NBA Playoff 2020: a play-in előzetese

Mi történt eddig? A Blazers a nyáron Hassan Whiteside-dal próbálta meg pótolni a sérüléséből még csak lábadozó Jusuf Nurkicot, de távozott két kezdő, Moe Harkless és Al-Farouq Aminu is, Kent Bazemore pedig kevésnek tűnt az érkezők oldalán. A szezon legelején még a kezdő négyesnek szánt Zach Collins is kiszállt több hónapra egy labrumszakadással, így 5-12-vel kezdte az évet a Portland. Ezután sem tudott igazán beindulni az együttes, hiába érkezett Carmelo Anthony, és hiába volt két 4 meccses győzelmi sorozata. A leálláskor 29-37-tel álltak Lillardék, viszont ha valakinek nagyon jót tett a szünet, akkor az a Blazers volt: Collins és Nurkic is felépültek, és bár a januárban Bazemore-ért megszerzett Trevor Ariza nem vállalta a játékot a buborékban, az oregoni gárda így is sokkal komplettebb csapat benyomását keltette Orlandóban. Az utolsó három mérkőzésén nagy csatában győzött a Blazers, összességében 6-2-vel hozta le ezt a szakaszt, így 35-39-cel végül a nyolcadik lett a főcsoportban.

A Grizzlies a nyáron új alapokra kezdett építkezni, hiszen a drafton kiválasztotta Ja Morantet, és elpasszolta a Grit and Grind korszak utolsó nagy alakját, Mike Conley-t. Eredetileg a konferencia leggyengébb együttesei közé várták, vártuk a Memphist, Morant azonban korát és tapasztalatát meghazudtolóan játszotta végig az alapszakaszt, ami borította a papírformát. 5-13-mal nyitott a Grizzlies is, viszont januártól kezdve másfél hónapon keresztül nagyszerűen játszott a csapat, 50% fölé tudta tornázni mérlegét. Bár ezt követően jött egy kisebb gödör, 32-33-mal, a kilencedik helyezetthez képest 3.5 meccs előnnyel várhatta a buborékot a Memphis. A Disney Worldös szakasz nem sikerült a legjobban a gárda számára: a Blazers ellen egy megnyert meccset bukott el Taylor Jenkins csapata, gödörbe került, Jaren Jackson Jr. ráadásul az egész évre kiesett. Az utolsó mérkőzéshez érkezve már csak a kilencedik helyről, győzelmi kényszerben várhatta a tegnap esti meccseket a Grizzlies, a Bucks azonban nem okozott gondot Morantéknak, akik így 34-39-cel a kilencedikek lettek.

Az alapszakaszban kétszer találkoztak egymással a felek. Február 12-én 111-104-re győzött a Memphis hazai pályán, majd a buborék legelején egy emlékezetes, hosszabbításos derbit láthattunk a két együttestől, akkor 140-135-re nyert a Blazers.

Párharcfelvezetőknél általában az egész éves teljesítményt szoktuk figyelni, összehasonlítani, ezúttal azonban kivételt teszünk, tekintve hogy ez az a két csapat a Brooklyn Nets mellett, amelynél különböző okok miatt nem igazán mérvadó, hogy mit csináltak március közepéig, sokkal többet számít az elmúlt két hét produkciója.

A két együttes két hete játszott már egymással egy rendkívül fordulatos mérkőzést, és abban a meccsben elég sok minden benne volt abból, amit utána mutattak. A Blazers főleg CJ McCollum vezetésével, szépen kijátszott egy-egyekkel és elzárás-leválás játékokkal uralta az első félidőt, amelyben főleg a Jonas Valanciunas, Jaren Jackson Jr., Brandon Clarke trió tartotta életben a Memphist - Morant gyakorlatilag láthatatlan volt, Damian Lillardék nagyon szépen kordában tartották. Négyes poszton viszont voltak problémák portlandi oldalon: sem Jackson tripláival, sem Clarke energiáival nem nagyon tudott mit kezdeni a Blazers, amely ezen a poszton kifejezetten lyukasnak tűnt és tűnik azóta is.

A fordulás után Morant beindult, a Portland pedig nem tudta végigvezetni az okos, tudatos támadásait, így a Grizzlies fordított, és már 11 ponttal vezetett a harmadik negyedben. A negyedik negyed közepén is volt lehetősége a Grizzliesnek, hogy elhúzzon ugyanilyen különbséggel - és akkor elég komoly gödörben volt a Blazers -, de Dillon Brooks elkezdett egyénieskedni, Melo meg bedobált pár hármast, aminek az lett a vége, hogy a rendes játékidő végén még Clarke-nak kellett hosszabbításra mentenie a meccset. A ráadásban aztán a Blazers hátvédsora intézte a győzelmet McCollum, Lillard és a kifejezetten hatékonyan dobó Gary Trent Jr. vezetésével - ezzel a Portland erőre kapott, a Grizzlies pedig elindult lefelé a lejtőn.

A főbb jellemzők azóta sem változtak egyik csapatnál sem. A Portlandnek nagyszerű támadójátéka van így, hogy Lillard és McCollum mellett Trent is stabil 20 pontos játékos lett, Anthonyban is folyamatosan ott van a 15-20 egység, Nurkic pedig szintén hozzá tudja tenni a magáét. Gond lehet a Blazersnél McCollum hátsérülése, de mivel múlt csütörtök óta ezzel együtt is játszik a hátvéd, így várhatóan most is fog - kérdés, milyen minőséget tud így képviselni, mert az előző találkozókon már látszódott a számain, hogy nem volt egészséges, de a Nets ellen a hármasokat leszámítva jól játszott. A Portlandé a legjobb támadó alakulat a buborékban 100 támadásra vetített 122.5 ponttal, és ez nem csak az utóbbi három összecsapáson emberfelettit játszó Lillardnek köszönhető (még ha elsősorban neki is), hanem a többiek is szépen termeltek meccsről meccsre.

A Blazers megállításával mindenkinek gondja van, és érdekes lesz megnézni, hogy Jenkins mit talált ki arra, hogy mégse szedje szét őket a portlandi hátvédsor. Az előző egymás elleni találkozón ugyanis rengetegszer előfordult, hogy az elváltások után a magasembereket, főleg Jacksont otthagyták egy az egyben Lillarddel vagy McCollummal szemben "oldd meg" alapon, aminek egy-egy sima ziccer, nem egy esetben pedig kettő plusz egy lett a vége a lekéső váltások, blokkolási kísérletek miatt. Az nem teljesen világos, hogy Jenkins mit akart: altatni egy esetleges play-inre, vagy az idei sikerek ellenére még mindig játékost fejleszteni, és Jacksont minél komolyabb kihívások elé állítani.

Annyi viszont biztos, hogy ez most nem (sem) igazán fog működni, tekintve hogy Anthony Tolliver messze nem annyira mobilis, mint JJJ volt, és utóbbinak sem sikerült sok pozitívumot elérni hátul. Csapatként sokkal inkább együtt kell dolgoznia a Grizzliesnek, különben nagyon hamar véget fog érni ez a párharc Lillard jelenlegi formáját tekintve.

Az oregoniak legnagyobb gondja továbbra is a négyes poszt és a védekezés. Collins nem igazi erőcsatár (se a régi, se az új értelemben véve). Annyi jó támadó van ebben a Blazersben, hogy neki komolyabb szerepe nincs elöl, ráadásul sokkal jobban működik a Portland alacsonyabb szerkezetben, mikor Lillard és McCollum mellett fent van Trent is a pályán. Cserébe védekezésben sem igazán találja a helyét Collins, de mentségére szóljon, hogy Nurkicot leszámítva a csapat többi tagja sem arról híres, amit hátul mutat: a Blazers a Denver és a Dallas után a harmadik leggyengébb Def Rtg-gel bír a buborékban, 120.4 kapott pontjuk van 100 támadásra vetítve. Ez az, ami látszólag nem is igazán fog változni már - Ariza nagyon kellett volna a szezon folytatására.

A Blazersnek szerencséje is van viszont, mert Jackson kiesésével a Memphisnek nincs olyan játékosa, aki négyes poszton óriási károkat tudna okozni nekik - az egymás elleni meccsen 33 pontot dobó JJJ "csak" 6/15-tel zárt a triplavonalon túlról, de még így is hatékony volt, ráadásul a találkozó legvégén rontott a statisztikáján, sokáig még a 40%-nál is sokkal jobb mutatója volt kintről. Tolliver sem minőségben, sem mennyiségben nem tudja ugyanezt hozni, Clarke pedig nem ilyen profilú játékos, aki majd egyedül megoldja, megteremti magának a helyzeteket. Mivel a Portland védekezése szempontjából szintén nagyon kényes hármas poszton Kyle Anderson kezd Memphisben, így elmondható, hogy a Grizzlies pont ott a legkevésbé potens jelenleg, ahol a Blazerst a leginkább lehetne sebezni.

A Memphis támadójátéka Jackson kiesése óta Morantből, Jonas Valanciunasból, Dillon Brooksból, illetve a padról Clarke-ból és Grayson Allenből áll, viszont nem túl jók az előjelek a Memphis szempontjából. Morant 19 pontot, 9.9 gólpasszt és 6.4 pattanót átlagolt a buborék 8 találkozóján, de csak 48.7%-os TS-sel, ami nem jó - persze továbbra sem szabad elfelejteni, hogy egy újoncról van szó, de ez a mutató nem számít hatékonynak, és akkor még finoman fogalmaztunk. Egy félidőn át nagyon szenvedett a július 31-ei összecsapáson - ez most, Jackson távollétében egészen biztosan nem fog beleférni. Valanciunas Nurkic ellen el fog birkózni, neki lesz a legnehezebb dolga 1-1-ben, Clarke pedig hozni fogja magát, ahogy mindig, de - ahogy azt már említettük - neki nem az az erőssége, hogy odaadják neki a labdát, ő pedig megcsinálja magának a helyzetet és kosarat szerez. Rendkívül hasznos, igazi energiabomba, de nem az a kimondott megoldóember.

A legnagyobb kérdés Dillon Brooks és az, hogy tőle mit látunk majd. A buborékban eddig legtöbbször elképesztően bután játszott a kanadai dobóhátvéd, sokszor helyzetek nélkül vállalta el a dobásait akkor is, ha volt nála jobb játékos a pályán a csapatában, és akkor is, ha még 15 másodperc hátra volt a támadóidőből, pedig ő nem Damian Lillard... 20 pontos átlaga nem rossz, 52.3%-os TS-e pedig jobb, mint amit Morant produkált, de a teljesen érthetetlen vállalásai miatt inkább az maradt meg az emberben, hogy több kárt csinál, mint hasznot - és a Blazers ellen is volt két elszórakozott támadása a negyedik negyed végjátéka felé közeledve, amiknek köszönhetően +13 helyett -3 lett pillanatok alatt a Memphis szempontjából. Két jó meccse így is volt a Disney Worldben, méghozzá az OKC és a Bucks elleni megnyert összecsapások - ezeken végzett pluszban a +/- mutatóban, és ezeken érte el a mezőnyszázaléka legalább a 43%-ot, meg is nyerte mindkét mérkőzést csapata.

Jackson kiesése után már nagyon választása sem volt Jenkinsnek, mert Brooks helyett Grayson Allent lehet még beküldeni, de igazán potens támadójátékosa kevés maradt - és Allennél is jobb, ha kiegészítőként használják, mintha túlvállalja magát. Az látszik, hogy Brooksnak nincs lelkiismerete, vállal becsülettel, ennek megfelelően az ő hatékonyságán gyakorlatilag el is dőlhetnek a meccsek. A Portland elleni előző mérkőzés első félidejében még jól is játszott, aztán elkezdte az oda-vissza magyarázást McCollummal, a végeredményt pedig tudjuk... Nem ő a Memphis legjobb játékosa, de talán rajta meg az ő teljesítményén múlik a legtöbb - ahogy LeBron James elmondta Kyle Kuzmáról, hogy az ő jó játéka nélkül nem lehet bajnok a Lakers, úgy itt is igaz, hogy egy jó Dillon Brooks nélkül nem nyerheti meg a play-int a Grizzlies.

Összességében nézve a 6-2-es és a 2-6-os buborékban hozott mérlegek ebben a párharcban eléggé sokatmondóak. A Portland az utolsó három találkozóján már óriásit küzdött a győzelemért, de kiküzdötte magának, míg a Memphis 3.5 meccsnyi előny leadása után is épphogycsak bekúszott a play-int jelentő kilencedik helyre, ráadásul egyik kulcsjátékosa sérült is. Jacksonnal ott lenne az esély egy meglepetésre, így viszont egyértelműen több van a Blazers keretében (Hassan Whiteside-ról nem sok szó esett, igaz, Nurkic visszatérésével és a saját sérülésével egyértelműen hátrébb szorult), jobb formában is van az oregoni csapat, és még McCollum sérülése ellenére is masszív esélyesnek tűnik. A Grizzliest azért soha nem szabad leírni, most nagyjából ugyanúgy semmi elvárás nincs feléjük, mint az alapszakasz előtt, ez pedig megint kihozhatja belőlük a legjobbat. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a Portland 1-0-s előnyben kezdi meg a sorozatot, ezért:

Tipp: 2-0 a Portland TrailBlazers javára.