NBA Playoff 2020: A nyugati döntő előzetese

Los Angeles Lakers (1.) – Denver Nuggets (3.)

Első mérkőzés: szeptember 19. 03:00

Mi történt eddig? A Los Angeles Lakers megszerezte nyáron Anthony Davist, majd őt és LeBron Jamest harcedzett és helyenként lesajnált veteránokkal vették körbe. A csapatépítés a lehető legjobban alakult, amiből a kispadra frissen leültetett Frank Vogel is kivette a részét, aki a liga 3. legjobb védekezését rakta össze az alapszakaszra. A nyugati konferencia első helyét gyakorlatilag rajt-cél győzelemmel húzták be, a nyitómérkőzésen elszenvedett vereség után 17-1-et futottak. A buborék előtt egyetlen hullámvölgyük volt, amikor zsinórban 4 meccset veszítettek, de ezt egy 9 győzelemből álló sorozat követte. Végül 52-19-es mérleget értek el, és ebben már az is benne volt, hogy Orlandóban csak 4-4-et hoztak. Az aktuális formájukra mégsem lehet panasz, mert a rájátszásban egyaránt 4-1-es összesítéssel intézték el a 8. kiemelt Portlandet és a 4. helyen bejutó Houstont is. Mindkét párharc során elveszítették az első összecsapást, majd zsinórban négyet nyerve búcsúztatták ellenfelüket.

A Denver Nuggets ellentétes utat járt be a nyáron, mint a Lakers, ők igyekeztek egyben tartani a csapat magját, illetve a keret mélyítésére koncentráltak. Ennek érdekében megszerezték Jerami Grantet a Thundertől, illetve fokozatosan elkezdték beépíteni a sérüléséből felépülő Michael Porter Jr.-t. Az alapszakaszt ők is nagyon jól kezdték, 13-3-ra is álltak egy ponton, ezt követően pedig - a kisebb hullámvölgyek ellenére is - végig harcban voltak a nyugati 2. hely megszerzéséért. Noha ezen küzdelmük az alapszakasz végére jelentéktelenné vált, mégis bosszankodhattak a 3. hely miatt, leginkább azért, mert nagyon gyenge formát mutattak a szezon utolsó harmadában. Az idény végén futott 8-11-nek köszönhetően 46-27-tel zártak az alapszakaszban. A rájátszásban mindkét körben megcsapta őket a kiesés szele, 4 meccs után a Utah Jazz és a Los Angeles Clippers ellen is 1-3-ra álltak, majd mindkétszer hősies küzdelemben fordítani tudtak és 7 meccsen továbbjutottak.

Az alapszakaszban 3-1-re nyert a Lakers, ugyanakkor a 4 meccsből 2 is olyan volt, amiből nem érdemes komolyabb következtetéseket levonni. December 3-án Denverben nyert 105-96-ra a Lakers, majd december 22-én Los Angelesben vágott vissza a Nuggets 128-104 arányban. Ez volt a Lakers legsúlyosabb veresége a 4 meccses vereségsorozata alatt, ugyanakkor LeBron James kiülte ezt a meccset. Február 12-én ismét Denverben nyert a Lakers, hosszabbítás után győztek 120-116-ra. Az utolsó meccsüket már a buborékban játszották és a Lakers úgy nyert 124-121-re, hogy Mike Malone csak 25 percet játszatta a kezdőit és teljesen kiültette őket a 4. negyedben.

Nem kis meglepetés, hogy ez a párharc egyáltalán létrejött, és ezért hatalmas dicséret illeti a Denver Nuggets csapatát. Amiatt már kevésbé lehet őket méltatni, hogy mennyire voltak kiegyensúlyozottak az alapszakasz utolsó harmadában, illetve az eddigi két párharcukban a rájátszásban. A Utah Jazz és a Los Angeles Clippers ellen is képesek voltak nagyon gyenge teljesítményekre, ugyanakkor az a „szerencséjük” volt, hogy két olyan csapattal találkoztak, akikre szintén jellemző volt a korábbiakban is a hullámzó teljesítmény. Most viszont az a Los Angeles Lakers lesz az ellenfelük, akik az alapszakaszban és a rájátszásban is az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt tették le eddig az asztalra. (Előbbiben a Milwaukee Bucks, míg utóbbiban csak a Miami Heat vette fel velük a versenyt ezen a téren.)

A kulcs ebben a párharcban az lehet, hogy a két csapat melyik arcát tudja mutatni védekezésben. A Lakersnél optimisták lehetnek ezen a téren, mert a rájátszásban csak a Boston és a Toronto hoz náluk jobb mutatókat hátul, de ők pont egymást gyepálták 7 meccsen keresztül, míg a Los Angeles-iek két támadásorientált csapat ellen remekeltek hátul. Eközben a Denver Nuggets a Utah Jazz és a Los Angeles Clippers ellen is folyamatosan váltogatta, hogy éppen pocsék vagy parádés teljesítményt nyújtottak hátul, bár a Clippers elleni utolsó 3 meccsen egyre jobban látszódott, hogy megtalálták Kawhi Leonardék támadójátékának az ellenszerét. Ehhez viszont kellett 4,5 meccs, és a Jazz ellen is csak az utolsó meccsre álltak össze hátul, ennyi idejük pedig közel sem biztos, hogy lesz a Lakers ellen is.

A Lakers védekezésénél kulcsfontosságú lesz, hogy mit találnak ki Nikola Jokics ellen, mert nem biztos, hogy JaVale McGee vagy Dwight Howard megfelelő választás lesz ellene. A hírek szerint Vogel eleinte mégis velük képzeli el a csapatot, ugyanakkor az első körben Rudy Gobert, míg a másodikban Ivica Zubac gyenge pontjait is megtalálta a szerb center. A McGee-Howard duó sem mozog annyira otthonosan a triplavonal környékén, hogy azt ne tudná kihasználni az idei rájátszásban 44%-kal 2,6 triplát bedobó Jokics. Támadásban viszont mindkettejüknek lehet szerepe, főleg abban, hogy esetleg személyiket harcoljanak ki Jokics ellen, illetve az atletikus képességeiket is megpróbálhatják kihasználni ellene. Az alapszakaszban Howard a megszokottnál nagyobb szerepet is kapott a Denver elleni meccseken, 10,8 pontot és 6,8 kiharcolt büntetőt átlagolt ellenük, mindkét kategóriában messze felülmúlva a szezonátlagát.

Jamal Murray is érdekes helyzetbe kerülhet, mert most nem Kawhi Leonard és Paul George próbálja majd megkeseríteni az életét, hanem várhatóan „csak” Danny Green és Kentavious Caldwell-Pope. A Clippers ellen is meg-megvillant, és a Lakers ellen akár újra elszabadulhatna, ahogyan a Jazz ellen tette, de – és ez egy nagy de – a jelenlegi ellenfél nem egy-egy játékosra támaszkodva igyekszik majd megállítani őt, hanem szervezett csapatvédekezéssel. Így tettek Damian Lillard és James Harden ellen is, és egyelőre nem látszódik, hogy miért pont Murray jelentene túl nagy falatot a védekezésüknek, ha az előző két úriember jelentette problémákat ilyen szépen menedzselni tudták. Murraynek egyébként az sem ízlett az alapszakaszban, ha Anthony Davis váltott ki rá, ellene 4/14-et dobott a 4 meccsen.

A Nuggets oldalán nagyobb problémák lehetnek védekezésben. Azzal az agresszív módszerrel, amivel Kawhi Leonardot is folyamatosan körbevették, próbálkozhatnak LeBron James ellen is, és arra is építhetnek, hogy Torrey Craig ellen csak 4/15 dobását süllyesztette el a Lakers sztárja azon a 3 meccsen, amin pályára tudott lépni. James viszont kategóriákkal jobb passzoló, mint Leonard, és szép csendben csapatszinten is már 35,9%-kal dobják a triplákat, ami azért már bőven vállalható. Arra még így is próbálhat tenni a Nuggets egy fogadást, hogy majd James kiosztásai után kimaradnak a hárompontosok, mert az egész szezon során ez volt az egyetlen olyan játékelem, amiben hullámzó teljesítményt nyújtottak az aranysárga-lilák, de az igazán nagy problémát nem James megállítása jelentheti számukra, hanem az, hogy miként lassítják le Anthony Davist.

Davis egyértelmű x-faktor ebben a párharcban. Az alapszakaszban 29,3 pontot átlagolt a Denver ellen 61,7%-os True Shooting mutató kíséretében, a rájátszásban pedig egészen parádés eddig: 27,6 pontját 65,9%-os True Shooting mellett hozza, és ami igazán extra tőle, hogy kioszt meccsenként 4,1 gólpasszt is, úgyhogy James mellett őt sem lesz egyszerű kettőzni, csapdázni. Amikor Davis védekezett Jokics ellen, csak 3/10 dobása volt jó, illetve a 2 kiosztott gólpasszára 3 eladott labda is jutott. Érdemes viszont azt is kiemelni, hogy Jokics is megállta a helyét vele szemben védekezésben, 9/22-es dobásmutatón tartotta Davist. A Lakers magasembere sokkal többet találkozott Paul Millsappel a pályán, és mindketten lubickoltak támadásban, amikor egymást fogták. Davis 12/18-at, míg Millsap 8/12-t hozott ezekből a csatákból, ez alapján denveri oldalon a veterán erőcsatár is lehet akár kulcsszereplő.

A játék fontos szegmensein belül szót kell ejtenünk a festék védéséről, ahol a Denver az alapszakaszban a 14. legjobb volt – bánatukra nem a komplett ligában, csak a 16 playoff-csapat között, mindössze a Houstont és (némi meglepetésre) a Miamit előzték, az ellenfelek 65%-kal dobtak ellenük a festékből. A ligaátlag 63%, ez alá tudott éppen beférni a Nuggets a playoffban (62.5%), köszönhetően leginkább annak, hogy a Jazz nem egy klasszikus festéket támadó csapat Gobert jelenléte ellenére sem, a Clippersnél pedig Montrezl Harrell gyenge fizikai formája leginkább is a gyűrűközeli gyenge befejezésekben mutatkozott meg. A probléma az, hogy a túloldalon a liga legdurvább festéket támadó csapata áll fel: a Lakers az alapszakaszban 22 mezőnykosarat szerzett átlagban a büntetőterületről, a playoffban pedig, ahol mindez gyengülni szokott, így is összehoztak 21,3-at – legalább átlag 5 mezőnykosárral előznek meg mindenkit a rájátszásban. A playoffban ráadásul két olyan csapat ellen hozták ezt, akik homlokegyenest más rendszerben védekeztek, vagyis képesek alkalmazkodni – az igazán döbbenetes adat, hogy a James-Davis páros 10,8-at átlagol, míg a komplett Orlando Magic például 8,2-t. Ha azt mondjuk, embert próbáló feladat előtt állnak Jokicsék hátul, nem mondtunk semmit - persze az érem másik oldala, hogy ha lelassítják valahogy Jameséket, az párharcot eldöntő faktor is lehet. 

Elhúzódó párharc esetén a cseresorok is fontos szerepet kaphatnak, érdemes ezt közelebbről is megnézni. A Denver sokoldalú játékot képes összerakni, egyrészt van egy Monte Morrisuk, aki jól támadja a gyűrűt, tud osztogatni, és nehéz helyzetekben is lehet rá számítani (lásd Beverley kipontozása a hatodik meccsen). Torrey Craig LeBron James védésében kaphat fontos szerepet, Michael Porter Jr. sokat segíthet támadásban (védekezésben már nem annyira), illetve Mason Plumlee is eddig hozza magát, időszakosan képes eljátszani szegény ember Jokicsát. Keveset hallunk Will Barton állapotáról, ha ő vissza tud térni a párharc derekán, akkor sokat dobhat a csapat játékán, mert akár kezdőben, akár cseresorban hatékony lehet – képes jól védekezni, beverni a hármast, akár szervezni is, sokféleképpen ki tudná mozgatni a Nuggetsot egy rossz helyzetből.  A Lakersnél Rondóval érdemes kezdeni, aki csúnyán büntette a Houston védekezését, remekül passzolt, a triplákat is beverte, most viszont azért jó eséllyel kicsit tele lesz a keze Morrisszal, ilyen típusú cserejátékos nem volt a Rocketsban – fontos szerep hárulhat Alex Carusóra, hogy átvegye Rondo szerepkörét támadásban. Dwight Howard fontos szerepet kaphat a rotációban, akiknek viszont nem biztos, hogy ugyanolyan fényes harmadik körük lesz, mint második, az Kyle Kuzma és Markieff Morris – valahogy elég rossz matchupnak tűnik számukra a denveri frontcourt összes tagja. Összességében a Nuggets talán előnybe kerülhet a második sorok tekintetében, pláne ha Barton is visszatér, bár vele csak nagyon kérdőjelesen érdemes számolni. 

Az edzőknél hasonló tendenciákat várok, mint az előző két körben. Nem lenne meglepő, ha a lendületből érkező Nuggets az első meccsen ugyanúgy meg tudná lepni a hosszú pihenésből visszatérő Lakerst, mint ahogyan azt a Trail Blazers és a Rockets is tette az előző két körben. Frank Vogelnek mindkétszer elég volt két nap, hogy az első meccs után rendbe tegye azokat a dolgokat, amik nem működnek, és semmi sem utal arra, hogy másként történne ez a Denver elleni első – akár győztes, akár vesztes – meccset követően. A túloldalon az előző két kör alapján lehetetlen megmondani, hogy mit lehet várni Mike Malone-tól, mert akár az egyik negyedről a másikra is képes abban kategóriákat ugrani, hogy milyen szintű edzőnek tűnik. Vele kapcsolatban két dolog látszik biztosnak: tud változtatni a meccsek között, de ezt csak több meccs tapasztalata után hajlandó megtenni, illetve az is biztos, hogy remek motivátor. A kérdés viszont az, hogy ez elég lehet-e a Lakers ellen is, és most nagyon nehéz azt mondani, hogy igen, annak ellenére is, hogy ugyanez volt a helyzet a Clippers elleni párharcuk előtt is.

Fontos tényező lehet még ebben a párharcban, hogy a Lakers 10, míg a Nuggets 14 meccset játszott már a rájátszásban. Amellett, hogy a Lakers kipihentebben várhatja az első összecsapást, a lejátszott meccseiken sem kaptak akkor terhelést a játékosaik, mint amennyi időt muszáj volt pályán töltenie Malone legénységének. Az aranysárga-liláknál csak LeBron James és Anthony Davis játszott 30 percnél többet átlagban, de ők is alulról súrolták a 35 perces határt. A túloldalon Jamal Murray 39,1, Nikola Jokics 37,7 percet átlagolt, és még Jerami Grant és Gary Harris is több időt töltött a pályán meccsenként, mint Vogel harmadik legtöbbet használt játékosa. Ehhez viszont tegyük hozzá, hogy amíg a Lakersnek igazán éles helyzetet még egyáltalán nem kellett megoldani egyik PO-körben (sőt, az egész szezonban) sem, addig a Denver kétszer állt fel 1-3-ról, ők biztosan nem fognak megremegni, ha ég a ház - ezt a Los Angelesről még nem jelenthetjük ki, mert nem láttunk ilyenre példát.

Összességében a Lakers egyértelmű esélyese a párharcnak, de ugyanezt lehetett gondolni az előző körben a városi riválisukról is. Amennyiben nem becsülik le a Nuggets csapatát, illetve továbbra is azt a kiegyensúlyozott játékot tudják hozni, mint amivel a Portland és a Houston ellen is sikereket értek el, akkor itt sem lehet gondjuk a továbbjutással. Fontos tényező lehet, hogy sokkal több perc van már a denveri lábakban, más körülmények között akár söprésre is lehetne számítani, de ezt a Denvert nem szabad lebecsülni, mi sem teszünk így. A Nuggets nem fogja magát könnyen adni, a végsőkig küzdeni fognak ezúttal is.

Tipp: 4-2 a Los Angeles Lakers javára.