Hogyan idegeljük ki szurkolóinkat 60 egyszerű lépésben? 1/2.

Talán el sem hiszi a Kedves Olvasó, de egykoron a Golden State Warriors volt az NBA bajnoka.

A jeles esemény 1975 tavaszán történt, jóval a kábeltévé és az Internet elterjedése előtt.

A Washington döntőbéli kisöprése javarészt Rick Barry érdeme volt (29.5 pont, 4 lepattanó, 5 gólpassz meccsenként), bár a végeredmény csalóka: a négyből két mérkőzésen is mindössze egy pont döntött az oaklandiek javára.

A következő évnek a Warriors ismét esélyesként futott neki, és el is jutott a nyugati konferencia döntőjéig, ahol a Phoenix Suns volt az ellenfél. A párharc mindent eldöntő, hetedik mérkőzésén az addig 28.8 pontot átlagoló Barry az első félidőben összeverekedett a Phoenix-i Ricky Sobers-szel, majd bedühödött, mert a társai nem siettek a segítségére. Ennek eredményeképp a második félidőben megtagadta a kosárra dobást (így is eljutott 20 egységig), a Warriors elvesztette a mérkőzést, és egyben az esélyt a duplázásra.

Ekkor kezdődött az az immáron három és fél évtizede tartó folyamat, amely jócskán megviselte/megviseli a mindenkori Warriors-hívők idegeit. 

NBA-s körökben csak úgy emlegetik őket, mint akik szinte képtelenek jót lépni, minden húzásuk rossz, de legalább a szurkolótáboruk remek. De vajon a derék hívők meddig tartanak ki, és mikor mondják ki végre hangosan: ELÉG?!

A nap 2012. március 19-én jött el.

A csapat többségi tulajdonrészét 2010-ben megvásárló tulaj, Joe Lacob  nagy napra készült. Ekkor vonultatták vissza ugyanis a klub legendája, az egykori Dream Team-tag, Chris Mullin 17-es számú mezét, mely ceremóniára a Minnesota elleni mérkőzés előtt került sor.  

A közönség türelme azonban eddig a napig tartott ki, nem tovább. Még egy hete sem volt, hogy a csapat Milwaukee-be cserélte a közönségkedvenc Monta Ellist, ez lehetett az utolsó szög a koporsóba. Lacob alig, hogy elkezdte a szokásos mondókát, miszerint örül, hogy ilyen remek szurkolóik vannak, és micsoda nap ez, a tömeg hatalmas füttykoncertbe kezdett (kint nem is igazán a fütty, hanem a "boo-zás" a nemtetszés jelének kimutatása). Szegény Mullin-nak, és a szintén jelen lévő Rick Barry-nek el kellett kérni a mikrofont a tulajtól, hátha ők csitítani tudják az arénát, de próbálkozásukat nem koronázta siker. A hangorkán hosszú percekig kitartott.

Lacob végül be tudta fejezni a szövegét, de Mullin-nak láthatóan nem esett jól a közjáték, így az ünnepség dicstelen véget ért.

Mi lehetett ennek hátterében, hogy a rajongók ilyen módon hozták a vezetés tudtára elégedetlenségüket? Nos, nézzük, hogyan idegeljük ki a szurkolóinkat 60 lépésben!
 

1. Miután Robert Parish az ölükbe hullott a 1976-os draft 8. választottjaként, egy újabb papíron remek Warriors állt össze, hogy aztán alulteljesítsék az elvárásokat (46 győzelem), mielőtt a második kör hetedik meccsén kiestek volna Abdul-Jabbar Lakers-e ellen. Azon a nyáron volt először az NBA történelmében szabadügynök-átigazolási időszak, és a Warriors villámgyorsan el is veszítette két fiatal üdvöskéjét, Gus Williams-t és Jamaal Wilkest. Wilkes-ért az 1978-as draft ötödik cetlijét kapták, Williams-ért készpénzt... A két játékos későbbi állomáshelyein összesen 4 bajnoki aranygyűrűt nyert.

2. Az 1978-as drafton a Golden State Purvis Short-ot választotta az ötödik helyen. A hatodik? Larry Joe Bird.

3. Wilkes és Williams elvesztése után a Warriors-győzelmek száma szezonról szezonra csökkenni kezdett: 43, 38, majd végül mindössze 24 sikert értek el 82 meccs alatt. Ezzel egyidőben Barry-t leigazolta a Houston '78 nyarán, cserébe a tehetséges John Lucas érkezett irányító posztra. Oaklandben úgy gondolták, ő lehet a csapat jövője... Ehelyett az NBA kapott egy jövőképet, drogfüggő játékosokkal. Lucas függőségén csak a karrierje későbbi szakaszában lett úrrá, jóval később, mint ahogy a Golden State lepasszolta két második körös draftjogért.

4. Ekkoriban a csapatnak sehogy sem volt szerencséje a drafton; akárhogy cseréltek, felfelé, lefelé, fejenállva, draftcetlit, vagy éppen draftcetliért, végül mind rossz húzásnak bizonyult. Az 1979-es elsőkörös jogukat Bostonba cserélték Jo Jo White-ért, aki még 120 meccset húzott ki a ligában, majd visszavonult. A '80-as draft előtt  elcserélték a kezdő centerüket és a harmadik választási jogot  szintén Bostonba, cserébe az első draftpick és a 13. cetli érkezett. A Warriorsnak Joe Barry Carroll és Rickey Brown jutott - a Celtics-hez Robert Parish és Kevin McHale került.

5. Ugyanezen a drafton a Golden State lemondott egy választási jogról (amelyből a későbbi All-Star center Jeff Ruland lett végül) egy Sam Williams nevű játékosért, aki mondani sem kell, nem váltotta meg a világot. A tehetséges, ám a pályán kívül kedélyállapoti-és egyéb problémákkal küzdő Bernard King szintén a csapat játékosa lett, csakúgy, mint a remek World B. Free. King '82-ben a Knicks-hez igazolt, és egyből a liga legjobb játékosai közé emelkedett. Cserébe Michael Ray Richardson érkezett, aki akkoriban annyira szét volt esve a drogok miatt, hogy még dokumentumfilmet is forgattak róla. Négy hónap múlva le is passzolták New Jersey-be, az újonc Sleepy Floydért.

6. Az 1983-as draft hatodik helyén csapatunk egy Russell Cross nevű centert választott. Pedig húzhatták volna Clyde Drexlert, Dale Ellist, Derek Harpert vagy Jeff Malone-t is, mind elérhetőek voltak. Cross végül összesen 45 mérkőzésen lépett pályára a ligában.

7. Az NBA kokain korszakában (1977-1986) a Warriors-nak sikerült három egyébként tehetséges, de roppant kokós játékost kifognia (King, Richardson és Lucas). A rossz nyelvek szerint az Oaklandbe érkező vendégcsapatok által legsűrűbben igénybe vett szálloda, az Oakland Hyatt volt az a hely, ahol a legkönnyebben lehetett drogokhoz jutni (erre még egy másik írásban is lesz említés). Így aztán a függőségtől szenvedő játékosok gyakran csúsztak szét Golden State-i útjuk során. A csapat 9 egymást követő szezonon keresztül nem került a rájátszásba. Mindenki veszített Oaklandben, beleértve az idelátogató vendégjátékosokat is.

8. Néhány hónappal azután, hogy a Celtics megnyerte az 1984-es döntőt Robert Parish-sel és Kevin McHale-lel, Joe Barry Carroll Olaszországba igazolt egy szezon erejéig, így a Warriors hirtelen center nélkül maradt. Ennek megfelelően utolsó helyen végeztek az egész ligában (22-60), Patrick Ewing pedig jelentkezett a draftra. Csakhogy David Stern ekkor vezette be minden idők első NBA Lottery Pick húzását, vagyis a főcsoport utolsó helye nem jelentett automatikus első/második picket az újoncbörzén. Hogy döntsön a választási sorrendről, Stern hét darab borítékot húzott, és nem fogják kitalálni, de a Warriors nevét tartalmazó lett a hetedik kedvenc borítékja. Azóta is keringenek a pletykák, miszerint Patrick Ewing-nak New York-ba kellett mennie, erről később talán szintén megemlékezünk. Mindenesetre a hetedik helyen Chris Mullin-t hozta el a csapat - aki első két évében alkoholproblémákkal küzdött, majd szerencsére kijózanodott. 

9. Az 1986-os Warriors ismét mindössze 30 győzelmet tudott felmutatni, a drafton pedig egy tehetséges centert, Chris Washburn-t választották a harmadik helyen. Washburn 43 meccset játszott újoncként, majd jött egy vesefertőzés/kábítószer elvonó kombó, és soha többé nem viselt Warriors mezt. Az NBA eltiltással sújtotta, amiért két év alatt három drogteszten bukott meg. 

10. A fiatal George Karl által vezérelt '86-87-es Warriors az elmúlt tíz év legjobb gárdája volt: bejutottak a rájátszásba, elbúcsúztatták a Jazzt az első körben (az időközben visszatért Joe Barry Carroll és Sleepy Floyd hathatós közreműködésével), majd a későbbi bajnok Los Angeles Lakers átgázolt rajtuk. De mégis, hosszú évek óta először, felcsillant a csapat számára a remény.

11. Öt hónapon belül szétszedte a vezetőség az ígéretes csapatot: Purvis Short-ot egy jövőbeli elsőkörös draftcetliért elpasszolták, csakúgy, mint Carroll-t és Floydot, akikért cserébe a houstoni ikertornyok pechesebb tagja, Ralph Sampson érkezett (ő külön is megér egy misét, nem mindennapi története van). Sampson ekkorra már alig állt a lábán, annyira rosszak voltak a térdei, így 90 meccs után továbbpostázták Sacramento-ba Jim Peterson-ért cserébe. Peterson anno Sampson és Olajuwon cseréje volt a Rockets-nél, most meg csak így, egy az egyben elboltolták őket... ilyen állapotban volt sajnos Ralph térde. A jó hír: Sampson kettővel több meccset játszott Warriors mezben, mint Russell Cross és Chris Washburn együttvéve. 

12. Három héttel a Sampson/Carroll/Floyd cserét követően a Warriors Don Nelsont nevezte ki a csapat új General Manager-ének, majd George Karl pár hónappal később lelépett, és Nelson vette át a helyét a megüresedő edzői székben. Mullin, a '88-ban draftolt Mitch Richmond, a '89-ben húzott Tim Hardaway és egy szovjet (később litván) hátvéd, Sarunas Marciulionis lettek a csapat pillérei. Megszületett a TMC Warriors.

13. A '89-es drafton (amely Tim Hardaway-t hozta a konyhára) elcserélték a 16. cetlijüket (Dana Barros) a Seattle 1990-es elsőkörösére. Hat héttel később visszadobták a cetlit a Sonics-nak Alton Lister-ért cserébe. A pick végül második helyes húzást ért a '90-es drafton: Seattle városa köszönte szépen Gary Paytont.

14. Az 1991-es TMC Warriors a liga talán legszórakoztatóbb csapata volt; 44 meccset nyertek, 116 dobott pontot átlagoltak, futottak, dobtak. Még egy playoff-párharcot is nyertek David Robinson Spurs-e ellen, mielőtt a Lakers búcsúztatta volna őket. A csapat három legjobbja, Mullin, Hardaway és Richmond 27, 26 és 24 évesek voltak.

15. A vezetőségnek azonban megint sikerült szétrobbantani a csapat magját. Richmond-ot Sacramento-ba cserélték Billy Owens-ért cserébe, aki karrierje legszebb éveit (meglepő módon) nem a Golden State-ben töltötte el. A drafton két magasembert (Chris Gatling, Victor Alexander) hoztak el abbéli igyekezetükben, hogy találjanak végre egy normális centert - miközben Parish épp a 12. szezonját kezdte Bostonban. 

16. Az 1992-es Warriors remekelt az alapszakaszban. 55 meccset nyertek, és bámulatos 118.7 pontot dobtak meccsenként. Mullin és Hardaway a liga szűk elitjébe tartozott. A rájátszásba a harmadik helyen jutottak be, ahol a fiatal, feltörekvő Sonics meglepetésre kiverte őket. A párharc legnagyobb jelenete Shawn Kemp óriási zsákolása Alton Lister fölött (vagy inkább rajta keresztül)... Listert ugyebár a Payton pickért szerezte a Golden State.

17. A következő évadban Mullin, Hardaway és Owens összesen 107 mérkőzést hagytak ki sérülések miatt. A csapat 34 győzelmet szerzett, és a jogot a harmadik választásra a drafton. Ekkor azonban a vezetőség egy megaügylet keretében elpostázta a picket Orlando-ba (akik Penny Hardaway-t húzták ezzel), plusz még három másik elsőköröst (1996, 1998, 2000) az első választási jogért cserébe, amellyel a csapat a Michigan State üdvöskéjét, Chris Webbert szerezte meg. Azonban ez az év volt az, amikor a lehető legrosszabb volt magas draftcetlivel rendelkezni: a fizetések irreális magasságokba szöktek, és az újoncoknak túl sok befolyásuk volt a pénzek nagyságára. Ezáltal a Warriors keze erősen meg volt kötve, kénytelenek voltak egy 15 éves (!) 74.4 millió dolláros szerződést Webber orra alá tolni, aki köszönte szépen, és egy év után lelépett. Ez sok későbbi bonyodalomhoz vezetett a csapat életében.

18. A '94-es Warriors papíron bombaerős kezdőötössel rendelkezett: Webber, Mullin, Hardaway, Owens és Latrell Sprewell. Csakhogy ez az ötös ott is maradt: papíron. Hardaway keresztszalag-szakadást szenvedett a szezon előtt. A csapat így is elég jó volt ahhoz, hogy 50 meccset nyerjen az alapszakaszban, a rájátszásból azonban a Phoenix kisöpörte őket.

19. Ezen a nyáron az egyik segédedző, Gregg Popovich elhagyta a csapatot, hogy San Antonio-ba menjen, nyerjen négy bajnokságot Tim Duncannel, és az NBA valaha volt egyik legjobb edzőjévé avanzsáljon.

20. Még ezen a télen Webber úgy döntött, nem kíván többé centert játszani, és az elcserélését kérte a vezetőségtől. A Warriors gyorsan elcserélte Owenst Miami-ba Rony Seikaly-ért, hogy boldoggá tegye szupersztárját. Webber azonban nem volt boldog - cserét akart. Az üzlet végül a Washington Bullets csapatával köttetett meg, akik Tom Gugliottát és három elsőkörös cetlit (1996, 1998, 2000) adtak Webberért. Végül mindhárom pick a lottery-ben kötött ki, ám a vezetőség mindhárom esetben mellényúlt: Todd Fuller, Keon Clark és Chris Mihm (akit egyből Washingtonba cseréltek) voltak a választottak. 

21. Ezt a Webber-ügyet nem hagyhatjuk csak úgy szó nélkül. Friss Év Újonca győztes, atletikus, csiszolt támadójátékkal. Ha egy ilyen tehetség hullik egy csapat ölébe, majd egy év után ahogy jött, úgy el is megy, azt nem könnyű kiheverni. A Warriors többé nem volt ugyanaz a csapat.

22. Webber távozásával a Warriors Latrell Sprewell csapata lett. Jó hír: az előző szezonban az All-NBA első csapatba választották. Rossz hír: ő volt Latrell Sprewell.

23. Négy hónapon belül Nelson lemondott, a vezetőség pedig elpasszolta Gugliottát Minnesotába a csalódást keltő Donyell Marshall-ért. 26 mérkőzést nyertek mindössze, de övék lett az első választási jog a drafton, amellyel a Maryland sztárját, Joe Smith-t kaparintották meg. A következő négy választott: Antonio McDyess, Jerry Stackhouse, Rasheed Wallace, Kevin Garnett. 

24. Az 1995-96-os szezonban a csapat korábbi elsőkörös választottjait szép lassan lecserélgette (Tim Hardaway, Gatling, Alexander és Carlos Rogers) néhány középszerű játékosra (Kevin Willis, Bimbo Coles, BJ Armstrong), és 36 győzelmet begyűjtve a középmezőnyben végzett. Ezzel lemaradtak egy tehetségekkel telített újoncbörze első feléről, amelyen olyan játékosok keltek el, mint Allen Iverson, Marcus Camby, Shareef Abdul-Rahim, Stephon Marbury, Ray Allen vagy éppen Antoine Walker. Ők már elkeltek, mire csapatunk jött a sorban; a Golden State a fentebb említett Todd Fullert választotta a 11. helyen. Azt ezt követő hat pickből négy: Kobe Bryant, Peja Stojakovic, Steve Nash, Jermaine O'Neal.

25. Tudják, mi a szomorú? Hogy még közel sem értünk a végére.

A cikk második része ITT olvasható.