Forró Kézzel: Kettészakad az NBA támadásban?

Doncic és Embiid történelmi magasságokba jutott

Könnyű durrogtatni a „történelmi” jelzőt, sokszor mit sem ér ez kontextus nélkül, ugyanakkor Luka Doncic és Joel Embiid esetében is egyértelmű, hogy a közelmúltban egy-egy történelmi léptékekkel nézve is kiemelkedő mérkőzést raktak össze, már csak azért is, mert anélkül is mindenki tudja, hogy melyik meccseikre gondolunk, hogy azt leírtuk volna. Noha az olyan kérdések, mint a „Melyik volt a legjobb egyéni teljesítmény egy meccsen?” általában parttalan vitát szülnek csak, de ezek összehasonlításának egy nem rossz eszköze a Game Score mutató, ami súlyozva veszi figyelembe mindazt, amit a box score megmutat –ez rávilágít ennek a mutatónak a gyengéjére is, mert nem egyszer olyan játékosok döntenek el meccseket, akiknek a legtöbb megmozdulása fel sem tűnik a statisztikákban. Valamennyire azért elnézőek lehetünk, mert az igazán kiemelkedő Game Score mutatók többnyire azért olyan meccseken jönnek össze, amiket meg is nyer az a csapat, ahonnan ez a teljesítmény érkezik, bár valóban megvan annak is a varázsa/értéke, ha egy piócaként tapadó védő 2/15-ös mezőnymutatóba hajszolja bele az emberét.

A Game Score mutatót a PER-hoz hasonlóan John Hollinger alkotta meg, és az az alapelve, hogy hasonló képzettársítást jelentsenek az értékei, mint amit az ugyanakkora dobott pontok számáról gondol a nagy átlag: ahogyan egy 40 pontos meccs, úgy egy 40-es Game Score is kiemelkedő, míg egy 10 pontos meccs ugyanúgy átlagos, mint egy 10-es Game Score. Mindez az alábbi képlet alapján jön ki: Game Score=(Points)+0.4*(Field Goals Made)+0.7*(Offensive Rebounds)+0.3*(Defensive rebounds)+(Steals)+0.7*(Assists)+0.7*(Blocked Shots)-0.7*(Field Goal Attempts)-0.4*(Free Throws Missed)-0.4*(Personal Fouls)-(Turnovers).

Ezek az adatok az 1983/84-es szezonig visszamenőleg érhetőek el hiánytalanul, vagyis nem Wilt Chamberlain nevével van tele az élboly, ugyanakkor olyan hatalmas hülyeség mégsem lehet ez a mutató, ha ennek a bő 40 évnek a legértékesebb meccsének Michael Jordan karriercsúcsát hozza ki, illetve a harmadik helyre Kobe Bryant 81 pontos meccsét rangsorolja – utóbbi egészen néhány nappal ezelőttig a második legértékesebb meccs volt, csak jött Luka Doncic, akinek 25/33 dobással és 15/16 értekesített büntetővel elért 73 pontja, 10 lepattanója, 7 gólpassza, 4 eladott labdája és 1-1 labdaszerzése, illetve személyi hiába 64,0-s Game Score-t eredményezett, amivel megelőzte a 63,5-es értéket elérő Lakers-legendát.

Doncic egészen közel került Jordan 64,6-es rekordjához, amit a Bulls nagysága azzal hozott össze, hogy 1990. március 28-án 23/37 mezőnykísérletet és 21/23 büntetőt elsüllyesztve 69 pontot dobott, illetve került a neve mellé 18 lepattanó (7 támadó), 6 gólpassz, 4 labdaszerzés, 1 blokk, 2 eladott labda és 5 személyi hiba. Doncic Hawks elleni teljesítménye pedig azt is jelentette, hogy Joel Embiid mindössze öt napig volt ebben a rangsorban dobogós pozícióban, a Spurs elleni 70 pontja (24/41 mezőnyből, 21/23 büntetőből), 18 lepattanója (9 támadó), 5 gólpassza, 1-1 labdaszerzése, blokkja és eladott labdája, valamint 2 személyi hibája 62,5-es Game Score-t ért.

Ezek alapján az elmúlt bő 40 év négy legjobb egyéni alapszakaszmeccse közül kettőt öt nap leforgása alatt láthattunk idén januárban. December 13-a óta összesen hét olyan egyéni teljesítmény volt az NBA-ben, ami jelenleg a 100 legjobb Game Score közé tartozik: kezdte a sort Giannis Antetokounmpo, akinek az 57,0-s értéke a nyolcadik legnagyobb, majd utána jött Jalen Brunson (51,4), Doncic (52,5), Nikola Jokics (46,6) és Devin Booker (46,4) a fentebb már taglalt Doncic- és Embiid-meccsen kívül. Ha még egy lépést teszünk hátra, akkor az is látszódik, hogy az előző szezon kezdete óta jött össze ennek a 40 évnek a 100 legértékesebb egyéni teljesítményéből 17, úgyhogy mondhatjuk azt, hogy a történelem a szemünk előtt íródik.

Az elmúlt időszak nem csupán Doncic és Embiid rendkívül értékes meccseiről volt emlékezetes, hanem arról is, hogy mindketten elhomályosítottak egy-egy másik kiemelkedő egyéni teljesítményt: amikor Embiid 70 pontot dobott, azon a napon Karl-Anthony Towns is 62-t szórt, míg amikor Doncic jutott 73-ig, Devin Booker dobott szintén 62-t.

Az NBA történetében 87 alkalommal fordult elő, hogy egy játékos legalább 60 pontot dobjon egy meccsen, vagyis Doncic és Embiid ezzel is történelmi magasságokba jutott, pláne azzal, hogy a 70 is meglett mindkettőjüknek. Ezt a határt csak 10 játékos érte el az NBA történetében, és Chamberlain az egyetlen, akinek egynél többször sikerült ez, neki hat ilyen meccse is volt.

Visszatérve a 60 pontos meccsekhez, Joe Fulks érte el először ezt a határt, 1949. február 10-én 63 pontot ért el 27/56-os mezőnymutatóval, miközben az összes csapattársa együtt dobott rá 53 alkalommal. A 60 pontos meccsek egy jelentős része az NBA hőskorában születtek, és ebben is Chamberlain járt az élen, 32 alkalommal érte el ezt a pontmennyiséget, csak az 1961/62-es szezonban 15 ilyen meccse volt. Ebben az idényben kétszer is NBA-rekordot állított fel, előbb 78 pontot ért el, majd jött a híres 100 pontos meccse, amit azóta sem közelített meg senki sem, a 78 pontot is egyedül Kobe Bryant tudta túlszárnyalni. Érdekesség, hogy Chamberlain 78 pontos meccse nem ért győzelmet, mert a túloldalon Elgin Baylor is 63 pontot ért el, és izgalmas kontextus, hogy Chamberlain teljesítményéhez 62 mezőnykísérlet és 31 kiharcolt büntető kellett, míg Baylor 55 dobással és 24 kiharcolt büntetővel fejezte be azt a meccset – a két csapat együtt 291 mezőnykísérlettel és 108 kiharcolt büntetővel fejezte be a találkozót.

Chamberlain utolsó 60 pontos meccsét 1969. február 9-én játszotta, vagyis pár nap híján 55 éve, és akkor úgy állt a helyzet, hogy az NBA 38 60 pontos meccse közül 32 volt az övé. Egészen 2016. december 5-ig igaz volt az a mondat, hogy neki több 60 pontos meccse volt, mint az egész NBA-nek együtt, ekkor viszont Klay Thompson három negyed alatt dobott 60 pontjával kiegyenlített a liga, és azóta még 23 ilyen meccset láthattunk. Az elmúlt években egyre több az ilyen teljesítmény, az előző szezonban már négy volt, míg most úgy járunk ötnél, hogy alig vagyunk túl az alapszakasz felén – legutóbb az 1962/63-as szezonban volt ennél több 60 pontos egyéni teljesítmény.

Az NBA történetében mindössze kilenc játékos volt képes egynél több meccsen is elérni a 60 pontos határt, közülük öten jelenleg is a ligában vannak. Ahogyan azt említettük, Chamberlain 32 ilyen meccsel tartja a rekordot, és az sem meglepő, hogy utána Bryant (6) jön, a harmadik helyet viszont a még aktív Lillard (5) foglalja el. A további sorrend: Harden (4), Jordan (4), Baylor (3), Doncic (2), Towns (2), Booker (2). Utóbbi három játékos az elmúlt napokban iratkozott fel ebbe a sorba, és Booker egy kevésbé elit társaságnak is a tagja lett, Chamberlain (11) és Jordan (2) után ő lett a harmadik, aki egynél több vesztes meccsen ért el legalább 60 pontot.

 

Booker ritkán látott sorozatot rakott össze

Booker a közelmúltban összehozott egy olyan három meccsből álló sorozatot, ami alatt összesen 152 pontot dobott, és ez már a pályafutása második olyan három meccsből álló sorozata volt, ami alatt legalább 50 pontot átlagolt. A kiemelkedő periódusa a Mavericks elleni 46 pontjával indult, viszont a három meccséből csak ez ért győzelmet, utána a Pacers elleni 62 pontja és a Magic elleni 44 egysége ellenére is könnyűnek találtatott a Suns.

Az elmúlt 50 évben csak Michael Jordan, Kobe Bryant, James Harden és Damian Lillard volt hasonló sorozatokra képes. Az NBA hőskorában azért gyakrabban előfordult az ilyesmi, és nem is kell távolabb menni Wilt Chamberlainnél, aki az 1961/62-es szezonban 50,4 pontot átlagolt.

 

Draymond Green extrém +/- mutatója

A Warriors a közelmúltban úgy bukta el a Lakers elleni összecsapást, hogy abban a 46 percben, amit Draymond Green a pályán töltött, 31 ponttal dobták túl az ellenfelüket – szerény matematikai képességeink alapján ez azt is jelenti, hogy a fennmaradó 12 percet 32 ponttal veszítették el. Noha ez egészen extrémnek hat, nem ez a legjobb +/- mutató, amit egy játékos vesztes meccsen hozott össze, ez a sokat nem érő érdem Ish Wainright nevéhez fűződik, aki 2022. április 6-án 25 perc alatt +36-os mutatót hozott a Sunsban, mégis kikaptak négy ponttal a Clipperstől. Green holtversenyben a negyedik helyen áll ebben a rangsorban, Darko Milicsics (+35) és Kyle Korver (+33) is felül tudta múlni ezt a meccsét.

Érdekesség, hogy ebben a szezonban ketten is közel jártak ahhoz, hogy az NBA történetének a legrosszabb +/- mutatóját hozzák össze egy meccsen, de Manny Harris kétes értékű rekordja továbbra is tartja magát: a Cavaliers egykori játékosa -57-es mutatót hozott össze egy Lakers elleni 55 pontos vereség során, 2011. január 11-e óta tartja ezt a rekordot. Sokáig néhány Thunder-játékos tudott csak hozzá igazán közel kerülni, 2021-ben a Grizzlies elleni 63 pontos vereségük során Jeremiah Robinson-Earl hozta a legrosszabbat -56-tal, ezt viszont ketten is beállították ebben a szezonban. Miles Bridgesnek december 16-án jött össze a -56 a 76ers elleni 53 pontos vereség során, míg Scoot Henderson január 11-én ért el hasonlót, amikor a Thunder 62 ponttal verte a Trail Blazerst. Lehet, hogy túl sok értelme nincs ezeknek a statisztikáknak, de azt azért elhinti, hogy mekkora utat tett meg a Thunder: néhány éve 63 pontos vereségük volt, míg ebben a szezonban 62 pontos győzelmük.

 

Támadásban kettészakad a liga?

A 60-70 pontos egyéni teljesítmények mellett január 31-éig 78 darab olyan meccs volt, amikor egy gárda elérte a 135 dobott pontot. Már a 2022-23-ban összehozott 112 meccs is bődületes rekordnak számított (az előző csúcs 2019-2020-ban született 74 mérkőzéssel), de ha ilyen tempóban haladnak a gárdák, nagyon simán átléphetik a 112-es küszöböt.

Ugyanakkor jelen állás szerint a tavalyi 114.7 pontról „mindössze” 115.6 pontra emelkedett a csapatok átlaga (kevesebb, mint 0.8%-os növekedés). Tavaly a rengeteg ponteső meg is látszott az összteljesítményen, akkor 110.6 pontról 114.7-ra nőtt az átlag, ami 3.7%-ot jelentett.

A 2022-23-as évadban a Sacramento Kings volt az egyetlen gárda, amely 119 pont felett átlagolt (120.7). Idén az alapszakasz nagyjából felénél öt (!) ilyen csapatot találunk: Pacers, Bucks, Thunder, Hawks, Celtics. Közülük is extrém módon kiemelkedik a Pacers (124.8) és Bucks (124.0).

Érdemes megvizsgálni a bajnokesélyes/playoffesélyes csapatok számait, mert azt látjuk, hogy egyesek inkább/vagy a védekezésre esküsznek. Ilyen alakulatok:

-Minnesota Timberwolves (támadásban 115.8-ról 112.9-re estek vissza, védekezésben 115.8-ról 107.4-re javultak)

-Oklahoma City Thunder (támadásban: 117.5-ről 120.8-ra javultak, de közben a tavalyi 116.4 ponttal ellentétben csak 112.9 pontot kapnak)

-Denver Nuggets (támadásban 115.8-ról 115.0-ra gyengültek, de védekezésben 112.5-ről 110.9-re javultak)

-Los Angeles Clippers (támadásban 113.6-ról 117.9-re emelkedtek, hátul 113.1-ről 111.8-ra csökkentek az átlagaik)

-New York Knicks (támadásban 116.0-ról 115.4-re léptek vissza, védekezésben 113.1-ről 109.2-re javultak)

-Orlando Magic (támadásban 111.4-ről alig elmozdulva 111.7-et átlagolnak, miközben védekezésben 114.0-ról 111.2-re limitálták az ellenfeleket)

Houston Rockets (támadásban 110.7-ről 113.7-re jöttek fel – még ezzel is csak 21. helyen állnak -, miközben a védelmük 118.6-ról 112.5-re izmosodott, és most akarnak még egy jó periméter-védőt szerezni)

Ugyanakkor a védekezésre helyezett hangsúly nem újdonság, hanem sokkal inkább kezd trenddé válni. A 2022-23-as évadban a Boston Celtics, a Miami Heat, a Cleveland Cavaliers is az öt legjobban védekező csapat közé tartozott, és most is ott vannak a Top7-ben.

Tavalyhoz képest az egyetlen komolyabb kakukktojás a Philadelphia 76ers, amely a 2022-23-as évadban Top3-as védekezést rakott össze Doc Rivers keze alatt (110.9), most pedig csak a 12. helyen állnak 112.6-tal. Ebben viszont közrejátszik, hogy tavaly egyrészt PJ Tucker végig kezdőként szerepelt, másrészt Joel Embiid DefRatingje tavaly és idén is kiváló, 109-es – csakhogy Embiid tavaly az egész 82 meccses alapszakaszban hiányzott 16 meccsről, most 47 meccs alatt már 13-ról.

Ha végignézzük azokat a csapatokat, akik a fentiek mellett bajnokesélyesnek számítanak, vagy playoff-helyen állnak, vagy ott szeretnének állni, akkor azt látjuk, hogy szinte mindegyik védekezésben akar erősíteni, nem támadásban.

A Milwaukee Bucks többek között ezért szerződtette Doc Riverst és stábját, illetve nagy erőkkel periméter-védőt keres. Az Indiana Pacers egy nagy, erős és hátul is használható sztárcsatárt szerzett Pascal Siakam személyében. A Lakers Dejounte Murray-vel szemez, aki az Atlanta borzalmas számai ellenére jó védőnek számít, B-tervként pedig nem Zach LaVine, hanem Alex Caruso jön számításba. A Suns egy elit lepattanózóra vadászik. A Pelicans a palánk alatti védekezését szeretné upgrade-elni. A Dallas az egész offszezont arra szánta, hogy Doncic és Irving mellé jó védőket hozzon.