Forró Kézzel: James Harden 4.0-s verziója

Harden 4.0

James Hardent többféle szerepben láthattuk már NBA-s pályafutása során. A kezdeti időkben 6. emberként tündökölt a Thunderben, majd Houstonba került, és itt kezdőként is megmutatta támadópotenciálját. A következő szoftverfejlesztést azzal kapta meg, hogy Mike D’Antoni lett az edzője, akinek a kezei alatt olyan pontgéppé változott, amilyen csak nagyon kevés fordult meg a ligában. Évekig szállította futószalagon a kosarakat, a büntetőket, az MVP-kaliber alapszakaszokat, de minduntalan elbukott a rájátszásban, és ebből elege lett. A 2020/21-es szezont formán kívül kezdte meg, már amennyiben lehet ezt mondani egy 44 pontos, 17 gólpasszos teljesítményre. A történet ismerős, távozni akart Houstonból, jelenlétével több kárt csinált, mint amennyi hasznot, és végül a Netshez cserélték.

Rengeteg kérdést felvetett, hogy Harden, Durant és Irving csapattársak lettek, és ebből csak az egyik volt az, hogy miféle zsarolólevelekkel kényszerítik ki a ligából, hogy engedjék őket 3 labdával játszani? Durant megmutatta már a Warriorsnál, hogy be tud állni a sorba, még akkor is, ha az igazán fontos pillanatokban a sor elejére állt. Irving úgy került el Clevelandből, hogy ő éppen ki akart állni egy olyan sorból, amiben LeBron James állt előtte, míg Harden az elmúlt szezonokban úgy váltogatta a fegyverhordozóit, mint más az alsóját. (Évente egyszer.)

James Harden jött, látott és egy 32 pontos tripla-duplával, valamint 9 eladott labdával mutatkozott be az Irvinget nélkülöző Netsben. Az első benyomás azt mondatta, hogy visszatér ahhoz a játékhoz, amit addig mutatott, amíg nem akart elkerülni Houstonból, annak minden előnyével és hátrányával. A 15 kiharcolt büntetője is önmagáért beszélt, és a sötét színű meze még slankított is, rögtön úgy nézett ki, mint aki a régi formáját idézi. 8 meccs után viszont más a helyzet, azóta visszavett a büntetőkből, az eladott labdák is megritkultak, és Harden elkezdett abban a játékszervezői szerepkörben tündökölni, amiben nem kevesen reménykedtek is akkor, amikor kiderült, hogy továbbra is egyetlen labdával kell megoldani a meccseket.

Túlságosan is kevés meccs telt el ahhoz, hogy egyértelműen beszélhessünk Harden újabb szoftverfejlesztéséről, de meglehet, hogy a 4.0-s verzióhoz van szerencsénk, amelyik 11,8 gólpasszt átlagol a Netsben lejátszott 8 meccsén, és magához képest a 4,4 eladott labda sem olyan vészes. Az elmúlt 6 meccséből csak egyetlen alkalommal fordult elő, hogy 14 dobásnál többet vállaljon, és a büntetőkhöz fűzött viszonya is megváltozott, a Netsben 7,1 kísérletet átlagol, a Rocketses meccseivel együtt is csak 7,3-et a szezon során, és már 7 alkalommal is előfordult ebben az idényben, hogy legfeljebb 5 büntetőt dobjon rá egy meccsen. Tavaly 68 pályára lépés alatt jött össze 6 ilyen meccs neki.

 

És milyen a Nets?

Ahogy arra számítani lehetett, kiválóan támadnak, illetve pocsékul védekeznek. 116,8-es Offensive Ratingjükkel verik a tavaly rekordot felállító Mavericks mutatóját (115,9), bár ugyanezt a Bucks és a Clippers is elmondhatja magáról, továbbá a Nuggets sincs ettől távol. 112,7-es Defensive Ratingjük a 25. helyre elegendő, viszont mióta Harden bemutatkozott (január 16.), 118-as mutatójukkal versenyben vannak a Blazers, a Thunder és a Wizards csapatával a liga legrosszabbul védekező csapata díjért. Az is igaz viszont, hogy január 16. óta 120,5-es Offensive Ratinget is hoznak, amivel csak a Utah Jazz tudja felvenni a versenyt.

Meccsenként 122,2 pontot dobnak, a legtöbbet a ligában, viszont 118,5-et kapnak is, és ezzel is az élbolyban helyezkednek el. A szezon során 10 alkalommal fordult elő, hogy egy csapat legalább 140 pontot szerezzen, és ebből 3 a Nets nevéhez fűződik – ebből következik, hogy szintén 10 alkalommal fordult elő, hogy egy csapat legalább 140 pontot kapjon, és bár ez már nem következik ebből, de mégis igaz, hogy a Nets ezen a listán is 3 alkalommal szerepel. 2 meccsen fordult elő, hogy mindkét csapat elérje ezt a határt, és ők mindkétszer pályán voltak, és a Wizards ellen ki is kaptak ilyen ponttermés mellett. Ha már a Wizards szóba került: a Nets mellett ők a másik olyan csapat, akik egynél többször kaptak legalább 140 pontot, velük ez 2 alkalommal fordult elő.

 

Megtáltosodó Houston

Szintén a Harden-cseréhet kötődik, hogy elképesztő formába lendült a Rockets, ennek a sikerszériának a legfontosabb eleme pedig a durván összeálló védekezés. A texasiak az elmúlt kilenc találkozón a liga legjobbjai (!) hátul, méghozzá annyira, hogy már az egész szezont nézve is felugrottak a negyedik helyre - jó, nem indultak annyira mélyről, de így is jelentős a fejlődés. Stephen Silas edző jól összerakta a mostani rotációt, a darabkák illenek egymáshoz, de azért egyelőre inkább a lelkesedés, az egységesség viszi őket előre, mentalitásban most nagyon összeállt a társaság.

A periméteren a Wall-Oladipo páros irdatlan sebességgel száguldozik a periméteren, elöl nincs az a védelem eddig, amelyik mindkettőt egyszerre megállítja és ha nem is dolgoznak pontosan, de egyszerűen felőrölik ellenfeleiket és mivel ugyanezt a melót hátul is beleteszik a meccsekbe, így az ellenfél hátvédjeinek nagyon keményen kell harcolni minden dobóhelyzetért. Az újonc Jae'Sean Tate egyelőre telitalált hármas poszton, pont egy ilyen atletikus wing kellett nekik, aki elvégzi a piszkos melót hátul, PJ Tucker mindenkit megfog, akire ráküldik, Christian Wood pedig "szabad" poszton van elöl-hátul, igazából tömködi a lyukakat és ő is az atletikusságát kamatoztatja. Támadásban alig megy be a gyűrű alá labda nélkül, de a Wall-Oladipo párosnak pont ezzel csinál helyett, a zárások után jól helyezkedik és remekül dob, karriercsúcsokat átlagol, parádés szezont fut - ráadásul mióta DeMarcus Cousins is összeszedte magát, azóta mélység is van ezen a poszton, a kispad pedig ma hajnalban például valósággal varázsolt. Oladipo is visszatért korábbi szintjére (nemrég például CP3-s statokat hozott, Houstonban 2018 óta más nem csinált 25-5-5-ös meccset 0 eladott labdával)

A Harden-trade óta tehát a liga legjobb védekezését és 7-3-as mérleget tud felmutatni a Houston, ráadásul most megvan az a lendület, ami az alapszakasz darálásában nélkülözhetetlen - kíváncsian várjuk, hogy ez mennyire lesz fenntartható.

 

Mesterlövész Utah

Quin Snyder már az előszezonban megfogalmazta, hogy idén tripladobó csapatot akar csinálni és a Jazznek a legjobbak közé kell emelkedni ebben a szegmensben, játékosai pedig a jelek szerint nem mernek ellentmondani a mesternek, ugyanis finoman szólva túlteljesítették a feladatot. A Jazz az első 19 meccsén 319 hármast bombázott a gyűrűbe, ami a valaha volt legjobb 19 meccses adat az NBA történetében - csak januárban hét olyan meccse volt a gárdának, amikor elérte a 20 bedobott triplát, ez is új NBA-rekordnak számít.

 

Zach LaVine és Chris Paul sem viccel

A Bulls vezére élete szezonját futja, így a hónap végén pedig meg kell emlékeznünk a januári statisztikáiról, mert bámulatosak: a hónap során 28,3 pontot átlagolt 53,8%-os mezőnymutatóval, 45,6%-os troplázással és 87,9%-os büntetőzéssel - emellett leszedett 5,8 lepattanót és kiosztott 5,8 gólpasszt. Hogy ez miért érdekes? Mert rajta kívül eddig csak Steph Curry tudott úgy lehozni egy hónapot az NBA történetében 25-5-5-tel, hogy 50-45-85-tel dobott.

Ami pedig Pault illeti, nemrég még mi is azt fejtegettük, hogy nincs annyira pozitív hatása a Sunsra, mint tavaly volt a Thunderre, a kisebb hullámvölgy és vereségszéria azonban valószínűleg felpaprikázta, mert azóta feljebb kapcsolt. CP3 az elmúlt öt meccse során kétszer dobott szezoncsúcsot és egy 13 pontos estével együtt is 26-6-9-et átlagolt ebben a sávban úgy, hogy 53-39-96%-kal célzott. A ma hajnali 34-9-9-ével pedig ő lett a legidősebb játékos az utóbbi 50 évben, aki ilyen számokat hozott legalább 70%-os mezőnymutatóval.

 

Brooklynból szeretettel

A Cleveland Cavaliers a Harden-csere farvizén megkaparintotta Jarrett Allen és a Taurean Prince játékjogát, és eddig szemmel láthatóan mindketten élvezik, hogy nagyobb szerepük lehet támadásban. Allen 1,5 perccel kevesebbet játszik, mint a Netsben, pontátlagát mégis 11,2-ről 13,4-re tudta emelni, bár ebben benne van, hogy volt csapata ellen extra motivációval játszott 2 meccsen is, ahogyan az egyetlen kezdőként megvívott találkozóján is 23 ponttal és 18 lepattanóval jelezte, hogy nem akar visszakerülni a padra. Több mint 2 dobással jut neki több a Cavsben, és kísérletei 70,7%-át gyűrűbe is juttatja. Egyelőre csak a lepattanózása sínylette meg, hogy új helyen, új rendszerben játszik, a Netsben 10,4-es átlagot tudott felmutatni 12 meccsen, míg új csapatában 8 meccs alatt 7,8-et.

Prince csapattársához hasonlóan motiváltan kezdett a Nets elleni két meccsen, összesen 31 pontot szerzett ellenük, azóta viszont egyetlen alkalommal ért el kétszámjegyű termést. Összességében 1,6 dobással vállalhat többet, bár ezt a True Shooting mutatója némileg megsínyli, 56,5% helyett 54,4%-ot hoz. Ezekből a számokból a kicsi minta miatt nem érdemes komoly következtetéseket levonni, ahogyan Prince 41,2%-os triplázásából sem, ennél viszont egy fokkal érdekesebb, hogy játékszervezői feladatokat is betölt. 3 szezonjában is több percet átlagolt, mint a Cavsben kapott 25,6 perc lehetőség, mégis messze most átlagolja a legtöbb gólpasszt, 3,1-et. Lehet, hogy vissza fog esni ebben, de ha nem, akkor egy új, eddig kiaknázatlan dimenziója lehet a játékának, ami ismét előremozdíthatja az ígéretesen induló, majd megrekedő pályafutását.

 

Kemba rozsdája

Nem szép dolog 6 meccs alapján messzemenő következtetéseket levonni, pláne úgy, ha az illető hosszabb kihagyás után tér vissza, méghozzá egy kaotikus szezon közepén, de azt azért illik megjegyezni, hogy Kemba Walker élt már meg szebb napokat is. 24,8 perces átlaga miatt a box score számai csalókák lehetnek, viszont a 6,8 kísérletből hozott 29,3%-os triplázás akkor is 6,8 kísérletből hozott 29,3%-os triplázás, és ami még érdekesebb, hogy csak 2,3 büntetőt harcol ki, szemben a tavalyi 4,3-del. Szemmel láthatóan még keresi a helyét, és mintha nem is merne még olyan agresszív lenni, mint amikor teljesen egészséges, de Jaylen Brown és Jayson Tatum miatt van is ideje formába lendülnie, mert a két fiatal a hátára vette a keltákat. Azért érdemes megjegyezni, hogy Kemba Walker rozsdás még, mert előbb-utóbb nem lesz az, és akkor még félelmetesebb lehet ez a Celtics.

 

Porzingis rozsdája

Kristaps Porzins esetében sem túl igazságos rozsdáról beszélni, mert önmagában egyáltalán nem néz ki rosszul az a 18,6 pont és 8,2 lepattanó, amit 10 meccsen hozni tudott, de néhány apróságban még nem tért vissza oda, ahol egészségesen lenni szokott. 6,3 triplájának mindössze 30,2%-a ért célba, messze elmaradva a tavalyi 35,2%-ától, és Walkerhez hasonlóan ő is jelentősen kevesebb büntetőt harcol ki, meccsenként 2,8-et, szemben a tavalyi 5,7-del. A labda járatásából sem tudja kivenni a részét: noha volt egy 4 gólpasszos meccse, a másik 9 összecsapásán a kettes számrendszerben mozogtak az előkészítései száma, összesen 5 gólpasszt osztott ki ezeken a találkozókon. Noha nem ez a fő feladatköre, azért üdvözítő lenne a Mavericksnek, ha jobban kivenné a részét ebből is.

 

Lábjegyzet Doncicról

A Dallas vezére eddig 29,7%-kal triplázik a szezon során, amivel az a fő baj, hogy hét kísérlete van meccsenként távolról. Hogy kontextusba helyezzük: csak Kelly Oubre Jr. dobja nála rosszabbul a hármast az egész ligában a minimum 100 kísérletet elemelők közül.

 

Rozier, a kiscsatár

Évek óta szélsebesen halad az NBA a pozíciók nélküli kosárlabdához, ugyanakkor az olyan adatbázisok, mint a Basketball Reference, szeretik nyilvántartani, hogy melyik játékos milyen poszton tölti el a játékidejét. Ebből számos érdekesség születik, amiből az egyik, hogy Terry Rozier a pályán töltött 658 percének 11%-át kiscsatárban játssza le. (88%-ban dobóhátvédnek jegyzik, és csak 1%-ban irányítóként.) Ez a 11% megegyezik azzal a nem egészen 73 perccel, amikor Devonte’ Graham és LaMelo Ball is fent van a Hornetsnél, és nem mellékesen ez a trió különösen jól működik együtt. 115,6-es Offensive Ratingje, illetve 97,4-es Defensive Ratingje van olyankor a Hornetsnek, amikor mindhárman pályán vannak.

 

Szabad hinni Wigginsben?

Andrew Wiggins az NBA egyik legnagyobb, legpofátlanabb szélhámosa, mert minden évben van egy időszak, amikor elhiteti, hogy kezd felérni ahhoz a játékoshoz, akit nagyon könnyű volt belelátni a draftolása előtt, hogy aztán az idény végére ismét egy átlagon aluli hatékonyságú pontgép képét mutassa. A tavalyi száma az volt, hogy megetette a ligával, hogy mégis van érzéke a játékszervezéshez, kiosztott meccsenként 3,7 gólpasszt. Idén ez Curry (és Green) teljes értékű visszatérésével tovatűnt, így viszont ismét terítékre került az a műsorszáma, hogy ő jó triplázónak tűnik, és jelenleg 5,1 kísérletből tüzel 40,6%-kal. Voltak már ilyen periódusai korábban is, de általában az lett a vége, hogy 33-34% körül állt be az idény végére, ami ugyan nem tragikus, de egy olyan játékostól, aki legjobban a pontszerzéshez ért, több várható.

Idén még egy dolgot előhúzott a kalapjából: helyenként meglepően potens védőnek tűnik, aki mintha tudná használni a fizikai adottságait is, illetve egészen azt a hatást kelti, hogy az esze is megvan ehhez a műfajhoz. Az eddigiekért meg is érdemel egy vállveregetést, és valószínűleg Steve Kerr és Draymond Green keze is benne lehet ebben a fejlődésben, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján még kellően szkeptikus vagyok, úgyhogy még nem tudom elhinni Wiggins védekezését. Ha a szezon végén is ugyanezt a benyomást kelti, hogy potens védő, akkor lesz érdemes jobban elmélyedni a játéka ezen aspektusában. Azt azért jegyezzük fel, hogy 0,99-os Defensive Real Plus-Minus mutatójával a 6. a kiscsatárok között, és csak Kawhi Leonard, De’Andre Hunter, Reggie Bullock, Andre Iguodala, valamint az alig játszó JaKarr Sampson előzi meg őt.