Forró Kézzel: Érdekes szerepcsere a Sunsnál

Blake Griffinnek fekszik az új szerep

Erősen kérdőjelesnek tűnt, hogy mennyire tud hasznos lenni Griffin a Netsben, miután a szezon elején borzasztóan nézett ki a Pistonsban, és ez akkor is igaz, ha figyelembe vesszük azt is, hogy nem lehetett túlságosan motivált. Tipikusan olyan igazolásnak tűnt ő, hogy egy próbát megér, mert a szebb napjain olyan dolgokat (triplázás, passzjáték) adhat egy csapatnak, ami mindenhol jól jön, de az sem tragédia, ha nem válik be, mert nélküle is mély a keret. Eddig 20-20 meccset játszott a szezon során mindkét csapatában, vagyis megfelelő nagyságú minta áll rendelkezésre ahhoz, hogy statisztikailag is össze lehessen vetni az idei teljesítményét a két állomáshelyén, bár enélkül is látszik, hogy az új környezetben nyert impulzusok és az újra megjelenő motiváltság hasznos kiegészítőt varázsolt belőle.

Griffin a Pistonsban: 31,3 perc, 12,3 pont, 5,2 lepattanó, 3,9 gólpassz, 49,1% TS, -5,9 NET rating

Griffin a Netsben: 21 perc, 9,7 pont, 4,9 lepattanó, 2,3 gólpassz, 60,4% TS, 10,1 NET rating

A számok önmagukért beszélnek, és az kitűnően látszik, hogy amíg a Pistonsban egy kezdő játékoshoz mérten pocsék számokat hozott, addig a Netsben egy kisebb szerepben sokkal hatékonyabb tud lenni, miközben vele a pályán nagyon jó a csapat is. Azt még érdemes kiemelni, hogy a Pistonsban 6,2 kísérletből 31,5%-kal triplázott, míg a csapatváltása óta 3 kísérletből 36,7%-kal. Ennél is jobban jelzi, hogy mennyire koncentráltan játszik a Netsben, hogy 78,7%-kal dobja náluk a büntetőt, míg az első 20 meccsén a szezonban 71%-kal célzott – ennél rosszabbul a 3. szezonjában dobott utoljára a vonalról, míg a 78,7% pályafutása legjobbja, egész szezonon keresztül sosem dobott ilyen jól, 78,5% a karriercsúcsa.

 

Frank Jackson kezdi megvetni a lábát a ligában

Jackson NBA-s pályafutása nagyon nehezen indult, azt követően, hogy 2017-ben draftolta őt a Hornets, majd rögtön elcserélték New Orleansba, egy évet kellett várnia arra, hogy bemutatkozzon a ligában, mert kétszer is meg kellett műteni a lábát. A Pelicans idővel megadta neki a lehetőséget, amikor pályára lépett, többször is ponterősen játszott, a 2018/19-es idényben volt 25 pontos meccse, míg a 2019/20-asban 31 pontos karriercsúcsot állított fel, de Lonzo Ball, Jrue Holiday, Josh Hart, Nickeil Alexander-Walker és J.J. Redick mögött nem jutott neki túl sok labda; az első (egészséges) idényében 19,2 perc alatt 8,1 pontot, a másodikban 13,5 perc alatt 6,3 pontot átlagolt 61, illetve 59 meccsen. A mostani szezon előtt a Pelicans nem tartotta meg őt, a Thunder meghívta őt az edzőtáborába, de tőlük sem kapott szerződést, így került a Pistonshoz egy two-way megállapodás keretében.

Sokáig Detroitban sem kapott komoly lehetőséget, az első 36 meccsből csak 9 alkalommal került pályára, átlag 6 percet játszott, ami alatt 1,8 pontot átlagolt. Március 15-én bekerült a rotációba, azóta pedig mind a 28 meccsen játszott, átlag 22,3 percet, és ebben az időszakban 12,5 pontot átlagolt, miközben bedobott 1,9 triplát is 41,5%-kal. Ahogy egyre jobban megkapta a bizalmat, fokozatosan kezdett javulni a teljesítménye, az előző 14 meccsén már 15,1 pontos átlagra volt képes 25,3 perc alatt, és ebben az időszakban csapata 3. legeredményesebb játékosa, noha csak a 4. legtöbb dobást vállalja. Ha Jackson így folytatja, akkor a következő megállapodása már biztosan nem egy two-way szerződés lesz, sok csapat használni tudná őt egy padról beszálló pontgépként.

 

Ayton és Bridges szerepcseréje

A szezon során időről időre változik, hogy a Suns támadásaiban Deandre Ayton vagy Mikal Bridges kap éppen nagyobb szerepet. Az elmúlt 10 meccs során egyértelműen az utóbbi került jobban előtérbe, 10,6 dobásból 15,9 pontot átlagolt, miközben 57,5%-kal célzott mezőnyből, illetve bedobott 2,5 triplát is 42,4%-kal, míg Ayton ugyanebben az időszakban 11,3 pontot átlagolt 58,3%-os mezőnymutatóval, miközben 8,4 dobás jutott neki. Az ezt megelőző 15 találkozón fordított volt a helyzet, Bridges 8,9 kísérletből 10,5 pontot átlagolt, „csak” 48,9%-kal célzott mezőnyből, illetve 1,3 triplát hozott 34,5%-kal, míg Ayton 17,9 pontot átlagolt 11,2 kísérletből, miközben dobásainak 69%-a célba ért.

A Sunst nem érintette rosszul ez a változás, elég csak arra gondolni, hogy már ők vezetik a ligát, és a továbbiakra nézve is hasznos lehet, hogy akár ellenféltől függően is megválaszthatják, hogy éppen melyikük kap nagyobb szerepet Booker és Paul mellett, és amíg egyikük sem nehezményezi, hogy pár meccsen keresztül kevesebb dobás jut neki, addig ez ideálisnak néz ki. Az elég tisztán látszik, hogy ennek a duónak körülbelül 20 dobás jut összesen meccsenként, ebből kell gazdálkodniuk, és valószínűleg ezzel tisztában is vannak.

 

A Westbrook-Gafford hatás

A Wizards feltámadásában természetesen Russell Westbrook feljavuló játéka óriási szerepet játszik, ahogyan az is, hogy Bradley Beal továbbra is szépen szállítja a pontokat, de közben azt is érdemes megjegyezni, hogy a cserehatáridő lejárta előtt a sok nagy üzlet árnyékában találtak maguknak egy használható centert, amire égető szükségük volt Thomas Bryant elvesztése óta. Daniel Gafford március 27-én mutatkozott be a Wizardsban, és az azóta eltelt időszakban az övék a liga 5. legjobb védekezése, míg előtte a 27. helyen álltak ebben. Ezt a változást nem lehet csak neki tulajdonítani, de látványos az egybeesés, ahogyan az is látványos, hogy a Bulls alig tudta őt használni, míg az új csapatában 18,3 perc alatt 10,9 pontot, 5,9 lepattanót és 2 blokkot átlagol, és az az egy biztos, hogy új lendületet hozott a Wizards játékába.

Gafford bemutatkozása óta lepattanózásban is sokat javultak, addig a megszerezhető lecsorgók 48%-át gyűjtötték be, amivel a 26. helyen álltak a ligában, míg március 27-e óta az 51,9%-os mutatójukkal a 7. pozíciót foglalják el. A lepattanózásnál azt is meg kell jegyezni, hogy Westbrook megőrülésének a kezdete is egybevág azzal az időszakkal, amikor Gafford érkezett, a Wizards mindenese ugyanis a március 25-e óta lejátszott 23 meccsén 14 lepattanót átlagol, míg előtte 35 meccsen „csak” 9,5-et tett hozzá meccsenként. Gafford és Westbrook egyébként is jó játszópajtik, nemcsak a lepattanózást húzták fel, az irányító előszeretettel keresi Gaffordot támadásban is, és ennek az az eredménye, hogy a Wizardsban szerzett 73 kosara közül 35 úgy született, hogy Westbrook adta neki a gólpasszt. A Bullsban amúgy 31 meccsen 60 kosarat szerzett, bár az is igaz, hogy mindössze 87 dobás jutott neki ott, míg új csapatában már 104.

 

Egy döbbenetes Zion-stat

A Pelicans fiatal magasembere kategóriát tudott lépni újonc szezonjához képest idén, playmakerként legalábbis mindenképp, de a befejezései is sokkal letisztultabbak. Ezzel kapcsolatban merült fel egy döbbentes stat:

Zion Williamson jelenleg több pontot átlagol kizárólag a festékből (20,3), mint Domantas Sabonis, Kristaps Porzingis, Tobias Harris, Ja Morant, Gordon Hayward, D’Angelo Russell, Fred VanVleet, Anthony Edwards, Andrew Wiggins, vagy Kemba Walker

úgy összességében, bárhonnan együtt.

Zion egyébként 27 pontot átlagol idén, amellyel az NBA történetének legjobb ponttermését hozza azok körül, akik legalább 60%-kal dobnak mezőnyből - megelőzi Kevin McHale, Kareem Abdul-Jabbar és Shaquille O'Neal legjobb szezonjait is.

 

Julius Randle a Hónap Játékosa, de a Knicksé mostanában lehet, hogy inkább Derrick Rose

Elképesztő szezont fut New Yorkban Julius Randle, akit áprilisban Kelet Játékosának választották - 2014 januárja és Carmelo Anthony óta ő az első Knicks-játékos, aki megnyerte ezt a díjat, méghozzá teljesen jogosan, ott van a liga legjobb játékosai között idén. Viszont ha csak az elmúlt mérkőzéseket nézzük, akkor legalább ennyire oda kell figyelni Derrick Rose-ra is...

A korábbi MVP ugyanis legutóbb konkrétan a győzelmet szállította csapatának a végjátékban és az elmúlt nyolc mérkőzésén szűk 20 pontot, valamint 5 gólpasszt átlagol a kispadról úgy, hogy 59,4%-kal dob mezőnyből és 50%-kal triplázik. Ami ennél is érdekesebb: vele a pályán 105 ponttal (!) dobta túl ellenfelét ebben az időszakban a New York, ami a legjobb a csapaton belül.