MVP ladder: Shaq után ismét egy center lesz az MVP?

Az elmúlt 20 évben egyetlen center sem lett MVP, már amennyiben elfogadjuk azt a tételt, hogy Tim Duncan a győztes idényeiben még inkább erőcsatárt játszott David Robinson mellett. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ő center, akkor is 2003-ban fordult elő utoljára, hogy valaki erről a posztról nyerni tudjon, és azóta csak Dwight Howardnak volt néhány olyan éve, amikor el lehetett róla hinni, hogy versenyben lehet a díjért. Most, a 2020/21-es idény negyedénél ott tartunk, hogy Joel Embiid vagy Nikola Jokics győzelme sem ördögtől való gondolat, ahogyan az sem, hogy Domantas Sabonis, esetleg Rudy Gobert is szavazatot kapjon.

Ez az idény ugyanakkor nemcsak a centerekről szól, és erről leginkább LeBron James gondoskodik, aki 36 évesen is egyértelmű első opcióként funkcionál, elhomályosítva az idény előtt helyenként esélyesnek is tartott Anthony Davist. A Lakers mellett más csapatoknál is megfigyelhető az a jelenség, hogy nem feltétlenül az a játékos a legjobb/legértékesebb az alapszakasz eddig lejátszott részében, akiről azt előzetesen feltételezni lehetett, és ezek a kosarasok be is furakodtak az alábbi listára, ahogyan a hosszú kihagyásból visszatérő Kevin Durant és Stephen Curry is.

A szezonbeli első MVP ladder válogatási elvei igyekeztek valamennyire követni a valóságos trendeket, miszerint többnyire a kiemelkedően teljesítő csapatok legjobb játékosának van esélye erre a díjra, más esetben pedig csak akkor lehet valakinek sansza, ha nagyon különleges teljesítményt hoz egyénileg. Mint a legtöbb ilyen lista, úgy ez is tartalmaz némi szubjektivitást, és ami a legfontosabb, ez egy pillanatkép a szezon eddig eltelt része alapján, 2 hét múlva az is lehet, hogy az első 10 fele kicserélődik, mert nagyon sok hasonló teljesítményt találni a ligában.

 

1. Joel Embiid (Philadelphia 76ers, 13-6)

Statisztikák: 32 perc, 27,7 pont, 11,1 lepattanó, 2,8 gólpassz, 1,2 labdaszerzés, 1,4 blokk, 66,7% TS, 11,8 NET Rating

A Philadelphia 76ers egy edzőváltással, valamint Seth Curry megszerzésével készítette elő az új idényt, és úgy tűnik, hogy a változtatásoknak a csapat és Embiid is hatalmas nyertese. Magabiztosan vezetik keletet, miközben centerük korábban nem látott kiegyensúlyozottsággal vette hátára csapatát, és meccsről-meccsre azt mutatja, hogy egészségesen szinte lehetetlen őt megállítani. A triplakísérleteiből némileg visszavett, mindössze 3 alkalommal próbálkozik meccsenként, ami pályafutása során a legkevesebb, de amibe mégis beleáll, az 40%-kal esik. Idén szintén nem látott agresszivitással harcolja ki a büntetőket, 10,9 kíséretével vezeti a ligát, és a 83,4%-os értékesítési rátáját is sokan megirigyelnék. Hogy mennyire értékes csapata számára, az is megmutatja, hogy nélküle a pályán -6,4-es NET Ratinget hoz a 76ers, már-már aggasztó módon megérzik a hiányát, és nálam ezzel előzi is Jamest, aki nélkül még mindig nem teljesen diszfunkcionális a Lakers.

 

2. LeBron James (Los Angeles Lakers, 14-6)

Statisztikák: 33,1 perc, 25,5 pont, 7,8 lepattanó, 7,5 gólpassz, 59,8% TS, 10,9 NET Rating

Sok mindennel lehet érvelni amellett, hogy James az alapszakasz MVP-je, de ezek közül számomra irreleváns, hogy hány éves jelenleg, mert ennél a díjnál egy ideális világban csak a nyers teljesítmény lenne mérvadó. Ez a világ viszont közel sem ideális, ezért az olyan narratívák is sokat nyomnak a latba egy ilyen díjnál, mint valaki kora, viszont James esetében két dolog igazán félelmetes: ha 5 évvel fiatalabb lenne, ugyanúgy megkaphatná a szezonjára az MVP címet, illetve azt az érzést kelti a játéka, hogy könnyedén, mindenféle görcsösség nélkül játszik, az az ember érzése, hogy meg sem kell feszülnie azért, hogy ezen a szinten teljesítsen. Ezért is olyan félelmetes, amikor mégis magasabb fokozatba kapcsol, erről mostanság Clevelandben is tudnának mesélni, akik ellen 21 pontot szórt csak a 4. negyedben. Külön kiemelendő még az esetében, hogy 6,6 kísérletből 41,7%-kal triplázik, amivel jelenleg olyan szinten húzza szét a pályát, mint csak nagyon kevesek, és ezzel is megkönnyíti a csapattársai dolgát.

 

3. Nikola Jokics (Denver Nuggets, 11-7)

Statisztikák: 35,5 perc, 25,2 pont, 11,8 lepattanó, 8,9 gólpassz, 1,8 labdaszerzés, 64,4% TS, 7,8 NET Rating

Statisztikai alapon akár még előrébb is kerülhetett volna, ugyanakkor a Nuggets némileg beragadt a szezon elején, és kellően kicsi még ahhoz a minta, hogy emiatt Jokics csak a 3. helyre kerüljön. Egyénileg az első meccstől fogva kiemelkedőt nyújt, 5,3 pontot, 2,1 lepattanót és 1,9 gólpasszt emelt az előző évi, szintén kiváló számain, és ami igazán üdvözítő az esetében, hogy már 5,7 büntetőt harcol ki meccsenként, egyre inkább a birtokába kerül az a fegyver, amihez a legnagyobbak szoktak nyúlni olyankor, amikor nem megy nekik a dobás. Agresszivitása eddig nem látott mértéket ölt, egyre kevésbé hajlamos elfelejteni, hogy neki is dobásokat kellene vállalni, nem minden helyzetben a passz a megoldás, bármennyire is egyedi meglátásai szoktak lenni. Védekezése még mindig távol áll a tökéletestől, de kiváló érzékkel vadászik a passzsávokban, és a labdaszerzései után nem egyszer könnyű helyzetet is teremt valamelyik csapattársának.

 

4. Kevin Durant (Brooklyn Nets, 12-8)

Statisztikák: 36,8 perc, 30,5 pont, 7,5 lepattanó, 5,5 gólpassz, 1,5 blokk, 64,8% TS, 10,3 NET Rating

Sok szezonban MVP címet lehetne nyerni azzal a teljesítménnyel, amit Kevin Durant rántott elő a farzsebéből 1,5 év kihagyás után, és ez idén sincs teljesen kizárva. Játéka ugyanolyan letisztult, mint régen, adottságainak köszönhetően továbbra sincs számára igazán rossz dobás, még mindig hatalmas fejtörést okoz az őrzése az ellenfeleknek. Az esélyeit leginkább az rontja, hogy Kyrie Irving után már James Harden is benyújtotta az igényét a labdára a Netsnél. Utóbbi egyelőre inkább az előkészítésre fekszik rá, ami növelhetné is Durant esélyeit, de Harden ezt olyan jól csinálja, hogy néhány hét múlva már ő is a listán fog kopogtatni, ahogyan a valóságban is vehet el csapattársa elől szavazatokat. KD mellett szólhatna az, hogy a 4. negyedekben 8,4 pontot átlagol, aminél többet csak a 4. negyedben 4 alkalommal pályára lépő Ja Morant tud, viszont Kyrie Irving is ennyit hoz, míg őket James Harden követi 8,3-del.

 

5. Paul George (Los Angeles Clippers, 14-5)

Statisztikák: 34,3 perc, 23,9 pont, 6,2 lepattanó, 5,4 gólpassz, 1,2 labdaszerzés, 67% TS, 12,2 NET Rating

Idén nem teljesen egyértelmű, hogy ő vagy Kawhi Leonard a Clippers legértékesebb játékosa, és ez már mindenképpen biztató kezdet az előző szezonjuk után. Ami most George mellett döntött, az egyrészt az extra hatékonysága, és ez úgy az igazán nagy szó, hogy PG13 mellett Leonard is 50-40-90-es szezont hoz. George 48,3%-os triplamutatója a hihetetlen kategóriába tartozik, főleg annak tükrében, hogy 7,8 kísérletből dolgozik, és ezen az sem változtat, hogy vállalásai jelentős része catch & shoot helyzetből származik. Másrészt amellett sem szabad elmenni, hogy a 4. negyedekben inkább George szállítja a pontokat, az ő 6 egységével szemben csak 4,3-et hoz Leonard ilyenkor. Idén egy új dimenziója is lett a játékának, mivel 5,4 gólpasszt is kioszt meccsenként, és ezt ugyan árnyalja a 4 eladott labdája, de ennek ellenére veszélyesebb fegyver lett támadásban. Amikor elkapja a fonalat, alig tud hibázni, és többnyire valóban elkapja, ennek ellenére sem lenne meglepő, ha idővel Kawhi Leonard beelőzné őt.

 

6. Jaylen Brown (Boston Celtics, 10-7)

Statisztikák: 32,8 perc, 27,1 pont, 5,6 lepattanó, 3,5 gólpassz, 1,5 labdaszerzés, 61,8% TS, 2,3 NET Rating

Pár hét múlva már könnyen lehet, hogy az a Jayson Tatum lesz a Celtics idei legértékesebb játékosaként számon tartva, aki már eddig is több hatalmas dobást elsüllyesztett kulcsfontosságú helyzetekben, illetve statisztikailag is felveszi a versenyt csapattársával, de Brown egyelőre azzal értékesebb nála, hogy mindig bevethető volt, szinte egyedüliként a Celticsnél, és annak ellenére is kiegyensúlyozott és magas színvonalú játékkal örvendeztette meg csapata szurkolóit, hogy körülötte folyamatosan változott a pályára küldhető játékosok névsora. Mindössze két meccsen maradt 20 pont alatt, egyszer 18, egyszer 19 egységig jutott, és legalább ilyen fontos az esetében, hogy a legtöbb alkalommal hatékonyan szállította a pontjait, és ez meglátszik a True Shooting mutatóján is. Úgy emelt 6,8 pontot a tavalyi átlagán, hogy 3,5%-kal magasabb a TS-e is, pedig az előző idényben is karriercsúcsot hozott mindkét kategóriában. Lehet, hogy az MVP címre nem lesz esélyes az idény végén, de ha ezt a szintet tartani tudja, akkor még szót kérhet a Legtöbbet Fejlődő Játékos díjánál.

 

7. Stephen Curry (Golden State Warriors, 10-9)

Statisztikák: 33,7 perc, 27,7 pont, 5,4 lepattanó, 6 gólpassz, 1,2 labdaszerzés, 61,7% TS, -2,2 NET Rating

Curry szezonja sok mindenben emlékeztet Russell Westbrook 2016/17-es idényére. Ahogyan akkor Westbrook, úgy most Curry is bántóan kiemelkedik a csapatából. Ahogy akkor a Thundernél, úgy most a Warriorsnál is vannak azért jó játékosok, de a csapatnak csak akkor van általában esélye meccset nyerni, ha az irányító nagyon magas szintet hoz. Curry esetében ez maximálisan így van, talán senki nem dolgozik annyit egy dobóhelyzetért, mint ő, elképesztő figyelem hárul rá, minden csapat úgy készül a Warriors ellen, hogy őt kell valahogy megállítani, és akkor rendben lesznek. Szinte kizárólag miatta lehetnek versenyben a rájátszást érő helyekért, és így is kiváló hatékonysággal szerzi a pontjait. Csapata belenézett már pár csúnya pofonba 19 meccs alatt is, de ez általában legkevésbé Curry miatt volt, sokkal inkább amiatt, hogy a második legjobb és legmegbízhatóbb játékosukat Andrew Wigginsnek hívják. Noha Wiggins kellemes meglepetés összességében, de egyetlen más játékos sem került fel a listára, akitől teljesítményben ilyen messze állna csapata második opciója.

 

8. Luka Doncic (Dallas Mavericks, 8-10)

Statisztikák: 34,8 perc, 27,4 pont, 9,4 lepattanó, 9,7 gólpassz, 1,1 labdaszerzés, 56,1% TS, 2,2 NET Rating

Doncic idén iskolapéldája a „jó számokat hoz egy rossz csapatban” típusú játékosnak, annyi kiegészítéssel, hogy a Mavericks nem rossz csapat, főleg olyankor, amikor Kristaps Porzingis is játszik, de bőven lenne hova fejlődniük. Amíg a Mavericks nem indul el felfelé, Doncic sem nagyon mehet feljebb egy ilyen listán, bármennyire is lenyűgözőek a számai, és bármekkora hatással is van csapatára. Az egyéni számait illetően is vannak azért kisebb problémák, például a 28,5%-os triplázásán lenni mit dolgozni, még akkor is, ha nehéz helyzeteket vállal el. Van viszont egy hatalmas pozitívum is a szezonjában, mégpedig a labdabiztosságának és/vagy a döntéshozatali készségének a javulása, mivel úgy átlagol 0,9 gólpasszal többet, hogy közben 0,3 labdával kevesebbet ad el, és a 2,43-os gólpassz/eladott labda mutató kimondottan jónak számít egy olyan játékostól, akire olyan mértékű terhek hárulnak, mint Doncicra.

 

9. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks, 11-6)

Statisztikák: 32,6 perc, 26,8 pont, 11 lepattanó, 5,6 gólpassz, 1,1 labdaszerzés, 1,1 blokk, 59,9% TS, 11,1 NET Rating

Az előző két szezon legértékesebb játékosa kicsit radar alatt mozog a szezon során, mivel már nem hat az újdonság erejével az ő és a Bucks jó teljesítménye. Számai kicsit gyengébbek, mint tavaly voltak, de ettől még mindig a liga egyik legjobb csapatának legjobbja, még akkor is, ha 2,7 ponttal és 2,6 lepattanóval kevesebbet átlagol a 2019/20-as idényhez képest. Amit ő és a csapata hoz, elég szokott lenni néhány szavazatra, sokszor arra is, hogy az első 3 közé kerüljön valaki, néhanapján be is zsebelje a díjat egy olyan szezonban, amikor nem nagy a konkurencia. Idén viszont konkurenciában nincs hiány, és így már nehezebb szemet hunyni afölött, hogy továbbra sem áll össze a triplázása (29,6%), illetve a büntetőzés is egyre több gondot okoz neki (58,4%). Nagy valószínűséggel nem fog ismét címet védeni, de nem azért, mert ne tartozna még mindig a liga legjobbjai közé, hanem azért, mert túl erősek a kihívói.

 

10. Domantas Sabonis (Indiana Pacers, 11-7)

Statisztikák: 36,7 perc, 20,4 pont, 12,3 lepattanó, 5,8 gólpassz, 61,2% TS, 1,3 NET Rating

Sabonis eléggé hasonló számokat hoz, mint amilyeneket tavaly Nikola Jokics tett le az asztalra, egyedül a gólpasszok számában van kisebb lemaradása, de azért ez nem is csoda. Ez önmagában még nem elegendő indok, hogy valaki szóba kerüljön MVP-ként, ugyanakkor a litván magasember győzelmekhez is segíti a Pacerst, és az teszi őt igazán értékessé, hogy mindig meg tudja találni annak a módját, hogy segítse a csapatát. Ha kell, kioszt 8-9 gólpasszt, máskor leszed 15 pattanót, berámol 25 pontot, vagy szerez mondjuk 5 labdát. Ami miatt mégis megkérdőjelezhető az ő szerepeltetése az első 10 között, az az a kérdés, hogy egyáltalán Domantas Sabonisnak hívják-e a Pacers legértékesebb játékosát, vagy inkább Malcolm Brogdonnak? Kettejük között nálam a ma már többször emlegetett kiegyensúlyozottság dönt a magasember javára, mivel neki csak 1 igazán gyenge meccse volt, míg Brogdonnak 3-4 is.

 

Akik kimaradtak

A sort még hosszasan lehetne folytatni, például az eddig említés szintjén előkerülő Kawhi Leonard, Jayson Tatum, James Harden trió valamelyikével, a villámrajtot vevő, majd sajnálatos sérülést szenvedő CJ McCollum is érdemelne némi említést, ahogyan csapattársa, Damian Lillard is, és akkor ott van Trae Young is, aki talán a legérdekesebb kimaradó. Neki lehet, hogy lenne helye az első 10 között, ráadásul a Hawks is tűrhető mérleget hoz, viszont Young egyelőre nem elég kiegyensúlyozott, már 8 olyan meccse is volt, ahol 40% alatt maradt mezőnyből, ezért nem tudtam őt jó szívvel beemelni valamelyik másik játékos helyett.

A ligát vezető Utah Jazz is érdekes helyzetben van, mert nagy általánosságban az élbolyban elhelyezkedő csapatoknak szokott lenni legalább egy olyan játékosa, akit be lehet hozni egy ilyen párbeszédbe, viszont náluk ez nincs feltétlenül így. Donovan Mitchell a pontátlagával kiemelkedik ugyan, de Rudy Gobert mellett is lehetne érvelni, hogy ő a Jazz számára a legértékesebb játékos, és ezt nem is lenne olyan nehéz megtenni. Így viszont az a faramuci helyzet állt elő, hogy senki sem került fel tőlük erre a listára, bár ez addig a legkevésbé sem érdekli a Jazz szurkolóit, ameddig vezetik a ligát.