Miket kell megoldania a Raptors védekezésének a GSW alapfigurái ellen?

A BBALLBREAKDOWN YouTube-csatorna készített egy nagyon érdekes elemzést arról, hogy a Warriors a Steve Kerr-érában legendásan jól jön ki az időkérésekből, ebben pedig nagy szerepe van egy, már sokszor elemzett alapjátéknak is, ami Steph Curry labda nélküli mozgására épül, amiben Curry a csali, rá fókuszálnak a védők, de nem ő fejezi be a játékot. A játék során Curry egy magasembernek passzolja fel a labdát a körte tetejére, aki pozíciót fog, majd a körte másik oldaláról érkezik Green, aki a labda nélkül mozgó Currynek ad félig egy elzárást, ám  a kontakt előtt elindul a festék felé, a labdás ember pedig megpasszolja az ütemelőnyben lévő Greent, aki általában dob ebből egy ziccert, mert a gyenge oldalról nem érnek oda a besegítő védők. 

A Portland egy idő után úgy döntött, hogy nem váltja el ezeket, ekkor a Warriors Green mozgékonyságára építve játssza ki a támadást üres hármasra. Az elzárást adóval ment az embere, így a bepassz helyett a labdás ember, jellemzően Green, elindult Curry felé, csináltak egy handoffot, Green pedig ebből az előnyből váltott befelé a gyűrű felé. Ebben az esetben a gyűrű alatt van védő (az első elzárást adó játékos védője), azonban szükség van besegítésre a gyenge oldalról, Green pedig ezeknek a besegítéseknek a helyére passzolgatta ki a triplavonalhoz a labdákat, amikből rengeteg üres dobása volt a Warriorsnak. 

Emellett fontos kiemelni, hogy Curry nem csak ebben a játékban, hanem mindig folyamatosan mozog támadásban, jellemzően az egyik sarokból az ellentétes 45-re mozog a festéken keresztül, itt a legtöbbször a védője épp annyira akad fenn egy-két kisebb elzáráson vagy marad le egy irányváltásnál, hogy a triplaspecialistának legyen elég helye dobni. Egy másik tipikus Curry-csali játék, hogy rendezetlen védelem ellen megpasszolja a széleken felfutó csapattársát, aki visszapasszolja a labdát a második hullámban érkezőnek, Curry pedig az eredetileg megpasszolt csapattársa mögé fut be, és az ő elzárását használva kéri a labdát - az ellenfél kissé rendezetlen védelme ilyenkor Curryre fókuszál, eközben az elzárást adó csapattársa üresen belép a festékbe és a megkapott labdából könnyű ziccert dob. 

Emellett ott van a klasszikus “low post split” játék, amikor egy magasember, jellemzően Green a gyűrűhöz közel fog pozíciót a labdával, Currynek pedig ugyanazon az oldalon ad elzárást a másik magasember, az irányító pedig az ő szintjén már üresnek számító triplát dobhat a kipasszolt labdából. Ebben az utóbbi játékban az a félelmetesen nagyszerű, hogy mindenki tudja, mit játszanak, mégis nehezen tudják levédeni - a Portlandnek időnként azért sikerült (a “hogyan”-t 2:30-tól láthatjuk). 

Az időkérések után sokszor azt látjuk, hogy Curry azonnal szabadul a labdától, ami át is forog a másik oldalra, majd Green ad neki egy üres elzárást a festék irányába, ezzel pedig teljesen összekuszálja a védekezést. Green fellép a labdáért, megkapja azt, Curry pedig lendületből fut le a labdás oldalon a 45 irányába, ahol teret nyit a labdától éppen megszabadult mezőnyjátékosnak (jellemzően Thompsonnak), aki belép a gyűrű felé és a Greentől visszakapott labdából dob egy neki ziccernek számító félig üres középtávolit. 

Az is gyakori, hogy Curry nem adja le a labdát, lendületből felviszi, egy magasember pedig az ellenfél alapvonaláról keresztbe visszafelé futva ad egy elzárást a triplavonalnál - itt a magasember védője már csak “utas”, Currynek akkora tempóelőnye van, hogy több megoldás közül is választhat. Curry a “bikát” is úgy játssza, hogy megszabadul a labdától, és irányítóból hirtelen “Ray Allenné” változik, megfutja az útvonalat a sarokba, és onnan dob triplát tempóelőnyből. 

Alapvonali bedobásoknál is életveszélyes fegyver, hogy általában Curry dobja be egy magasembernek, aki megvárja, míg Curry befut mellé, majd egy handoffal dobóhelyzetbe is hozza. A másik lehetőség, hogy a magasember továbbpasszolja a körte teteje felé, és a magasember ekkor ad labda nélkül elzárást Currynek a triplavonalnál - ha pedig a védő túlsegít, Curry csinál egy backdoort és dob egy sima ziccert. A Rockets ezt a játékot egy váltással oldotta meg, Capela elég atletikus volt ahhoz, hogy ne engedje Curryt labdához jutni, és fontos szempont az is, hogy az így a GSW magasemberére jutó kisebb védő kizárja ellenfelét a palánk alól, mert így elfogynak a Warriors opciói.

A Warriorst leginkább úgy lehet megfogni, ha nem hagyjuk, hogy azok csinálják a kulcspasszokat, akik jók ebben, vagy hogy ne Curry és Thompson dobjon. Curry védőjének lábon végig ellenfele mellett kell lennie és megakadályoznia, hogy mozgás után visszakapja a labdát, ezzel ugyanis őt gyakorlatilag arra a támadásra ki is lehet kapcsolni (dobás szempontjából), majd Thompson védőjének is figyelnie kell, hogy ne tudják emberét jó dobóhelyzetbe hozni - ha nincs üresen, akkor általában Green nem is passzol neki, csak ha már nagyon nincs más lehetőség. Ha már második szándékból játssza a kettő-kettőt a Curry-Green duó, akkor ott már igen jó esélyekkel indul a védelem, mert ezekből a helyzetekből kevés kosár születik, mert jellemzően a gyenge oldalt passzolják meg, ahol nem jó dobó áll. Ha a fentieket meg tudja valósítani egy védelem, akkor az általában a sarokban álló Iguodaláról nyugodtan be lehet segíteni a palánk alatt, mert ő onnan nem veszélyes - előfordulhat, hogy bedobálja, de ezzel együtt lehet élni. 

Green előszeretettel próbál adni gyengeoldali elzárásokat is Thompsonnak, illetve Curry és Thompson is ad ilyet egymásnak, hogy előnyből tudják megfutni az útvonalaikat, de ezeket egy egyszerű, jól ütemezett váltással ki lehet védeni, majd szorosan lábon ott maradni a két tüzérrel, onnantól meg van lőve a Warriors támadójátéka, ha Greennek vagy Iguodalának kell kintről dobnia. 

Az elemzés végkövetkeztetése, hogy a Raptors képes lehet ezeket megoldani, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy mi van akkor, ha Kevin Durant visszatér - akkor ugyanis taktikai szempontból egy teljesen új párharc kezdődik majd.