Forró Kézzel: Mennyit lépett előre a Knicks?

Elsőre zseniálisnak néz ki az a csere, amit a Knicks kötött az utolsó napon, Bojan Bogdanovic és Alec Burks játékjogáért Quentin Grimes, Evan Fournier, Malachi Flynn és Ryan Arcidiacono kvartettjét, valamint két második körös draftjogot kellett csak feladniuk. A távozó játékosok közül egyedül Grimes volt tagja a Knicks állandó rotációjának, 45 meccsen átlagosan 20,2 percet játszott, de előbb a kezdőből került ki, majd a kispadról is egyre kisebb szerepet szánt neki Tom Thibodeau. Később is csak azért kapott ismét valamivel nagyobb szerepet, mert OG Anunoby cseréjénél két olyan játékos is távozott, aki Grimes előtt volt a hierarchiában, és ezzel kicsit megcsappant a Knicks mélysége is, viszont pontosan ezt sikerült orvosolni a cserepiac zárása előtt.

Mint utólag kiderült, a Knicks amiatt is döntött az újabb csere mellett, mert Anunoby könyökét meg kellett műteni, így vele alsó hangon három héten keresztül nem számolhatnak, miközben Julius Randle is egy vállsérülésből lábadozik, már csak darabra is kellett az olyan ember, akikben jobban bízik Thibodeau. Burks esetében biztos, hogy megvan a bizalom, elvégre ő volt már a játékosa, méghozzá pont New Yorkban, és az amerikai szaksajtó már napokkal a piac zárása előtt cikkezett arról, hogy ő az egyik kedvenc játékosa. A hátvéd-kiscsatár a 2020/21-es és a 2021/22-es idényben összesen 130 alkalommal lépett pályára a Knicksben, 49 alkalommal kezdő is volt, és átlagosan 27,5 perc alatt 12,1 pontot, 4,8 lepattanót és 2,7 gólpasszt tett hozzá a csapat játékához, és ami talán a legfontosabb, 4,9 kísérletből 40,8 százalékkal triplázott akkor. Burks a Pistonsban kevesebbet játszott az elmúlt másfél idényben, 21,5 percet kapott átlagosan, de ez a pontátlagát és a triplaszázalékát sem vetette vissza, és pontosan ezekre lesz tőle szükség New Yorkban is.

A nagyobb kérdés inkább az lehet, hogy milyen szerep juthat Bogdanovic-nak azt követően, hogy mindenki felépül? Az bizonyosnak tűnik, hogy nem lesz annyi labdaérintése és dobása, mint amennyi a Pistonsban volt, de az is kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán akkora szerepe, mint amit a Jazzben betölthetett, mert a Brunson-Randle kettős legalább annyi dobást fog elvinni előle, mint anno Donovan Mitchell és Jordan Clarkson a Jazznél, és az sem utolsó szempont, hogy áprilisban már 35 éves lesz a kiscsatár. Már eleve az is egy izgalmas kérdés, hogy kezdő lesz-e egyáltalán, mert Donte DiVincenzo kiválóan illeszkedik idén a Knicks rendszerébe, pályafutása legjobb szezonját futja, és Bogdanovic-hoz hasonlóan ő is elit triplázó, csak közben még jobban hajt védekezésben is, ami különösen fontos szempont egy Thibodeau-csapatnál. Itt jegyeznénk meg, hogy a tartalékos Knicksben élete meccseit játssza DiVincenzo, az elmúlt hat találkozón 29,2 pontot, 4,3 lepattanót és 4 gólpasszt átlagol, miközben meccsenkénti 13,8(!) rádobott triplájának a 42,2 százalékát elsüllyeszti.

Bogdanovic a 2017/18-as szezon óta állandóan kezdő szerepben játszik, függetlenül attól, hogy éppen a Pacers, a Jazz vagy a Pistons színeiben kell bizonyítania, de az NBA-s pályafutása elején már azt is megmutatta a Netsnél és a Wizardsnál, hogy csereként is képes hatékony lenni. A kulcs az lesz, hogy mennyire lehet őt úgy pályán tartani, hogy ne ártson a csapat védekezésének, mert a pálya ezen oldalán azért már nem az igazi, és az az igazság, hogy korábban sem volt kiemelkedő védő. Nem feltétlenül ez a legvalószínűbb forgatókönyv, de kizárni sem lehet, hogy idővel Evan Fournier szerepét veszi át a keretben, aki a 2021/22-es szezonban még stabil kezdő volt, és leginkább a triplázása miatt tartották, utána viszont teljesen kiszorult a rotációból.

Noha nem kizárólag rajta múlt ez, de érdemes megjegyezni, hogy a Pistonsnak a szezon során 125-ös Defensive ratingje volt olyankor, amikor Bogdanovic is a pályán tartózkodott, ami a második legrosszabb egyéni mutató volt a csapaton belül, míg amikor nem játszott, 116,3-es mutatót hoztak össze védekezésben. Egy-egyben sem igazán remekelt, 297 dobásból 51,9 százalékkal dobtak róla, noha többnyire nem is az ellenfél legjobbját fogta. Összességében -13,1-es NET ratingje volt a Pistonsban, amit csak Isaiah Livers és Joe Harris tudott alulmúlni, és talán nem véletlen az sem, hogy már egyikük sem a Pistons játékosa. Burks sem hozott kiemelkedő mutatókat ezen a fronton, de ő inkább a középmezőnyhöz tartozott a támadó- és védőmutatójával is, bár mellette sem mutat szépen a -10,2-es NET rating. Védekezésben ő sem végzett kiemelkedő munkát, de azért jobban teljesített, mint Bogdanovic: 291 dobásból 48,8 százalékkal dobtak róla.

Ha egészséges lesz, akkor a következő hetekben biztosan nagy segítség lesz Bogdanovic a Knicksnek, mert az még mindig nem egy rossz opció, hogy ő vállaljon meccsenként 15 dobást Anunoby és Randle hiányában, ezen Burks is tud segíteni, viszont ha az a kérdés, hogy egy egészséges keretben melyiküknek lehet nagyobb szerepe egy rájátszás-rotációban, akkor arra lehet, hogy Burks a válasz.

A szezon hátralévő részében azzal a szemüveggel is érdemes lesz odafigyelni rájuk, hogy Thibodeau miként tudja menedzselni az egókat. A szezon korábbi szakaszában Josh Hart panaszkodott például arra, hogy nem elégedett a labdaérintései számával, és ez a kérdés ismét előkerülhet a két friss szerzemény miatt, de centerposzton is lehetnek nehéz döntések. Isaiah Hartenstein remekül pótolja Mitchell Robinsont, illetve Randle kidőlése óta Precious Achiuwa is összerakott több nagyszerű meccset, viszont a sérültek visszatérésével Achiuwa szerepe elenyészővé válhat, illetve Hartenstein percei is jelentősen megcsappanhatnak. Itt érdemes visszaemlékezni arra is, hogy tavaly Robinson panaszkodott a labdaérintései miatt, és ez megint előkerülhet, ha Hartenstein kárára kevesebbet játszhat a visszatérése után, illetve a labdadomináns játékosok a periméterről nem keresik őt a palánk alatt.

A Knicks rotációja a rájátszásra valahogy úgy nézhetne ki, hogy adott mondjuk a Brunson-DiVincenzo-Anunoby-Randle-Robinson ötös, és mögöttük jön a padról Hart, Burks, Bogdanovic és Hartenstein, ez pedig előrelépésnek tűnik ahhoz képest, hogy tavaly Grimes vagy Obi Toppin is rotációs ember volt a rájátszásban. Az szembeötlő viszont, hogy nincs a keretben klasszikus értelemben vett csereirányító, ami még problémás is lehet arra az 5 percre, amíg Brunson ül, viszont ha szereznek valakit a kivásárlási piacról, akkor már ott tartanak, hogy 10 embert kellene játszatni a rájátszásban, ami azért nem a szokványos eljárás, inkább 8-9 fős rotációkban szoktak gondolkodni az edzők, emiatt is merülhet fel az a korábban felvetett kérdés, hogy melyik játékos eshet ki ebből.

Még van bő két hónap addig, amire választ kell találni erre, és azalatt talán kiderül az is, hogy lehet-e ezzel a kerettel a bajnoki címre is esélyes a Knicks. Jelenleg kelet harmadik-negyedik helyén állnak, és a következő néhány hét dönthet arról, hogy léphetnek-e ennél is előrébb. Ha nem történik több súlyos sérülés is, akkor a Celtics valószínűleg befut az első helyen, illetve a Cavaliers is nagyon stabilnak tűnik jelenleg, ellenben a Bucksnál és a 76ersnél is sok a kérdés: előbbinél Doc Rivers személye, utóbbinál Joel Embiid egészségügyi állapota köré csoportosulnak ezek.

Nem is az a lényeg, hogy az alapszakaszban hányadik helyen futnak be, hanem az, hogy a rájátszásban meddig juthatnak, és azt egyre könnyebb elképzelni, hogy a Bucks vagy a 76ers ellen sem lennének esélytelenek, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy tavaly a Cavalierst viszonylag könnyedén intézték el. Ezeket a csapatokat akár meg is foghatják, azt azonban nehéz látom, hogy a Celtics ellen elegek lennének, még azzal együtt sem, hogy New Yorkban a mélység az egyik legnagyobb erősség, míg Bostonban ez lehet a legkomolyabb sarokpont.

A jelenlegi keretükben a belső növekedési potenciál sem tűnik annyira hatalmasnak, Brunson, Anunoby és Randle is nagyjából már a legjobb éveinél jár, és utóbbi eddig mindkétszer megégette magát a rájátszásban. Az lehet, hogy a Knicks egy lépésre került attól, hogy valódi esélyes legyen a bajnoki címre, ez az egy lépés viszont valószínűleg Randle cseréje lenne, a helyére kellene egy megbízhatóbb sztárt szerezniük, erre viszont már nem lesz lehetőségük ebben a szezonban, míg Bogdanovic és Burks közel sem biztos, hogy a csapat tagja lesz még akkor, amikor ezt megpróbálhatják. Aztán lehet, hogy Randle idén összerak egy jobb rájátszást, és ezzel megcáfolja a fenti tézist, de amíg nem bizonyít azon a színtéren is, addig a korábbi teljesítményeiből lehet csak kiindulni.