Hol tart most a keleti fegyverkezési verseny?

Kelet és a liga élén jelenleg az a Milwaukee Bucks áll, amely sok szempontból jobb helyzetben van a riválisainál, így kezdjük velük. Mike Budenholzer érkezése egyszerre tett helyre minden problémát (védekezésben 17.-ről elsők, lepattanózásban 28.-ról harmadikak lettek, a tripladobásuk a liga egyik legrosszabbjából szintén az egyik legjobb lett), Giannis Antetokounmpo még tovább fejlődött és nettó MVP-szezont hoz, üzembiztosan gázolnak át mindenkin és tényleg ők az NBA legjobbjai jelenleg – hogy mást ne mondjunk, netratingben is elsők (de nagyon toronymagasan), csak ők képesek top3-ban lenni védekezésben és támadásban is, stb., Hogy ez a playoffban is tartható-e, az kérdés, Budenholzernél azért láttunk már parádés alapszakaszcsapatot összeesni a rájátszásban, amikor az eredeti terv nem működött és ebben az esetben azt is meg kell említenünk, hogy Antetokounmpo bármennyire is domináns, amikor egy playoff-párharcban komoly csapatok csak belőle készülnek, gondot okozhat az, hogy nem tud dobni – főleg clutch helyzetekben. Ilyenkor azért oda kell adni a labdát Middleton, Brogdon vagy Bledsoe kezébe, de Middleton hiába lett All-Star idén, összességében azért ők nem biztos, hogy egy bajnokcsapat 2-3. számú playmakereinek tökéletesek. A keret mélysége nem rossz, nem tudnak ugyan annyi dolgot csinálni, mint mondjuk a Toronto, de tudnak variálni magas poszton, Mirotic egy plusz faktort jelenthet, be tudják dobni shooternek Snellt, Wilsont, Ilyasovát, irányítani, rutint hozni akár George Hillt – viszont amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Antetokounmpo és Middleton, a két legfőbb playmaker elég vékony playoff-tapasztalattal rendelkezik, pláne olyan helyzetben, amikor esélyes a csapat és dominálni kell. Ami mellettük szól, az viszont mindenképpen a chemistry, a szezon eleje óta együtt vannak (nagyrészt), jó a hangulat, a várakozásokat felülteljesítik, se nagyobb hullámvölgyük, se belső ellentétük nem volt, mindenki egy irányba húz és tökéletesen tudja a szerepét, ez a nagy keleti négyesből csak náluk van így.

Térjünk át a Toronto Raptorsra, amely még az alapszakaszban is veszélyt jelenthet a Bucksra, ha a listavezető gödörbe kerül. Nick Nurse újonc vezetőedzőként tökéletesen kiaknázta a keretben lévő lehetőségeket, feltalálta a félelmetes szezont futó Pascal Siakamot, aki az egyik kulcsa a csapat sikereinek, patikamérlegen méri Kawhi Leonard terhelését, Masai Ujiri pedig parádésan formálta még jobbá a keretet – jelenleg olyan mély és olyan jól variálható a Raptors, amely a playoffban aranyat (de legalábbis nagydöntőt) érhet. Ha több gyors playmakerre, irányítóra van szükség, akkor Lowry mellé VanVleet és Lin is betehető majd, ha 3&D wingmanre van szükség, akkor érkezhet Powell vagy Anunoby, ha magas poszton kell valami más, akkor pedig előhúzhatják azt a Marc Gasolt, akit eddig alulhasználnak, a beépítési folyamata még kezdeti stádiumban van. A spanyol center dolga jelenleg a második sor stabilizálása, hogy osztogasson, irányítson, a védekezést rántsa össze, a gyűrűre egyelőre nem nagyon nézhet rá, de ezen azért minden bizonnyal finomítani fognak még, mert benne sokkal több van a mostaninál. Ami a Toronto mellett szól, az az, hogy még borzasztó sok potenciál van bennük ahhoz képest, amennyit láttunk belőlük, nemcsak Gasol miatt, de azért is, mert a Lowry-Leonard páros ősszel gyakorlatilag felváltva volt sérült és eddig a mérkőzések feléről (!) legalább az egyikük hiányzott, ami borzasztó sok – most éppen VanVleet sérült, de sokat hiányzott Powell is, illetve a Gasol-Lin duó még csak nemrég érkezett meg. Náluk a fő kérdés Nick Nurse lehet, mégiscsak újonc edzőről van szó és a playoff nagyon más kávéház – neki van a legjobb merítési lehetősége és edzőként talán a legkönnyebb dolga a tárgyalt trénerek közül, de a playoffban jól kell dönteni, jól (és azonnal) kell reagálni, változtatni, ez pedig veszélyes pont lehet számára. Tegyük hozzá azt is, hogy a Toronto sem támadásban, sem védekezésben nem fér be jelenleg a top5-be ligaszinten, de ahogy már jeleztük, a potenciál megvan az előrelépéshez…

A négy érintett közül jelenleg harmadik helyen áll a Philadelphia 76ers, amelynél iszonyatosan nagy változások voltak a szezon közben, emiatt pedig egyelőre leginkább csak találgathatunk azt illetően, hogy mire lehet képes. Jelenleg támadásban csak 7-8., védekezésben pedig 10. a társaság, ami nem a bajnokcsapatok ismérve, viszont ha a Bucksnál felvetettük, hogy nincs igazi második számú vezér, akkor itt le kell írnunk, hogy van második, harmadik, negyedik, ötödik is, egymás sarkát tapossák a sztárok a kezdőben – nem túlzás azt állítani, hogy csak a GSW első ötösét lehet hozzájuk mérni. A chemistry és a rotáció viszont még annyira kezdeti stádiumban van éppen a változtatások miatt, ami nem biztos, hogy ellensúlyozható a playoffban, ráadásul igazán nem sikerült megerősíteni a kispadot sem – persze egy rájátszás-szériában lehet éppen 38 perceztetni a kezdőt és McConnell, Marjanovics, Scott, Ennis, Simmons pár percre betehető, de az biztos, hogy közülük kevés igazán hasznos játékost találni, amikor a fő riválisokkal kell ki-ki meccset játszani a playoffban. Kérdéses Embiid egészségi állapota, mert ha ő nem játszik jól, vagy nem 100%-os, akkor egyszerűen nincs kivel pótolni, ezt most is látjuk, hiába van ott Butler, Harris, Simmons vagy Redick, ötös poszton akkora a lyuk Embiid nélkül, amit nem nagyon bírhat el a csapat kiélezett helyzetben. Erre egyébként most próbálgathatnak megoldásokat, mert Marjanovics is kidőlt, a hírek szerint hetekre... Nagy problémájuk, hogy ligaszinten övék az egyik legtöbb eladott labda, amire persze lehet mondani, hogy a playoffban majd figyelnek rá, de ezt bizonyítani is kell, továbbá természetesen a spacing hiánya – igazából Redick és Harris elit dobó, a többiek viszont abszolút esetlegesek, ami éppen a Milwaukee és a Boston védekezési felfogása (a festék zárva, dobjatok, ha tudtok, ez főleg a Bucksra igaz) ellen óriási probléma. Ben Simmons helyzete, szerepe kérdéses lehet és itt rá is térhetünk Brett Brownra, aki eddig ha nem is csinált nagy hibát (sem tavaly, sem idén), hozott anyagból dolgozik, de azt egyelőre nem láttuk, hogy lenne válasza például Simmonst illetően Brad Stevens „kérdésére” és lenne megoldása arra, ha az ellenfél „playoff-szintű” változtatást, specialitást vet be. 

És akkor nézzük a Boston Celticset, amely jelenleg csak Kelet ötödik helyén áll, két meccsel lemaradva a Sixerstől, hárommal a Pacerstől, valamint kilenc és féllel a Buckstól. A szezon előtt gyakorlatilag tőlük várhattuk a legtöbbet, de azóta igazából egy olyan időszakuk volt, amikor úgy tűnt, hogy összeszedték magukat, összességében viszont folyamatosan arról beszél közülük szinte mindenki, hogy nem alkotnak jó csapatot, jó közösséget, hiába tehetségesek egyenként, ha nem egységesek – Stevens és Marcus Smart a ma hajnali, Torontóban kapott méretes pofon után is ezt emelte ki. Ha a Milwaukee-nál a chemistryt megemlítettük előnyként, akkor itt abszolút hátrányként hozhatjuk fel, a négy csapat közül Bostonban a legrosszabb a helyzet ilyen szempontból és az is felmerülhet, hogy a fiatalok tavalyi előretörése (Irving és Hayward sérülése után, a playoffban) nem most üt-e vissza - kicsit úgy tűnik, hogy nem fejlődtek tőle akkorát, mint amennyire elhitték ők (és róluk mindenki más), hogy mennyire brutális csapatot alkotnak. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy ők vannak a legrosszabb helyzetben, de olyan előnyeik vannak, amelyek éppen a playoffban emelhetik őket a riválisok fölé. Egyrészt a négy edző közül Brad Stevens az egyetlen, aki már playoff-szinten is bizonyította, hogy tud reagálni, tud újat kitalálni, tud alkalmazkodni (nem mellesleg tavaly lemeccselte Brownt is), sok kiváló figurát tud előhúzni a tarsolyából, ami a legmagasabb szinten döntő lehet. Másrészt említettük már a vezéreket, nost, akármilyen MVP Giannis Antetokounmpo, akármilyen döntő MVP Kawhi Leonard és bármit is gondolunk Joel Embiidről, a négy csapat közül a Boston rendelkezik azzal a játékossal, aki a legtöbbet bizonyított clutch helyzetben és ha az utolsó dobás dönt egy playoff-meccsről, az ő kezébe adnánk legszívesebben a labdát: Kyrie Irvinggel. Mindezt tetézi, hogy a Philly egyelőre éppen csak belekóstolt a playoffba, a Toronto új edzővel vág neki, a Milwaukee pedig szintén nem túl rutinos ezen a téren, a Celtics viszont ha mással nem is, a tavalyi meneteléssel annyi tapasztalatot szerzett, amennyi bőven elég - márpedig az említett faktorok akkor is a javukra dönthetnek egy párharcot, ha támadásban most csak kilencedikek, védekezésben pedig ötödikek.

Hú, most nagyon sok dolgot érintettünk, összegezzünk kicsit. Jelenleg a Bucks a legjobb csapat, a legjobb alapjátékkal, a legjobb csapatkémiával, de playoffban kérdéses szupersztárral és edzővel. A Toronto szorosan követi riválisát a tabellán úgy, hogy a sok sérülés miatt még bőven van benne potenciál a fejlődésre és abszolút a legmélyebb, legjobban variálható, leginkább playoff-kompatibilis kerettel rendelkezik, közben pedig egy korábbi döntő-MVP-t is fel tud mutatni, mint vezért. A Sixers kezdőcsapata talán a legerősebb mind közül, de itt vannak a legnagyobb kérdőjelek a kispadon az edzőt és a cseresort tekintve is, könnyen lehet, hogy ez a faktor nem "kimozogható" ilyen ellenfelekkel szemben. És végül ott van a legrutinosabb, talán legjobb edzővel és leginkább "gyilkos" clutch, nagydöntőt is megnyerő játékossal felálló Boston, ahol elég nagy a belső zavar, a csapatkémiát tekintve egyértelműen a legutolsó helyen állnak a sorban és ez egy olyan probléma, ami nem tegnap kezdődött, hanem a szezon legeleje óta megoldásra vár. Annyit még tisztíthatunk a képen, hogy tehát a Bucksnál gyakorlatilag csak a sérülések elkerülése és a pihentetés lehet a fő feladat az alapszakasz végéig (nyilván a helyezés megőrzése mellett), a Raptorsnál a nemrég érkezetteknek kell megtalálni a helyet és egészségesen tartani Leonardot (meg Lowry hátát is...), a Bostonnál fejben kell jelentős változást elérni (ez már komolyabb feladat), de a Phillynél van a legtöbb munka, gyakorlatilag egy komplett rotációt kell összerakni úgy, hogy a kezdőötös brutális, a cseresor harmatos - legyen mindig legalább két sztár a pályán, legyenek elosztva a labdák és a percek, stb.

Egy dolog viszont kétségtelen: a pályaelőny borzasztóan sokat érhet ezek között a csapatok között. A hazai mérlegeket tekintve a Bucks 25-5-öt, a Raptors 26-6-ot, a Sixers 24-8-at, a Celtics pedig 23-8-at hozott jelenleg, idegenben viszont a Milwaukee 21-9-e még jó (ligaelső...), a Toronto 19-11-e sem rossz, a Philadelphia 15-14-e és a Boston 14-16-ja viszont már jelzi, hogy nem mindegy, hol játsszák le a meccset. Ebből a szempontból pedig rendkívül fontos, hogy mi történik az alapszakasz hátralévő részében, hiszen a Bucks jelen állás szerint mindenki ellen pályaelőnyben lehet, a Bostonnak pedig mindenki ellen pályahátrányból kellene megoldania a feladatot.

Mindezt édesítsük meg még egy-két matchup-érdekességgel. Az egymás elleni mérlegeket sok minden befolyásolta most az alapszakaszban, ezt nem ragoznám túl, bár a Boston és a Philadelphia vonatkozásában természetesen egyértelmű, hogy Irvingék már tavalyra visszamenőleg is dominálnak és hogy Ben Simmonst Stevens nagyon egyszerűen veszi ki a játékból, amire Brownnak muszáj lesz reagálnia a playoffban - mert ha nem, akkor kiesnek, őt meg minden bizonnyal kirúgják. Olyan apróságokat viszont érdemes felírni a noteszünkbe, mint hogy például Marc Gasol kifejezetten jól védte Joel Embiidet eddig, az idei két Memphis-Phillyn Embiid 8/28-at dobott mezőnyből. Az már kicsit tévút, hogy tavaly Al Horford milyen jól védte Embiidet, mert nem ezen múlt a párharc és ez így ebben a formában nem is igaz, de az tény, hogy a pick-and-rollok és a jó magasemberek ellen is rendkívül okos, gyors, erős védőnek számít Horford, aki alapjaiban határozhatja meg egy playoff-széria alakulását - tavaly is vele sakkozott leginkább Stevens meccsről meccsre, most is ő lehet a nyerőember. A Bucks védekezése alapvetően a festék lezárása épül, na most ez ellen elsősorban a Bostonnak van meg a játéka, a Toronto már kevésbé tüzel jól kintről (34,8%-kal a négy csapat közül a legrosszabb), a Philly shooter-gondjairól pedig már szóltunk és ehhez csapjuk hozzá, hogy egy ingadozó dobó mindig sokkal gyengébben céloz idegenben - márpedig itt ugye egész jól jön a Milwaukee-nak, hogy jelen állás szerint mindenki ellen meglesz a pályaelőnye. Itt arra is visszakanyarodhatunk (mégis), hogy a Raptors pontosan ezért nem tudott mit kezdeni eddig a Bucks ellen: kétszer egészen pocsékul dobtak kintről Lowryék (20 és 26%), a festékből pedig háromszor is kikaptak.

Mielőtt elérnénk a cikk cégéhez, joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem vesszük egy kalap alá ezzel a négy csapattal a jelenleg keleti harmadik Indiana Pacerst. Nos, tény, hogy a Pacers maximálisan megérdemelné a bizalmat, a ligamásodik védekezés (brutális periméter-védekezéssel, labdaszerzésekkel, közben pedig Myles Turner légelhárításával) mellett kellően stabil a csapat ahhoz, hogy továbbra is maga mögött tartsa a gondokkal küzdő Sixers-Celtics párost, de azt nehéz látni, hogy Victor Oladipo nélkül a playoffban hogyan és mivel gyűrné le ellenfeleit ez a csapat. A védekezésük valóban képes kicsontozni bárkit, de támadásban azért egy hétmecces párharcban már Oladipóval együtt is hiányzott belőlük valami tavaly, nélküle pedig nincs meg az a vezér, aki a szoros végjátékokat megoldaná - minden bizonnyal így is lenne esélyük bárki ellen, de azt a Pacers-híveknek is el kell ismerniük, hogy a keret jelenleg nincs olyan, mint a többi négy csapaté.

Viszont ha Sabonisék maradnak az alapszakasz végéig a jelenlegi helyükön, akkor már a playoff első körében összejön a Sixers-Celtics visszavágó, ami egyrészt a nézők számára parádés forgatókönyv lenne, másrészt amelyik csapat ott kiesik, az iszonyatos csalódásként élheti meg a szezont. A Bostonnál az idény eleje óta bajnoki címről beszélnek, sőt, már a tavalyi playoffban rengetegen azt vizionálták, hogy az Irvinggel-Haywarddal kiegészülő keret megállíthatja a Warriorst is akár, ha ezek után elsőkörös kiesés lesz belőle, akkor vakvágányra siklik a csapat vonata. Ha pedig a Phillynek ér véget ennyire hamar az idény, akkor egyrészt nagy feladat lesz megtartani Butlert és Harrist, másrészt ha esetleg megint a Bostontól kapnak ki, főleg pályaelőnyből (nagyon messze vannak még ezek, csak elméleti sík), akkor az egy újabb csapás lesz az all-in lépéseik után.

Hogy mi fog majd történni, azt most, február végén még lehetetlen megmondani, lehetnek (mint ahogy Marjanovics, VanVleet, vagy Baynes révén jelenleg is vannak) sérülések, a Bostonnál kiegyenesedhet a chemistry, a playoffban bebizonyosodhat, hogy Budenholzer, Brown, vagy Nurse elég a feladathoz, kiderülhet, hogy Antetokounmpo ott is foghatatlan, vagy hogy Gasolt mégsem tudják a jelenleginél többre használni Torontóban - millió dolog alakulhat másképp, de jelen állás szerint a fentiek szerint érdemes értékelni a helyzetet. Egy biztos: unatkozni nem fogunk.