással, vagy ha Jalen Johnson nem veszi jobban kezébe az irányítást, és átlagol 16,2 pontot, 8,3 lepattanót és 4,2 gólpasszt.

Tőlük továbbra is szükség lesz a jó teljesítményre, mert a következő négy meccsükből három (Grizzlies, Trail Blazers, Jazz) nyerhető lehet még, utána viszont bedurvul a nyugati túrájuk, és azt egy Clippers-Lakers-Suns sorral zárják le, és csak reménykedhetnek abban, hogy ezt követően már nem kell sokat várniuk Young visszatérésére.