Forró kézzel különkiadás: a Harden-csere értékelése

Tegnap este négycsapatos csere történt - lényegében James Harden Brooklynba, Jarrett Allen Clevelandbe, Caris LeVert Indianába, Victor Oladipo pedig Houstonba került brutális mennyiségű draftjog és swapjog mellett. 

Brooklyn Nets

A Nets kapja: James Harden

A Nets adja: Caris LeVert, Jarrett Allen, Taurean Prince, Rodions Kurucs, három saját elsőkörös pick (2022, 2024, 2026), négy saját elsőkörös pick cseréjének lehetősége (2021, 2023, 2025, 2027) - egyik picken sincs védettség

A Nets az előző években maximalizálta a fiatal tehetségek gyűjtögetését, szépen kijött a 2013-as, katasztrofálisan alakult Pierce-Garnett féle cseréből. Az előző két szezonban bejutottak a playoffba, a 2019-es offszezonban megszerezték Kevin Durantet és Kyrie Irvinget (illetve DeAndre Jordant). Az köztudott volt, hogy Durant Achilles-szakadása miatt a 2020-21-es évadtól kezdődően lehet velük komolyabban számolni, ráadásul Kyrie Irving is korán befejezte a tavalyi szezont sérülés miatt, így a fiatalok és kiegészítő emberek megmutathatták, mit tudnak, növelhették értéküket. 

Bár Spencer Dinwiddie súlyos sérülése nem volt bekalkulálva, így is első számú esélyesként indulhattak harcba James Hardenért, amikor kiderült, hogy a Rockets korábbi MVP-je távozni akar Texasból. Ott adódtak problémáik, hogy a a Rockets igyekezett megerősíteni a keretét az offszezonban, így nem igazán volt szükségük sok játékosra (illetve a Nets által felajánlott játékosokra), valószínűleg ezért is húzódhatott el a csere nyélbe ütése, mert meg kellett találniuk azokat a csapatokat, akiknek szükségük van Jarrett Allenre és Caris LeVertre, a két legnagyobb játékos-ellenértékre. 

A rengeteg távozó játékos és pick miatt az NBA-követők elsőre (a 2013-as eset mellett) a Miami nagy hármasának összeállására, a keret “kiürítésére” asszociálhattak, azonban ez messze nincs így. DeAndre Jordan ugyan túl van már a zeniten, de még mindig megbízható védő 20-25 percre, Joe Harris pedig nem véletlenül kapott pár hete egy 4 év/72 milliós szerződést, a liga egyik legjobb hárompontosdobójáról beszélünk, aki ráadásul nem csak egy dobógép. A három sztárral kiegészülve papíron ez egy brutális kezdőötös, támadásban komolyabb lyuk nélkül, hiszen Jordan és Harris is jól illik a sztárok mellé. 

Ha Spencer Dinwiddie nem sérül le, akkor meglenne a second unit egyértelmű és bizonyított vezére is, de így sem teljesen reménytelen a helyzet. Hátvédposzton Bruce Brown, Tyler Johnson és Chris Chiozza, a triplaspecialista Landry Shamet, kiscsatárként Timothe Luwawu-Cabarrot, magasembereknél a veterán Jeff Green, a two-way Reggie Perry, illetve a jelenleg sérült Nicolas Claxton áll rendelkezésre. Papíron nem egy világverő alakulat, de többségük percekre megállja a helyét, és felszabadul három roster-hely is, ahová további specialistákat lehet hozni (elsősorban magas poszton lenne szükség 1-2 biztonsági erősítésre - ez még a jövő zenéje, hogy kik érkezhetnek ide). 

Itt fontos megemlíteni, hogy nem is kell minimumokkal dolgoznia a Netsnek, mivel  megvan az 5.72 millió dolláros luxusadós mid-level, illetve minden bizonnyal megkapják Dinwiddie sérülése miatt a Disabled Player Exceptiont - legkésőbb a cserehatáridő utáni kivásárlásoknál ezzel a két opcióval igen jó esélyeik lehetnek használható veteránok összegereblyézésére. 

A legnagyobb kérdőjel (feltéve, hogy az egészség, fittség és mentális egészség rendben lesz), hogy a három sztárnak esetleg három labdára lenne szüksége, hogy működjön a rendszer. Nyilván mindenkinek fel kell adnia valamit önmagából, de az nem kérdés, hogy mindhárom spíler elit dobó és elit szervezőmunkára is képes, ami egy átmeneti, összeszokó-formába hozó időszak után életveszélyessé teheti a támadójátékot, hiszen Harris tud alkalmazkodni, Jordan pedig el tudja látni azt a keveset támadásban, ami elégséges. A védekezés a másik kérdőjel, mert egyik húzóember sem erről híres - ez inkább a playoffban okozhat majd gondot, a jelenlegi shot-happy NBA-ben csapat legyen a talpán, aki túl tudja majd dobni azt a formába lendülő Brooklynt, amit a Nash-D’Antoni páros irányít. A playoffban viszont ez a keret biztosan nem lesz elég, mert a padról igazán kiemelkedő védő nem fog jönni, ott még szükség lenne vérfrissítésre. 

A védekezés mellett az elzárás-leválás, mint a mai NBA alapjátéka is kérdőjeles. Jarrett Allen kiválóan csinálta ezt a játékelemet, vele nagyon jól működött a támadás - Jordan ehhez már picit lassú/darabos, más hasonló játékos pedig nincs a keretben. Ebből kifolyólag elképzelhető, hogy sűrűn játszanak majd small-ball felállásban az eddigi “Allen váltja Jordant és fordítva” rotáció helyett - a gyorsabb játék egyrészt csökkentheti elzárás-leválás okozta gondokat, másrészt hátramenetben is hatékonyabban lehet levédeni az ellenfél gyorsindításait, illetve nyomás alá helyezni a felállt védelem elleni játékát, jobban el lehet bújtatni az egyéni hiányosságokat. 

Összefoglalva: a Brooklyn ugyanúgy all-int mondott, mint 2013-ban, de ezúttal nem Billy King a GM, Sean Marks három, még éppen a lehető legjobb korban lévő extraklasszist rakott össze - vannak kérdőjelek a sérülések, mentális problémák, személyiségek és a védekezés miatt, de össze sem hasonlítható mindez azzal, hogy két nagyon idős klasszisért feladták a jövőjüket. A jövő feladása nyilván most is megtörtént, hiszen 2028-ig ha vesztenek, nem maguknak vesztenek, de a következő másfél évben mindhárom sztár szerződés alatt lesz Joe Harrisszel és DeAndre Jordannel együtt, ennyi idejük biztosan lesz alkotni, és jövőre csatlakozhat még Spencer Dinwiddie is (neki játékosopciója van, ACL-szakadás után esélyes, hogy biztosra megy és le fogja hívni). 

2022 nyarán mindhárom sztárnak játékosopciója lesz, jó eséllyel ott csak kettejüket tudják majd megtartani, de például a harmadik sztár (legyen az bármelyik) is cserélhető sign-and-trade-del, és a klubtulaj pénztárcája feneketlen kút, ha nyernek egy bajnokságot, együtt tudja tartani brutális luxusadóval is a keretet. Korai még ezen gondolkodni, csak érdemes látni, hogy ezeknek a játékosoknak lesz még érdemi csereértékük két év múlva, nem úgy, mint Pierce-éknek volt anno. 

Houston Rockets

A Rockets kapja: Victor Oladipo, Dante Exum, Rodions Kurucs, a Brooklyn Nets elsőkörös pickjei (2022, 2024, 2026), a Milwaukee Bucks elsőköröse (2022), a Nets elsőkörös pickek kicserélésének joga (2021, 2023, 2025, 2027). 

A Rockets adja: James Harden

A Houston új GM-je, Rafael Stone a szezon előtt bemelegítésképpen elcserélte Russell Westbrookot John Wallra és a Wizards 2023-as elsőkörösére, majd nekifeküdhetett a mestervizsgájának, James Harden értékké váltásának. Stone nem csak hogy átment a teszten, de kiváló eredménnyel végzett. Daryl Morey biztosan elmorzsolt egy könnycseppet is büszkeségből, hogy milyen szépen kinevelte az utódját - viszont egyúttal meg is ette, amit 2019 nyarán főzött. 

Amikor ismertté vált, hogy Harden távozni akar, Morey és a Philly volt a másik esélyes célpont Harden megszerzésére, de már akkor is elég egyértelmű volt, hogy egyik sztárjukat fel kellett volna adni érte - a hírek szerint Ben Simmonst oda is adták volna. Simmons minden hiányossága ellenére is egy All-NBA játékos, akire lehet franchise-t építeni. Azt nem lehet tudni, hogy a Morey statisztikai moduljain felnőtt Stone gondolta-e úgy, hogy nem Simmons a Houston embere, vagy Tilman Fertittáék próbálták lehúzni az utolsó bőrt is a kurtán-furcsán távozó Morey-ról, vagy csak egyszerűen jobbnak értékelték a Nets csomagját, amiben nem volt túl nagy bértömeg, esetleg a régi bizalom romjain még megkérdezték Hardent, hogy melyik csapatba szeretne inkább menni - a lényeg, hogy végül a Brooklyn lett a befutó. 

Pár helyen egy korszak végéről beszélnek, de véleményem szerint ez a korszak Morey távozásával lezárult, itt már csak idő kérdése volt, hogy mikor cserélik el Hardent, mint az elmúlt nyolc év alfáját és omegáját. Most még élénken élhet a csapatnál az elmúlt pár hét összes negatívuma, de azt nem lehet elvenni Szakálltól, hogy visszarakta a Rocketsot a térképre. Az Olajuwon-Drexler korszak utolsó nagyobb dobása (konferenciadöntő 1997-ben) és Harden 2012-es érkezése között egyetlen playoff-sorozatot nyert a Houston, míg Hardennel nyolc év alatt hétszer bizonyult jobbnak ellenfelénél, kétszer bejutott a főcsoportdöntőbe és 2018-ban hajszálon múlt a nagydöntő is. 1994 után (Hakeem Olajuwon) visszahozta az MVP-díjat Houstonba, 1969 után (Elvin Hayes) ismét a franchise adta a gólkirályt, emellett a középtávolik száműzésével és az ultra small-ballal nagy hatással volt az egész ligára a gárda. 

Minden mellékzönge mellett fontos tehát, hogy Harden az elmúlt 5-6 év meghatározó játékosa a ligában, konkrétan az elmúlt három szezon gólkirálya, a Rockets pedig igyekezett is megkérni az árát. Mára kiderült, hogy kevésbé játékosokban, inkább pickekben gondolkodott a Houston, ennél többet pedig egy csapattól nem nagyon tudtak volna kisajtolni. Még ha a közeljövőben ezek a pickek és swapjogok nem is érnek majd sokat, 2023 után szinte biztosan beeshet egy-két magasan jegyzett lottery pick - addig valószínűleg nem lesz túl erős a Rockets, de nem is lesznek pofozógépek, szépen elkezdhetik ugyanazt az építkezős folyamatot, amit a Brooklyn éppen most fejezett be. Ehhez kellenek pickek, és mivel Morey 2019-ben szépen kipörgette a sajátokat a Thundernek Westbrookért (2021-ben és 2025-ben kicserélheti az OKC, 2024-ben és 2026-ban minimális védettséggel vihetik az elsőköröst), ezeket elkezdte szépen visszapótolni az új menedzsment - erre írtam fentebb, hogy Morey kicsit megette, amit korábban főzött. 

A pickek mellett érkezett három játékos is, de közülük kettővel nagyon nem érdemes foglalkozni. Dante Exum sajnos sokadik súlyos sérüléséből lábadozik, valószínűleg nem fog pályára lépni a Houstonban, hiszen lejár a kontraktusa nyáron. Rodions Kurucsnak csapatopciója van 2021-22-re, ő még hasznos tagja is lehet a keretnek, de húzóember már nem lesz belőle. Az érdekes projekt Victor Oladipo lehet, aki súlyos sérülésből igyekszik magát felépíteni, és 21 milliós szerződése szintén lejár a szezon végén. A Houston kényelmes helyzetben van vele kapcsolatban, hiszen megnézhetik, mennyire is lenne kedve Houstonban folytatni a pályafutását, mennyi is lehet még a tankjában, milyen a valódi kórlapja - ha meg akarják tartani, tudni fogják, mennyit érdemes rááldozni (mivel a Bird-jogai a Houstonnál vannak, bármennyit kínálhatnak neki). Az is benne van a pakliban, hogy még szezon közben elcserélik, kivásárolják, így pedig megint spórolnak rajta egy kicsit. 

A csapat pénzügyi helyzete egyébként John Wall gigaszerződése ellenére meglepően jól néz ki: a cserével már simán bementek a luxusadó alá és messze elkerülik a hard capet (a csere előtt luxusadó felett voltak és körülbelül 1 millióra a hard captől), vagyis ebben a szezonban is jelentősen javult a mozgásterük, nyáron pedig mindössze 84 millió dollár van a sapka alatt. Ez azért is fontos, mert a tulajdonos Fertitta nagy érdekeltségei (étteremláncok) alaposan megsínylették a járványhelyzetet - ha nem is minden dollár számít, de feleslegesen nem szórja a pénzt egy lottery-határon billegő csapatra.

John Wall 2022-ig marad fixen, játékosopcióval 2023-ig, Eric Gordon 2024-ig, Christian Wood 2023-ig van szerződés alatt, és gyakorlatilag ennyi a nagyobb bértömeg - az simán benne van, hogy Eric Gordont elpasszolják jóval korábban, de ha nem sikerül, akkor sincs tragédia, jöhetnek szépen sorban az újoncok, lehetőség lesz bőven. John Wall és DeMarcus Cousins úgy tűnik, hogy elfogadta a mentor-szerepet és jól kijönnek Stephen Silasszel (persze esetükben is igaz, hogy várjuk ki a végét...), vagyis lesz egy kis veteran presence is az öltözőben, még ha időközben PJ Tuckert elcserélik vagy kivásárolják is. 

A Houstonnak nincs meg a saját elsőköröse 2021-re (a saját, a Thunder vagy a Heat leggyengébbjét kapják, ez jó eséllyel a Miami kései elsőköröse lesz), így nagyon nincs értelme máris nagyon rossz csapatot csinálni - lehetőséget kaphat Oladipo, Wall, Cousins, Gordon, hogy menjen a győzelmekért, a kiegészítők is alkothatnak. Nyáron viszont meglesz a valószínű Heat-jog (vagy ha a Nets hátrébb végez, akkor az övék), a Blazers elsőköröse (amennyiben a Portland bejut a playoffba), ezekkel szépen el lehet kezdeni építkezni - sőt ha kitakarítanak még némi bért, halványan felderenghet az is, hogy az FA-piacon is tényezőként legyenek jelen, de ezt csak a tények kedvéért említem, kevés a realitása. Addig pedig lehet nézni a szegény ember Nagy Hármasát, Wallt, Cousinst és Oladipót, de ennyi pickkel Houstonban most már teljesen ki vannak békülve. 

A cseréhez tartozik lábjegyzetben, hogy a Houstonnak fel kellett szabadítania egy roster-helyet, Bruno Caboclónak köszönték meg az eddigieket.

Cleveland Cavaliers

A Cavaliers kapja: Jarrett Allen, Taurean Prince

A Cavaliers adja: Dante Exum, 2022-es elsőkörös pick (Milwaukee Bucks), 2024-es második körös pick

A Cavaliers régi vágya a helyi sajtó szerint, hogy megszerezzen egy igazi rim protectort (hogy ebbe miként illeszkedik bele Andre Drummond átigazolása egy éve, azt hagyjuk, bár sokat nem adtak fel érte): tavaly februárban Myles Turnert igyekeztek megszerezni, a mostani offszezonban pedig bejelentkeztek Jarrett Allenért is. Akkor elhajtották őket, de úgy tűnik, hogy a folyamatos jelenlét, “zizegés” megtette hatását, hiszen amikor a Brooklynnak sürgősen kellettek cserepartnerek, tudták, hogy kit érdemes keresni. 

Ha csak szigorúan magát a cserét nézzük, a Cavs abszolút jó vásárt csinált, hiszen egy fiatal, már playoff-rutinnal is rendelkező, sérülés- és balhémentes centert sikerült szerezniük gyakorlatilag egy Top28-as pickért, aki jó védő és van is még benne potenciál - a legjobb pedig, hogy nyáron bármilyen ajánlatot meccselhetnek rá, és ha nem történik semmi rendkívüli, fognak is, így a jelenlegi NBA egyik legfontosabb posztját 3-4 évre bebiztosíthatják. 

Taurean Prince jövő évi 13 milliós szerződését azért ne feledjük, ami kicsit magasabbá teszi Allen árát, de mivel Drummond lejáró szerződésének hála jelenleg 90 millión áll ezzel együtt is a bértömegük 2021 nyarán, ez bőven a belefér-kategória. 

Bár számtalan mém született már a Cavaliers magasember-állományáról (amit maguk az érintettek is poénnak fognak fel), ha közelebbről megnézzük, azért egyáltalán nem olyan drámai a helyzet. Andre Drummonddal ezek után nem nagyon éri meg hosszabbítani, meg kell próbálni elpasszolni a deadline-ig, ha meg nem sikerül, akkor érzékeny búcsút kell venni tőle legkésőbb nyáron. Kevin Love szerződése jövőre 31, utána már csak 29 millió körüli, ha nem sikerül elcserélni, azt már kibekkelik a Cavsnél. JaVale McGee lejáró, de jó eséllyel hamarabb elviszi valamelyik playoff-esélyes (szakmai szempontból adja magát egyébként a Nets....), Larry Nance Jr. pedig idén 11.7, jövőre 10.7 milliót keres, 2022 nyarán lejár a szerződése, de szerintem ő a családi vonal miatt utána jóval olcsóbban aláír majd. 

A Cavs a fiatal mezőnyemberek szerződéseivel sokat nem kell, hogy foglalkozzon, Garland, Sexton, Okoro, Osman, Windler, Porter és Dean Wade minimum 2023-ig a jelenlegi, kisösszegű szerződését tölti. Allen megszerzésével a jövő centere megvan, szépen folytathatják a mezőnysor sűrítését a következő draftokon: a 2021-es és 2022-es másodikkörösük ugyan már odavan, de az összes saját elsőkörösük zsebben, ráadásul 2022-ben több másodikkörös érkezik majd. 

A cseréhez lábjegyzetben hozzátartozik, hogy két játékostól búcsút kellett venniük az új érkezők miatt: Thon Makert waiverre tették, Yogi Ferrell 10 napos szerződését pedig idő előtt felbontották. 

Indiana Pacers

A Pacers kapja: Caris Levert, második körös pick (2023, Rockets)

A Pacers adja: Victor Oladipo

A csere fényéből igen kevés jutott az Indianának, pedig nagyon úgy tűnik, hogy a Pacers szépen csendben óriásit húzott a LeVert-Oladipo cserével. 

Egyrészt megszabadultak Victor Oladipótól, pontosabban attól a problémától, hogy mit kezdjenek vele a szezon hátralévő részében és nyáron, amikor lejár a szerződése. A korábbi All-Star nem egy nehéz ember, nem csapkodta volna az ajtót, de a jelenléte mégis gond volt: a cserehatáridőig játszatni kellett volna, hátha valaki elviszi, de emiatt kompromisszumokat kellett volna kötni a hátvédrotációban - ha pedig ezek után sem viszi el senki, akkor az megint probléma, hogy játszassák vagy ne játszassák, ha nyáron bárhová mehet. A csere egyik nagy hozadéka, hogy Malcolm Brogdon most már egyértelműen a hátvédsor vezére lesz, és akivel együtt játszik, az jó eséllyel még legalább másfél évig a csapatnál lesz. 

Ez lehet egyrészt Aaron Holiday, Justin Holiday, Jeremy Lamb, illetve most már Caris LeVert is. Jelen pillanatban a teljes keretet tekintve úgy néz ki a helyzet, hogy 2022-ig mindegyikük szerződés alatt van, sőt LeVert és J. Holiday 2023-ig, míg a frontcourtban Sabonis 2024-ig, Turner és Bitadze 2023-ig, Warren pedig 2022-ig. Most jutott el oda a Pacers, hogy a legfontosabb láncszemek mindegyike még majdnem két évig szerződés alatt van, egészséges, és a puzzle-darabok ráadásul jól is illeszkednek. 

Szinte biztosan lesz majd némi visszaesés az eddig kiválóan (7-4) rajtoló Indianánál, de komolyabb nem valószínű: LeVert simán átveheti akár Oladipo, akár az időnként sérüléssel bajlódó Warren perceit, de a second unit vezéreként is magas szinten használható, igazi Jolly Joker: dob kintről, bentről, szervez, lepattanózik, védekezik, ami éppen kell - egy ilyen 2-3-as átmenet úgy kellett ebbe a Pacersbe, mint egy falat kenyér. Hosszútávon szinte biztosan a második sor vezére lehet, mivel támadásban akkor a leghatékonyabb, ha a kezében van a labda, ez pedig a kezdőben abszolút a Brogdon-Sabonis duó privilégiuma, ráadásul nagyon jól is végzik a dolgukat.

Tény, hogy egy jó karban lévő Oladipóhoz képest gyengébb védő, de támadásban egyénileg többet tud hozzátenni, és ami nagyon fontos: 16-18 millió dollárt keres évente 2023-ig. A Pacers az utóbbi időszakban hosszabb távra lekötötte Brogdont, Turnert és Sabonist, a közeljövőben Warrennel is meg kell majd egyezni, emellé szinte biztosan nem fért volna be Oladipo új szerződése, így viszont olcsóbban kaptak egy mindenest, aki mellett ráfeküdhetnek arra, hogy beépítsék például Aaron Holiday-t a kezdőbe. 

Az már egyébként hab a tortán, hogy a Dipo-LeVert cserével idén bementek a luxusadó alá, ami hosszú- és rövidtávon is jó hír számukra. Ha LeVert csak azt hozza, amit az elmúlt másfél-két évben üzembiztosan hozott (és egészséges marad, ez nála azért kiemelendő), akkor a Pacers szépen csendben fel fog tudni zárkózni a keleti nagyok mellé hosszabb távon is.