Forró Kézzel: Mi folyik a Raptorsnál és a Sixersnél?

Az NBA-alapszakasz második hete újra jelentkezünk néhány érdekességgel - statisztikák, tendenciák, apróságok, amelyekre érdemes odafigyelni.

 

We The South - mi folyik Torontóban Tampában?

Ma hajnalban szezonbeli hatból ötödik meccsét bukta el a Raptors, az előzetesen a keleti konferencia elejére várt gárda jelen pillanatban csak az Atlanti Divízió utolsó helyén tanyázik. A tartalékos, back-to-back, idegenben játszó Boston elleni bukta után telt be egy kicsit a pohár Kyle Lowrynál, a csapat régi motorosánál, a maga módján azt fogalmazta meg, hogy a Raptors jelen pillanatban olyan, hogy semmilyen. A korábbi években végig haraptak védekezésben, újra keményebben kellene játszaniuk, és megint lenne karaktere a csapatnak. A személyes felelősség mellett két aspektust tartok fontosnak ebben az esetben.

Az egyik a hierarchia, ami nélkül nincs sikeres csapat. Az elmúlt két évben távozott a csapattól Leonard, Green, Gasol és Ibaka – mindannyian rutinrókák, komoly öltözői jelenléttel, „kultúrameghatározó” értékekkel, mostanra Lowry picit magára maradt. Már a buborékban is feltűnő volt Pascal Siakam (nem találok rá jobb szót) enerváltsága, de azt még lehetett fogni a körülményekre, ahogyan az is benne van a pakliban, hogy ő nehezebben tud alkalmazkodni ahhoz, hogy nincsenek nézők, szurkolók, nem a saját ágyában alszik stb., de a klub nemrégi fegyelmezése is jelezte, hogy ezt nem fogják sokáig tolerálni. Siakamnak nagyon gyorsan össze kell kapnia magát, aztán pedig a csapatát, mert akkor minden a helyére kerülhet a fejekben. Fred VanVleet újra lehet az a 2-3. számú vezér, ami jól áll neki, Norman Powell pedig újra foglalkozhat a második vonal gardírozásával.

 A másik a csapat változása. Az előző évad elején joggal lehetett azt mondani, hogy oké, távozott Leonard és Green, de mögöttük a posztjukon ott vannak az éhes új arcok, akik mögött pluszban ott van a következő „rétege” is a csapatnak. Gasol és Ibaka mögött viszont nincs ilyen réteg. Oké, hogy Gasol lassul, sérült, Ibaka nem 35 perces játékos, de ha mindketten egészségesek, akkor a palánk alatti védekezés alapvetően rendben volt, és azzal rendben volt a csapatvédekezés is. Most ez a „kérem a következőt” megoldás nem működik, hogy beteszik ezekre a szerepkörökre Aron Baynest és Chris Bouchert. Baynes egy nagyon rutinos, csupaszív center, aki triplázni is tud, de nem az a verbális vezér hátul, aki emellé a fiatal mag mellé kell, Boucher pedig szegény ember Ibakája, gazdag ember Thon Makere – szépen dobálja a hármasokat, sprintel, blokkolgat, de egyelőre erősebb kiscsatárok kiteszik a festékből, nemhogy centerek. Némiképp felmentem Nick Nurse-t, mert a franchise filozófiája, hogy játékosokat fejlesztenek és abból építenek élcsapatot, így nagyon mást nem is tehetett például az évek óta keményen dolgozó Boucher esetében, minthogy lehetőséget ad neki. A fizikai realitásokkal ő sem tud mit kezdeni, de lassan rá kell szánnia magát az alternatívák kidolgozására, mert a „keményen dolgozik mindenki, együtt fejlődünk és magától jönnek az eredmények” recept egyelőre nem működik.

Vízválasztó lesz ez a szezon sok szempontból a Raptorsnál. Egyrészt egyelőre úgy tűnik, hogy minden divízióellenfelük felfelé mozdult el az offszezonban, másrészt most már nincs ott a védernyő, ami tavaly megvolt – eltelt másfél év Leonard távozása óta, a Lowry melletti húzóemberek tapasztaltabbak lettek, mindenki megkapta a pénzét, mostantól fel kell nőni a feladathoz. Természetesen most is felhozható érv, hogy a centerproblémák miatt szerkezeti gondok vannak, de éppen a tavalyi „normál” alapszakasz fényében ezt már inkább magyarázkodásnak érzem, és Lowryval értek egyet – ideje bizonyítani mindenkinek, hogy megérte a befektetés és/vagy a megelőlegezett bizalom. 

 

Doc Rivers eddig beletalált Phillyben

A Clippersnél tavaly nagyon nem akart működni a rendszer Doc Rivers keze alatt, olyan hangok is jöttek, hogy igazából nem is volt rendszer, ami működhetett volna - a Philadelphiánál viszont egyelőre valamire ráérzett a tréner. Riversnél az azért nagyon fontos, hogy legyen egy olyan irányítója, aki jól lát a pályán, ez a játékos pedig most megvan Ben Simmons személyében, ellenben hiánycikk volt a tavalyi Clippersnél. Simmons nem váltja meg a világot, de nem is erre van szükség, csak arra, hogy érdemi irányítómunkát végezzen - törjön be, osszon ki, érezze, hogy mikor hol a labda helye, bontson védelmet. Ezt megteszi, 13 pontja mellett szűk 10 lepattanót és 7 gólpasszt átlagol, ez pedig elég azzal kiegészítve, hogy védekezésben is teszi a dolgát és nem tekeredik rá a labdára - USG%-ban a 93. jelenleg a ligában, abszolút nem tartogatja a játékszert. 

Rivers emellett újra kosárlabdázót csinált abból a Tobias Harrisből, aki az ő Clippersében harcolta ki magának azt a szerződést, amit végül a Phillynél írt alá és amit ennél a klubnál egyelőre abszolút nem tudott megszolgálni. Riversszel viszont ő hirtelen megint a helyére billent: szűk 20 pontot átlagol 62,7%-os TS-sel és nagyon éli azokat a játékokat, amikor shooterként használják - ezek azok, amik Paul George-nak például nem feküdtek, hiába játszatta vele egy évig Rivers. Harris eddig 47%-kal értékesíti meccsenkénti öt triplakísérletét, a nyolc lepattanója is karriercsúcs és még Simmons is elmondta róla, hogy most teljesen más játékost lát maga mellett...

Persze a Philly nagy gondját, a spacinget egy jobban dobó Harris önmagában még nem oldja meg, ehhez nagyon kell az eddig szintén tökéletesen használt, élete szezonját futó Seth Curry. A korábbi kétszeres MVP testvére bő 15 pontot átlagol közel 4 gólpasszal (mindkettő messze karriercsúcs), mezőnyből 54%-kal, a triplavonalon túlról pedig meccsenkénti öt kísérletből szintén 54%-kal dob - a hibátlan büntetőzéséről még nem is szóltunk, de már ebből is látjuk, hogy ő is nagyon kell a Sixersnek.

Joel Embiidtől így nem kell még sok minden, egy-két "erősebb" meccse mellett takarékoskodhat a pályán, úgyhogy egyelőre csak egy találkozót hagyott ki, igaz, akkor jött az eddigi egyetlen vereségük is. Itt jegyeznénk meg, hogy a Sixers eddig ligaelső a defensive ratingben, méghozzá nem kicsit, amihez nagyon kell, hogy Embiidnek több ereje legyen hátul tevékenykedni - bármekkora lyuk is Harris, vagy Curry, eddig működik a dolog...

Hol is tart most a Grant-projekt?

Jerami Grant azzal a kéréssel igazolt el Denverből, hogy ő márpedig vezér akar lenni támadásban, de legalábbis sokat akar labdázni, hogy megmutassa, ehhez is ért. Ezt a legtöbben azért kétkedve fogadtuk, nézzük hát meg, hogy eddig mit mutatott meg ebből Grant Detroitban. 

Nos, az eddigi 13,6 pontátlagos karriercsúcsa után jelenleg 23 pontot dob meccsenként és az első meccsen szerzett 9 egysége óta minden találkozóján dobott legalább 22-t, ez még sosem fordult elő vele korábban. A hatékonysága azért még nem olyan, mint egy vérbeli első opcióé, 21,7 mezőnykísérlet kell neki ennyi ponthoz, 55,6 TS%-kal dolgozik, illetve nyilván tegyük hozzá, hogy ebben a "semmilyen", eddig egyetlen meccset nyerő Pistonsban dobálja a 23 pontjait - sokkal okosabbak egyelőre nem lettünk, az látszik, hogy több labdából több pontot dob, a többit majd meglátjuk.

Oubre is kezd játékosnak kinézni

Nevetségesen gyengén kezdett a Golden State-ben Kelly Oubre Jr., nem hogy nem tűnt annak a játékosnak, aki majd felnő Steph Curry és talán Andrew Wiggins mellé, de az első mérkőzéseken még azt is nehezen érthettük, hogy mit is keres a kezdőben. Múlt héten kicsit élcelődtünk is az addigi teljesítményén, de el kell ismerni, hogy azóta kezdi összekapni magát. a Detroitnak már dobott 14 pontot és összességében az utóbbi négy meccsén már 14,8 egységet átlagol, emellett meccsenként van hét lepattanója és az említett négy összecsapás során volt átlagban 1,5 blokkja is. Egyetlen dologgal volt még adós, a triplákkal, de ma hajnalban ezek is megérkeztek, a 17 pontos szezoncsúcsát 4/6 jó távolival támogatta meg - egészen kezd NBA-játékosnak kinézni...

Nem éri meg úgy rohanni

Nem kell belőle messzemenő következtetéseket levonni, de érdekesség, hogy nem feltétlenül azok a csapatok szerepelnek eddig jól, akik nagy csapásszámmal dolgoznak. A játék tempóját megmutató pace érték alapján jelenleg a GSW játszik a leggyorsabban, megelőzve a Chicagót, majd jön a Washington, a Milwaukee, a Toronto és a Brooklyn, a top tízben pedig ott van még a Spurs, a Wolves, a Magic és a Hornets is. Feltűnő, hogy nem a jó csapatokat soroltuk fel - oké, a GSW most éppen elindult felfelé, a szezon során először a Bucks is pozitívban van, meg a Magic mérlege se rossz, de a minta azért látható.

Ezzel szemben egyébként a két leglassabban játszó csapat a nyugat élén álló Suns-Clippers páros és a leglassabb hétben ott van két meglepetésgárda is a Cavs és a Knicks révén...

 

Itt a tripla, hol a tripla

Legutóbb Kelly Oubre Jr. triplázásával kezdtük, és most is meg kell ezt említeni. Jó hír a Warriors szurkolóinak, hogy megérkeztek Oubre első hármasai, és a 2/30-as kezdés után legutóbb 4/6 jó triplával vétette észre magát. Az újonc Alekszej Pokhusevszki ugyanakkor még mindig nem találja a dobásait, 1/16-nál jár. Michael Carter-Williams esetében nem meglepő az 1/12, Gary Harrisnél a 3/24 annál inkább. A specialisták közül Landry Shamet sem teszi ki az ablakba az 5/23-as mutatóját, Myles Turner 9/34-e szintén nem néz ki jól, míg JJ Redick The Old Man & The Three podcastjének címe nyer éppen új értelmezést, miután 9/37-en áll a Pelicans hátvédje. 7/25-nél jár Robert Covington, de nála már látszódik, hogy kezd rátérni a helyes útra, ahogyan Davis Bertans is, aki a 0/6-os és 2/10-es meccsei ellenére is 17/52-nél és 32,7%-nál jár már. Puszta gonoszkodás a részünkről, hogy azt is megemlítjük, hogy Giannis Antetokounmpo (9/35, 25,7%) eddig jobban triplázik, mint Luka Doncic (8/41, 19,5%).

Pozitív példák is akadnak, mint Paul George 49,2%-os mutatója (30/61), Joe Harris 51,2%-a (21/41), Terry Rozier 45,1%-a (23/51), vagy Mike Conley 45,8%-a (22/48). Donte DiVincenzo 55,6%-a (20/36) a felfoghatatlan kategóriába esik, és ebben már egy 1/6-os este is benne van. A Bucksnál Khris Middleton is úgy kezdte az idényt, hogy most sem a triplákon fog múlni az 50-40-90-es szezonja, 48,6%-kal (18/37) dob eddig távolról. Itt jegyeznénk meg azt is, hogy JaVale McGee már 7 trojkát eleresztett az idény során, amiből 3 célba is ért.

 

McCollum Lillard fejére nőtt?

6 meccs még mindig nem az a minta, amiből komolyabb következtetéseket lehet levonni, de eddig úgy tűnik, hogy idén CJ McCollum az 1/A opció, míg Damian Lillard az 1/B a Blazersnél. Előbbi 22 rádobást átlagol, szemben az utóbbi 19,2-jével, és a különbség egy jelentős része a 4. negyedekből jön. Ilyenkor McCollum 5,6 dobást vállal, míg Lillard „csak” 4-et, és ez azért is különösen érdekes, mert eddig mindketten ugyanannyi kosarat szereztek ebben a játékrészben, meccsenként 2,2-et. A gólpasszokon is osztoznak, ezen a téren 37-34-re vezet eddig Lillard, de az utolsó játékrészben 9-5-re McCollum felé billen a mérleg. A leglátványosabb változás McCollum játékában, hogy triplákban is felveszi a versenyt csapattársával. Legaktívabb szezonjában 7,3 kísérletet átlagolt, míg most 10,8-et, és ami ennél is fontosabb, hogy 43,1%-kal céloz eddig. Lillard 10,5 kísérletből 36,5%-nál jár.

 

„Run and gun” Spurs

Látványos változáson ment át a Spurs az előző idény végén, amikor elkezdtek futni. A buborék előtt 100,6-es pace mellett játszottak, tempójukkal a 15. helyet foglalták el a ligában. Az Orlandóban lejátszott 8 meccsen 105,5-es sebességük a 3. legmagasabb volt a résztvevő 22 csapat közül, és az új idényben is inkább ez az irány látszik érvényesülni. A 103,83-os pace a 7. a ligában, és nem is csoda, hogy gyors kosárlabdát játszanak, mert az eddig legtöbbet használt ötösükben DeMar DeRozan a második legmagasabb ember. DeRozan (21,3 pont, 6 lepattanó, 7,3 gólpassz) továbbra is megkapja a kezébe a labdát, amivel alkotni is tud, és még tőle szokatlanul 7/15 triplát is bedobott eddig, de mégsem miatta izgalmas ez a Spurs, hanem a fiatalok miatt.

Dejounte Murray (15 pont, 6,8 lepattanó, 5,8 gólpassz) szép számokat hoz, Lonnie Walker IV (12,7 pont, 1,8 bedobott tripla 42,3%-kal) megvillantja, hogy mit láthattak bele draftolása előtt, és Derrick White is mutatott szép dolgokat, mielőtt ismét megsérült volna, és akkor ott van még Keldon Johnson is. Ő tavaly a buborékig már annak is örülhetett, ha a padot melegítette, Orlandóban viszont nagy lehetőséget kapott, és élt is vele. 8 meccsen 26,1 percet átlagolt, ami alatt 14,1 pontot és 5 lepattanót tudott hozzátenni, most pedig úgy tűnik, hogy nem csak egyszeri kiugró teljesítményről volt szó az esetében. A Spurs idei 6 meccsén 29,6 percet töltött a parketten, miközben 16,2 ponttal és 7,5 lepattanóval hálálta meg a bizalmat.

 

Kyle Anderson nem lassít

Slo Mo élete meccseit játssza Jaren Jackson Jr. (és Ja Morant) hiányában. A legjobb szezonjában 8 pontot átlagoló mindenes magához ragadta a kezdeményezést, és úgy döntött, hogy egymaga fogja pótolni a Grizzlies sérült magasemberét. Ezt eddig olyan jól csinálja, hogy 16,7 pontot és 8,3 lepattanót átlagol, és még 3,7 gólpasszt is kioszt. Ha lassan is, de talán megérkezett a ligába az a játékos, akit anno beleláttak San Antonioban.

 

Még csak most lesz 24

Jamal Murray is lehetne ennek a bekezdésnek a főszereplője, aki érzetre már olyan régóta van a ligában, hogy szinte lehetetlennek tűnik, hogy ilyen fiatal legyen, de a hányattatott sorsa miatt Josh Jacksonról is könnyű elfelejteni, hogy ő biza még csak a 4. idényét kezdte meg. Már tavaly a Grizzliesnél is pislákolt némi fény nála, és ezek után a Pistons adott neki lehetőséget, és 6 meccs alapján él is vele. A 15,5 pontos átlaga önmagában még nem is lenne eget rengető, de teszi mindezt értelmezhető hatékonysággal, az 57%-os True Shooting mutatót nem a szél hordta össze. 4,8 kísérlete ellenére csak 31%-kal dobja a triplát, de a gyűrű közelében elképesztően fejez be, 22/29 dobása (75,8%) célt ért a festék védett területén belülről. A Sunsban töltött évében 57,2%-kal (203/355), illetve 51,1%-kal (157/307) talált be ilyen közelről, míg tavaly 35/50-es mutatója 70%-ra volt jó.

 

Hol vagytok, tavalyi hatodikok?

Az elmúlt szezonban hatalmas csata dúlt a Legjobb hatodik ember díjért, idén viszont úgy tűnik, hogy az akkori fő esélyesek közül senki sem lesz versenyben. A címvédő Montrezl Harrell sokkal kevesebb labdából dolgozhat a Lakersnél, mint tette azt a Clipersnél, így a 18,6 pontos átlaga is lecsökkent 12,9-re, viszont a 7,1 lepattanós átlagát felemelte 7,6-re, hiába játszik majd 3 perccel kevesebbet. A második Dennis Schröder most a csapattársa, viszont egyelőre kezd, úgyhogy ő ezért esik ki az idei versenyből, hiába hoz szép számokat. Harrell korábbi csapattársa, a legutóbb 3. helyen záró Lou Williams szerepe még jobban lecsökkent, mint a Lakers magasemberéé, 18,2 pont után 9,3-et tud átlagolni. A szavazatokat begyűjtők közül Goran Dragic (13,8 pont, 5,5 gólpassz) és Derrick Rose (16,2 pont, 6,2 gólpassz) többé-kevésbé hozza magát, de közben új jelöltek is feltűnhetnek a palettán.

Terrence Ross teljesítménye önmagában is megérdemel egy említést, 20,8 pontjával ugyanis pontosan annyit átlagol, mint a Pacersben kezdőként szereplő, egyre inkább magára találó Victor Oladipo. Alec Burks 3 meccsen hozott 20,7 pontja is szépen fest, ahogyan Jordan Clarkson 15,5 egysége is, míg Bogdan Bogdanovics (12,5 pont, 3,7 lepattanó, 2,5 gólpassz) egyelőre kicsit keresi a helyét a Hawksban. Mögöttük is nagy még a tülekedés, a Blazersből például Enes Kanter (12,5 pont, 9,2 lepattanó), Carmelo Anthony (12,6 pont, 3,6 lepattanó) és Gary Trent Jr. (11,5 pont) is szép számokat hoz a padról, és hasonló magasságban még nagyon sokan átlagolnak. A versenyt viszont egyikük sem veheti fel például Eric Gordonnal, amennyiben ő eleget játszik, illetve elégszer lesz csere ebben az idényben, aki két csereként lejátszott meccsén 18,5 pontot átlagolt.

 

Julius Randle, az egyszemélyes hadsereg

Általában csak a liga legjobbjai képesek arra a bravúrra, hogy egyszemélyes hadseregként funkcionálva vezessék a csapatukat pontban, lepattanóban és gólpasszban is. Jelen pillanatban csak Luka Doncic (25,8, 9, 7,2) és Julius Randle (22,1, 11,4, 7,4) mondhatja ezt el magáról, illetve közel jár ehhez LeBron James (23,6, 8,4, 7,4), Nikola Jokics (22,3, 11,2, 12,8), Giannis Antetokounmpo (26,3, 11,3, 5,6), Domantas Sabonis (20,6, 11,3, 6,7), DeMar DeRozan (21,3, 6, 7,3) és Bam Adebayo (19,2, 8, 4,3) is. Csupa All-Star játékos, egyedül Julius Randle lóg ki a sorból, aki úgy átlagol 7,4 gólpasszt, hogy korábbi legjobbja 3,6 volt, még a 2016/17-es idényben. 4,9 eladott labdája is kiemelkedően sok, de eddig meglepően jól működik a Randle-központú kosárlabda, legalábbis erről árulkodik a Knicks 4-3-as mérlege. Tavaly 14 meccs kellett nekik, hogy elérjék a 4 győzelmet, és ha a következő 17 meccsükből legalább 1 alkalommal nyernek, akkor is elmondhatják, hogy jobban kezdtek, mint egy évvel ezelőtt.

 

Egysorosok

Anzejs Pasecniks 6 perc 19 másodperc alatt 5 eladott labdánál jár a szezonban. Steph Curry kihagyta az első büntetőjét, így 55/56-on áll a vonalról. Mikal Bridges 238 perc alatt mindössze 1 labdát adott el. A 196 centi magas Josh Hart 8,4 lepattanót átlagol. A Timberwolves összesen 95 ponttal veszítette el az elmúlt 4 meccsét. A Pelicans ellenfelei 16,7 büntetőt dobhatnak meccsenként, míg a Warriors ellenfelei 31,4-et.