Forró Kézzel: Le sem kell játszani az idei playoffot?

 

Looney kiesett a Warriors rotációjából

Kevon Looney az állandóság jelképe volt a Warriorsnál az elmúlt pár évben: miközben a csapat sztárjai rendre hagytak ki meccseket sérülések és eltiltások miatt, a fiataljaik ki- és bekerültek a rotációjukból, míg a kiegészítők cserélődtek a keretben, Looney minden meccsen ott volt a pályán 2021. március 23-a óta. Ez a sorozat azonban 2024. március 7-én véget ért, sorozatban lejátszott 254 meccs után a center nem került pályára a Bulls ellen, ráadásul nem sérülés miatt, hanem egyszerűen nem fért be a rotációba. Ugyanez megtörtént a csapat Spurs elleni két meccsén is, majd a Mavericks ellen ugyan ismét játszott, de ebben szerepe volt annak is, hogy Draymond Green kiülte azt a találkozót sérülés miatt.

Voltak már arra utaló jelek, hogy Steve Kerr valamikor meghúzhatja Looney kivételét a rotációból, az ezt megelőző hetekben is már az volt az ember érzése, hogy csak azért lép egyáltalán pályára, hogy ne szakadjon meg a sorozata, illetve azért, mert az edzőnek nem volt szíve teljesen kitenni őt a rotációból, ugyanakkor január 12-e óta egyszer sem érte el a játékideje a 20 percet. A Bulls-meccs előtti 23 találkozón mindössze 10,9 percet átlagolt, többször megállt 5-6 perc körül a játékideje, noha a teljesítményére ekkor sem lehetett különösebb panasz.

Looney nem azért került ki a Warriors rotációjából, mert rosszabb játékos lett, hanem azért, mert egyszerűen elfogyott körülötte a levegő. Jonathan Kuminga szintlépése után Kerr alacsonyabb szerkezetre váltott, amiben Green lett a center, miközben az újonc Trayce Jackson-Davis is egyre jobban megtalálta a helyét a csapatban, és az atletikusságával olyasmit adott a Warriors támadójátékának, ami Looney-val a pályán hiányzott belőlük. Jackson-Davis december közepén kezdett el rendszeresen játszani, és ezt követően ugyan voltak olyan meccsek, amikor nem került pályára, vagy csak pár perc erejéig, de február 22-én 8/10 dobást elsüllyesztve ért el 17 pontot és 5 lepattanót a Lakers ellen, és ezzel ismét elérte, hogy nagyobb szerepet kapjon.

Jackson-Davis az elmúlt 12 meccsen 17,7 percet átlagol, ezalatt 9,2 pontot és 5,4 lepattanót tesz be a közösbe, míg az egész idényt nézve 14 perc alatt hoz 7,1 pontot és 4,3 lepattanót – Looney a legponterősebb szezonjában átlagolt 7,0-t, de ahhoz is 23,9 percre volt szüksége az előző idényben.

 

Gafford keze tűzforró

Daniel Gafford egészen elképesztő sorozatot produkál, a legutóbbi 33 mezőnykísérlete kivétel nélkül célba ért, így már csak két kosárra van attól, hogy beállítsa Wilt Chamberlain vonatkozó NBA-rekordját. A Mavericks centere utoljára március 3-án rontott dobást a mezőnyből, akkor a 76ers ellen egyetlen rádobása volt, ami nem ért célba, azóta viszont a Pacers (7/7), a Heat (5/5), a Pistons (7/7), a Bulls (9/9) és a Warriors (5/5) ellen sem hibázott.

Egy ilyen sorozatnál nem meglepő, hogy az közeli dobásokból jött össze, ebben az időszakban mind a 33 kosarát a gyűrű 5 lábnyi (1,52 méter) sugarából szerezte, és mindössze 3 kosara született a festék védett területén kívülről. 17 zsákolásból és 16 ziccerből áll össze ez a sorozat, és a 33 kosarából 28-at előzött meg gólpassz, ezekből 20 Luka Doncic-tól érkezett.

Gafford az elmúlt 5 meccsén 15 pontot, 7,4 lepattanót és 3,4 blokkot átlagol, és a csapata is profitál a kiváló formájából, 4-1-re állnak azóta, hogy elkezdődött a sorozata, a legutóbbi 4 meccsüket kivétel nélkül megnyerték.

 

Sengün nagyot villantott idén

Nagyon valószínű, hogy Alperen Sengün szezonja befejeződött, a térde és a bokája is megsérült a minap, így egy nagyon sikeres egyéni idény végére kerülhetett pont. Sengün erre a szezonra szintet lépett, 63 meccsen 21,1 pontot, 9,3 lepattanót és 5 gólpasszt átlagolt, komoly fejlődésen ment keresztül a játéka. Az előző idényében még csak 14,8 pontot, 9 lepattanót és 3,9 gólpasszt átlagolt, és úgy emelt ezen a számain, hogy a percátlaga csak kicsivel ugrott meg, 28,9-ről ment fel 32,5-re. Különösen biztató, hogy a gólpasszátlagán úgy javított, hogy közben nem nőtt az eladott labdáinak száma, tavaly és idén is 2,6-et jegyzett ezekből, és a jövőre nézve szintén jó jel lehet, hogy 3,8-ről 5,6-re emelte a kiharcolt büntetői számát.

A Rockets játékára is pozitív hatással volt: újoncként -10,2-es, másodévesként -7,8-es NET ratingje volt, míg erre a szezonra belépett a pozitív tartományba a 0,8-es mutatójával. Ebben nem kis szerepet játszott az, hogy miként kezdték el építeni körülötte a csapatot, Fred VanVleet és Dillon Brooks leigazolásával, valamint Amen Thompson draftolásával egy védekezésorientált csapatot húztak fel Houstonban, amiben Sengün gyengeségei kevésbé domborodnak ki, ellenben a támadójátékban villoghat. A rotáció állandó tagjait nézve vele hozzák a legjobb Offensive ratinget a 113,9-es mutatójukkal, míg nélküle 106,3-re esik ez vissza, de a True Shooting mutatójukon is éles a kontraszt abban, hogy pályán van-e (56,9), vagy sem (54,2).

Sengün esélyes volt a Legtöbbet Fejlődő Játékos díjára is – valószínűleg nem vitte volna azt el Tyrese Maxey vagy Coby White elől, emellett Jalen Williams és Jonathan Kuminga is sok szavazatot elvehetett volna előle, ahogyan Cam Thomas is nála nagyobbat emelt a pontátlagán az előző szezonhoz képest (sok szavazó csak ezt nézi…), de ő is komoly jelölt lett volna. Az egyébként egy izgalmas kérdés, hogy technikailag van-e még esélye erre a díjra, mert az új CBA-ben szerepel egy olyan kitétel is, hogy már 62 meccsel lehet valakit díjazni, amennyiben olyan sérülést szenved el, amiből nem épül fel a szezon végéig, amennyiben a sérüléséig pályán volt csapata meccseinek a 85 százalékán. Az NBA szerint az számít szezon végéig szóló sérülésnek, amiből május 31-e után épül csak fel a játékos, viszont hiába épül fel mondjuk április végére Sengün, attól még nem fogja tudni növelni a meccsei számát az alapszakaszban. Az sem hivatalos még, hogy kihagyja az alapszakasz hátralévő részét, de az eddigi hírek alapján ez a valószínűbb, már csak azért is, mert a Rockets számára már minden bizonnyal nem bír komolyabb téttel az utolsó pár meccs, és fölösleges is kockáztatni csak azért a center játékát, hogy meglegyen neki a 65 meccs.

 

Fájhat Bey elvesztése a Hawksnak

Saddiq Bey alulértékelten fontos eleme volt a Hawksnak, a Pelicans ellen elszenvedett sérüléséig egyetlen meccset mulasztott a szezon során, és csak Dejounte Murray töltött nála több percet a pályán a keretükből. Bey volt a kevés állandó elem egyike a csapatban, Trae Young, Jalen Johnson, Onyeka Okongwu és De’Andre Hunter is 10-nél több meccset hagyott már ki, de érdekes módon nem ők, hanem Bey jelenléte volt idén a legnagyobb hatással arra, hogy mennyire működött a Hawks támadójátéka.

A wing egyénileg nem hozott kiemelkedő számokat, 32,7 perc alatt 13,7 pontot és 6,5 lepattanót átlagolt, miközben pályafutása legrosszabb dobóformáját mutatta be, a 31,6 százalékos triplázás negatív karriercsúcs, de az 54,9 százalékos True Shooting mutatójánál rosszabbat is csak másodévesen hozott. Bey jelenléte mégis pozitív volt, vele a pályán 118,6, nélküle viszont csak 109,2 pontot átlagoltak 100 labdabirtoklásra vetítve, és ugyan a védekezésük is jelentősen rosszabb volt vele a pályán, de csapatként jobban működtek: amikor Bey fent volt, -0,4-es NET ratingje volt a Hawksnak, míg nélküle -4,1-es.

Ez a különbség egy érdekes helyről jön, méghozzá a támadólepattanózásból, mivel Bey meccsenként 2,7 lecsorgót kaparintott meg az ellenfél palánkja alatt, ami hatalmas karriercsúcs. Vele a pályán a Hawks a megszerezhető támadók 34,2 százalékát gyűjtötte be, nélküle viszont csak a 26,1 százalékát, és a két érték között nagyobb a különbség, mint Clint Capela hasonló mutatói között, aki nem mellékesen a liga (egyik) legjobb támadólepattanózója. Ez alapján nem meglepő, hogy a Hawks a liga legjobb csapata a támadók begyűjtésében, illetve szintén elit szintet képviselnek a második esélyekből szerzett pontokban is, és már csak ezért is érzékeny veszteség számukra Bey kiesése.

 

Mathurin is kicsekkolt

Sajnos Bennedict Mathurin szezonja is befejeződött a közelmúltban. A Pacers másodéves játékosa kevesebb lehetőséget kapott, mint újoncként, a percátlaga 28,5-ről 26,1-re csökkent, és ezzel együtt meccsenként 1 dobással kevesebb is jutott neki, így az sem meglepő, hogy a pontátlaga is visszaesett 16,7-ről 14,5-re. Fel lehetett nála fedezni néhány pozitívumot: ilyen például a triplázás, 32,3 százalékról 37,4 százalékra javította a kinti dobásmutatóját, illetve 1,5-ről 2,0-ra a gólpasszátlagát, és ugyan utóbbi még mindig nem valami acélos, de akadt egy-egy felvillanása, valamivel jobb érzékkel találta meg a társait, mint újoncként – 59 meccséből 7 olyan volt, amikor legalább 5 gólpasszig jutott, míg tavaly hiába lépett pályára 78 alkalommal, mindössze kétszer érte el ezt a határt.

Ami már inkább aggasztó, hogy közel sem tudott olyan arányban eljutni a büntetővonalra, mint újoncként, 5,8-ről 3,8-re esett vissza az átlaga, miközben a labdaérintéseinek a száma érdemben nem változott annak ellenére sem, hogy kevesebb percet kapott. Szintén intő jel, hogy a Pacersnek vele a pályán -2,9-es NET ratingje volt, míg nélküle 6,2-es, az aktív rotáció állandó tagjai közül az ő jelenlétében voltak a legrosszabbak az ellenfelekhez viszonyítva, illetve nélküle a legjobbak.

 

Ilyen lesz Cunningham?

Cade Cunningham hatalmas tehetségként érkezett meg a ligába, de rendre sérülések hátráltatták, és nem is volt körülötte túlságosan acélos csapat, de az All-Star szünet óta bizonyítja, hogy miért volt ő 1/1-es választott. A szünet óta lejátszott 11 meccsén 32,5 perc alatt 24,8 pontot, 4,9 lepattanót és 7,7 gólpasszt átlagol, 7,1 kísérletből 43,6 százalékkal triplázik, ráadásul a 4,4 büntetőjének is a 89,6 százalékát bedobja. A Pistons 4-7-re áll azóta, és ez szinte kizárólag Cunningham játékának tudható be, akivel a pályán 6,6 pontot vernek az ellenfelekre 100 labdabirtoklásra vetítve, míg nélküle ugyanez a mutató -23,8. Amikor fent van, 60,7 százalékos True Shooting mutatója van a csapatnak, míg nélküle 49,9, és szintén árulkodó, hogy rajta kívül csak Isaiah Stewart (3,5) és Simone Fontecchio (1,0) NET ratingje pozitív ebben az időszakban, így nyert 4 meccset az All-Star hétvége óta a Pistons.

 

Klay Thompsonnak szép alkonya lehet csereként

Az utóbbi két meccsen a sok sérülés miatt ismét kezdőként kapott szerepet a GSW legendás triplavetője, ami meg is látszott a játékán. A Spurs ellen úgy nyert 10 ponttal a Warriors, hogy Thompsonnal a pályán mínusz 7 ponttal végeztek, a győzelemhez egy 38%-os mezőnymutatóval járult hozzá. Ma hajnalban a Dallas otthonában úgy kaptak ki 10 ponttal, hogy Thompson 3/13-as mezőnymutatót hozott össze, mínusz 13-as +/- mutatóval.

Ezek a meccsek újabb érveket jelentenek amellett, hogy a jövőben a kispadról kellene jönnie. Először február 15-én került le a padra, csereként 9 meccsen jutott szóhoz, ebből a Lakers ellen nagyon gyengén dobott (akkor 1/9-es mezőnnyel zárt), viszont 5 gólpasszt adott és a Warriors 18 ponttal verte ellenfelét. Ezt leszámítva a Knicks és a Bulls ellen muzsikált gyengébben védekezésben, ugyanakkor a másik hat mérkőzésen pozitív plusz-mínuszban zárt, pályán tarthatónak tűnik.

A dobásai is elég jól mutatnak ezen a kilenc összecsapáson. Az egész szezont tekintve a mezőnymutatója 42% körül van, ezen belül a tripla 38%, a kétpontosok 48%. Ha viszont csak a kilenc „cserés” meccset vizsgáljuk, akkor a három számadat 46.6%, 44.2%, illetve 51.1%, ráadásul hasonló volumen mellett: az egész szezont tekintve 17.2 pontot átlagol, csereként viszont 19.7 pontot.

Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy idén bődületes karriercsúcs-szinten büntetőzik (91.2%, eddig csak egyetlen évben lépte túl a 88%-ot), az látszik, hogy a csuklójára még mindig komolyan lehet építeni – ha nem is a kezdőben, de a második vonalban mindenképp. Ha Steve Kerr jövőre tudatosan kezd el használni egy Thompsonra épülő second unit felállást, akkor akár egy Sixth Man of The Yeart is nyugodtan célba vehet – 20 pont körüli átlagra 50-40-90 körüli dobásmutatókkal bőven meg is szavaznák neki. 

 

Egy számsor, ami alapján le se kell játszani az idei playoffot

A The Ringer egy nagyon érdekes visszatekintő adatsort állított össze: az alapszakaszokban mért legnagyobb átlagos pontkülönbséget, amelyben az idei Boston Celtics az előkelő 5. helyen áll – 120.8 pontot dobnak és 109.6 pontot kapnak, a két adat különbsége 11.2 pont.

Korábban összesen 12 csapat zárta az alapszakaszt 10 pont feletti differenciával, és közülük nyolcan bajnoki címet szereztek (1971: Bucks, 1972: Lakers, 1992, 1996, 1997: Bulls, 2008: Celtics, 2015, 2017: Warriors).

A maradék négy gárdát is érdemes megvizsgálni, hogy miért nem nyertek. Az 1972-es Milwaukee Bucks-ot egy náluk is jobb Lakers gyűrte le, a 2016-os Spurs a második körben esett ki a Kevin Durant-Russell Westbrook vezette Thunder ellen, a 2016-os Warriors 3-1-es előnyről bukta el a finálét a Cavaliers ellen, míg a 2020-as Bucks a buborékban esett ki a második körben, ahol nem érvényesült a hazai pálya előnye.

A történelem folyamán három további csapat maradt le minimálisan a +10-es különbségről: az 1967-es Philadelphia 76ers, az 1986-os Boston Celtics és az 1987-es Los Angeles Lakers. Mindhárom gárdát a ligatörténet legjobbjai között jegyzik és a szezonjukat bajnoki címmel zárták. 

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!